Anyánk tyúkja
- Részletek
- Készült: 2023. március 08. szerda, 10:29
- Találatok: 1667
Március 15-én Kiskőrösön, Petőfi szülőházánál fog óbégatni Orbán doktorminiszter urunk. Már látjuk a TEK-et, az elkerített, hermetikusan lezárt környéket, ahová pár tucat átvilágított, leellenőrzött és lekáderezett vendég érkezhet hallgatni az útmutatásokat, talán plusz még Nagyferó vagy Gáspárgyőzi. Nem a kajánság tételezteti velünk ezt a forgatókönyvet, hanem a lehangoló tapasztalat, hiszen október 23-án is már Zalaegerszegen adta elő az egyszemélyes pörformanszt doktorminiszter urunk, s habár a házi-köztelevíziója és sk-lapjai úgy számoltak be az akkori hőbörgésről, mint valami nagyszabású eseményről, az ott lakó egerszegiek készítettek pár kéretlen fotót.
Ezeken pedig látszott, bizony, bizony, pár tucat elvetemült organizmusnak szónokolt ott doktorminiszter urunk, amiről mondhatnánk, hogy így múlik el a világ dicsősége, de ilyen soha nem is volt. Csupán a helyükre kerülnek a dolgok. Mindemellett nem tételezzük, hogyha akarná a rezsim, egybe tudna terelni párezer birkát közönségnek – kivéve a lengyelek, akik már nem igazán jönnek -, ez az elvonulás, a szűk körben hadoválás tehát mást jelent, és megfejteni ugyan nem tudjuk, de sejtjük, hogy mit. OV soha nem volt az a merész fajta, illetve inkább mindig is beszari volt, és úgy tűnik, ez az állapot elhatalmasodik rajta. Illetve még a kor, és az ország állapota, a maffia képe. 
Mint az ismeretes, a Hende Csaba vezette Fidesz különítmény ma Helsinkibe érkezik annak ellenére, hogy a vendéglátók már jó előre kijelentették, nincsen velük tárgyalnivalójuk. Hacsak nem az időjárásról, Vejnemöjnen hárfájáról vagy a nyelvrokonság kérdéseiről akarnak diskurálni, mert a NATO csatlakozásról ők nem fognak. Mégpedig, lévén, pártküldöttségnek tekintik azt, amit a Fidesz delegál, nem a magyar parlament csapatának, amiből viszont az látszik, a finnek nincsenek tisztában a magyar parlamenti viszonyokkal, amelyben az úgynevezett ellenzéknek az ég egy világon semmilyen szava és szerepe nincs.
Hülyék mindenhol vannak. Nem a mi kiváltságunk OV és delikát kis csapata a genderjével és a folyamatos matatással a mimagyarok bugyogójában vagy vonalkódos boxerjében. Az élet azonban igazságos végül, ha van időnk kivárni, és bele nem döglünk vagy így vagy úgy a továbbiakban J. A. polgártárs szerint. A tiltások és óvások olykor önmaguk ellentétébe fordulnak, mint történt az a kínaiakkal, akik mindig kitalálnak valamit. Most épp azt, hogy az obszcenitást és a pornográfia-ellenességet olyan művészi színvonalra emelték, miszerint a női fehérneműket sem nő-modellek mutatják be, hanem férfiak illegnek melltartóban és csipkés bugyogóban a kifutón.
Mielőtt elandalodnánk itt a tavaszi fuvallatoktól és a lányok lekerülő nagykabátjától, Varga Judit nacsasszony gondoskodik arról, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat a bőrünkben. Illetve egészen rosszul legyünk a reánk törő hányingertől. Más részről viszont nem tagadható az sem, hogy rengeteg honfitársunk előtt nyílik meg a lehetőség arra, a benne szunnyadó ösztönöket kiélje. Feljelentgesse a szomszédját. A gyerek a szüleit, a szülő a gyereket, a férfit az utcából, illetve vég nélkül sorolhatnánk a viszonylatokat, ki kit súghat be, ahogyan az generációk óta nemzetünk ösztöneiben (génjeiben) van. Annak idején a nácik sem bírták a tempónkat, mert nem volt elég vagonjuk a szállításra.
Orbán Viktor autokrata Fidesz-kormányának közelsége a vallási közösségekhez elképesztő gyümölcsöket terem – írta a „
Fideszes sűrítmény indul Skandináviába kioktatni a svédeket és finneket, vagy tanulmányi kirándulásra, a demokrácia működését tanulmányozni, ezt nem tudjuk. Igazából tényleg homály fedi az utazás célját, ami a talpas nyájnak úgy adódik elő, hogy a két különös ország NATO-csatlakozása okán a magyar sérelmekről tárgyalnak. Ez annyira szép, hogy szeretnénk ott lenni, ennek hiányában viszont el tudjuk képzelni. Főleg úgy, hogy a kis csapat (mókus őrs) élin – vagy csak ők a delegáció, ez nem egészen világos – két deli vitéz, Németh Zsolt és Hende Csaba leledzik, utóbbi reméljük elcsomagolta a gukkerjét, hogy tisztán lásson a ködökben.
A Fiatal Családosok Klubja (FiCSAK) azt szeretné, mi több, követeli, hogy nagyböjt idején az ovisok és iskolások ne farsangozhassanak, mert ez szerintük „a kevésbé vallásos emberekben is rossz érzéseket kelt”. Itt az elején miheztartás végett szögezzük le, énbennem – mint kevésbé vagy nem fennakadt szemmel, illetve netán másképpen – vallásos emberben egyáltalán nem okoz lelki törést, ha a kis húgyosok jól érzik magukat a bőrükben, mert nagy valósszínűséggel a gyerekkor erre való. Sárban tapicskolásra, játszódásra és kergetőzésre nagy ricsajjal, nem pediglen zsoltárok éneklésére a papbácsi felügyelete mellett.
Hogy áldását adja a finnek és a svédek NATO csatlakozására, Orbán azt követeli a két országtól, hogy hagyjon fel kies hazánk bírálatával. Megfogalmazásában, hogy „hazugságokat terjeszt róla”. Az is elhangzott – vagy leíródott -, hogy a két renitens ország egyfolytában szidja drága (sokat szenvedett, keresztény, Európa védelmezője, etc.) honunkat, most azonban pimaszul szívességet kérnek. Azaz, a helyzet egészen nem egyszerű, és leginkább az orbáni pitiáner és aljas gondolkodás teszi rohadt bonyolulttá, de mit is várhatnánk egy kétszínű és sunyi alaktól. Ennek a vége megint az lesz, hogy kiröhögnek minket. Megutálni már nem fognak, mert ez az érzés velünk szemben állandó és meglehetősen öblös.
Kedd van csupán a héten Buddhában testvéreim, de máris összegyűlt a kanálisban nem is hét napra, hanem egy évszázadra elég massza. Igaz, e szempontból sem különleges mindez, mert olyan csak, mint tizenhárom éve mindig is, de most olybá tűnik, hogy felgyorsult az idő, így sebesebben hordja össze a mocskot. Kies hazánk abban a szerencsés helyzetben van, hogy az oktatást és az orvoslást is egy volt rendőr irányítja a belügy élén, s ha eddig nem tudtuk volna, ez mire jó, most megtanulhatjuk. Nincs párbeszéd, nincs egyezkedés és szakmai irányítás, kardsuhintás van és pofák befogatása. Hogy ebbe amúgy beledöglik az egészségügy csakúgy, mint az oktatás, kit érdekel – őket legalábbis egyáltalán -, fő a hatalom.