A Kreml megreccsent, a Karmelita elnémult
- Részletek
- Készült: 2023. június 25. vasárnap, 10:13
- Találatok: 1898
Prigozsin már Moszkva határában járt a katonáival, Putyin rég eliszkolt Moszkvából, az oroszok az autópályát törték fel, hogy a másik oroszok lassabban haladhassanak, lövészárkokat ástak az orosz főváros védelmére, tehát mindenki úgy látta, mindjárt elszabadul a pokol, de kormányunk és annak élén Orbán utcai harcos erősen hallgatott. Illetve a közösségi oldalán Tellér Gyulát búcsúztatta (háromszor is), aki – szerinte – harcos volt és harcosként távozott. Hogy épp történelem készül Oroszországban, amit amúgy az egész világ figyel, arról egy kurva szó el nem hangzott.
Sem ő, sem a kormánya, sem Szijjártó meg nem szólalt. Sőt, akkora volt a kuss, hogy teljesen leállt a kommunikáció. Más napokon a minisztériumok a Fidesz frakció, a kormány, Szijjártó pedig különösen, telefossák a lapszerkesztő email-fiókját, hogy alig is bírja törölgetni a sok hülyeséget. Tegnap azonban semmi. Ahogyan Prigozsin először csak Sojgut, aztán már Putyint is fenyegette, a moszkvai polgármester hétfőre munkaszünetet rendelt el, hogy a népeknek ne kelljen a veszélyes utcákra kimenniük, aki pedig tudott, repülőn menekült, a mi utcai harcosunk és kakadu barátja megnémult. 
L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába. Szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne. Tündöklő abszurditásból persze nincs hiány.
Eddig nem tudtuk, hogy Maruzsa államtitkár a Fidesz mókamestere, de Gulyás miniszter felvilágosított róla. Hogy ez a Maruzsa miért tölti még be a magas hivatalt, miután szar került a propellerbe, és egy rossz kattintással a Telex megkapta a belső használatra szánt intelmét, miszerint „Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”, az egészen a kormányinfóig nem volt világos. Maruzsának mennie kellett volna, hiszen ez a szöveg egyrészt hazugságra való felbujtás, abban való részvétel, illetve annak eltussolása, így ez egyrészt majdnem büntetőjogi kategória, és akkor még a Tízparancsolatról nem is beszéltünk.
Ha lakhatási gondjaid volnának, sok a rezsi vagy nem bírod fizetni a lakbért, netalán a híd alatt hédereznél én nyájasom, vigasztaljon az a tudat, hogy viszont Toroczkai László, mihazánkos ingyenélőnek ilyen gondjai nincsenek. Mert és ugyanis a te pénzedből (közpénz) bérel neki az állam lakást. Száznyolc négyzetmétereset, lehetőleg közel a Parlamenthez és a mihazánkos székházhoz, hogy képviselő elvtársnak kényelmes legyen. Négyszázhatvanezer a bérleti díj, amit mi fizetünk neki, viszont az a sanda gyanú, hogy a társadalmi szerződésben, amit névleg megkötöttünk, ilyenről nem volt szó.
Már nem csak történelmet hamisítanak a NER tankönyvek, hanem fizikát is. Ezt nevezhetjük bízvást delikátnak, illetve vihoghatunk is rajta, mert tényleg röhejes. Ámde máris nem lesz az, ha jól belegondolunk. Nem vagyok egy fizikus, Sheldon pláne nem, és annak ellenére, hogy öregedvén már a fülem is lekonyul, arra azonban emlékszem még, ahogyan mindenki ebben az országban, hogy amikor az elektronyosságról tanultunk, létezett abban olyan fogalom, hogy soros kapcsolás. Még csak nem is kádári találmány ez, hanem régebbi, de az átkos odáig nem ment el, mint az új átkos, a NER, hogy szaknyelvet politikai okokból átírjon.
Levelet írt doktorminiszter urunk az államvizsgázóknak és érettségizőknek, akik majd a kiváltképp értékes dokumentumot a sikeres vizsgák után kapják kézhez. A diploma, illetve a bizonyítvány mellé különös ajándékul. Hogy milyen formában – bőrkötés, iniciálé, anyámvalaga – még nem tudható, de voltaképp nem is érdekes egyáltalán. Nem akarnék a végtelenben találkozó párhuzamosokat fölfedezni, de a kefebajuszos német káplár is megírta a Mein Kampf című dolgozatát, amit aztán minden friss házaspár megkapott az esküvő után mutatva azt, hogy a birodalom gondol rájuk, és az ünnepi alkalommal azt is közli, mit vár el tőlük.
Címünk ellenére, ami hangzatosra sikerült, ez a történet, illetve mesélés nem az általunk is tisztelt színészről szól, csupán szőrmentén, említés szintjén. Mint aki létével generálja a tébolyt, de ilyen indikátorok vagyunk mindannyian, akik mások vagyunk, mint ők. A megafonos emberek, akik amúgy annyit sem érdemelnének, hogy a kutya szőrében lakozó bolhák leköhögjék őket, mégis szóba kell hoznunk ezt a meg nem nevezhető seregletet, mert meglátjuk bennük az általánost a nyomorult egyesben. Azaz magát a kort, a NER-t, és benne magunkat.
Így visszagondolva tegnapi önmagamra, nem voltam egy snájdig úriember, aki – mint tudjuk – biztosra nem fogad. Nagyvonalúan és győzelmem biztos tudatában ajánlottam ugyanis tippmixet, mint emlékezhetünk, minden nyájas olvasómnak, a tárgy az volt, hogy Orbán Viktor minden körülmények között ott lesz az operában (meccsen). A tét pedig, hogy fizetek egy sört kedves mindnyájuknak, amennyiben nem. Többszörösen is felelőtlen és gátlástalan alak vagyok, mert és ugyanis nincsen nekem ahhoz pénzbéli tehetségem, hogy akár tíz embert is meghívjak egy fröccsre, másfelől pedig tényleg a nyakamat lehetett volna tenni a diadalra.
Péntek volt tegnap, a beszéd napja a Kossuthon, amit előre fel kellett venni. Egyébiránt a státusztrövény szavazásának napja is volt ez a péntek, amely elől Orbán Viktor Albániába repült/menekült. Feltehetőleg azért, mert onnan csak egy ugrás Montenegró, ahol ma az aranylábú magyarok fognak pályára lépni. Ezt mindenképpen meg kell tekinteni őfőméltóságának, ha nem lesz ott, mindenkinek fizetek egy sört. Helyzetünk azonban nem annyira rózsás, hogy futballal és nem is kormánygéppel foglalkozzunk, ez a ganyé csak hab a tortán, amit a kedves vezető föltálalt nekünk.