Akkor kellett volna hőbörögni, hogy mi a teendője a külügyminiszternek
Miközben a miniszterelnök az 1956-os forradalom alkalmából a magyar szabadság közös ünneplésére hívott mindenkit péntek délutánra, hogy töltsék meg újra azt a teret (a Kossuth teret), ahol 70 évvel ezelőtt a magyarok világtörténelmet írtak és mondjanak köszönetet a hősöknek, akik a hazáért küzdöttek, akiknek a harca nem volt hiábavaló, hiszen a forradalom győzött, zavarba ejtően érdekeset tojt az orbáni propaganda egyik utóvédharcos különítménye.
Megérkezett Putyinék ajándéka Magyarországnak október 23-ára, Orbán Anitának most lépnie kell: botrányos ítéletet mondtak az oroszok az 1956-os forradalomról
– ezzel a címmel jelent meg ma vadhajnalban egy részletes beszámoló a KESMA egyik ma is rendületlenül harcoló maradványa, a Világgazdaság hasábjain, amelyben arról tudósítanak, hogy botrányos kijelentések hangzottak el Moszkvában egy orosz történészek részvételével lezajlott, az 1956-os magyar forradalomról szóló kerekasztal-beszélgetésen, ahol a résztvevők egy, a Magyarországon és Európában széles körben elfogadottól merőben eltérő értelmezést vázolták fel 1956-tal kapcsolatban. Ilyenek például: 
Mióta a Tisza-kormány ismertette a jövő évi költségvetés tervének főbb intézkedéseit és irányvonalait, azóta megy a picsogás szinte minden oldalon. Mi miért nem kaptunk semmit? Miért nem annyit kapunk, miért nem most azonnal kapjuk? Nekünk is jár az emelés, nem erről volt szó! Alig vannak olyanok, akik elégedettek lennének, miközben bele sem gondolnak abba, hogy az Orbán-rezsim 16 évének köszönhető az, hogy „csak” ennyit engedhet meg kormányzásának első teljes évében a Tisza. Érdekes módon akkor, amikor több millió magyar újra és újra megszavazta a Fideszt az ország élére, akkor nem követelőztek és nem beszéltek arról, hogy nekik több jár. Csak most, hogy valódi változások következnek be és megkezdődött az „osztogatás” gondolják sokan úgy, hogy akkor ők is odatartják a markukat, és ha nem kapnak, akkor felháborodnak. A rendőrök, a különféle érdekképviseletek többet követelne maguknak, miközben tizenhat évig beletörődtek, elfogadták, hogy az előző rezsim hülyének nézi, megalázza és kihasználja őket. Nem állítom, hogy nem érdemlik meg mindazok, akik most elégedetlenek, dehogyis. Csak az a baj, hogy 16 év rombolása nem jóvátehető pár hónap, sőt egy ekkora rombolás talán évek alatt sem, és ezt érdemes volna szem előtt tartani. 
Miközben Kovács Desikerült Zoltán egykori nemzetközi kommunikátor 
A Fideszt korábban valóban nem nagyon érdekelte más, mint hogy miként lehet a lehető legtöbb pénzt a közösből megszerezni, ellopni. Egy „perverz elosztási rendszerben” (Ferge Zsuzsa találó kifejezése) az alacsonyabb jövedelműekkel finanszíroztatták a jobb jövedelmi viszonyok között lévőket. Ráadásul az akkori intézkedések egy tekintélyes része azt szolgálta, hogy Mészáros, Tiborcz, Garancsi – egyszóval Orbán – minél nagyobb vagyont harácsolhasson össze.
Emberség is van a világon, hogy a felebaráti szeretetről ne is beszéljünk: mi valóban számos alkalommal szóltunk. Szinte már csak kormánykiváltó imádságot nem hirdettünk, nem mintha elutasítanánk sokak hitének és jó szándékának csendes összekapaszkodását mint teremtőerőt, de a nemzet szabadságának dolgában szívesebben bízunk a polgárok öntudatosságában és tényérzékenységében. A tényre aztán jönnek a poloskák számolatlanul, de ez már egy másik történet.
Mint sokan mások, én sem vagyok egy harsány, a vallásomat, a hitemet nem belül, hanem a homlokomra tetoválva viselő hőskeresztény, az identitásomnak nem meghatározó része a kereszténységem, nem gondolom, hogy az ateista és a hívő közötti különbség egyben valamiféle, az emberi minőséget meghatározó különbség, éppen ezért vagy éppen ennek ellenére egyáltalán nem áll távol tőlem az empátia, nem okoz jóérzést sem a bilincs, sem a vezetőszár látványa, nem érzek világgá kürtölésre számot tartó elégtételt és boldogságot attól, hogy politikai szereplőket, akikről én valamit gondolok, börtönbe zárnak.