Eszkaláció a Karmelitában

Azon kívül, hogy Orbán Viktor mint világpolitikai tényező sütkérezzen Trump szalmahajának tetején, még két dolog miatt reszketett cimborája győzelméért doktorminiszter urunk. Béke huszonnégy órán belül, s hogy végre elővehesse a fiók mélyiről az ebből fakadó békeköltségvetést. Az öt perc hírnév megvolt vodkabontással meg még ki tudja milyen ünnepi kellékekkel, aztán jöttek a kijózanító, mintegy pofánvágó hétköznapok, amelyeket most is élünk éppen. Így tegnap össze lett trombitálva a Védelmi Tanács (VT).

Nem tudni valójában miért. Talán, mert kormányunk (a Fidesz) már tudja a magyar gazdaság októberi adatait, s hogy szokás szerint legyen mire mutogatni. Amúgy Szijjártó elébe ment az egész cirkusznak, hiszen a VT találkozása előtt már óbégatott, hogy a háború legveszélyesebb két hónapja következik. És mit ád a jósiten, főnöke, cimborája és kedves galeritagja, maga Orbán Viktor is ugyanezeket a szavakat használta indoklásul. Ebből pedig az következik, hogy ez szerepel a szövegkönyvben, amiből ezután a színielőadás működni fog.

Bővebben ...

Nem hagyják, hogy minden elvesszen

Országot jár a Fidesz, amira nagy valószínűséggel azért van szükség, mert buktát mutatnak a számok. Érdekes egyébként a buzgalom, ugyanis azzal mindenképpen tisztában kell lenniük, arra édeskevés esélyük van, hogy új embereket hülyítsenek el, ebből következik, a régieket kell még jobban, ha egyáltalán van még lefelé út. A mantra szerint váratlanul jelennek meg itt-ott, ami viszont azért nem tartható hazugság, mert mégis csak van válogatott közönség, azaz, minden elő van készítve, hogy akadjon alany az Orbánnal való szelfire.

Mint most Pátyon is, ahol doktorminiszter urunk ismét politikai pedofilkedett kicsit, midőn egy olyan tízéves forma gyerekkel fotózkodott, amitől a szerencsétlen kölök édes szüleinek lehetett orgazmusa, de így megy ez, amióta celebséggé változott a politika. Ez csak olyan mellékszál, ami után feltehető a kérdés, hogy a közös fotó élményén kívül mit tud még kínálni a Fidesz Orbán Viktor szájával, de nem túl sokat. Illetve annyit, mint most már tizenöt éve, amióta minden választás élet-halál kérdés, legalábbis nekik.

Bővebben ...

Színvonal

Legyünk nagyvonalúak, és számoljuk csak 2010-től (korábbról is lenne mit számbavenni, gondoljunk csak a Tiszti Kaszinó árának elsíbolására). Kezdődött azzal, hogy Kósa Lajos az államcsőd-hazugsággal bedöntötte a forintot, a tőzsdét, meg több százezer devizahiteles maradék reményét. Annyira nem volt államcsődközeli helyzet amúgy, hogy még az Orbánék által elátkozott IMF-hitel nagyobbik fele is ott pihent a széfben, abból vették meg végül a Mol-részvénypakettet. A forintleértékelésen nyerészkedő jegybank „profitja” elvesztette közpénz-jellegét, majd átalakult Matolcsy Ádám, az MNB-elnök fia Porsche-gyűjteményévé.

Előbb a Közgép vitt mindent, majd a jó barátság elromlása után Mészáros Lőrinc, akinek – mellesleg – a majorsága néhány követhetetlen lépésben (emlékszünk még Nárcisz kutyára?) Orbán Viktor hatvanpusztai kastélyává változott. Tiborcz István Turán jutott egy kastélykához egy családi ház áráért, de a nagy tehetségű hercegi pár még azok után sem tudta rentábilisan üzemeltetni a hotellé átalakított főúri kéjlakot, hogy az állam beleborított több milliárdot a közösből. Mészáros az elmúlt 10 évben tempósabban gazdagodott, mint Zuckerberg, Tiborcz pedig még Mészárosnál is gyorsabban – a magyar gazdasági csoda apró szépséghibája, hogy mindkettejük gyarapodását mi finanszíroztuk.

Bővebben ...

Beépített szépség

„Tovább kell fokozni a béketörekvéseket…” – Ez volt Szijjártó külügyminiszterünk reakciója arra, hogy az a hatalom (vö.: Oroszország), amely kitüntette őt, terrorbombázást (rakétázást, drónozást) hajtott végre Ukrajna ellen, s mindeközben egy ilyen pusztító készség Kárpátalján, a magyar határtól néhány kilométerre okozott múlhatatlan örömöket az ottani Fidesz-szavazó magyaroknak. Épp emiatt duplán kellene morcosnak lenni Putyinra, olyan azonban nem hangzott el most sem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics álljon le.

Nem világos, mint ahogyan soha nem is volt az, kies hazánk béketörekvései miben állnának konkrétan az óbégatáson kívül, amitől az emberben immár az a kép alakul ki, olyan ez a békekárálás, mint a Beépített szépség című, amúgy degenerált filmalkotásban Sandra Bullock, aki a bikinijében a színpadon össze-vissza beszélt minden zöldséget, míg el nem hangzott a szájából a kötelező mondat, „legyen világbéke”, s akkor mindenki boldogan vigyorgott, hogy a foglalkozás elérte a célját, s eléggé bamba lett mindenki.

Bővebben ...

Kis magyar náculásmódszertan

Bár elborzadt az ember, mert nagyon rossz emlékeket hívott elő, annak idején mégis szinte csak vigyorgott, amikor Dúró Dóra könyvet darált. Ugyan tudtuk, mert a fülünkben csengett Heinrich Heine prófétikus sora: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”, mégis ránéztünk erre az egérszerű lényre, mint olyanra, aki annak ellenére, hogy elborzasztó dolgok vannak a fejében, de kevés ahhoz, hogy igazán ártani tudjon.

Érett az idő azonban, a nem is Dúró pártja, hanem a Fidesz által elvetett magvak azóta szárba szöktek, a könyvek inzultálása odébb került, de el nem felejtődött. Viszont megjelent az emberek ellen irányuló mocskos támadás, és itt már nem is szimplán lejáratásról van szó, hanem szimbolikus megsemmisítésről, amiben azonban részt vesz az erre fogékony magyar társadalom, illetve annak intézményei. És szinte csöndben figyelünk csak.

Bővebben ...

Mi az, ami soha nem volt?

Most, hogy lecsengett a Trump győzelme miatt kialakult eufória, amelynek mámorában az a kényszerképzet alakult ki, hogy Orbán Viktor innentől a világ erős embere, aki a szalmahajúval az oldalán elhozza a békét, és újra nekifut Európa átalakításának a patriótáival, mondani kellett valamit arról is, hogy mi lesz itthon. Merthogy már készen is van az új világrend, csak éppen abban kies hazánk mint valami lukas fenekű ladik süllyed éppen, csűrdöngölésből ugyanis megélni nem lehet. Még bőséges körettel sem.

Föl kellett vázolni tehát a bávatagoknak, miből futja majd akciós farhátra, és ezen a ponton éppen tegnap a kossuthi szeánszon olyasmi történt, amit még nem tapasztaltunk, miszerint nem azt hallottuk, hogy folytatják, sem azt, hogy valamikor előzünk a kanyarban, hanem az egész jövő immár valami szakrális és megfoghatatlan térbe emelkedett egy ígérettel, miszerint „történnek majd olyan dolgok Magyarországon, amelyek korábban sosem”. De, hogy mi is volna ez az eget rengető nagyszerűség, arról egy rohadt szó el nem hangzott.

Bővebben ...