Abszolút Örkény
Kanyarodjunk vissza oda, ahol tegnap abbahagytuk. Tegnap azt írtam: még mindig türelemmel vagyok Baka András köztársasági elnök irányába, és bízom abban, hogy tudja, mit cselekszik. Hogy ha már elsőre nem is sikerült, majd második nekifutásra, lehetőleg belátható időn belül sikerül neki egy megfelelő legfőbb ügyész jelöltet állítani.
Pedig az az igazság, hogy már a saját magát kérdező, saját magának válaszoló sajátos sajtótájékoztatóját végignézve – ahol egyebek mellett az mondta, nem tekinti kudarcnak jelöltje abszolút leszavazását, ezután is ugyanazzal a mércével és módszerrel keresi a tűt a szénakazalban… izé… azt a legfőbb ügyészt, aki szakmailag felkészült, képes egy nagy és összetett szervezet vezetésére, az ügyészség szükséges megújítására, a működésébe vetett közbizalom helyreállítására, továbbra sem fog a pártokkal egyeztetni – eléggé lesújtó kép tárult elém.
Azért is, mert Bakának ráadásul tudomása volt arról, hogy a jelöltje testvére gyanúsított az aranykonvoj-mizériában, 
A várható bírósági eljárás persze nem azt értékeli majd, milyen Hankónak és kollégáinak az ízlése, hanem azt, hogy fel sem vetődött bennük, az a közpénz nem kampányra van.
Nem a magyar külpolitika legfontosabb eseménye, de figyelemre mindenképpen méltó Magyar Péter látogatása a Vatikánban és találkozója a pápával. A miniszterelnöknek bizonyára személy szerint is sokat jelent, amúgy pedig olyan természetes politikai gesztus, aminek inkább az elmaradása keltett volna feltűnést. Számomra azonban a testtartás volt a leginkább sokatmondó. A szó legszorosabb, fizikai értelmében. Magyar Péter testtartása.
Ha a kormány tényleg csak látszatpolitizál a Fidesz meg a KDNP szerint, akkor miért kapálóznak a megindult eljárások ellen, miért kiáltanak ÁVH-t, vörösödő fejjel önkényuralmat és miegymást? Mintha mindezt komolyan vennék, mert ez nem a látszat, ez a rögvalóság. Különben nem félnének és nem tiltakoznának.
Választási ígéretek mindig is voltak, de régen a hatalmon lévő pártok mintha több utat, hidat, bölcsődét, bármit adtak volna át a kampányra időzítve, mint tették azt 2026 tavaszának teljesen legatyásodott Magyarországán.
Semmi kedvem arra szavakat pazarolni hogy a világnézeti piócapárt – amelyik abból a vergődésből él, hogy másoknak hogyan tudná megkeseríteni az életét és minden erejével a 21. század ellen küzd – az elgurult gyógyszereit keresgéli, amiért a miniszterelnök, aki nem Orbán, a Vatikánba látogatott, jajistenem, szentségtörés, mindmeghalunk. A pápa színe elé ezek szerint csak Forbes-listás milliárdos strómanokat közpénzből etető korrupt miniszterelnökök járulhatnak. Nem értek vallási fundamentalistául, ezért hagyjuk is.