Vissza a demokráciába
Nem hiszünk abban, hogy létezhet értékesebb társadalmi cél, mint a polgárok békés, szabad, független életének biztosítása – rögzítette a Fiatal Demokraták Szövetsége politikai programnyilatkozata 1988 őszén.
Régen volt. Annyira régen, hogy 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados parlamenti többséggel kormányra került, már Orbán Viktor sem emlékezett rá, a rendszerváltás hajnalán milyen elvek mentén szerveződött a pártja. A Fidesz pontosan az ellenkezőjét tette annak, amit megalakulásakor vallott. A békés élet megteremtése helyett békétlenséget szított, a szabadság kiterjesztése helyett fojtogató autokráciát hozott létre, a függetlenség biztosítása helyett vazallusi rendszert épített. Demokrácia helyett illiberális önkényt, hazugságáradatot és félelemkeltést kaptunk.
A magyar társadalom jelentős része, mintha nem akarná észrevenni, mi zajlik körülötte, lelkesen támogatta a Fidesz országot gyarmatosító politikáját, jobb esetben behódolt, vagy csendesen asszisztált Orbánék térfoglalásához. Tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elsöprő erejűvé váljon a felismerés: hatalmi manipuláció, ócska szemfényvesztés, orbitálisan nagy átverés áldozatai vagyunk. 
A Medián ügyvezetője kisebb összeget feltenne ugyan arra, hogy kétharmada lesz a Tiszának, de inkább megvárná a most zajló mérés eredményét. Hann Endrét az Esti gyorsban kérdeztük a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban mostanában leggyakrabban felmerülő aggályokról.
JD Vance feltehetően kisebb vagyonba kerülő budapesti vizitje újabb mintapéldája lett annak, miként lehet az ablakon kidobni a magyar adófizetők pénzét. Orbán Viktor eredeti mesterterve arról szólt, hogy maga Donald Trump teszi tiszteletét a kampányhajrában, elhozva a megdicsőülést és a borítékolható újabb kétharmados győzelmet. A nagy békepárti hős, azonban távolmaradt, s éppen az iráni civilizáció kiirtásának gondolatával kacérkodott. Retorikája a legsötétebb történelmi időket idézte, s ha valaki azt hitte, Vance majd tompít a főnöke szavain, tévedett. Az amerikai alelnök csak megerősítette: Washington adott esetben gondolkodás nélkül, pusztító erejű fegyvereket is bevetne az Iszlám Köztársaság ellen.
Anélkül, hogy teológusnak képzelnénk magunkat: a nettó tömeggyilkosokat (mondjuk Putyint, hogy csak egy közeli barátot említsünk) leszámítva várhat-e súlyosabb következmény a túlvilágon azon „politikusokra”, akik a legszegényebb, legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok tagjaitól droggal, alamizsnával, a gyermek vagy a közmunka elvételével való fenyegetéssel vásárolják meg/zsarolják ki a támogató szavazatokat? Márpedig megdönthetetlen bizonyítékok során túl immár egy dokumentumfilm is alátámasztja, hogy országos választásbefolyásoló hálózatot épített ki a jelenlegi kormánypárt erre a csalástípusra, és nem húsvéti tojással gurigáznak: a szakértők 300 és 600 ezer közé teszik az így mozgatott szavazatok mennyiségét.
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
