A nagy próbatétel
Sulyok Tamás természetesen menni fog. Hogy csúnyán vagy szépen, elegánsan vagy sem, igazából részletkérdés. A jelenlegi ellenzék számára ez így is, úgy is sokáig támadási alap lesz, Európa mértékadó körei talán egy ideig ráncolni fogják a homlokukat, majd ezek a ráncok szép lassan kisimulnak. Magyar Péter eddigi legnagyobb próbatétele csak ezután jön el.
Azon ugyanis, hogy kit jelöl majd az államfői posztra (akit aztán természetesen a parlamenti többség megválaszt), akár a politikai jövője is múlhat. Egy jó választás az egekig emelheti eddig is rekordokat döntögető népszerűségét (és ezzel persze a Tisza rendszerváltó elhivatottságába vetett hitet), egy rossz pedig jelentősen visszavetheti azt, kialakítva az „ezek sem különbek” érzést.
Az egymilliós kérdés persze az, hogy mi (pontosabban ki) számít majd jó vagy rossz választásnak.
Kiindulásnak ott van az Alaptörvény agyonidézett passzusa, mely szerint „a köztársasági elnök … kifejezi a nemzet egységét”. Az utóbbi – azon kívül, hogy dagályosság tekintetében jól passzol az Alaptörvény szülőinek ízlésvilágához – ugyanolyan politikai termék, mint pl. a „polgári Magyarország”. Ilyen egység ugyanis nyilvánvalóan nem létezik – és ebben a tekintetben szerencsére nem különbözünk a többi nemzettől. 
Hónapok óta nyugtalanít valami Magyar Péter és a Tisza-párt-Tisza-szigetek egyébként világraszóló és teljesen megérdemelt sikere mögött álló politikai gondolkodásmódban, de amíg ma nem láttam a kitűnő Dull Szabolcs beszélgetését Ruff Bálinttal a YouTube Ötpontban csatornáján, nem tudtam szavakba önteni magamnak sem, mi aggaszt politikai gyakorlatuk stratégiájában: most azonban rájöttem.
Tegnap jelentették be, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, Magyarország csatlakozhat az Európai Ügyészséghez. A döntést ezután kihirdetik az unió hivatalos lapjában, akkortól számítva húsz nap múlva lép hatályba. Magyar Péter miniszterelnökké választása után, május végén személyesen adta be a csatlakozási kérelmet Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek. A szervezetről azt már tudni lehet, hogy a magyar csatlakozás után visszamenőleg, NER-es ügyeket is 
A megafonos Szakács István zenére, napszemüvegben és testhezálló szürke pólóban ment fel a színpadra Szűcs Gábor hívására. Arról beszélt, nagyon sok szeretetet kapott az elmúlt napokban. „Mire számíthat, aki ellenvéleményt fogalmaz meg?” – kérdezte tőle Szűcs, ő pedig belekezdett az elbeszélésbe, hogy csöngették fel a rendőrök szerdán reggel. Amikor arról beszélt, hogy a gyerekeit is felkeltették, megint felzúgott a „mocskos Tisza!” skandálás. Szakács István arra biztatott mindenkit, hogy ne hallgasson, és álljon ki a demokrácia mellett, aztán levonult a színpadról. „Ma István, holnap valaki közületek?” – folytatta a magára maradt Szűcs a színpadon, és azt mondta, hogy ha félnek, nyernek. Erre a közönség azt kezdte el skandálni, hogy „nem félünk”. A 
Akkor még egy gondolat erről a témáról, aztán haladjunk, mert van épp elég bajunk, 
Egyelőre csak tipp, de nagy tétekben mernénk fogadni rá, hogy a fideszesített „köztévé” valahai legnézettebb adása a feketére festett, bűnbánó kedd délutáni képernyő volt. Ha így van, akkor ezt az írást voltaképpen fölösleges is tovább írni, mert a közönség is tudja: nem elvettek tőle valamit, hanem megajándékozták, amikor a pártérdekű hazudozást leparancsolták a műsorról.