Elhatárolódni Orbántól, és oda küldeni, ahová tartozik: a politika trágyadombjára, új, populista barátaival együtt. Guy Verhofstadt szerint ez lenne a felelősségteljes döntés az Európai Néppárt részéről. A legújabb magyar kormányzati kampány célkeresztjébe állított belga politikus, országa volt miniszterelnöke 2009 óta az Európai Parlament tagja, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) frakcióvezetője. Lapunknak nyilatkozva Verhofstadt reagál az orbáni propaganda vádjaira, elmondja, miről szól a Sargentini-jelentés, és kifejti, hogy a valódi tét Európa egyben tartása. Verhofstadt tudja, hogy Orbán leghangosabb európai parlamenti kritikusaként kiváló célpontja a propagandagépezetnek. Mégsem tervezi, hogy hallgat.
– Ön lenne személyesen az Európai Parlament „bevándorláspárti többsége”, ahogyan azt a legújabb magyar kormányzati kampány állítja?
– Az Európai Parlament a jogállamiság és a demokrácia magyarországi helyzetéről szavazott szeptemberben, és ennek semmi köze a migrációhoz. A képviselők több mint kétharmada, köztük Orbán saját pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójának többsége riasztónak és elég érettnek tartotta a helyzetet arra, hogy Európa beavatkozzon. Csak a Fidesz az, amely téves következtetést vont le ebből a történelmi szavazásból, és azóta mindent meg is tesz, hogy akként ábrázolja, mintha ez a voksolás a migrációról szólt volna, nem pedig a jogállamiságról.
– Az önt démonizáló kormányzati kampányra reagálva azt írta: „Orbán az adófizetők forintjait és euróit hazugságok terjesztésére költi.” Nem éppen az ilyen típusú közpénzköltés szerepel a Sargentini-jelentésben felsorolt problémák egyikeként?
– A jelentés hosszasan sorolja azokat a problémás ügyeket, amelyeknek az Orbán-kormányt arra kellene késztetnie, hogy egy pillanatra megálljon, és kritikus önvizsgálatot tartson. Az egyik ilyen kérdés valóban az a feltűnő félelem, gyűlölet és intolerancia, amit hamis nemzeti konzultációkon és megtévesztő médiakampányokon keresztül gerjeszt a kormány azért, hogy bebetonozza a Fideszt a hatalomba. Ha körülnézünk Európában, nincs még egy olyan kormány, amely hagyta magát ennyire messzire sodródni a valóságtól egy hazugsággyár által, amit ráadásul nagyrészt az adófizetők pénzéből építettek fel. Elég csak megnézni a híreket a magyar állami műsorszolgáltató, az MTVA csatornáin ahhoz, hogy képet kapjunk arról, miféle párhuzamos univerzumot hozott létre a Fidesz, hogy elhitesse a szavazóival, valójában abban élnek.
– Épp a magyar állami média állítja azt, amit a mostani kormányzati kampányvideó, jelesül, hogy ön csak azért bírálja a magyar kabinetet, mert az ellenállt az EU bevándorláspárti többségének. Ön támogatja a bevándorlást?
– Amit mindig is támogattam, az az ellenőrzött és legális lehetősége annak, hogy külföldiek jöjjenek Európába, és éljenek itt, hozzájárulva ezzel a gazdaság teljesítményéhez. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene gyorsítani vagy meg kellene könnyíteni a bevándorlást, ahogyan azt a legújabb álhírpropaganda-videójában a magyar kormány állítja. De azt gondolom, érdemes egy pillantást vetnünk más sikeres nemzetekre, megvizsgálni, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában mit tesznek ezen a területen, és létre kell hoznunk a saját rendszerünket arra, hogy a legtehetségesebbeket Európába vonzzuk.
Guy Verhofstadt szerint vita közte és Orbán Viktor és pártja között azért vált személyessé, mert a Fidesz azt akarja, hogy személyes legyen / Fotó: European Parliament
Bővebben...
Elképesztően szerencsés időszakban van a magyar a gazdaság. Alacsonyak a kamatok, konjunktúra van a világgazdaságban, bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.
De ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ezt a sok pénzt értelmesen költenék el, tehát hogy a többi országhoz képest hatékonyabban tudna értéket előállítani a gazdaság. Ez utóbbit többek között a versenyképességi rangsorokon lehet lemérni. Ma megjelent ezek közül is a legnépszerűbb, a Világgazdasági Fórum (WEF) listája, és ez alapján úgy tűnik, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar gazdasággal.
Tavaly Magyarország a 60. helyen végzett. Az új módszertan szerint a WEF ismét elkészítette a tavalyi felmérést. Eszerint a 48. helyen végzett Magyarország, vagyis ugyanott áll, ahol az idei, legfrissebb felmérésen is került. Az új mérés eközben jó pár olyan országot hátrébb sorolt, ahol a versenyképesség alapvetően a természeti erőforrásokra vagy kizárólag az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Az idei WEF rangsor szerint Magyarországon összességében semmit sem javult a versenyképesség, miután ugyanúgy a 48. helyen állunk, mint tavaly. Legújabb
versenyképességi jelentésében a Világgazdasági Fórum megváltoztatta a “globális versenyképességi index” összeállításának módszertanát. Erre azért volt szükség, mert olyan változások mentek végbe a világon, ami miatt máshogy kellett súlyozni egy-egy eredményt, adatot, trendet.
A versenyképességi indexet adó 12 mutatóból egyedül az infrastruktúrában vagyunk viszonylag jók, miután a 28. helyen állunk.
A WEF versenyképességi indexe elég bonyolultan áll össze, összesen több mint száz mutatót sűrítenek bele. Ezek között vannak, amik a meglévő statisztikákat használják fel, és vannak, amik vállalatvezetők kérdőíves válaszai alapján születnek. A mutatókat 12 olyan pillér alá sorolják, amelyek a termelékenység befolyásolásán keresztül meghatározzák egy ország versenyképességét, majd az egyes pilléreknek még fejlettségtől függően is külön súlyt adnak.
Egészen elkeserítő a helyzet az egyészségügy (69.), az áru- és munkaerőpiac esetében is (82., illetve 83. hely). Nem állunk jól az intézményrendszernél sem (66.), ez leginkább az állammal, és a bürokráciával kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. (Egy ilyen versenyképességi felmérésben kifejezetten nem mutat jól az olyan kormányzati tevékenység, ahol 48 óra alatt el lehet egy egész ágazat működését lehetetleníteni, ahogy
ez történt a lakástakarék-pénztárakkal, és számos más esetben az utóbbi években.)
