After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy aztán ebben igaza lesz-e, vagy sem, nem tudni, mindenesetre azok a mondatok, amelyeket a bukás után is megengedett magának, nem garanciák a három napon belüli feltámadásra. Tulajdonképpen nem mond mást, mint régebben, de korábbi hatalma elfüstölésével a megszokott ámításai is más fényt kapnak, már ha a fény szó az ő esetében nem túlzás.
Azt mondja, ő sosem tűrte a korrupciót. Azt mondja, ő becsületes ember. Azt posztolja, kiugró gazdasági növekedéssel adja át az országot, jóléttel, bőséggel. Azt is mondja, a Vadhajtások portál neki igeforrás. 
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
A Magyar-kormány leendő minisztereinek parlamenti meghallgatása az esemény protokolláris jellege és borítékolható kimenetele ellenére is sokkal izgalmasabb esemény, mint hogy ki mit gondol arról, hogy a megválasztott miniszterelnök első beszédében, abban az emelkedett, ünnepélyes pillanatban nekiment az államfőnek, de túl azon, hogy az ellenzékbe szorult Fidesz miképpen védi a saját emberét, akinek az elmúlt bő két évben egyszer sem sikerült demonstrálnia, hogy hajlandó és alkalmas lenne megtestesíteni a nemzet egységét, szerintem van egy hatalmas félreértés ebben az ügyben, amire Fodor Gábor hatalmas lélegzetvételű
Éles kritikát fogalmazott meg a 100 Tagú Cigányzenekar az Országgyűlés alakuló ülésén történtek miatt, miután a Mi Hazánk képviselői kivonultak a teremből a SUGO Tamburazenekar fellépése közben. Az ügy komoly visszhangot váltott ki közéleti és kulturális körökben is.
Megmondom őszintén, beleragadtam a tegnapba. Mindenre számítottam ennek a hétmérföldes haramiának az utolsó munkanapján, de arra nem, hogy megjelenik a Pityinger nevű László podcast műsorában, aki csöcs alatt veri bordán a nőket, ha azt akarja, hogy elhallgassanak. Nem voltam felkészülve arra, hogy ott több mint egy órán keresztül veregetni fogja a saját vállát, és megint nekiáll moralizálni. Hármasban. Egy számomra ismeretlen, Júdás irányába azonban az egész műsoridő alatt szerelmes pillantásokat vető csávó társaságában. Az egy dolog, hogy ezt a szarházit kellett hallgatni 16 éven keresztül, és a fejünket fogva agybajt kapni a pofáján kijövő szavak hallatán, de hogy miután bucira verték a saját szabályai szerint a saját pályáján, még van arca beülni ennek a hungarocell fejeket rugdosó, jellemtelen idiótának a műsorába, az egészen döbbenetes. Mindezt úgy, hogy továbbra is magát tolja legyőzhetetlen vezető szerepébe, és úgy beszél azokról, akik hülyére verték, mintha nem lennének normálisak. Nem mintha meglepő lenne. Ez a Pityinger mindent megtestesít, ami ennek a tudathasadásosnak az úgynevezett politikáját jellemezte.
Szombaton megalakul az új parlament és kormány, hivatalosan is véget ér a NER 16 esztendeje. Az ország házában, s előtte a téren, illetve a rakparton mindezt örömteli-ünnepi programok kísérik, ám az új rendszerváltás legemlékezetesebb pillanata mégis csak az lesz, amikor Orbán Viktor becsukja maga mögött a T. Ház kapuját. Ki- és elvonulása zárja le az elmúlt 36 esztendőt, sőt, valójában a Nagy Imre és társai 1989-es temetésétől eltelt időszak végére tesz pontot. Az új Országgyűlésben mindössze egyetlen olyan politikus, a fideszes Németh Zsolt marad, aki az első szabadon választott parlamentnek is tagja volt, ami jól mutatja, egy szűk harmadszázad alatt lecserélődött, elkopott a teljes rendszerváltó elit. Elsőként az MDF tűnt el, majd a kisgazdák, őket követte az SZDSZ, mára kopott el végleg az MSZP, s noha még küld képviselőket az országgyűlésbe, a KDNP kriptopárttá silányult már két évtizede, most pedig a Fidesz is elindult a lejtőn és az amortizálódás útján, amire a legfőbb bizonyíték, hogy prominensei közül alig néhányan vállalták a képviselőséget. Hogy saját döntésük a mandátum felvétele vagy a nagy öregekkel szemben ők még mindig nem mondhatnak ellent Orbánnak, nem tudni, csak annyi látszik, hogy a NER vezére egy szedett-vedett csapatot hátrahagyva dicstelenül elmenekült a parlamenti csatatérről, ahol az erőviszonyok alapján még a bozótharchoz is kevesen lesznek a frakciójában.