Lassan meg kellene sajnálni
- Részletek
- Készült: 2026. augusztus 09. vasárnap, 00:00
- Találatok: 246
Szegény Bazsi. Mekkorát fordult vele a világ. Nem elég, hogy tavaly még a főnökével együtt nyaralt Horvátországban (és valószínűleg nem büntetésnek, hanem elismerésnek fogta fel), midőn vigyorgott, mint a tejbetök azon az oroszlános győzelmi tervvel készült sztárfotón, idén nemhogy már Szerbiába se vitte magával a bukott miniszterelnök trombitaszóra zabálni, vedelni, de a Fidesz legalja propagandistái is főműsoridőben törölgetik belé a lábukat és kappanhangon óbégatják, hogy mekkora lúzer ez, mindent elcseszett.
De ez nem szegi kedvét Bazsinak, ő soha nem adja fel. Jó, hát az EP-képviselői mandátuma, a Brüsszelbe menekítése valószínűleg nem ajándék, meg kell szolgálni. Bár minden tönkrement, amihez hozzányúlt az idők során, minden, az amerikai trumpistáktól lenyúlt receptje súlyos kudarcot vallott, a huszárvágás és a konnektivitás elmélete a gyakorlatban is földbe állt, de Bazsi nem adja fel az önjelölt váteszi pozícióját. Már az összes korábbi képzeletbeli barátja múlt időbe és zárójelbe tette a főnökét, akinek szerb cimborája nem őt, hanem az ukrán elnököt fogadta éppen, de Bazsi még most is tolja. 
Évtizedes mélypontra került az eggyel korábbi kormány idején Európa-bajnok infláció. A természet és a tizenhat éven keresztül uralkodó Orbán-rezsim által térdre kényszerített magyar energiarendszer az új kormány intézkedéseivel és válságkommunikációjával összefüggésben sikerrel vizsgázott hivatalba lépése első igazán nagy megpróbáltatásán. A magyar ipar négy éve nem látott lendületbe került, az Orbán-kormány korruptsága miatt évek óta nem érkező uniós források lehívása elől pedig minden akadály elhárult. Igaz ugyan, hogy Magyar Péter se vizet fakasztani, se hőmérsékletet csökkenteni, se atomerőművet hűteni nem tud (milyen messiás ez?), rengeteg területen látható jelei vannak az új világnak, amelynek egyik sajátos báját az adja, hogy a jogállamgyilkosok féltik a jogállamot, a fékeket és ellensúlyokat, valamint a demokráciát.
Az elmúlt hetekben – sok más változás mellett – azzal szembesülhettek sokan, hogy az egykori kormánypropaganda lényegében elnémult. A legtöbb propagandalap lehúzta a rolót, miközben az ezeknél az idők során akár milliós fizetést is felvevő provokátorok más állás után voltak kénytelenek nézni. Eltűntek az uszító plakátok és a kormány kommunikációja sem arról szól, hogy mocskos ez és mocskos az, hanem arról, hogy éppen milyen döntés született állami szinten. A jelenlegi energiaválsággal kapcsolatban tájékoztatják a lakosságot, miközben nem azzal vannak elfoglalva, hogy a Fidesz politikusait járassák le nap mint nap. Az MTI végre valódi híreket közöl, miközben a legtöbb online lap is stílust váltott, noha tény és való, hogy azért még mindig vannak olyan oldalak, amelyek erre képtelenek voltak és a mai napig tolják a hazugság szekerét.
Tényleg sorsfordító év lett az idei. Nem azért, amiért a legtöbben gondolják: messze nem lebecsülve az áprilisi választás jelentőségét, a valóságban nagyságrendekkel komolyabb változás indult el az országban. Olyan változás, aminek a súlyát, jelentőségét és következményeit ma még felbecsülni is szinte lehetetlen.
Kifáradás, túlzott magabiztosság, megváltozott világ, no meg a szélessávú internet – ezekkel magyarázta a Fidesz választási vereségét Schmidt Mária a Mandinernek adott 
Most, hogy túljutottunk a NER 16 évén – nem hittük, hogy egyszer vége lesz –, tényleg egyre-másra derülnek ki olyan történések, amelyek folyamatosan igazolják azt, amit amúgy is éreztünk: gátlás nélkül költötték a pénzünket. Valóban: az Orbán-kormány tagjai, illetve a kormány peremén mozgó emberek úgy tekintettek a közvagyonra, mintha a sajátjuk lenne. Illetve még úgy sem, mert hát az ember a saját pénzére vigyáz, bármilyen sok is van belőle. Ők azonban úgy használták az állami pénzeket, mintha egy feneketlen zsákjuk lenne, amiből annyiszor és annyit vesznek ki, amennyit csak akarnak.
Veszélyhelyzet van az országban és politikai értelemben véget értek az új kormány és a támogatói közötti mézeshetek. Most válságot kell kezelni, nem elég néhány csípős megjegyzéssel elküldeni a parlamenti vitában még melegebb éghajlatra a volt kormánypárt romjain vegetáló új ellenzéket.
A szakmai legendárium szerint a paksi hűtővízproblémát – mint annyi mindent még – közvetve Angela Merkelnek köszönhetjük: ő ígértette meg Orbán Viktorral, hogy ha a német autógyárak Magyarországra hozzák a termelésük egy részét, akkor kapnak hozzá olcsó áramot Paksról. Hogy ez az áram hosszú távon mennyire olcsó, arra lentebb még visszatérünk – nézzünk rá előbb az ellátásbiztonsági szempontra.