A példa - Szénási Sándor jegyzete
- Részletek
- Készült: 2026. április 30. csütörtök, 01:25
- Találatok: 472
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Mint a guanó, úgy telepszik rá az országra a most elmúlt korszak mocska, úgy bűzlik, úgy lep el mindent, ahogy naponta derülnek ki csak sejtett, de nem tudott dolgok, ahogy a háttérből előlépnek és beszélnek emberek.
Ahogy belelátunk, hogy az egész még aljasabb volt, mint gondoltuk.
Hogy Zsolti bácsi tényleg létezik.
A tudat, hogy mint kés a vajban, úgy hatolt át rajtunk ez a gyalázat.
Király Júlia, az MNB volt alelnöke nyilatkozik Matolcsy-ról, az eltűnt pénzekről, de leginkább arról, hogy az M.Gy. által vezetett Nemzeti Bank hogyan zsarolta és félemlítette meg a kereskedelmi bankrendszert, hogyan fenyegetette őket és telepedett rájuk. Király szerint a bankok azért voltak szorult helyzetben, mert ha több százezer ügyfelük van, nem tudnak gyorsan elmenekülni. Ez biztosan így is van. De azt is mondja, hogy a bankok meg sem próbáltak összefogni, elfogadták, hogy ebben a rezsimben ilyenek a játékszabályok. 
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Hát ez tényleg olyan, mint amilyennek megjósolták. A gőg mindig megelőzi a bukást. A pontos (bibliai) láncolat: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság”. Példabeszédek könyve (16:18). Ha már nemzeti keresztényekről van szó, akkor maradjunk stílusosak és precízek. Nem kérdés: itt olyan mértékű gőg munkált mindenféle szinten, hogy az már elviselhetetlen volt. Talán az volt a legelviselhetetlenebb. A főgőgös pedig gondoskodott arról, hogy minden és mindenki, valamennyi csatornán, plakáton, rádióban, tévében, internetem az ő egójához igazodjon. Elhitte, hogy ez a büszke, fennhéjázó, másokat gúnyosan lenéző attitűd nemcsak különbbé teszi mindenkinél, de ezért aztán neki mindent szabad. 16 év alatt eljutott oda, hogy ő tökéletes, sérthetetlen és megkérdőjelezhetetlen. És nemcsak elhitte magáról, de a híveivel is elhitette.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom, ahol kétmillió hiszékeny úr és úrnő elhatározta, hogy a dolgok mostantól felfelé esnek, a tehetség nem különbözik a tehetősségtől, Tóth Gabi pedig tud énekelni. 
„Óriási kognitív disszonancia lehet számára, hogy hamarosan lehull a lepel” – hogy egy kortárs előadót idézzek. Hogy ezzel is a két héttel ezelőtti nemzeti tragédiára utaljak, amikor is a Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött mottó tulajdonosát a választáson csúnyán megverték, a félholt testét a színpadról gyorsan eltüntették. Majd egy kínos magyarázkodás, valamit a szatyor szellentés maradásra buzdítása miatti előbújás után szürke szamárként tűnt el újra ködben, az utcai harcos cserben hagyta a digitális honfoglalókat a csatatéren. (Frissítés: a cikk megírása után derült ki, hogy előkerült és közölte, hogy a parlamentbe nem ül be, de amúgy marad.)
A közmédia egyik műsorvezetője közölte: bár beolvasta a Medián hazugságairól szóló álhíreket, valójában évek óta egy plüss Hann Endrével alszik, ahogy a gyerekei is.
Személyesen rosszul érint, hogy gyűlöletkeltéssel vádol egy közösséget, aminek én is része vagyok. Hát előmászott szerda este a 20 éves kora óta a politikából, azaz a köz pénzéből élő(sködő) Szijjártó Péter, úgynevezett interjút adott a Telexnek, amiben elhangzott többek között ez a mondat is. Végig egyetlen kérdés nem hagyott nyugodni, ami az interjúval ellentétben, ami a bukás következménye, teljesen független a kormányváltástól: ez az alak miért a Telex stúdiójában beszél, miért nem a Teve utca valamelyik kihallgató helyiségében?
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.