Sokszínű, vonzó, alternatíva
- Részletek
- Készült: 2026. augusztus 29. szombat, 00:14
- Találatok: 418
Olyan borzasztó önkény és elnyomás dúl az Orbán utáni Magyarországon, hogy miután a hétfőn újraindult Kossuth Rádió első vendégei között Navracsics Tibor volt miniszter szabadon delirálhatott a polgári demokrata projektjéről és tolhatta le magáról serényen és rezzenéstelenül az elmúlt 16 év penetráns kormányzásának rá eső felelősségét (neki legfeljebb annyi köze van négy ciklusnyi országrontáshoz, mint a műsorvezetőnek a saját szakmája állapotához), ma az Orbán utáni Fidesz-frakció immár második vezetője üdvözölhette ugyanott, a közszolgálati rádióban Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya polgári demokrata projektjét.
Alapvetően minden, amit Bóka János üdvözöl, vagy úgy általában kiejt a száján, szerintem is üdvözlendő, legfeljebb két perc alatt kiderül, hogy az SZDSZ-es múlt nem garancia arra, hogy az ember ne süllyedjen a magma alá, midőn a Fideszben építi a karrierjét. Tehát miután Havasi Bertalan azzal indított, hogy a Fidesznek nincs álláspontja Navracsicsék mozgolódásával kapcsolatban, miután Pócs doktor és influenszer kifejtette, hogy pártszakadáshoz vezethet a Fideszben ez a kezdeményezés, ami Havasi szerint nem vezet pártszakadáshoz, mert kirobbanó formában van a gazda távollétében is a párt, Bóka is hozzátette a magáét a fejetlenül szaladgáló csirke kognitív disszonanciájának új szintre emeléséhez. Jó, tudom, a párt és a frakció nem ugyanaz, nem hát. 
Borzalmas állapotban van Magyarország pénzügyi helyzete, ez most már világosan látható. És az is, hogy mit okozott az elmúlt négy év stagnálását 2026 elején megfejelő választási pénzszórás. A Tisza-kormány elkészítette a 2026-os költségvetés módosítását, amelyet egy régen elfelejtett fogalommal nyugodtan nevezhetünk pótköltségvetésnek. Nem szimpla módosításról van szó ugyanis, hanem a pénzügyi terv teljes átírásáról. Ők ezt a valóság költségvetésének nevezik.
Az elmúlt 16 évben Navracsicsnak súlyos okai lettek volna arra, hogy kiszabadítsa magából a polgárt is, meg a demokratát is, és akkor ők hárman, a gazdatest Navracsics meg a benne lakozó két értéktudatos szellem kikéri magának, amit Orbán és köre művel. De ez nem történt meg, mert ezzel a tiszta és egyenes lépéssel saját magát is fel kellett volna számolnia. A szembenézéseknek, meg új utak megnyitásának ez a nagy problémája.
Miközben a közpénzcsapok elzáródása meg Tiborcz és Mészáros szűkmarkúsága megölte a polgári Magyarországot (?), és 
Akármekkora rendszerváltás is van most, a kitüntetéseket visszavonni, felülbírálni nem érdemes – de talán magunknak tegyünk egy pici jelet azok mellé, akik párthűségét vették meg nyilvánvalóan (közpénzből) mindenféle rangokkal, díjakkal. Tegyünk mellé mondjuk egy csinoska f betűt. Nagy Feró, a nemzet csótánya f Kossuth díjas – vagy ilyesmi. Ehhez képest a mém másik felén most olyanokat láthattunk, akik nyilvánvalóan és nagyon-nagyon megérdemelték, amit kaptak ..
Az április 12-i országgyűlési választásig azt hittem, hogy már minden lényeges információval rendelkezem az Orbán-kormányok és a Fidesz–KDNP működéséről. Az elmúlt hetek azonban arról győztek meg, hogy tévedtem.
Egyenes út kell, mondta Navracsics Tibor afféle zászlóbontásként, egy esetleges új párt alapkőletételeként. Persze tudjuk, hogy Navracsics csinált már ilyet, jelezte, hogy ami a Fideszben zajlik, az nem jó, nem vezet sehová, sőt: mintha ki is szállt volna a választási vereség után. Aztán maradt.
Havas Jon… beszélek hülyeségeket… Havasi Bertalan tovább okádja magából a szennyt, mint Daenerys Targaryen sárkánya a tüzet, mert azt hiszi, még van ereje. Mármint a köpetének. Pedig már nincs neki. Megszűnt. Beütött a súlytalanság. Illetve ha Kunderával próbálom megragadni ezt az állapotot, akkor az történt, hogy a lét (korábban) elviselhetetlen könnyűsége immár ólomnehéz páncélként nehezedik rájuk. Azokra, akik valamiért még mindig nem értik, hogy annak a szép világnak, amelybe ők belerendezték magukat, vége van.