Manfred Weber: Azért rúgtam ki Orbán Viktort, mert ami elég, az elég
- Részletek
- Készült: 2026. február 14. szombat, 23:21
- Találatok: 559
Szerinte Orbán Viktor most már bármiféle józan gondolattól messze került.
Szerinte Orbán Viktor most már bármiféle józan gondolattól messze került.
Sok más miatt is, de többek között ezért kellemetlen az Orbán-bagázsnak, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk: az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka szerint uniós jogot sért a Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó, 2023-ban elfogadott törvény. Mint ismert, az Európai Bizottság az uniós jog több rendelkezésével ellentétesnek találta ezt a bizonyos jogi fércművet, ezért kötelezettségszegési eljárást indított, ám mivel a kötelező levelezgetés nyomás sem jutott semmire Orbánékkal, 2024 októberében pert indított a magyar állam ellen. Ebben foglalt állást Julianne Kokott, akinek csütörtökön ismertetett véleménye ugyan nem végleges ítélet, de előrejelzi azt. A kihirdetéskor több mint egy tucatnyi pontot soroltak fel uniós jogszabályokból, amelyekkel a főtanácsnok szerint szembemegy a magyar törvény, amivel létrehozták a Lánczi-féle SZVH-t, amely gittegylet ugye lényegében bárkit ellenőrizhet, aki feltételezése vagyis a főnöke utasítása szerint Magyarország szuverenitását veszélyezteti.
Hát éppen ez a tragédia. Hogy amin most mindenki felháborodott, arról Gödön már mindenki tudott… Pont ez a dráma benne. Mert ez is ennek a szolidárisnak aligha nevezhető országnak a lenyomata. Valóban sokan régóta rázzák a rácsot a kis magyar Csernobillal kapcsolatban, ami az állampárt szerint nem létezik. Gondolom, majd az időközben elindult, várhatóan elhúzódó ügyészségi nyomozás is jól megállapítja, hogy nincs itt semmi látnivaló. Addig is, végül is jobb később, mint ha soha nem borult volna ki a Telex tényfeltárása nyomán a mérgező anyagokkal teli bili. Amelynek legsúlyosabb szálai naná hogy a Karmelitához és környékéhez vezetnek. Igen, a helyiek tudtak erről a mizériáról, sokan a mai napig küzdenek is azért, hogy a helyzet változzon, miközben egyáltalán nem értem, hogy miért a fideszes Kammerert választották polgármesternek, aki most szintén azzal nyomul, hogy minden fasza az akkugyárral, semmilyen mérgezés nem történt.
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A kutya Júdás ugat, a karaván halad, szép lassan peregnek le a szemek a homokórában. Mert ahogy azt Záray Márta művésznőtől tudjuk, a homokórát nem lehet megállítani. Pontosabban meg lehet állítani, ha vízszintes állapotba helyezzük, mert akkor tulajdonképpen nem funkcionál, de attól még az idő – amit egyesek túl hosszúnak, mások túl rövidnek élnek meg attól függően, milyen körülmények befolyásolják őket – rohan. Szerintem a zöm most már felgyorsítaná az idő múlását, azaz nagyon is túl lenne azon a bizonyos választáson, aminek a tétje óriási. 16 év várakozás azért embert próbáló, és sokan már nem is élnek azok közül, akik ugyanúgy vágyakoztak a változásra, mint azok, akik még most is. Sokunknak ez lassan egy örökkévalóságnak tűnik, de ezt a 60 napot már fél lábon is, csak érjük már meg a bűnszervezet elzavarását. Gondolom, a napos oldalon pont fordítva zajlanak az események, ott sokan visszamennének az időben, mint Marty McFly a Vissza a jövőbe című örökbecsűben, hogy a hepatitiszszínűekre meglehetős csapást mérő kegyelmi botrányt és az utána következő földcsuszamlásszerű változást megakadályozzák. Kétségtelenül szar, ha az a rendszer, amit barkácsoltál magadnak, hogy azzal a végtelenségig kihúzd és hatalomban tartsd magad, egyszer csak ellened fordul, esetleg már nem téged kompenzál.
„Üzenjük Brüsszelnek: nem fizetünk!” Ezzel a címmel indított nemzeti petíciót a kormány, s akik hajlandók támogatni a Fideszt ebben a bugyuta játékban, nemet mondanak az orosz-ukrán háború további finanszírozására és arra is, hogy az ukrán állam működését a következő tíz évben velünk fizettessék meg, továbbá arra sem vevők, hogy a háború miatt emelkedjenek a rezsiárak. Már a fenti állítások igazságtartama is megkérdőjelezhető, az pedig kifejezetten aggályos, hogy a Fidesz propagandáját a közmédia valamennyi csatornáján, még a sportközvetítések alatt is folyamatosan reklámozzák.
„Jobb tisztán látni: Brüsszel és a Tisza párt azért akarja eltörölni a rezsicsökkentést, visszavágni a családtámogatásokat és megadóztatni a nyugdíjakat, mert kell nekik a pénz Ukrajna finanszírozására. A választás tétje egyszerű: Ukrajnába küldjük a magyarok pénzét vagy itthon tartjuk. Mi itthon fogjuk tartani. A Fidesz a biztos választás!” Ezt a mocskot még unásig és hányásig fogjuk hallgatni a mi pannon Nérónktól április 12-ig, amikor elméletileg megtartják a soron következő parlamenti választást Magyarországon. Ha valóban így lesz, és esetleg sikerül is elzavarni tizenhat év után az ország első számú piócáját, én esküszöm, hogy élő, egyenes adásban fogom elénekelni azt a nótát, ami így hangzik: Április tizenkettő kedves ünnepünk, / Szép életet te hoztál nekünk. / Zengi a dal szívünk örömét, / Mert e napon szabad lett a nép! Jól hangzik, és milyen szép, nem? De. Kár, hogy amennyire morbid, annyira igaznak is tűnik. Egy baj van: egyelőre nagyon nem tartunk itt. Egyelőre a félisten még a helyén van, hogy nyeregben is van, azt nem tudom, mindenesetre járja az országot, mint annak idején Mátyás király, csak ő nem álruhában, hanem suttyomban, titokban, nehogy a geci újságírók kérdésekkel provokálják, miközben forog róla a kedves vezető imázsfilm. Láttuk, hogy Lázár se viseli túl jól mostanában a gyűrődést.
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...