Igehirdetés után
- Részletek
- Készült: 2023. szeptember 22. péntek, 11:11
- Találatok: 413
Naiv voltam. Nyeretlen kétéves. Vad álmodozó tegnap, amikor ugyan csak elméleti szinten, de fölmerült bennem annak az előfordulhatása, hogy Orbán nagyvezér minden józanságot nélkülöző esztergomi delirálása után netán valamelyik bátorak a százharmincvalamennyiből mint Buddha a fa alatt, megvilágosodik, és azt mondja magában, most már aztán elég. Vagy mint Peresztegi tanár úr a fizika órán nekünk, rosszalkodóknak: ez már sok a többnél. Nem kell mindig bírni a nyelvet, ha tudatunk tartalmait a nagyvilág elé óhajtjuk tárni.
No most, nem úgy van az, hogy gyere cipó, hamm bekaplak, s netán valamelyik bátorakkal ilyen baleset előfordulhatna. Hanem az ilyen előadások után hitükben megerősödve özönlenek ki a nagyvilágba a kis gauleiterek, megy az összes a saját ganyédombjára, ahol már ő a Jani, vagy legalábbis az a képzete, és teszi azt, amit a vezér szóval, tettel vagy hallgatással beléje vert. S ugyanígy aztán a kis apró hívecskék is hozzá teszik a magukét, ölöndülnek meg átkozódnak, és a világ olyan fideszi kerek lesz, mint egy narancs, ami azonban rohad erősen. 
Van annak valami diszkrét bája, ahogyan a Fidesz-frakció elbarikádozza magát, frissen telepített térfigyelőkkel, kutyás rendőrökkel, TEK-kel és a kiskutya kunkori farkával védekezik a bátor százharmincvalamennyi. De ehhez szokva vagyunk. És ahhoz is, hogy az ilyen események közpénzből felújított szállodában zajlanak, ahol a bátorak szintén közpénzből pár tízmilliót elköltenek. De mindez mellékszál. Mint ahogyan az is, hogy milyen módon osztogatták maguknak a százmilliárdokat törvényt hozva rá, hogy ne legyen törvénytelen.
Nem arról a négybetűs szóról van szó, ami Mórickának eszébe jut, Rétvári Bencének az ellenzék – kormányzati megnevezéssel a baloldal – rögzült be. Legalábbis ez derül ki az államtitkár Vadai Ágnesnek adott válaszából. A képviselőnő egy igen egyszerűnek tűnő kérdéssel arra szeretett volna választ kapni, hogy ki a felelős a pandémia idején beszerzett 17 ezer darab lélegeztetőgép értékesítési kudarcáért.
Kövér László azt találta mondani Bayer tagkönyv műsorában, hogy „Magyarország jobbik fele gyűlt a Fidesz köré az elmúlt három évtizedben, és az tartja hatalomban tizenhárom éve”. Továbbá még abbéli félelmeinek is hangot adott ugyanitt: „Ha egyszer veszítünk, akkor mindent elveszítünk… Nekünk van istenünk, hazánk, családunk, mi mindent el tudunk veszíteni”. – Ezzel a két állítással behatóbban kell foglalkoznunk, mert bár ugyan közkeletűen ma már elég kevesen tartják normálisnak Kövér elvtársat, e két mondatban van ráció, mégpedig olyan, amely a Fidesz leglényegére mutat.
Vodkát reklámozó tornazsákban osztogatott ajándékot a gyerekeknek Seszták Miklós, fideszes képviselő. Mi több, azt is kiírta a Facebook-oldalára, hogy „rengeteg programmal, étellel, itallal és felejthetetlen sporteseményekkel készült családi napjára” ez meg ez (itt a reklám helye) a cég. Mielőtt tovább haladnánk, azt a kiinduló tételt fogalmazzuk (kérdezzük) meg, mi az anyám valagát keres Seszták képviselő egy cég családi napján, és azon miért osztogat ajándékokat. A kérdés azonban költői volt, a választ rá mindenki tudja.
Petiminiszter cipőt vett. Szíve joga, ő sem járhat mezítláb, csak az értelmezhető nehezen, miért kell ebből játékfilmet készíteni, és az orrunk alá dörgölni. Mindemellett a vásárlás feltételei voltak érdekesek, mégpedig az ár, és a fizetési mód, illetve a hozzácsapott családi idill története. Hetvenötezret kóstált a Nike Air Jordan true blue, Petiminiszter pedig kápéval egyenlítette ki a számlát, ami elgondolkodtató. Hogy miért kápé, hogy ez valami ösztönös önvédelem-e, mert a kártyának nyoma marad, míg ennek meg nem egyáltalán.
Petiminiszter kivitte megával Törökbe’ a Lőrincet, a Mészárost. Bemutatta őtet helyi üzletembereknek úgy, mint Közép-Európa legsikeresebb vasútépítő cégének vezetőjét. Nem kellett volna. Miként egyáltalán nem volt szükséges minderről a találkáról képpel örvendeztetni meg minket, mert összeszorult az a hatalmasan bozontos szívünk. Egy pillanatra nem figyeltünk, és majdnem megszántuk a Lőrincet, ahogyan ül ott az üzletemberek között akkora magányosságban, akárha született Buendia volna. Pedig nem az.
Mikor mi: vagy neonáci csődület, vagy most épp demográfiai csúcs van minálunk. Majdnem ugyanolyan résztvevőkkel, de ez nem is érdekes igazán. Sokadik csúcs ez már a népesedésről, aminek az az íve, hogy nem feltétlenül emiatt és azóta, de folyamatosan csökken Magyarországon a születések száma. Összefoglalva tehát, lópikulát se ér ez a csúcs, mert nem beszélni kellene róla, hanem csinálni. Vagy inkább, mert maga Novák Katalin nacsasszony, aki a megnyitó beszédet mondta, fogalmazott úgy, hogy a „családok a szabadságharcukat vívják” – amire majd visszatérünk -, illik hát ide a szlogen a boldogabb időkből: Love, not War!
A mókásabb kedvű, ámde a NER-t módfelett rühellő honfitársaink tegnap a történések nyomán annak adtak hangot a szájbertérben, hogy már csak egy nagy doboz popcorn szükséges számukra a felhőtlen boldogsághoz, és kerek lesz a világ. Ahogyan a foteljükben hátradőlve, majszolgatva élvezik az eseményeket, amelyek bőségesen és az ő kedvükre sorjáztak a koraőszi hőségben. Szöllősi György a Nemzeti Sport – Orbán kizárólagosan kedvenc lapja, amiből a kormány tízezer példányra fizet elő – főszerkesztője. Nem ezért épp, de emellett kegyelmes urunk kebelbéli cimborája is, valamint a „magyar futball utazó nagykövete”.