Iványi, a jelkép – Józsa Márta jegyzete
- Részletek
- Készült: 2025. november 17. hétfő, 03:09
- Találatok: 264
Egész életében nyugalomra vágyott, mondta többször, azt is szeretett volna nyújtani minél több embernek, ehhez képest egész életét végig harcolta, és most mi van? Hát az, hogy talán, hacsak másként nem tanácsolja Orwell hangulatmérő készüléke, még börtönbe is kerülhet Iványi Gábor. A rendszerellenesség ősi jelképe.
"Cipőmre nézek, fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne."
Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek Petri György Mondogatnivaló című verse járt a fejében az Iványi Gábor mellett tartott, ki tudja, hányadik tüntetésen a minap. Ez a cipő most annak a lelkésznek látszik szorítani a lábát, akit már régóta semmivel sem tud fenyegetni a hatalom. Így a rácsok irányába próbálkozik szintet lépni. Megjegyzem irracionálisan. Társadalmi ismereteinkből adódóan nyilvánvaló, hogy a lelkész fenyegetéstől még sohasem rettent meg, ismerjük a hősalkatokat (bár ő maga minden bizonnyal tiltakozna e minősítés ellen), és a támogatóinak száma is mindannyiszor növekedett, valahányszor hadjáratot indítottak ellene. Vagyis a Kádár Jánostól Orbán Viktorig terjedő univerzumban csaknem szüntelenül. 
Hát rohadtul vastag az a karó, amihez ezek azt a nyomorult ebet kikötötték, miszerint „neverending” mentességet intézett Júdás a Fehér Házban. Igaz, hogy csak szóban, és senki nem hallotta, de így csinálják a nagyok. Állítólag. Aztán egymáson keresztül esve, egymásnak ellentmondva, az amerikaiakat meghazudtolva bizonygatják, hogy úgy van az. A főtárgyaló sem maradt le az udvartartásától a maszatolásban, a teljesen inkonzisztens állítások közszolgálati terjesztésében. Jól megy ez neki, szerintem nagyjából mióta megtanult beszélni. Ezt arra alapozom, hogy a szülői ház döngölt földpadlójú szobájában a kedves Erzsike néni és a tehetséges Győző bácsi gondoskodott arról, hogy a kis Viktorka magáévá tegye ezt a fajta gátlástalanságot, amiből igen jól meg lehet élni. Apucinak és anyucinak sem kell a szomszédba mennie, ha hazudozásról van szó, a szomszédban meg Lőrincke lakott? Aki szintén zenész, de lényegében az egész pereputty otthonosan mozog az öblös nagy kamuzások és mellébeszélések sűrű erdejében.
Bár november 7-én lement az Orbán-Trump-show, Viktor mester kompániájával átcsörtetett Washingtonon, még most se tudjuk, mi történt valójában. A két mágus ordibáló újságíróknak jelezte, hogy az USA orosz kőolajtilalma alóli mentességet (már ha egy állam két másiknak bármit is megtilthat) még átbeszélik, de azért Trump megérti nagy barátját, Viktort, mert nekünk meg a szlovákoknak nincs tengerpartunk (mintha mindenki másnak lenne; sőt még az USA nagy részén sem lógathatja vízbe a lábát!), illetve az elnök szerint más uniós tagok is vesznek orosz olajat (pedig nem), mire Orbán megjegyzi, hogy szegény Magyarországot csak egy-egy olaj- és gázcső látja el; jó, mostanában már odamormogja, hogy akad két kis vacak horvátocska is. Noha gázcsőből jön ide még vagy három, illetve a kormányon és a Molon kívül mások a horvát olajkapcsolatot is dicsérik, még ha persze a terhelt, abuzív, diszfunkcionális magyar-horvát viszonyon Orbán és Hernádi Zsolt úgyis mindig talál hibát. A Mol talán csak attól enyhülne meg, ha Zágráb végre levenné elnöküket a körözési listáról és a múlt el lenne felejtve, vót ami vót, bár ez Orbánnak épp nem jönne jól, hisz Zágráb vérszomjának hála ingyen átvehette a Molt.
15 év lekezelő, felsőbbrendű sértegetései után, amit azoknak címez másfél évtizede, akik megvetik, akik soha nem szavazták rá, akik tudják, hogy egy notórius hazudozó, akik az úgynevezett poloskái ennek az országnak – igen, ő adta nekünk ezt a nevet, mint ahogy a hazaáruló, libsi, diplomás kommunista, pufajkás, Soros-bérenc elnevezések is az ő szótárából kerültek elő, amiket ránk aggatott, majd kilökött a sajátjai elé, hogy ezek azok, ezeket kell gúnyolni, naponta alázni, mert ezek mindenre alkalmatlanok, de legfőképpen szóra sem érdemesek -, beült egy nem nyíltan őt szolgáló csatorna műsorába és szólt a poloskákhoz. A szarházi senkikhez, akik csak arra valók, hogy robotoljanak, adózzanak és tartsák el őt meg a sleppjét, egyébként meg fogják be a mocskos kommunista pofájukat, vagy húzzanak el a picsába, mert meg sem érdemlik, hogy magyarok legyenek.
Kedves olvasók! Tegyük ide is az utókornak és mindazoknak, akik tudnak írni és olvasni, összeadni és kivonni, a tudatukkal átfogni és megérteni, ami adott témával kapcsolatban szembejön velük. Nagyon fontos, mert rengeteg hazugság ömlik az arcunkba a lehető legmagasabb szintekről arra vonatkozóan, hogy mi történt Washingtonban. Az Orbán Viktor és Donald Trump közötti találkozót a legalacsonyabb szinten kezelte a Fehér Ház Szent-Iványi István külpolitikai szakértő, egykori európai parlamenti képviselő szerint, aki erről a 
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Szép kis lista áll össze abból, mi mindennel olajozta Orbán Viktor a magyar-amerikai kapcsolatok gépezetét. Veszünk ugyebár akár tíz, egyenként kétmilliárd dollárba kerülő „mini atomerőművet”, aztán 700 millió dollárért fegyvert, 600 millióért cseppfolyósított gázt és 114 millióért a meglévő paksi atomreaktorokba való fűtőelemeket. Nem számszerűsítették, de Magyarország beszáll a Voyager Technologies űrállomás-projektjébe, illetve kereskedelmi alapon újabb magyar űrhajós láthatja meg felülről a Földet. Valamennyi a világhírű bostoni műegyetem, az MIT és a HUNREN kutatói csereprogramjára is jut – ez akármennyi, több jobb lenne. S ugyan eltörpül a nagyobb tételek mellett, de a magyar adófizetőktől egymillió dollárt kap a washingtoni Katolikus Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös kutatása a mesterséges intelligencia etikus felhasználásáról. (Kezdhetik mondjuk a magyar kormány gyakorlatával, miszerint soha el nem mondott dolgokat ad az ellenzék vezetőjének szájába azzal, hogy „akár mondhatta is volna”.)
„Bármit is kommunikálnak, még rövid távon sem szolgálja Magyarország érdekeit az, hogy Orbán minden zsetonját Trumpra tette, közép- és hosszútávon pedig végképp nem” – állapította meg Radványi Miklós. A magyar származású, amerikai állampolgárságú konzervatív szakértő a Hírklikknek hozzátette, hogy Orbánnak annyira szüksége volt a sikerre, mint éhező embernek az élelemre. Szerinte ráadásul a magyar narratíva nem fedi a realitást. Ideje lenne az Orbán-kormánynak a realitás talajára állni, figyelemmel lenni a látogatás belpolitikai implikációira is – így pedig nem lehetne osztatlan sikerként világgá kürtölni azt, amit ez a látogatás eredményezett – mutatott rá, majd közölte: „én azt az amerikai szándékot szűröm le az Orbán-látogatás tényeiből, hogy elmozdítsák Magyarországot elsősorban az orosz, és másodlagosan a kínai vonalról – Washington megpróbálja Magyarországot bevonni az amerikai érdekszférába”.
Mint láthattuk percről percre, megérkeztek a békeszarkák és békeverebek a nagy víz túloldalára, most talán még ott fújnak rágógumiból lufit, élvezik az amerikai életérzést és azt a pompát, amit remélhetőleg a mi kontónkra már nem sokáig fognak tudni igénybe venni. Júdást és néhány kiemelt fontosságú bűntársát a Fehér Ház melletti vendégházban szállásolták el, igen, Schmidt Mária történelemhamisítót is, hogy ő mi a faszt keres minden ilyen kiruccanáson Orbánnal, az számomra is rejtély, mint ahogy nyilván az is, hogy az összes hazugsággyártó mire fel tobzódik Washingtonban, ahol egymást túlkiabálva influenszerkednek a dundi békeszarka szárnyai alatt.