Új ellenség
- Részletek
- Készült: 2026. március 27. péntek, 01:09
- Találatok: 519
A magyar kül(gazdasági) politika állítólag „értékmentes és érdekelvű”, azaz kizárólag a magyar nemzeti érdek befolyásolja. Legalább is ezt állítja a kormány, amikor számonkérik rajta, hogy miért bizniszel háborús bűnösökkel (Putyin), latorállamokkal (Irán), meg tömeggyilkos afrikai hadurakkal (Csád). Ebbe az elméleti keretbe azonban nagyon nehéz beilleszteni azt a kirohanást, amelyet Orbán Viktor engedett meg magának a német kancellárral szemben, miután az utóbbi szóvá tette, hogy Orbán miért hátrált ki az ukrán hadihitelről szóló, már letárgyalt uniós egyezségből. Volt ott minden a náciktól a zsidókon át az ország kifosztásáig, csak egyvalami nem: annak józan belátása, hogy az adott gazdasági felállás milyen érdekelvű magatartást diktál(na) Magyarország mindenkori miniszterelnökének a német kollégájával kapcsolatban.
Kémet fogtak, na. Nem a nagytaréjú, cifratollas, kapirgáló, kopasz nyakú egyedet, aki úgy kukorékol lépten-nyomon, mint akiből éppen akkor kakaspörköltet készül rittyenteni a háziasszony. Nem azt, aki már lassan magyar akcentussal beszél oroszul, aki pont olyan szerelmes, áhítatos pillantásokat szokott vetni Lavrovra, mint Semjén Júdásra. Szóval nem ezt a több mint egy évtizede Moszkvával kollaboráló, a nyugati szövetségi rendszerünket folyamatosan gyékényen és perzsaszőnyegen áruló, rágalmazó, köpködő és degradáló, folyékonyan 
Eszembe jutott megint egy film. Minden héten háború. Nem ragozom, nem szpojlerezek, aki nem látta, nézze meg. Mielőtt kifakadnék, mint egy gennyes kelés, idetenném a lényeget:
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Sőt arról is, hogy Orbán Viktor választási győzelme esetén puccsra szólítanak fel ellene egyes ukrán vezetők. Utóbbi újdonság az ilyen kamuvideókat terjesztő orosz titkosszolgálati kötődésű bothálózattól.
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Hát rakodik a por a zsírra rendesen, az egyszer biztos. Ahogy közelítünk a finis felé, megállíthatatlanul derülnek ki az elmúlt évek disznóságai, a gigantikus lenyúlások, amit ez a Szűzanya oltalma alatt álló kormány és annak köre elkövetett a saját nyája ellen. Akik így is boldogok valamiért. Vagy azért, mert lelki szegények, vagy azért, mert Orbán Viktor azt mondta. És ha ő azt mondja, akkor az úgy van.
Donald Trump nem sokkal 80. életéve betöltése előtt is lenyűgöző fantáziával rendelkezik. Ezúttal avval vétette észre magát, hogy megkísérelte bevonni a NATO-t az iráni beavatkozásba: azt várta, biztosítsa az olajtankerek áthaladását a Hormuzi-szorosnál, vállaljon részt egy olyan válság kezelésében, amelynek politikai következményeit maga Washington idézte elő, Izraellel karöltve. Trump azonban ezúttal sem kérte a támogatást, hanem fenyegetett, zsarolt, mondván: ha a NATO nem segít, annak súlyos következményei lehetnek.
Együgyű választóknak egy ügyű kampány. A kormány mindenkire rá akarja hozni a frászt, hogy rettegve meneküljön a bölcs miniszterelnök védő karjaiba. Aki még mindig készpénznek veszi, amit a tévében vagy az utcai plakátokon lát, a rádióban hall, tényleg úgy gondolhatja, hogy a kijevi vezetés éjjel-nappal azon töri a fejét, miként árthat a magyaroknak, az Európai Uniót meg direkt azért találták ki, hogy Ukrajnát pénzelje. A hatalomnak egy szava sincs se Magyarország állapotáról, se a saját eredményeiről, se a terveiről. Program híján csak azt hajtogatja, hogy ki kell maradni a többi európai ország által oly kívánatosnak tartott háborúból. Nem csak arról van szó, hogy hülyének nézni saját választóit, hanem arról is, hogy tudatosan, alapos előtanulmányok után, a történelem és a téma szakirodalmának ismeretében hazudik. Ugyanis ez működni szokott.