A NER luxusa, a mi pénzünk
- Részletek
- Készült: 2026. augusztus 24. hétfő, 00:18
- Találatok: 185
Az április 12-i országgyűlési választásig azt hittem, hogy már minden lényeges információval rendelkezem az Orbán-kormányok és a Fidesz–KDNP működéséről. Az elmúlt hetek azonban arról győztek meg, hogy tévedtem.
Bár az történt, ami kormányváltáskor történni szokott, illetve amikor Orbán elbukja a választást, mert az új kabinet felállását követő második héten elkezdtek a csontvázak kipotyogni a szekrényből. Arra azonban nem gondoltam, hogy az idő előrehaladtával majd nagymértékben növekszik ezek mennyisége.
Mára kiderült, hogy a bukott Orbán-kormány talán annál is több csontvázat hagyott hátra a 16 év alatt meghozott döntéseivel, mint amennyit az egri vár kazamatái rejtenek. A csontvázak jelentős része bizonyítja, hogy milyen gátlástalan módon nyúltak a közpénzekhez és a köz vagyonához – egyrészt a saját és családtagjaik vagyonának a gyarapítása, másrészt a hatalomban maradásuk érdekében. 
Egyenes út kell, mondta Navracsics Tibor afféle zászlóbontásként, egy esetleges új párt alapkőletételeként. Persze tudjuk, hogy Navracsics csinált már ilyet, jelezte, hogy ami a Fideszben zajlik, az nem jó, nem vezet sehová, sőt: mintha ki is szállt volna a választási vereség után. Aztán maradt.
Havas Jon… beszélek hülyeségeket… Havasi Bertalan tovább okádja magából a szennyt, mint Daenerys Targaryen sárkánya a tüzet, mert azt hiszi, még van ereje. Mármint a köpetének. Pedig már nincs neki. Megszűnt. Beütött a súlytalanság. Illetve ha Kunderával próbálom megragadni ezt az állapotot, akkor az történt, hogy a lét (korábban) elviselhetetlen könnyűsége immár ólomnehéz páncélként nehezedik rájuk. Azokra, akik valamiért még mindig nem értik, hogy annak a szép világnak, amelybe ők belerendezték magukat, vége van.
Tovább folytatódik, mit folytatódik, abba sem maradt a brutális tiszás újrákosista terrorral való földfeletti fideszes ellenállás. A nemzet újtrianonja, élőhalála idején dallasi focimeccs, a szerbiai trombitafesztiválos bögrecsárdázás után most Horvátországban parázslott a kamu, akarom mondani, hamu, Opatijában, ahol a Szeptemberben Újra Kezdjük (SZUK) DPK (amit később lehet még Novemberben Újra Kezdjük „NUK” vagy Decemberben Újra Kezdjük „DUK”-ra is módosítani) alakuló ülését tarthatta Rogán Antal, Schmidt Mária és a passzív nemzeti rezisztencia újkori géniusza, Hatvanpuszta Deák Ference, Orbán Viktor, akiket egy étterembe láttak beslattyogni.
Úgy látszik, a közpénz-alkoholizmus NER-ben eltöltött több mint másfél évtizede után még annál is súlyosabb elvonási tünetekkel küzdenek a salakpropagandisták, mint gondoltuk. Pedig sejtettük, hogy fájni fog a kijózanodás. Ahelyett, hogy csendben, lehajtott fejjel, hóvirág-pózba rándulva tanulmányoznák azt az 
Arany Jánostól rendre olyan sorokat találok, amelyekkel nagyszerűen jellemezhetem barátaim tettvágytól átitatott lelkiállapotát. Elsőként a Toldi első énekéből idézek: „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, / Szép magyar vitézek, aranyos leventék!"
Új elnökünk van – még akkor is, ha esetleg az Alkotmánybíróság lapzártánk után valamilyen Barba-trükkel megpróbálná megakadályozni a hivatalba lépését –, és ez mindenképpen azt mutatja, hogy a dolgok meg az emberek kezdenek a helyükre kerülni. Akkor is a helyükre kerülnének, ha Polgár Juditnak hívnák a köztársasági elnököt, akkor is, ha Romsics Ignácnak és nem Baka Andrásnak. Ugyanis minden szóba került jelölt személye azt jelezte és igazolta, hogy az új kormány demokratikus alapokon kíván működni. Az elmúlt 16 évben végig a Fidesznek, közelebbről Orbán Viktornak volt köztársasági elnöke, olyan, aki neki, nekik volt alárendelve. A következő években viszont egész biztosan nem ilyen lesz.
Meglehet, Orbán Viktor számára tényleg nincs holnap és ezt már a zsigereiben is érzi. Belföldön egyre kevésbé. Már régen elhagyta a süllyedő Fidesz-hajót …