Lehet, hogy kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyar embereknek
- Részletek
- Készült: 2026. április 13. hétfő, 23:48
- Találatok: 390
2026. április 12., 22:07. - Igen, nyertünk. Nem kicsit, hanem nagyon.
Nehéz most megszólalni. Hadházy Ákos éppen most jelentette be, hogy visszavonul a politikától. Torokszorító. Valahogy nem tűnik igazságosnak. Ha valakinek, hát neki rengeteget köszönhetünk. Köszönjük, Ákos! Nélküled nem sikerült volna.
Félidőben Júdás is mennybe ment. Nem, dehogyis. Remélem, hogy a pokol felé tart. Pedig egyáltalán nem vagyok kárörvendő. Csak neki valahogy nem állna jól a menny. Azt is képes lenne összemocskolni. Oda azok mennek, akik valami jót tettek. Erről az emberről minden elmondható, csak az nem, hogy valaha is a jószándék vezérelte volna.
Mindegy. Nyertünk. Kimondani, leírni is bizsergető, már-már libabőrös vagyok attól, ahogy ez az érzés elönti azt egész testemet. 
Hogy valami nagy-nagy változás előtt állunk, azt egész nap sejteni lehetett. A hírek arról szóltak, hogy hatalmas a részvételi szándék; soha nem látott tömegek vonultak az urnákhoz, hogy leadják szavazatukat. Nagyon úgy tűnt, hogy a Medián kalkulációja reálisnak látszik közel lesz a nyolcvan százalékhoz a részvétel. Hogy mindebből mi következik, még mindig ki-ki a saját narratívája szerint értelmezte, a Fidesz úgy, hogy megmozdultak a hazafiak, az elemzők nagy része viszont úgy, hogy a Tisza mozgósítása sikerült jobban.
Nem hiszünk abban, hogy létezhet értékesebb társadalmi cél, mint a polgárok békés, szabad, független életének biztosítása – rögzítette a Fiatal Demokraták Szövetsége politikai programnyilatkozata 1988 őszén.
A Medián ügyvezetője kisebb összeget feltenne ugyan arra, hogy kétharmada lesz a Tiszának, de inkább megvárná a most zajló mérés eredményét. Hann Endrét az Esti gyorsban kérdeztük a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban mostanában leggyakrabban felmerülő aggályokról.
JD Vance feltehetően kisebb vagyonba kerülő budapesti vizitje újabb mintapéldája lett annak, miként lehet az ablakon kidobni a magyar adófizetők pénzét. Orbán Viktor eredeti mesterterve arról szólt, hogy maga Donald Trump teszi tiszteletét a kampányhajrában, elhozva a megdicsőülést és a borítékolható újabb kétharmados győzelmet. A nagy békepárti hős, azonban távolmaradt, s éppen az iráni civilizáció kiirtásának gondolatával kacérkodott. Retorikája a legsötétebb történelmi időket idézte, s ha valaki azt hitte, Vance majd tompít a főnöke szavain, tévedett. Az amerikai alelnök csak megerősítette: Washington adott esetben gondolkodás nélkül, pusztító erejű fegyvereket is bevetne az Iszlám Köztársaság ellen.
Anélkül, hogy teológusnak képzelnénk magunkat: a nettó tömeggyilkosokat (mondjuk Putyint, hogy csak egy közeli barátot említsünk) leszámítva várhat-e súlyosabb következmény a túlvilágon azon „politikusokra”, akik a legszegényebb, legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok tagjaitól droggal, alamizsnával, a gyermek vagy a közmunka elvételével való fenyegetéssel vásárolják meg/zsarolják ki a támogató szavazatokat? Márpedig megdönthetetlen bizonyítékok során túl immár egy dokumentumfilm is alátámasztja, hogy országos választásbefolyásoló hálózatot épített ki a jelenlegi kormánypárt erre a csalástípusra, és nem húsvéti tojással gurigáznak: a szakértők 300 és 600 ezer közé teszik az így mozgatott szavazatok mennyiségét.
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Amiről Pálinkás Szilveszter százados beszélt, az csak kabarétréfában vagy egy abszolút monarchiában, például a brunei szultán országában lehetséges. Egy főhadnagy vérgőzös, transzcendentális eksztázisban fogant terve másképp nem mehet át kormányon és parlamenten. Vélemény.