Savba mártott kereszténység
- Részletek
- Készült: 2026. október 03. szombat, 02:07
- Találatok: 295
Úgy tűnik, a külügyminiszterasszony hiába nyilatkozta nemrég egy amerikai magazinnak, hogy ők, a Tisza egy „konzervatív, nagyon valláspárti kormány”, nem mindenkit győzött meg. Osztie Zoltánt, a Fidesz és a KDNP mindig ügyeletben lévő, hírhedt plébánosát – aki jó ember egyébként, például nem bélyegzi meg a buzikat, csak egyszerűen betegeknek tartja őket – például egyáltalán nem sikerült meggyőznie. Mint tegnap óta tudjuk, ő egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságnak tartja a Tisza Pártot, „hitetlen, erkölcstelen nemzetárulónak, amelyik kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek.” Erről prédikált a legfülbemászóbb szeretet hangján a plébános úr. Arról, hogy akik a Tiszára szavaztak, ellenségek és elpusztítják az országot, ő pedig büszke arra, hogy körülötte nincsenek tiszás szavazók, de ha mégis vannak, szeretné, ha nem lennének.
Mint szintén tudjuk, a miniszterelnök megosztotta a közösségi oldalán ennek a prédikációnak a fenti emelkedettséget is tartalmazó részleteit, ezeket a mélyen, alázatosan keresztény, szeretettől túlcsorduló szavakat, egyben magához képest higgadtan és tisztelettel, az egyház érdemeit és tevékenységét méltatva nyilvános elhatárolódásra kérte a Katolikus Egyházat, 
A Fidesznek és Orbán Viktornak mindössze egy nagyobb lélegzetű Deutsch Tamás-interjúra futotta a Telexen. Ha elfogadjuk, hogy most ő lépett elő, mint a Fidesz csodafegyvere a kommunikációs térben, akkor nagyobb a baj a Lendvay utcában, mint gondolnánk. Mert ez az ÁVH-zós és kommunistázós szöveg nagyon kevés és nagyon gyenge.
A Tiszának, a sajátján kívül persze, már majdnem annyi neve van, mint az egykori kommunistának, Ságvári Endrének, aki azért többszörözte meg magát, hogy Horthy rendőrsége nyomát veszítse. 
Kanyarodjunk vissza oda, 
A várható bírósági eljárás persze nem azt értékeli majd, milyen Hankónak és kollégáinak az ízlése, hanem azt, hogy fel sem vetődött bennük, az a közpénz nem kampányra van.
Nem a magyar külpolitika legfontosabb eseménye, de figyelemre mindenképpen méltó Magyar Péter látogatása a Vatikánban és találkozója a pápával. A miniszterelnöknek bizonyára személy szerint is sokat jelent, amúgy pedig olyan természetes politikai gesztus, aminek inkább az elmaradása keltett volna feltűnést. Számomra azonban a testtartás volt a leginkább sokatmondó. A szó legszorosabb, fizikai értelmében. Magyar Péter testtartása.
Ha a kormány tényleg csak látszatpolitizál a Fidesz meg a KDNP szerint, akkor miért kapálóznak a megindult eljárások ellen, miért kiáltanak ÁVH-t, vörösödő fejjel önkényuralmat és miegymást? Mintha mindezt komolyan vennék, mert ez nem a látszat, ez a rögvalóság. Különben nem félnének és nem tiltakoznának.
Választási ígéretek mindig is voltak, de régen a hatalmon lévő pártok mintha több utat, hidat, bölcsődét, bármit adtak volna át a kampányra időzítve, mint tették azt 2026 tavaszának teljesen legatyásodott Magyarországán.
Semmi kedvem arra szavakat pazarolni hogy a világnézeti piócapárt – amelyik abból a vergődésből él, hogy másoknak hogyan tudná megkeseríteni az életét és minden erejével a 21. század ellen küzd – az elgurult gyógyszereit keresgéli, amiért a miniszterelnök, aki nem Orbán, a Vatikánba látogatott, jajistenem, szentségtörés, mindmeghalunk. A pápa színe elé ezek szerint csak Forbes-listás milliárdos strómanokat közpénzből etető korrupt miniszterelnökök járulhatnak. Nem értek vallási fundamentalistául, ezért hagyjuk is.