Hírek

De nem érnek ezek annyit. Mielőtt azonban megnéznénk, mára mi jutott kormányunk megmagyarázhatatlan – vagy nagyon is jól értelmezhető -, a pusztulásba vezető intézkedéseiből, annyit azért rögzítsünk, miért lehetett huszár (csákóval a busa fején) doktorminiszter urunkból, mert elmondandónk fényében elég érdekes. Amikor a csákót egyetlenünk fejébe húzták, ilyen komcsi filmhíradók hangján hallatszott a laudáció, miszerint „honszeretetből kitűnőt kapott” – és ennek változatos alakzatai.

Elkezdte ez a Németh a szalvéta dugdosást, amire egyébként az volt írva: „Hajrá Magyarország”, és segített értelmezni a dedót, hogy ezzel ő az eszkaláció – mármint a politikai erőszak eszkalációja – ellen küzd, pedig úgy nézett ki, mint egy szerencsétlen ló a szemtakarójával. A legszebb az egészben, hogy amikor a többiek látták mindezt, nem kérdezték meg tőle, hogy hülye-e, meg, hogy mit csinálsz Zsolti, hanem gyömték ők is a szalvétát a fül mögé, hogy ne legyen meg az eszkaláció. Kabaré viszont igen.

Úgy összességében az látható, Orbán kabinetje nem sokat tud kezdeni a gazdasági folyamatokkal, azok járják a maguk útját, s amikor az infláció is kidühöngte magát, és a tehetetlenségi nyomatéktól elkezdett csökkenni, akkor nagy hangon kijelentették: győztünk. Holott tudjuk, a rossebeket. Most meg itt van nekünk a túlzottdeficit eljárás, amiről Varga miniszternek az az egyetlen jó híre van, hogy más államok ellen is elindult.

Így szólott a magyar diplomácia első embere: „Jajjaj, húha, most mi lesz”. – Kitetszik, hogy amikor dedót és csehót emlegettünk a megnyilatkozás kapcsán, nem tévedtünk túl sokat. Josep Borell az EU külügyi főképviselője, s mint ilyen, fideszi szempontból immár főellenség, ami helyzet azonban az ország szempontjából tarthatatlan. Bár ezt már annyiszor mondtuk, és mégis itt vagyunk. Ami azonban ennél is különösebb, a Fidesz is itt van a nyakunkon mindezek ellenére, ami olyan csoda, hogy csak Magyarországon fordulhat elő.

Mint ahogyan az sem, hogy a kamara azon indoklását hallgassuk, miszerint ez az egész arra szolgál, hogy a közjószágok „objektíven tájékozódhassanak a természetről, az állat- és növényvilágról, az ökológia működéséről és az ember felelős szerepéről a fenntartó természetkezelésben”. Ehhez túl sokat hallgattuk Hobó Vadászat című albumát, s bár nem abból tanulva, de ízlésünket és világlátásunkat igazolva látva általa, ezt az egész táborosdit nagyon jól el tudjuk helyezni a NER-ben, így hangulatunk ennek megfelelő.

A „más megközelítés” pedig az, hogy a megbőszült ukránok kiballagtak a Barátság Kőolajvezetékhez, és elzártak rajta egy csapot. Eddig is megtehették volna, de nem tették, türelmesen vártak, hogy – mint szintén kifejtették – „Több mint két éve várunk arra, hogy az EU, a G7-ek valódi szankciókat vezessenek be az orosz olajvezeték ellen”. Ezek amúgy életben vannak, csak kies hazánk kivételezést sírt ki magának, és meg is kapta.

Illetve és voltaképp mindent megért. Ahogyan a nevezetes kanapé megmutatja az oktatási rendszer hiányosságait és bűneit, ami persze más országokban más mértékben és máshogyan, de ott is működik. Itt, a kanapén lát rá az ember, mint faj történelmére, hogy miért nem jut el soha oda, ahová juthatna, megérti az istenek utáni vágyat, a legsötétebb sötétséget, ami ellen minden és mindenki tehetetlen, s amelyet az Orbán-félék használnak a saját érdekükben. Meglátja a háborúk mozgatórugóit, az inkvizíciót és mindent.

Nem funkcionálnak a fideszi dolgok manapság és mostanában, Török Gábor olvasatában ez a rohadt nagy siker. Az mégpedig, hogy egyrészt Orbán békegalamboskodása miatt kies hazánk uniós elnöksége totális kudarc, szóba nem állnak velünk, ide nem jönnek, leginkább fintorogva és orrbefogva elfordulnak a kedves vezetőtől, aki, amikor amúgy az Unió új felállásáról szólt Brüsszelben (Strasbourgban) a dolog, elvonult Horvátba’ biztonságba.

Orbán Ukrajnával kapcsolatos álláspontja, a békeóbégatós tűzszünet, ami voltaképp az ukrán kapitulációval ér fel, az Unió vezetésének teljességgel elfogadhatatlan, és így van ezzel a Néppárt is, amelyben Magyar és pártja otthonra lelt. De tegnap az derült ki, nem igazán találja a helyét, Magyar Péternek vagy még tanulnia kell a politikát, vagy, ha ez az, amit most láttunk és hallhattunk tőle, akkor nem ő az az ember, és a Tisza nem az a párt, amely alkalmas volna arra, hogy a NER-t eltakarítsa, ha akarja egyáltalán. Ugyanis a NER és Orbán egy.