Idegőrlő hadviselés
- Részletek
- Készült: 2025. november 24. hétfő, 00:01
- Találatok: 359
„Először is mindenkinek sok sikert kívánok! Tehát az, aki Magyarországon arra vállalkozik, hogy részt vesz a közéletben és hajlandó az életenergiájának egy részét a saját személyes vagy családja boldogulásán túl politikán keresztül a köz érdekében mozgósítani, az minden elismerést megérdemel”.
Pénteken vadhajnalban ezt az unortodox kedvességet bírta kipréselni magából a hat unokás nagyfater, aki azért dolgozik minden erején felül, hogy itt mindenkinek jó legyen. Tényleg. Mert az az egyik fő jellemzőjük ezeknek az elvtársaknak, hogy senki nem akar leállni. Ez is pár év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt úgy, hogy életében egy percet nem dolgozott a piacon, viszont mióta elhagyta a felcsúti döngölt szobás házikót, azóta lényegében a mi pénzünkön császárként éldegél, és az egész famíliája multimilliárdos jazzdobos lett. Szívesen, basszátok meg! Lefordítom magyarra, enyhén dél-felcsúti, dakota akcentussal, mit jelent valójában ez a szokatlannak tűnő hangütés:
Először is üdv a szartengerben, sok sikert kívánok a disznóságaink elöl való elugrálgatáshoz! Aki az én birodalmamban arra vállalkozik, hogy ellenem forduljon, és el akarjon mozdítani onnan, ahova én örökre bebetonoztam magamat és a családomat, az számoljon azzal, hogy le fogjuk karaktergyilkolni, szarrá alázzuk, valótlanságokkal, gusztustalan rágalmakkal fogjuk az idegrendszerét és a személyét szétszedni, mint a grillcsirkét. Jellemzően buzinak, hazaárulónak, balos gecinek, Soros-ügynöknek, esetleg drogos, alkoholista nőverő szarnak nevezzük ki, és ha netán mindezt túléli, akkor üdvözöljük a NER-Jumanjiban, mert teljesítette az első szintet.
„Forró krumpli és aláírásgyűjtés Brüsszel háborús tervei ellen. Tegnap este Vácrátóton jártunk, a Lukács családnál. 
Csak átlagosan majdnem öt évvel kevesebbet él, mint az OECD átlag.
„Alíz, Johanna, Anna, Fülöp, Berci, Zsigmond. Nekem az unokáim adják a legtöbb erőt.” Az jó, mert például Bud Spencernek meg csak a puffin adhat(ott) erőt és mindent legyőző akaratot. Most nagyon rányomult a nyugdíjasokra, akik nyilván elolvadnak az unoka szó hallatán. Csak szólok: van egy ilyen módszer, hogy pénzt csaljanak ki gyanútlan nagypapáktól meg nagymamáktól. Most kivételesen neki nem a pénz kell, hanem a szavazat, különben nem lesz pénz. Egyébként Alíz, Anna és Bercike már nyár óta biztonságban vannak, miattuk nem kell aggódni, átcuccoltak már a nagy vízen túlra, akkoriban a drága jó édesanyjuk ekképpen dicsekedett a költözésről az Instagramján (ma is pont olyan hihető, mint akkor volt):
Nyilvános a Tisza jelölt-jelöltek listája, háromszáznál is több név, többségük a közvélemény számára teljesen ismeretlen, bár helyben egy részük aktív a közéletben. Amatőrök, de a szónak nem a negatív értelmében. Mostantól garantáltan meg fog jelenni a NAV még az unokatestvérük autószerelő műhelyében is. Reggel várni fog rájuk a gyerekük óvodája előtt egy pártszolgálatos megafonos pöcs, hogy az őrületbe kergesse őket, kirúgják a pedagógus házastársukat, azt hiszem nem kell sorolnom, válogatott eszközök és erőforrások szabadulnak rájuk.
Bármennyire is gyászolunk és kapkodjuk a fejünket az amerikai védőpajzsra felvett potenciális amerikai hitelekről szóló vérfagyasztó hírek hallatán, mert nincs így is elég bajunk, térjünk vissza még egy pillanatra a szomorú vasárnap előtti szombathoz. „Szeretnék csatlakozni ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, ami itt van” – mondta az állampárt főtitkára a híveinek, hogy valahogy megpróbálja kimagyarázni a fennállása óta pufogtatott megosztó, gyűlöletkeltő politikai szlogeneket, és mindenkit megnyugtasson, hogy nemcsak az a magyar, akit ő magyarnak mond. Váczi Gergő (akiről nem tudom, hogy kirúgták-e már az állásából) a mögöttük lévő feliratra – „Aki békét akar, velünk tart” – utalva kérdezett rá arra, hogy akkor ez azt jelenti-e, hogy „aki nem önökkel tart, az nem akar békét?”. Illetve, hogy akik azt érzik, hogy a jobboldal kisajátította a béke szót, azok jól érzik-e? Tényleg csak a jobboldali érzelmű emberek kívánnak-e békét? – kacsintott ki a bizonytalanokra.
Egész életében nyugalomra vágyott, mondta többször, azt is szeretett volna nyújtani minél több embernek, ehhez képest egész életét végig harcolta, és most mi van? Hát az, hogy talán, hacsak másként nem tanácsolja Orwell hangulatmérő készüléke, még börtönbe is kerülhet Iványi Gábor. A rendszerellenesség ősi jelképe.
Hát rohadtul vastag az a karó, amihez ezek azt a nyomorult ebet kikötötték, miszerint „neverending” mentességet intézett Júdás a Fehér Házban. Igaz, hogy csak szóban, és senki nem hallotta, de így csinálják a nagyok. Állítólag. Aztán egymáson keresztül esve, egymásnak ellentmondva, az amerikaiakat meghazudtolva bizonygatják, hogy úgy van az. A főtárgyaló sem maradt le az udvartartásától a maszatolásban, a teljesen inkonzisztens állítások közszolgálati terjesztésében. Jól megy ez neki, szerintem nagyjából mióta megtanult beszélni. Ezt arra alapozom, hogy a szülői ház döngölt földpadlójú szobájában a kedves Erzsike néni és a tehetséges Győző bácsi gondoskodott arról, hogy a kis Viktorka magáévá tegye ezt a fajta gátlástalanságot, amiből igen jól meg lehet élni. Apucinak és anyucinak sem kell a szomszédba mennie, ha hazudozásról van szó, a szomszédban meg Lőrincke lakott? Aki szintén zenész, de lényegében az egész pereputty otthonosan mozog az öblös nagy kamuzások és mellébeszélések sűrű erdejében.