Hírek

Az oktatás ugyanúgy a hatalomgyakorlás és az elnyomás eszköze, ne is várjunk tőle változást

Oktatas_mineElkészült az új Nemzeti Alaptanterv tervezete. Hiába előremutató, meg gyerekközpontú, ha egyszerűen mindez szembemegy az Orbán-kormány elnyomó politikájával.

 
Tulajdonképpen elég lett volna az alábbi, a World Economic Forum listáját kirakni. Más európai országokban az ilyen listák miatt kormányok buknak meg, oktatási miniszterek mondanak le, szülők vasvillával és fáklyákkal tüntetnek a minisztérium épülete előtt. 

Magyarország valahol Vietnám és Pakisztán között. Példát mutatunk Európának! (WEF)

Magyarországon mindenki menekül. Vagy beletörődik. 
Kijött az új Nemzeti Alaptanterv és mivel nincs semmiféle társadalmi nyomás a kormányon, hogy változtasson a jelenlegi rendszeren, ezért bizonyosan nem lesz jobb a magyar oktatás az új alaptantervtől. 
Mindaddig, amíg az Orbán-kormány őshüllői hozzáállással minden önálló gondolatot üldözendőnek tekint, ne várjuk, hogy a magyar oktatási rendszer jobb lesz. 
 
Minden hírportál megírta, hogy nyilvános és olvasható a nemzeti alaptanterv reformtervezete. (PDF
 
Mielőtt mindenki fellekesülne, hogy végre, egy gyerekközpontú tanterv, ahol a pedagógust, a gyereket, a szülőt egyenrangú partnernek tekintik, ahol decentralizált oktatási rendszerben, egyéni szükségletek szerint folyik a minőségi tudásanyag átadása úgy, hogy gondolkodásra késztessen - ébredjünk fel és nézzünk körül Magyarországon:
  • a magyar oktatás nem segíti a társadalmi mobilitást, hanem éppen bebetonozza a jelenlegi társadalmi helyzetet;
  • aki szegény, de okos és tehetséges, az szegény is marad;
  • a magyar oktatás szegregál – a kisebbségeket és hátrányos helyzetűeket kizárja, elzárja a többiektől, így egyik fél sem tanul meg alkalmazkodni a másikhoz,
  • aki teheti, magániskolába, vagy külföldre íratja be a gyerekét iskolába;
  • feleslegesen agyonterhelt pedagógusok felesleges ismereteket nyomnak le a diákok torkán, ahelyett, hogy modern módszerekkel gondolkodni tanítanák őket (már, ha van tanár egyáltalán);
  • elhanyagolt a nyelvoktatás és az informatika.
Sorolhatnánk a problémákat estig. Ahogy az Index is írja: a közoktatáson van mit reformálni, nem kérdés, mert a gyenge minősége lassan az egyik legfőbb gátja a fejlődésnek. Valószínűleg csak körül kéne nézni a sikeres oktatási rendszerű finneknél és különösen az észteknél, és onnan szolgaian másolni: decentralizáció, szabad és független iskolák, önálló gondolkodásra nevelés, esélykiegyenlítés.
 
Csak mindennek az ellenkezője, ami van.

Bővebben...

A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat

ov_csucsuA kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség – mondja lapunknak Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója. Szerinte már nemcsak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik, hiszen egyre többeket üldöz el külföldre a rendszer. A gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig javuló és fenntartható versenyképességre, valamint erősödő társadalmi kohézióra, ezért bármikor megroppanhat.

Azt mondta az év elején egy interjúban, hogy Magyarországon olyan mértékű szellemi népirtás folyik az utóbbi években, hogy ha a Hágai Nemzetközi Bíróságnak lenne ilyenre felhatalmazása, a fizikai népirtás bűntényéhez hasonlóan kellene foglalkoznia vele.
– Nem gondoltam korábban, hogy a „nemzeti önbecsülés és büszkeség” jegyében ilyen ütemben zajlik majd a szellemi népirtás, ahogyan látjuk. Azt hittem, lassul, megállítható, de most azt kell mondanom, hogy drámai gyorsasággal sikerül manipulálni a népet. A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk.
 
Mi mutatja a legélesebben, hogy butulnak a magyarok?
– Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.

Fotó: Merész Márton

Ez mit jelent?
– Olyan emberek vannak döntési pozíciókban, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy néz ki a világ. Van egy rendkívül provinciális beállítottságuk, amit részben urizáló, részben a másként gondolkodókat elnyomó, sőt kiátkozó magatartással próbálnak kompenzálni. Ezzel szemben a globalizáció a 21. században olyan mértékű és gyorsaságú változásokat érlel, hogy ha azt egy ország népe és vezetése nem érti meg és nem készül fel rá, akkor nagyon nagy baj van. Ha pedig a vezetés épp ez ellen lép fel, akkor meg különösen nagy a veszély.
 
Luxemburg után Magyarország és Szlovákia a második azon a listán, amely azt mutatja meg, hogy mennyire függenek az államok a világgazdaságtól. Ez a kitettség azt jelenti, hogy ha megtorpan a jelenlegi nemzetközi növekedési ciklus, azt Magyarország az elsők között érzi meg. Ezt azért nem nehéz belátni, nem?
– Van egy „triádom”, amit szerintem a felelősségteljes döntéshozóknak alkalmazniuk kellene. Ennek lényege, hogy a megoldandó kérdések összetettek, egymásra kölcsönösen hatnak, és egyszerre különböző szakmai területeket érintenek. Magyarország ebből a szempontból is speciális. Itt ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem készülnek hatástanulmányok. A fejlett államokban annyival jobb a helyzet, hogy ott csinálják, csak lebutítva. Ha ugyanis születik egy gazdasági döntés, akkor annak felmérik a gazdaságot érintő összes pozitív és negatív hatását. De a politikai, jogi, környezetvédelmi, intézményi, szociális, regionális, pszichológiai következményeit már nem nézik, holott a kép ezekkel lenne teljes. Egyre nehezebb megtalálni a megfelelő megoldásokat a felgyorsult világban, ami egyre több konfliktushoz vezet országokon belül, de az országok között is. 168ora_logo

Bővebben...

Édes hazánk

732c9ec698cfVészesen gyorsul az idő. Ahogyan kinéz az ember az ablakon, röpködnek a percek, az órák, a napok, mindjárt ősz van, és a tél is közelít. A NER, ez a tébolyult, részeg és debilis őrmester felvette ezt a ritmust, és úgy tűnik, mindent el akar végezni, mire leesik az első hó.

Azt írja az újság, hogy felpörögtek a kilakoltatások, a második negyedévben 1355 ilyen cuki kis színes történt a bulvárok címlapjaira kívánkozva, de még ők sem bírják az iramot.
 
Gondoljunk csak bele, egy negyedév az kilencven nap, osztunk és szorzunk duci vagy szálkás, göcsörtös ujjainkon a hátunk megett, és azt adja ki a művelet, hogy átlagosan naponta tizenöt családot szórtak ki az utcára. De nem kerülhet mindenki bele az újságba, nem mindenki lesz híres, Warhol is cseszheti a bölcsességét, na, ugye.
 
Meg különben is, az átlag csalfa egy dolog, mert eszerint minden egyes magyarnak, a csecsemőkig bezárólag van négymillió megtakarítása. Így a hajléktalanná vált négytagú családnak van tizenhat misije, csupán titkolják, ott van a hónuk alatt, csak fejre állítva meg kéne őket rázni. De ezek direkt rakatják ki magukat az utca kövére, hogy rossz színben tüntessék fel a rendszert, áskálódnak, hazaáruló libsi bitangok, sorosbérencek, akik megérdemlik a sorsot, amelyet számukra a király kínál.
 
Viszont ez egyáltalán nem ilyen mókás. Sőt, egyenesen tragikus és gyalázatos, főleg, ha belegondolunk abba, még hányan várnak ilyen életre. Hogy az utcára hajigálódó ipar nem bírja az iramot, abból is kitűnik, az Origo nagy örömökkel számolt be arról, harminc új bírósági végrehajtót nevezett ki a miniszter, akik 27-én letették az esküt.
 
Ebből is látszik, hogy a hatalom nem szarozik, nem cicózik, nála van a slukker, és nem fél használni. Ám megnyugodhatunk, hiszen az új hóhérok magasan képzettek, és prominens vendégek részvétele mellett fogadtak hűséget, csak utána indultak vadászatra. Így nem hagyja az út szélén az alattvalókat az állam, ez a válasza a bajokra, hogy buldogokat nevez még ki a vérontáshoz.
 
Viszont, ha belegondolunk, a maga módján a kilakoltatottakkal még kegyes is. Egy metszéssel vágja át a torkukat, egyértelművé téve, hogy megfeledkezett róluk, sőt, eztán üldözni is fogja az utcára került állampolgárait. Ahogy eljön az ősz ugyanis, élesedik a hajléktalanokat vegzáló törvény. Mehet mindenki a levesbe tehát, illetve a fogdára, vagy Sopronkőhidára gusztus szerint, vagy, ahol még nincs teltház.
 
Mindenesetre, az a pár tíz- vagy százezer ember, aki utcára kerül, már minden reményét elveszti. Megszűnik a bizonytalanság tehát, mint amikor a gyilkos is megnyugszik, ha kimondják a halálos ítéletet. A görög tragédiák tempója ez, vagy Shakespeare-é. De vannak itt másféle alakok is, akik meg Ibsen után kiáltanak a permanens szenvedésükkel. Ártunk és ormányunk ugyan nincs nagyon otthon a drámairodalomban, mégis a lehető legváltozatosabb módon, szakmányban gyártja a színpad számára a tragikus hősöket.
 
Magyarországon 2017-ben a lakosság harminc százaléka élt olyan háztartásban, ahol a családi jövedelem nem érte el a létminimum szintjét, de létminimum alatt élőnek számított a gyermeket nevelő családokban élők negyvenkét százaléka. – Ezt is az újság írja. – Ez kétmillió ember, hétszázezer gyerek.
 
Ők kapták meg most a mézesmadzagot, amikor a Novák nevű államtitkár, mint valami jótéteményt, adta elő, hogy ezen a héten kézhez vehetik a családi pótlékot. Nagy ügy, szeptemberen meg nem kapnak, és az újság azt is írja, hogy ez a kétmilliós réteg az, aki most színes ceruzákra költi a pénzt, szeptemberben emiatt meg enni nem tud. Ördögi kör ez és gyalázatos.
 
Nem tudom, a nyájas olvasó leledzett-e már olyan igazi pénzhiányban, kilátások nélkül, remegve. Az ilyen létállapot megeszi a lelket, beszűkíti a tudatot, és persze, hogy jótevőként néz így arra, aki odalök neki egy zsák krumplit. Az emberhez méltatlan élet emberhez nem méltó tudatokat gyárt, és kész is a szavazóbázis, még csak különösebben hülyíteni sem kell. A hajléktalanná tett százezrek meg lakcím híján nem szavazhatnak. Íme, hölgyeim és uraim, a hatalom foglalata kifulladásig.

Bővebben...

Jogi kiskapu mentette meg a Paksi Atomerőművet

ovi_putyin2Tulajdonképpen biztos, hogy lehetett volna hivatalos mérés során is 30 fok feletti hőmérsékletet regisztrálni a Dunában a Paksi Atomerőműtől 500 méterre, de egy jogi kiskapunak köszönhetően végül sikerült ez alatt maradni. A hivatalos mérés szerint 29,88 fok volt a csúcs, ám ezt nem abban a napszakban mérték, amikor a legmelegebb a folyó.

Múlt hét végén lapunk számolt be elsőként róla, hogy ha csak egy kicsit is tovább melegszik a Duna, akkor csökkenteni kellett volna az áram termelését Pakson, sőt akár a létesítmény leállítása is felmerülhetett volna.
 
A jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis az atomerőmű addig működhet gond nélkül, amíg a hűtésére használt víz folyóba engedésének pontjától 500 méterre nem éri el a Duna hőmérséklete a 30 fokot. Efölött vissza kell terhelni (azaz csökkenteni kell a teljesítményét), vagy le kell állítani.
 
Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója lapunknak korábban azt mondta, hogy ettől a legforróbb napon is elmaradtak egy hajszállal, akkor 29,8 fokot mértek. Azóta kiderült, hogy az a bizonyos hajszál ennél is vékonyabb volt. A MVM Paksi Atomerőmű Zrt. ugyanis megküldte a hivatalos mérési adatokat az Energiaklubnak, ebben pedig az szerepel, hogy a 29,8-as értéket többször is átlépték, a csúcs 29,88 volt.
 
Ezeket az adatokat ráadásul órákkal azelőtt rögzítették, hogy a Duna elérte volna a napon belüli legmagasabb hőmérsékletét. Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója a 24.hu-nak azt mondta, hogy a jelenleg érvényes előírások szerint az atomerőműnek naponta 11 és 14 óra között kell méréseket végeznie az úgynevezett melegvízcsóvában, 50 és 150 centiméteres mélységben.
Augusztusban pedig a mérések jellemzően ennek a három órának az első felében, egészen pontosan 11.30 és 12.30 között voltak. Tehát nem akkor, amikor a Duna a legmelegebb.
Nem túl nehéz megmondani, hogy mennyit melegszik a Duna a nap folyamán, mivel a Vízügyi Főigazgatóság elvileg óránként rögzíti az adatokat. Bár épp a paksi mérési ponton a hőmérő augusztus elején elromlott, így is volt néhány olyan nap az elmúlt három hétben, amikor sikerült több adatot is rögzíteni.
 
Ezeken a napokon pedig dél és délután kettő között minden alkalommal 0,3 fokot emelkedett a Duna hőmérséklete. Tehát nyugodtan számolhatunk úgy, hogy amikor a viszonylag korai mérésekkel 29,8 foknál magasabb hőmérsékletet rögzítettek, akkor négy órakor már 30 fölötti értéket jelzett volna a mutató. Márpedig az Energiaklubnak megküldött adatok szerint augusztus elején hat ilyen nap is volt.
 
Ráadásul ez még véletlenül sem a csúcshőmérséklet, kettő után ugyanis még órákig tovább melegszik a víz. A csúcsot jellemzően négy és hat óra között éri el, további 0,3-0,4 fokkal magasabban. Ez azt jelenti, hogy amikor dél körül 29,8 fokot mértek, akkor délután ötre csak a napon belül változás miatt 30,5 fokra emelkedhetett a hőmérséklet.
 

Bővebben...

Meghalni szépen

dgrwlpqw4aaeEgy esős vasárnapon K. József épülettisztasági menedzser és operátor úgy délután tájt arra lett figyelmes, hogy szúr a tüdeje, zihál, alig kap levegőt, ömlik róla az izzadság, össze-vissza ver a szíve és forró a feje. Közkeletűbben ezt úgy mondják, hogy rohadt szarul volt K. József, de annyira, hogy lelkében épp halni készült, és kalapkúrán gondolkozott, hogy ezt a végső, mindent lezáró megoldást azért még elodázza kicsit.

 
Ekkor kopogott be hozzá J. Erzsébet, magyarán Bözsi egy kis sóért, mint jó szomszédhoz, de elég volt csak ránéznie K. Józsefre, hogy jöttének okát elfeledje, és előbújjon belőle a gondoskodó anyatigris.
 
– Maga meg hogy néz ki? – ilyen közvetlenül szegezte neki az érdeklődését K. Józsefnek, mert az tényleg ramaty formában volt. Csapzott hajával, beesett, láztól csillogó és karikás szemeivel, a sípoló légzésével látszott, hogy nem tréfadolog ez ember, és J. Erzsébet, magyarán Bözsi épp ezekkel a szavakkal összegezte, amit látott, állította fel a diagnózist, majd zavarta el egy kosszal K. Józsefet az ügyeletre, és ezzel kezdődött el minden.
 
Az ügyelet úgy nézett ki, mint a szarrá vert 2. Magyar Hadsereg a Donnál. Sóhajtozó, átvérzett kötésű, felkötött karú, mankós és tolószékes népek töltötték meg a várót, a termet megülte a halál édeskés bűze, ezen kívül izzadság, némi szar-, és fokhagymaszag terjengett. Ez utóbbiról nem lehetett megállapítani, kiből-miből árad, de ott lebegett. K. Józsefnek mázlija volt, és talált ülőhelyet egy leharcolt széken, csak arra kellett vigyáznia, hogy szálka ne menjen a seggébe, egyébként minden rendben lévőnek mutatkozott.
 
Így telt ez idő, de, hogy mennyi, azt nem lehetett tudni, odakint néhányszor elvirágzott a fa és le is hullott a lombja, K. József mindösszesen háromszor esett ájultan a földre vagy a betegség vagy az éhség miatt, de ez mindegy is volt, mert jótét lelkek mindig visszatuszkolták a székre. Sőt, ki is támasztották jobbról egy húgyszagú torzonborzzal, balról pedig egy szétrúzsozott, dagadt nénivel. Úgy néztek ki, mint a szentháromság, később kicsit, mint a Laokoón csoport, amikor K. József már sorra is került.
 
– Mi a panasza? – ezt kérdezte a doktor, pedig csak rá kellett volna néznie K. Józsefre, akibe tényleg már csak hálni járt a lélek. Betegünk azonban valami elképesztő lelkierőről téve tanúbizonyságot módszeresen előadta a szúrást, a szívét meg az izzadását. Ezt nem is kellett volna, mert kis tócsa gyűlt össze alatta, sőt, miközben beszélt, úgy sípolt, mint egy gumikacsa a játékos, habos fürdővízben.
 
– Láza van? – érdeklődött kedvesen a doktor, de most sem nézett rá K. Józsefre, csak a papírjaira, és onnan dirigált.
 
– Nem tudom. – felelt K. József, mert érezte ugyan, de nem tudta, így válasza megfelelt a formállogika követelményeinek, ez azonban az orvost nem hatotta meg egyáltalán.
 
– Hozott magával lázmérőt? – ezt tudakolta K. Józseftől, akinek beesett szeme ettől elkerekedett, és sípolt egy nagyot a száján át a mellkasa. Viszont a doktor szenvtelenül folytatta.
 
– A mi utolsó lázmérőnk két hete törött el, egy részeg vasutas izmozott vele, de, gondolom, ez magát nem érdekli. Viszont anélkül, hogy tudnám, mennyi a láza pontosan, mit kezdjek magával? – idáig jutott az elmélkedésben, amikor a folyosóról futkosás hallatszott, sikítozás, szörnyülködés, egy kéz föltépte az ajtót, és kétségbe esve hívták az orvost, aki kirohant az asszisztenssel együtt, csak egy hosszú légvonatot hagytak maguk után.
 
A felfordulás elnyugodott aztán, de K. József ugyanolyan rosszul volt, mint eddig, kis idő után nem is bírta tovább, és ájultan fordult le a székről. Arra ébredt, hogy az asszisztens csöcsei az arcába lógnak, és pofozgatja őt ez a jótét lélek, így akarta visszaverni belé az életet, ami aztán sikerült. Közös erővel valahogyan visszamászott K. József a székre, és azt látta, hogy az orvos mosakszik, mert csupa festékfröcsek a keze, az arca, meg mindene.

Bővebben...

„Nem elég azt mondani, hogy a Fidesz szemét, tolvaj banda!”

keri-696x462„a holnapom – az övék, a honlapom – az enyém.”

A fenti viccesnek tűnő sírversike Kéri László facebook oldalán jelent meg. Ám kiderült, hogy a játékos elemzés mögött komoly koncepciót is kidolgozott a politológus. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kéri úgy látja, hogy a Fidesz kiépült teljhatalma megbuktatható ugyan, de ehhez egy új politikai erő kell, amely elsajátítja és alkalmazza a „kommentdemokráciának” nevezett rendszer eszköztárát, vagyis az elemző szerint a mai kormány elsősorban a világháló racionális felhasználásával buktatható meg.
 
Már sírverset írsz a követező évek politikai kriptájára. Ennyire pesszimistán látod a jövőt?
Ez inkább realista jóslat. A trendek ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben megszűnt a közszolgálati média, kormányzati befolyás alá került szinte a teljes hazai nyilvánosság. A maradék pedig elbulvárosodott. A valóban ellenzéki napi- és hetilapok sorra szűnnek meg, a kereskedelmi rádió- és tv csatornákat pedig ugyancsak bedarálja a hatalom. Ebből következik, hogy Magyarországon a köz dolgairól, a közösség jövőjéről, alternatívákról tartósan nem lehet hitelesen informálódni.  A felnőtt lakosság nagy részének, különösen a fiatalabb korosztálynak a tájékozódást a világról, illetve a hazai ügyekről, esetleg beleszólás ehetőségét az internet világa biztosíthatja. A diskurzusokra pedig maradnak a facebook csoportok és a twitter. E fórumok ezrek, százezrek számára adnak lehetőséget vitázni a kommentelőkkel, vagy arra, hogy bárki odavesse a saját két mondatát a világról.
 
Az interneten robbant, de aztán az egész magyar médiarendszeren végigfutott Orbán Ráhel szaros pelenka eldobásáról szóló története, amiről a köztelevízióban azt mondták, hogy a miniszterelnök lánya a migránsok után takarít. Ha minden tökéletesen meghamisítható, akkor mi lesz? 
Ez jogos kérdés, hisz egyetlen nap alatt 80 ezer ember látta és véleményezte az esetet. Jó ideje figyelem a kommentelőket, s látom, hogy majdnem minden ügyben van néhány felbérelt alak, aki véleményvezérként viselkedik, s feltehetően azért fizetik, hogy ha a fontos ügyekben a kommentelők között bármilyen racionális diskurzus alakulna ki, azt azonnal megfojtsa. Ugyanez történik, ha valamelyik portálon elgondolkodtató elemzés jelenik meg, akkor jönnek a kormányzati hangok, durva beszólással, kommunistázással, Gyurcsányozással, vagy „elmúlt nyócévezéssel”. Valami olyasmivel zavarják meg a normális beszélgetést, amire már nem lehet racionálisan érvelni, csak gyalázkodni.
 
Épp ezért kérdés, hogy ezzel a gyalázkodással tarkított tájékozódással és a hírek, ügyek vitatható hitelességével beérik-e a tömegek?
Ez első nagy csapdája az általam kommentdemokráciának nevezett jelenségnek. Ez a műfaj, tehát a néhány mondatos bejegyzés egyébként sem alkalmas az érdemi politikai, gazdasági, kulturális folyamat tárgyalására, valódi vitájára. A forma és a terjedelem is alkalmatlan, de a kezdődő, vagy épp már kialakuló párbeszédet az anonim alakok iszonyatos gyűlölködéssel, gyalázkodással szétzilálják. Ráadásul olyan hangnemben, hogy azok inkább idézik a polgárháborús idők hangulatát, mint egy normális vitáét. Mindez a magyar politikai kultúra legrosszabb vonásait eleveníti fel. Az érzelmi alapú, gondolkodás, és mérlegelés nélküli politizálásból Magyarországnak csak baja volt. Arról nem is beszélve, hogy ez a módszer alkalmas arra, hogy a tömegeket lóvá tegye, félrevezesse. Hisz belpolitikai megfontolásból megtévesztő, valóságalap nélküli információk tömege kerülhet a köztudatba. De ez a módszer teret ad a nagyhatalmi játszmáknak is, főleg az oroszok jelenlétét emlegetik sokan. Számos országban igyekszik az orosz titkosszolgálat dezinformálni, itthon több száz hamis hírekkel szolgáló portált is működtetnek, ami tovább növeli a káoszt. Ebben a kommentdemokráciában az ellenőrizhetőség, a szavahihetőség szinte teljes mértékben háttérbe szorul. Tehát a hírbőség teremtette illúzió eltakarja a források eredetét. Mindent elhiszünk, s mindennek az ellenkezőjét is. Pedig meg kellene tanulni higgadtan szelektálni, s tájékozódási pontokat találni. A hírfolyam ugyanis hihetetlen sebességgel globalizálódik, bárhol történik valami, fél óra múlva az esemény képei láthatóak az interneten. favicon-1

Bővebben...

Az utolsó kapcsolja le a villanyt: még 1,5 millió magyar készül kivándorolni

a59fc600f3eNagyjából 1,2 millió munkaképes korú felnőtt, a velük távozó kiskorú családtagokkal együtt pedig közel másfél millió magyar tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát – derül ki a Publicus Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából. A legtöbben már nem is a jobb fizetésért, hanem az itthoni politikai helyzet miatt mennének.

 
A Vasárnapi Hírek megbízásából augusztus 10. és 17. között készült reprezentatív felmérésben a Publicus Intézet 998 fő megkérdezésével vizsgálta a magyar választókorúak kivándorlással kapcsolatos véleményét és szándékait.
 
A kutatás szerint a válaszadóknak csaknem a háromnegyede érintett a kivándorlásban, azaz saját maga vagy közeli családtagja, ismerőse települt ki vagy vállal  tartósan munkát külföldön. A megkérdezetteknek szám szerint átlagosan majdnem hét közeli családtagja, vagy ismerőse távozott Magyarországról az elmúlt pár évben, a környezetükből pedig átlagosan nyolcan vállalnak tartósan munkát külföldön.
 
Rajtuk kívül a megkérdezettek 15 százaléka tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát – a teljes aktív korú lakosságra kivetítve ez nagyságrendileg 1,2 millió főt, a velük távozó kiskorú családtagokkal pedig nagyjából másfél millió embert jelent.
 
A kutatás szerint a fiatalok körében különösen magas - 41 százalékos - és a korábbi felmérésekhez képest egyre növekvő ez az arány: az országos arányokra kivetítve 580 ezer 30 év alatti fiatal tervezi, hogy elhagyja az országot a közeljövőben. Ez az arány tavaly még csak 37 százalék volt.
 
A külföldön munkát vállalni tervezők közül messze a legtöbben az alacsony fizetéseket említették motivációként, de sokan a jövőtlenséget, az előrelépés korlátosságát, és hazai politikai helyzetet nevezték meg távozásuk fő okaként. A növekvő kivándorlásért a megkérdezettek többsége szerint elsősorban a Fidesz kormány és Orbán Viktor, másodsorban az alacsony hazai fizetések a felelősek.
 
A Publicius hasonló témájú tavalyi kutatásában még az alacsony fizetéseket nevezték meg a legtöbben távozásuk fő indokaként.
 

A Publicus Intézet anyagából:

Bővebben...

Eugenia S. Lee: Magyarország lassan elfogy

orban-terkepItt ülök egy tájfunt követő éjszakán, Szedzsong város egyik hipermodern épületének 28. emeletén, az új lakásomban, és gondolkozom. Három napja jóformán csak a tájfunnal volt elfoglalva a koreai-félsziget népe, teljes joggal, hiszen itt 6 éve nem járt ilyen, Japán többnyire megfogja őket.

Ez a mostani azonban fel tudott jönni a nyugati tengeren (ezt a vizet a térképek sárga tengerként jelzik), mert 4 fokkal melegebb volt a tenger felszíne, mint az ilyentájt normális. Nyilván működik a kínaiak hackje, ahogy azt Trump elnök volt szíves a tudomásunkra hozni a globális felmelegedéssel kapcsolatban…
 
Annak ellenére, hogy a Szolik nevű képződmény hatalmas erővel ért Csedzsu sziget déli partjaihoz, és hatalmas károkat okozott, a félszigetre lépve megszűnt a meleg tengervíz adta energia utánpótlása, így lelassult, és bár fejfájdító, szeles, hangos, átalvatlan éjszaka áll mögöttünk, alig van kár, ember pedig egy esett áldozatul. Egy huszonéves kiránduló lány, aki minden figyelmeztetés ellenére Csedzsu szigetén tájfun hullámokat szeretett volna fényképezni. Elsodorta a szél, azóta sem találják a holttestét.
 
Az egész nyár rendkívüli volt, szélsőséges. Nem esett elegendő csapadék monszun idején, maga a monszun is sokkal korábban jött, mint az szokásos, és rövid volt. Utána két hónapot töltöttünk egy gőzfürdőben, folyamatos 35-37 fokos hőmérsékletben, 90% páratartalom felett úgy, hogy ha hűvös volt éjjel, akkor lement a hőmérséklet egész 34 fokig is.
 
Dél-Korea nem trópusi ország, de még csak nem is szubtrópusi, normális négy évszak volt errefelé eddig, hideg téllel, szép és hosszú ősszel, virágos tavasszal, és monszun érintettségű, párás nyárral. Mindig mondom, hogy szerintem ez az egyetlen ország a világon, ahol télen párologtatót kell használni, olyan száraz a levegő, nyáron meg páraelszívót, mert a klíma a trópusi esőerdőkét idézi olyankor. Ezen a télen sem volt könnyű, emlékszem, gyakran mutatott a hőmérő mínusz 28 fok alatti hőmérsékletet, sok hó esett, akkor is küzdöttünk az időjárással rendesen.
 
Itt a termőföld sem túl jó, a termőterület az ötvenmilliós lakossághoz viszonyítva elenyésző. Dél-Korea területe alig nagyobb, mint Magyarországé, de itt a terület 70%-a lakhatatlan hegyvidék. Ebből következik, hogy az előbb említett, közel ötvenmillió ember egy akkora területen él, mint Magyarország harminc százaléka.
 
Valamiért mégis sokkal jobban, boldogabban, összetartóbban, folyamatos fejlődésben.
 
Hobo egyik dalszövegében van, hogy „ történelemkönyvet olvas, és nevet”. Ezt erre a félszigetre is el lehet mondani, sőt, itt lehet csak elmondani igazán. A múlt század eleji, és a második világháború végével befejeződött japán megszállás után ez az ország deklaráltan a világ legszegényebb országa volt, majd jött a koreai háború, amitől senki sem lett gazdagabb, viszont milliók haltak meg ismét.
 
Kína, és Amerika pedig elégedetten hátradőlt a fotelben, a félsziget két országra szakadt, minden nagyhatalom megkapta a maga szükségesnek ítélt érdekszféráját, a koreaiak nemigen foglalkoztattak senkit. Észak-Koreából egy családi diktatúra lett, Dél-Koreából pedig egy kis amerikai kezdőtőkével megdobott, kirabolt, felégetett, szegény, tudatlan emberekből álló harmadik világbéli ország, ahol a millió hegyen még fák sem maradtak a háborúk nyomában. Most 2018-ban, Dél-Korea az egyik legnagyobb adományozó a világon, ugyanúgy segítenek a jégből kifogyott jegesmedvéken, mint a szír vagy afrikai gyerekeken.
 
Párját ritkítja az ország digitális fejlettsége, a demokrácia olyan fejlett, hogy a Washington Post, a Pák elnöknő elleni gyertyás tüntetéssorozat idején azt írta, van mit tanulni a világnak ettől a zsúfolt kis országától polgári öntudat és demokrácia terén, és valóban, van mit tanulni tőlük. Magyarországnak különösen, ahol a lakosság és a termőföld aránya itt csak álom, a minősége is az, a terület lakhatóságáról már nem is szólva. Itt nagyon sokan haltak éhen, és nem is volt az annyira rég. Még ma is úgy köszönnek az ismerősök egymásnak, hogy „Ettél már ma?”

Bővebben...

A helyreigazítás hiábavalósága

superearths4A Prostisrácok nevű sajtóipari termék össze-vissza hazudozott Czeglédy Csabáról, és most nem győz helyreigazítani. Nem volt igaz, hogy Czeglédy Kunhalminak pénzt adott, hogy baloldali kampányokat finanszírozott, hogy diákmunkásokkal kampányoltatott, Kész Zoltánt pénzelte, hogy megvesztegette volna Szabó Bálintot, vagy megverte, verette az ellene tanúskodókat, megfélemlítve őket.

Egyáltalán, a Prostisrácok nevű sajtóipari termék akkor mondott igazat ebben az – és rengeteg más – ügyben, ha meg sem szólalt. De így van ezzel az összes többi az Origótól az M1-ig, és most nem állok neki felsorolni azt a több száz orgánumot, amelynek az a dolga a NER-ben, hogy fikciókat gyártson a valóság helyett az adófizetők pénzén az adófizetőknek, amelyet azok aztán két pofára tömhetnek.
 
Ez egyáltalán nem újság, a helyreigazítások sem azok, a hazugságok meg pláne. Így működnek a fasiszták, így gyártják az ellenséget. Ha valaki pedig felszisszenne, hogy lefasisztáztam ezeket, ne tegye. Egyrészt még nem tituláltam nácinak őket – nagy a különbség -, de még az is lehet. Másrészt pedig már hosszú évek óta nevezem ezt a bagázst ilyen bájosan, sőt, mostanában már alapos elemzések is születtek arról, hogy ezek tényleg azok.
 
Efölött tehát nem nyitok vitát, meg nem is ez a lényeg – dehogynem -, hanem, hogy mi történt a kerek világban most, hogy fogcsikorgatva be kellett vallani: hazudtunk éjjel és nappal, még álmunkban is, hogy akkor most kitör-e a forradalom és röpködnek-e a macskakövek. És nem. Egyáltalán semmi se történik, mint ahogyan akkor sem történt, amikor a nevezett hazugságok megszülettek.
 
Ezek szakmányban gyártják a böszmeségeiket, hiszen ezért tartja el őket az állam a földművesek pénzén, a világ pedig, mintha mi sem történt volna, egyhangúan zakatol tovább. A nap süt, a madarak énekelnek, Orbán nyaral, az embereket pedig kilakoltatják a konyhájukból az utca kövére. A NER múkodik kérlelhetetlenül. A népek, akiknek szólnak a hazugságok, már rég belefáradtak mindenbe, de, ami érdekesebb, ezek a zugfirkászok is a jelek szerint.
 
Szakmabéli ártalom és egyben kötelesség, hogy belenézzek napra-nap, miket delirálnak össze ezek, és látva meg olvasva, az egészből valami végtelenül lehangoló szürke gonoszság sugárzik. Mintha szöveggyártásra programozott robotok, vagy a betűk rajzolásával nehezen birkózó dagadt ötödikesek irkálnának szakmányban mindenféle ihlet és gyakorlat nélkül. Olyan lehangoló az egész már csak esztétikai szempontból is, éthoszról meg ne is álmodozzunk, ugye.
 
A tehetségtelenségen túl azonban átsüt rajta a restség bűne is, egyáltalán, nem akarnak – vagy ami tragikusabb – nem is tudnak mást, mint a monoton, zakatoló gyűlöletet, és ebbe bele lehet fáradni nagyon. Módosul, eltolódik az ingerküszöbük, hogy mitől élveznek el. Eleinte még szórakoztató lehet hazudozni, aztán elmúlik a varázs, futószalagos rutinná válik, és a gyerekek új ingerekre vágynak, valóságosabbra.
 
Elindulnak hát libsit cukkolni élőben – mint ahogyan példa van rá -, aztán majd fölteszik a kérdést, megdögölesszem, s a válasz pedig az lesz, dögöleszd meg. Bár nem olvasnak Szabó Lőrincet, így inkább naturalisztikusabban az hangzik majd el, lerúgjam a veséjét, kérlek, és a válasz, rúgd, kérlek. Mert az erőszak szellemi restségből is fakad.
 
Látom magam előtt a bimbózó fiatalt, aki írással óhajtja szolgálni Orbán ügyét (vagy pénzt kapni belőle), ezért lobogó lélekkel kurvának áll, és mégis boldogtalan lesz, mert nem így képzelte. Valami szépet akart, felemelőt, de ez több okból sem megy. Az írás az olyan dolog – mint Füst Milántól tudjuk -, amihez az ember egész szervezete szükségeltetik a lába bütykétől a füle csúcsáig közbeékelve a lélekkel, másképp értelme nincsen.
 
Illetve írni lehet azért, de akkor prostisrácok lesz az emberből, és megcsömöllik. Ez látszik is mondjuk, ahogyan más már nem jön ki belőlük, mint alvadt takony. Aztán az is frusztráló lehet, ha nem olvassák az embert. Innentől érthető meg Szájer üvöltése a baloldali média túlsúlyáról, ami nem azt jelenti, hogy sok lenne belőle, hanem, hogy azt a keveset olvassák, míg az ő rengetegjüket meg nem.

Bővebben...