- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 14. kedd, 21:18
- Találatok: 530
Dögöleszd meg. - Ez volt a kimerítő válasz Lóci kérdésére egy légy sorsáról Szabó Lőrincnél, akit, mint az közismert, O. V. prime minister elvtárs oly igen szeret, hogy képes volt idézni őtet a Terror Kuckójánál, igaz, szarul – ne égj, hogyha nem akarom –, amikor szerelmi költészetből csinált kommunista ellenes jelszót, ami hülyén adja ki magát. Ilyenekkel azonban ő nem igazán törődik, nincs ott honn, nem az ő világa.
Megérhetjük még, hogy – ha már Lőrinc, ha nem is Mészáros –, “A huszonhatodik év” halottsirató mondatát: “Úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát, hátamon érzem szíved dobogását” – óvodai altatóéneknek adja el majd a hazafias nevelés jegyében. Ergo, sem neki, sem a fullajtárjainak fingja sincs szépségről – en bloc –, és mégis pofáznak, mert nem tetszik a műalkotó ember képe vagy a szeme állása. A szürkék nem viselhetik a tehetséget ugyanis.
Rombolni, azt tudnak, és még milyen aljasul. Most is, a Kampf jegyében mennek neki nehézfegyverzettel az Art Capital Alapítványnak, amely az orbáni Wölkischer Beobachter (magyaridők) szerint migránssimogató kiállításokat tart. Hogy lássuk, kik is ezek:
“Amíg a kormány emberfeletti erővel küzd a migránsok távol tartása érdekében, addig a képzőművészek tekintélyes része Soros György kottája alapján azt szeretné elérni, hogy minél több afrikai éljen Magyarországon, lehetőleg minél előbb.”
Ilyeneken, ha normális az ember, akkor röhög. Máma viszont nagy időket élünk, akárha Svejk, ami nagy idők nagy embereket kívánnak, és ilyen nekünk Matolcsy az unortodox, pöttyös seggével. Az általa gardírozott műintézmény, az MNB, a forinttal már csak az elbaszás szintjén foglalkozik, sokkal inkább műalkotásokkal, de most már politikai-, és gondolatrendőrség is egyben. Fél nap alatt vizsgálni kezdték az Art Capitalt ugyanis.
“Az MNB semmilyen politikai célzatú, illetve migránstámogató kampányt nem támogat”.
Ez volt az ok és az indok, ami oly bájosan aljas, hogy jelzőt már nem is keres hozzá az ember, és mégis, voltaképp sehol sincs attól, mint ami nívót a magyaridők, és tulajdonképpen a rezsim, és az egész ország magáénak tudhat. Ez, amiben szügyig ücsörgünk, ez a morális nihil, erkölcsi mélyföld és sósivatag.
Mert milyen ország már az, ahol a bakó megkérdezi a gazdát, megdögölesszem, az rávágja, dögöleszd meg, és nekieresztik a tankot meg az úthengert. Nem a magyaridők leprás betűharcosa az, aki a duci ujjaiból szopingálja, hogy kit kell aktuálisan eltakarítani az útból, hanem felsőbb kézmozdulatok és orrfintorgások. A végső megoldásnak sem volt soha írásos nyoma, és mégis milyen flottul ment az egész.
Ahogyan a rendszer működik itt is, az valami elképesztő A magyaridők rárakja a stigmát az elítéltre, utána pedig anyagilag, egzisztenciálisan, erkölcsileg és minden lehetséges módon szíják ki belőle az életet. Ha juhász az ember és létrája van, akkor pedig egészen közvetlen módon, vak osztrák nyugdíjas képében szabadítják meg a földi élet kínjaitól. És mindenkit érhet baleset.
Egészen elképesztő állapotokba süllyedt az ország, mindent megül az aljasság. Ez sem újság, még az újszülöttnek sem. Azonban, hogy mégis kitartóan nyomogatom most a billentyűzetet miatta, az még a határtalan cinizmusba ojtott ökörség, ami miatt tegnap a sok-sok lélekvesztő történés közül volt egy, amely kimondatta velem a varázsigét, hogy szakadna már a búbánatos ég erre az egész elcseszett világra.
És ezt, gyerekek, mi más is szállíthatta volna, mint az emmeggy, amiről már tényleg nem lehet eldönteni, mi a rosseb lehet. Ebben bizonyos Gyarmati István, biztonságpolitikai szakértő, azt szakértette, hogy Németországban és a svédeknél is a lakosság morális hanyatlást érez a migráncsok miatt, akikkel, ha már a kerítésen belül vannak, nehéz bármit is kezdeni.
Erről a morális hanyatlásról mesélhetne még az MNB és a magyaridők tükrében is, illetve és hát az egész szaros országról, hogy hová jutottunk, juttatták ők, illetve jutottak ők maguk, hogy a ganyétól nem látják a Napot. De, ami inkább baj, a józanabbja sem immár. Svéd morális hanyatlás, medveanyám…Egyébként tegnap egy már belül lévő migráncs kifelé igyekezvén akadt fönn a kerítésen.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 13. hétfő, 18:00
- Találatok: 555
Híre kelt, hogy a XXI. századi magyar pártok (LMP, Jobbik, Momentum) összefognának. A három párt összes hívénél több „követőt” vagy „rajongót” összegyűjtött Puzsér Róbert – aki Budapestet óhajtaná megreformálni – se akar meghátrálni „az országot túszként fogvatartó huszadik század” előtt, ő is XXI. századi. Semmi kétség: az.
Az ilyen ideológiák – amelyeket divatosabb „keretezés”-nek nevezni – , illetve a „keretek” rejtett, bár előre meghatározott nyelvezeteket aktiválnak (ld. erről a „keretezés” [framing] elméletének atyját, George Lakoff professzort, közérthetően), ebben az esetben a „korszerűség”, „modernség”, „újdonság”, „haladás” ismert ideologémáit. Ezek a „huszonegyedik század” kifejezés hallatán automatikusan működni kezdenek, anélkül, hogy valaki elgondolkodnék felőlük.
Ráadásul ezek az ideologémák a Thatcher-Reagan, majd a Blair-Schröder korszakban átestek a versenyelvű transzformáción:
az a korszerű, ami sikeres, illetve az a sikeres, ami korszerű; a szociáldarwinizmus átértelmezésével a természeti-természetes szelekciót a társadalom alapelvévé is tette a korabeli médiapropaganda és „tudománynépszerűsítés” (haute vulgarisation).
Bármi, ami fölülkerekedik, magasabbrendű – írták a kor neokonzervatív szerzői, olykor annak tudatában, hogy ez szelídített (domesztikált), „szoft” fasizmus. (A „survival of the fittest”, a legalkalmasabb túlélésének „elve” akkor szabadkereskedelmi politikával járt együtt, ma meg védővámos politikával: ezt nagy korszakváltásnak tekintik a vezércikkek, holott a kettő váltakozása állandónak mondható a kapitalizmus történetében.)
Ennek a hiperkapitalista legitimációs (apologetikus) ideológiának az egyik még kezdetlegesebb változata az a teljesen nevetséges duma, amely szerint ami kronológiailag későbbi, az a „túlélés” puszta ténye folytán magasabbrendű („menőbb”), mint ami korábban volt. Így aztán Puzsér jobb, mint Voltaire, mert a hülye Voltaire meghalt, a furfangos Puzsér meg él, beee, Voltaire.
Voltaire akkora barom volt, hogy képes volt a XVIII. században élni. Lúzer.
Már a XX. század elején – brrr, XX. század! – a protofasiszta, romantikus mozgalmak (visszájára fordítva a XIX. század, pfuj, XIX. század, azaz 1848 demokratikus lelkesültségét) elkezdték az ifjúság kultuszát (das Recht der jungen Völker, Giovinezza stb.), ahol „az új” fogalmát azonosították a „fiatal” fogalmával, tehát aki később születik (még sokáig fog élni, tehát elevenebb, életerősebb), az újszerűbb. Függetlenül attól, hogy mit gondol (már ha egyáltalán valamit, azon túl, hogy félre az útból, ôte-toi que je m’y mette). Megvolt ennek a baloldali változata is (ne bízz senkiben harminc fölött, és í. t.).
A dolog még érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a XX. század második fele a példátlan, mondhatni: megdöbbentő mértékű tudományos, technikai, gazdasági, népjóléti, fogyasztási, népoktatási, közegészségügyi és politikai (demokratikus politikai: gyarmattalanítás, a harmadik világ fölemelkedése, sztálintalanítás, nők és színesek emancipációja, gyermekjogok, kisebbségi jogok, munkahelyi beleszólás, szélesedő pluralizmus és szólásszabadság, a konformizmus és tekintélyelvűség visszaszorulása) fejlődés – és az európai béke – félszázada volt, amelybe beleesik a legsilányabb reakció által szünet nélkül gyalázott-rágalmazott, ám dicsőséges 1956 és 1968 és 1989, az autoritárius és zsarnoki rendszerek föllazulása, majd bukása.
És ebbe beleértendő a közműveltség és a magaskultúra virágzása, a cenzúra és filiszterség visszaszorulása.
(Pedig már azt a korszakot is mennyire utáltam, és nem ok nélkül. Viszont…)
Evvel szemben a XXI. század első két évtizede a válság, hanyatlás, sovinizmus, rasszizmus, elbutulás, kulturális tönkremenés, tudatlanság, rossz stílus és rossz modor, környezeti és demográfiai katasztrófa, heveny és idült fasizálódás, preanimista babonák és vérvádak korszaka, a twitter- és instagramműveltség diadala. 
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 12. vasárnap, 22:35
- Találatok: 601
Tekintélyelvűség, feltétlen bizalom a vezérben, a másik törzs elutasítása. Amit eddig populizmusnak hittünk, az egy új tanulmány szerint valami sokkal kártékonyabbá válhat. Ez a tribalizmus, vagyis a törzsi gondolkodás.
A populizmust kezdte kutatni a Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs
közös tanulmánya, de annak hátterében valami sokkal érdekesebbet és egyúttal kártékonyabbat találtak: a tribalizmust, vagyis a „törzsies gondolkodás” újjáéledését.
Hogy mit is jelent ez pontosan? A világ több országában, például Magyarországon, vagy Lengyelországban is kialakult politikai rendszer elsőre populistának tűnhet, hiszen vezetői, mint például Orbán Viktor, gyakran a népre, a nemzetre hivatkoznak, és az elittel szemben határozzák meg magukat. Ám a szavazótáboruk – a legfrissebb kutatások alapján – egészen másként gondolkodik.
Békemenet / Fotó: Ivándi-Szabó Balázs
A rettegő törzs
„A tribalizmus már nem a nép hatalmáról és a népszuverenitásról szól, hanem a tekintélyelvű beállítódásról – magyarázta Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital ügyvezető igazgatója.
„Az ilyen tekintélyelvű rendszerekben a vezető személyébe helyezik a bizalmat. A törzsi gondolkodás lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset (pártot, politikai/ideológiai eszmét). Ellenük pedig a törzs szemében bármilyen eszköz bevethető, hiszen ők „nem jól látják a dolgokat”. A tribalisták körében
erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására
és a politikai pluralizmus elutasítására. ( Erőszakos retorika volt például Orbán 2017-es „sokaknak viszket a tenyere” kijelentése.) Az ilyen irányzatok vezéralakjai gyakran etnikai érveket hoznak fel és a nemzeti öndefiníciót erősítik híveikben – ez a jelenség megfigyelhető volt a menekültválság során, amikor a kormány szinte civilizációk közötti harcokként írta le a kialakult helyzetet. Ezekben a beszédekben már konkrétan megfigyelhetők voltak a jellegzetes törzsi mítoszok mint:
- „nagy hordában érkező idegen népek”
- „életerős férfiak, akiktől félni kell”
- „területünk elfoglalása”
- „asszonyaink megerőszakolása”.
Az ilyen, politikusok által gerjesztett félelem, a morális pánik nemcsak egy szűk rétegre, hanem minden társadalmi csoport tagjaira hat. Ez azzal is összefügg, hogy ezek a félelmek nem gazdasági jellegűek, hanem kulturálisak, civilizációs vagy nemzeti alapon megfogalmazottak így nem nem réteg- vagy osztályspecifikusak. Magyarországon, –a Political Capital felmérése szerint – a tribalisták többsége ( 59 százaléka ), a kormánypártra szavazna.
A törzsfőnök hosszú uralma
Az ilyen tribalista irányzatokra, mint amilyen hazánkban is megfigyelhető, két dolog biztosan igaz: a fekete-fehér álláspont, amely élet-halál harc szintűnek mutatja be a politikát; valamint a tekintélyelvűség.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 11. szombat, 19:33
- Találatok: 541
A balos-liberális média sokszor próbálja azt a látszatot kelteni, mintha Orbán Viktor kirekesztett, elzárt pozícióban lenne a nyugati világelitben, de ugyanezt a képet használja a Fidesz körüli média is, amikor Orbán Viktort Európa lázadójának próbálja beállítani. Pedig sok szempontból, például a nagytőke szempontjából, Orbán az európai mainstreamet képviseli, sőt, politikai hatalmát többek között pont erre építve szilárdítja meg.
Az elmúlt hét két híre jól keretezi azt, hogy az a politika, amit képvisel, és maga Orbán Viktor mennyire elnyomott Európában. Magyarországra hoz üzemet a BMW, Mészáros Lőrinc pedig az ALDI-val üzletel. Persze lehet azt mondani, hogy az üzlet és a politika két különböző dolog, csak a valóság legtöbbször mást mutat. Bár a perifériás, keleti piacokon való befektetést függetlennek tartjuk a politikától, ezekben mindig szerepel politikai döntés is. Ha Orbán valóban pária lenne nyugaton, akkor a legjobb verzió szerint sem bíznának meg benne a „piacok”, és így nem érkeznének ilyen befektetések Magyarországra.
Ezzel szemben az elmúlt években még durvább dolgokat is láthatunk. A német állam által is tulajdonolt Telekom magyar leánycége például simán odaadta az Origót a Fidesznek. A Népszabadság bezáratásához is szükség volt arra, hogy az Axel-Springer és a Ringier egyesítése előtt, miután a GVH ezt sokadszorra sem engedélyezte, eladja a közéleti lapjait a két nemzetközi médiapiaci multi Henrich Pecinának. Hogy ő a Fidesz parancsára pár év múlva bezárassa őket, a frissen vásárolt, illetve a nagy multik fúziójából örökölt megyei lapjait pedig szépen lepasszolja Mészáros Lőrincnek. Korábbról ott van a bankadó vagy a telekom adó, aminek lakosságra való áthárítását lényegében jóváhagyta a kormány (ugye 2017-ben már a magyar bankszektor volt az egyik legjövedelmezőbb Kelet-Európában), és ide vehetjük a devizahitel válság nem megoldását, és a bankok felelősségének lényegében elkenését.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a multik társasági adójának lecsökkentésével, a TAO-pénzekkel milyen adóparadicsomi környezetet hozott létre a Fidesz ezeknek a cégeknek, miközben pluszban még vissza nem térítendő támogatásként kétszer annyi pénzt osztott ki nekik, mint előtte a szocialisták és a liberálisok.
Ehhez pedig vegyük hozzá a munkavállalói jogok magyarországi leépítését, és meg is kapjuk azt, hogyan árulja ki Magyarországot, lényegében hatalomért a Fidesz.
Úgy tűnik, Orbán rájött arra, hogy saját rendszerének stabilitását leginkább úgy tudja fenntartani, ha a tőkén keresztül minél több ország gazdaságát érdekeltté teszi saját fennmaradásában. Így épül fel Paks II. és a Budapest-Belgrád vasútvonal Magyarország számára kedvezőtlen feltétekkel, ellenben a kínaiaknak, oroszoknak, és feltehetően a beszálló német cégeknek kedvező feltételekkel.
Orbán rendszere lényegében semmilyen szabadságharcot nem folytat már Európában. A tőlünk kiszivattyúzott állami adóforintokkal üzletel, és biztosítja saját pozícióját az európai politikában. Ezt a pénzt váltja bajor és német, szlovén és horvát, újabban szlovák politikai tőkére. Majd azt vissza pénztőkére, amiből még több politikai tőkét vehet.
Ehhez pedig a nyugati és keleti tőke szépen asszisztál, de mi mást is tehetne, ha logikája szerint asszisztálnia kell (vagy éppen az oroszok és a kínaiak esetében ez egy mindkét oldal számára elfogadható politikai térfoglalás is). De ez a tőkekitettség biztosítja azt is, hogy Orbán ellen soha ne lépjen fel az EU erőteljesen, hiszen akkor veszélybe kerülnek a nyugati cégek itt elhelyezett pénzügyi akciói is.
Csakhogy mindeközben a magyar gazdaság szerkezete fenntarthatatlan marad. Még mindig egy olyan pályán versenyzünk, az erőforrásaink olcsó eladásának pályáján, ami hosszú távon se erős magyar cégekre épített gazdaságot, se fenntartható jólétet nem fog elhozni az ország számára.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 11. szombat, 01:09
- Találatok: 463
Jól értesültek lehettek azok a társaságok, amelyek az áprilisi országgyűlési választások előtt egy hónappal jelentkeztek egy naperőmű-építési pályázatra. A 12 milliárd forint keretösszegű tender azért volt furcsa, mert csak néhány órára nyílt meg, majd újra bezárták. (A pályázat március 9-én napközben nyílt meg, és másnap reggel már be is zárták. Nem szokványos, hogy pénteken megnyitnak egy pályázatot, majd szombaton bezárják. Ezt azért tehették meg, mert március 10. munkanap volt.)
A pályázat újranyitásáról semmilyen előzetes információ nem látott napvilágot, még az európai uniós támogatásokkal foglalkozó pályázatíró cégek sem tudtak arról, hogy a – tavaly július 3-án felfüggesztett – tender néhány órára ismét elérhető lesz. Egy ilyen projekt esetében a pályázati kérelem beadásához sok időre van szükség, nem elég a pályázatot leíró eljárásrend 96 oldalát elolvasni, az abban foglalt elvárásokat teljesíteni is kell.
A G7 a Transparency International-lel közösen közérdekű adatigénylést nyújtott be a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a tender felelőse felé. A válaszból kiderült, hogy 144 cég nyújtott be pályázatot azon az ominózus március 9-i napon. Az MFB nem árulta el, hogy melyek ezek a vállalkozások, csupán annak a 32 cégnek a nevét közölte, amellyel idén július közepéig szerződést kötött. (Ezek között minden bizonnyal olyanok is vannak, amelyek még tavaly pályáztak.)
Az eddig szerződött vállalkozások negyedének Nyíregyházán van a székhelye. Ez azért fontos, mert korábban úgy értesültünk, hogy március 9-én egy nyíregyházi bankfiókban adtak le tömegével kérvényeket.
A tender a KKV Energiahitel nevet viseli, naperőműves beruházáshoz lehetett hitelre pályázni. A pályázatban részt vevő bankok lényegében ingyen hitelt ajánlottak a beruházás 90 százalékára. A tenderen indulóknak csupán a 10 százalékos önrészt kellett előteremteniük.
A hitelszerződést 15 évre kötötték, de úgy, hogy az első két üzleti évben nem kell a nyertes cégnek törlesztőrészletet fizetni. Az állam vállalta, hogy a piaci ár közel duplájáért, kilowattóránként 32 forintért átveszi az áramot.
Ha egymilliárd forintos beruházással számolunk, akkor a tenderen 900 millió forintos hitelhez juthatott a jól értesült vállalkozó. A szakértők legóvatosabb számításai szerint éves szinten 10-20 százalékos tiszta profit realizálható a naperőművekkel.
A jelenlegi alacsony kamatkörnyezet mellett nem tűnik rossz üzletnek ez a több oldalról bebiztosított befektetés. A beruházáshoz szükség van még egy egyhektáros telekre – lehet akár szántóföld is -, amely viszonylag közel fekszik egy olyan vezetékhez, amelyre rácsatlakozhatnak a naperőművel.
g7.24.hu
Hatalmasat kaszálnak az ingyenhitellel az egy nap alatt lefuttatott uniós pályázat nyertesei / 2018.03.16.
Ugyanabban a vidéki bankfiókban adták be a 12 milliárd forintos titokzatos pályázatra a jelentkezéseket. - Még az uniós pályázatokban jártas szakértők és tanácsadó cégek sem tudtak arról előzetesen semmit, hogy újraindul a korábban felfüggesztett tender. Mégis újraindult a hét utolsó munkanapjának délutánján, aztán szombat délelőtt már ismét felfüggesztették a pályázatot, mert túligényelték a keretösszeget.
A kormány nagyon a szívén viseli ezeknek a vállalkozóknak a sorsát. Három héttel a tender ismételt megnyitása előtt módosult a villamos energiáról szóló törvény. Addig csak egy kilométernyi szabadvezeték létesítésére volt kötelezett a hálózati cég, amely a vezetékeken eljuttatja az áramot a fogyasztókhoz.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 10. péntek, 02:16
- Találatok: 541
Amikor az Agymenőkben Proton professzor tátott szájjal és kerekre nyílt szemekkel bámulja Sheldon infantilis hülyeségét, Leonard nem tud mást mondani a megnyugtatására magyarázatul: – Ő ilyen. Tényleg ilyen. – És mindenki érti, miről is van szó, csak az öreg nem, mert addig nem volt benne a közepében. Mi viszont benne vagyunk.
Van nekünk – illetve hát, nekik van, a józanabbja csak a’la Proton professzor néz leesett állal, hogy mi a rosseb van itt – ez a 2rule nevű csodánk, amit már genezisében megült a rontás. És olyan elemi erejű érzelmeket váltott ki, mintha az anyukáját szidták volna a sok liberális köcsögnek, mint amilyen magam is vagyok, bármit is jelentsen ez. Most már elég annyi, hogy nem ők.
Legfőképp persze azért visított a nagyérdemű, mert a 2rule, amely bűnben fogant, mutatta a NER összeszorított fogú igyekezetét, hogy az utolsó csöppet is kipréselje a birtokba vett országból, hogy befurakszik a legkisebb résbe, akárha féreg. És nem is a lopás fáj már, mert az bevégeztetett irreverzibilis módra, hanem, hogy nem hagyják békibe’ az embert, hogy a barlangjában sincs nyugta.
Ott állnak a szájánál ilyen prostisrácok és piszkálnak be a botjaikkal, mert azt hiszik, megvédi őket a ketrec, de, ha az egyszer kinyílik, aranyapám. Ám ne szaladjunk ennyire előre a történelemben. Momentán itt van nekünk vizsgálatra ez a rulettes csoda, s nem azért, mert amúgy érne akár egy szót is, hanem, mert ez a NER eszenciája, a mocskos kivonata voltaképp.
És amikor minden jóérzésű ember ezen a szaron röhögött undorodva és sírva is egyképp, akkor a cég vezérigazgatója – de szeretik a rangokat ezek -, bizonyos Kővári Ágnes nyilatkozott az Origónak – csakis -, nem érti, miként történhetett, hogy a 2rule bevezetése ekkora vihart kavart. Együk meg a zúzáját közösen, s főleg még, hogy mindezek után nemzeti köntösbe is öltözteti a fekáliát. Pedig egyszerű ez.
Az emberek java része ugyanis – nem mindenki ugyan, de az egészségesebbje mindenképp – ösztönösen irtózik az aljasságtól. Nevezzük azt akárhogy, korrupciónak, a hatalommal való visszaélésnek vagy tartózkodó kérelemnek esetleg, mindegy. Ha szaga van, márpedig Neriában bűzlik minden, akkor a delikvens befogja az orrát és csendesen kiköp.
Vezérigazgató asszony olvasatunkban hasonszőrű, mint Sheldon, és létezésére meg viselkedésére nincs más magyarázat, mint, hogy: Ő ilyen. Tényleg ilyen. És mindenki érti is, kivéve, akire vonatkozik, hogy abban a pillanatban, amikor a nemzet strómanjának neve fölmerült a nyomorult terméke kapcsán, abban a másodpercben rákerült a stigma. És nem a liberális köcsögök tették rá, hanem maga az egyazisten Orbán Viktor a már végtelenbe vesző ténykedésével és országrontó garázdálkodásával.
Már szaga van annak, amit megérint, megemlít mint számára lényegest, az egész manusból árad a halál lehelete. Úgy vesz el mindent a közösségtől, hogy tán nem is tud róla, amikor körbehugyozza és megjelöli. Ez az egész akkor kezdődött, amikor először tört ki rajta igazán a téboly, és a kokárdát, mint a hozzá tartozás szimbólumát nevezte meg. Azóta jobb érzésű ember ilyet nem hord, vagy csak befogott orral.
És nemcsak tárgyak, hanem fogalmak, úgymint nemzet, család, kereszténység, alkotmány, magyar és folytathatnánk a végtelenségig a felsorolást, hogy mi minden vált értékvesztetté és más jelentésűvé a fideszbeszélben, hogy mára alig is maradt valami, ami az embert emlékezteti a normális életére. Mert egyetlen, nagy párttaggyűlés lett az egész szerencsétlen ország.
Vezérigazgató asszony nem érti a felháborodást, pedig csak annyi a magyarázat és az ok, hogy Orbán-, és Fidesz-szaga van. Születésekor rákerült a NER pöcsétje, és onnan azt semmi sydol vagy pronto le nem hozza. Kérdezte azt is, mi a baj, s magam azon vagyok, kikerülve a csapdát, hogy idemásoljam a Belga egész szövegét arról, hogy mi a baj, beérem egyetlen sorral: “Az, amit mondasz: az a baj.” – És talán értve leszek. Vagy nem.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 09. csütörtök, 04:53
- Találatok: 516
Az ORFK szerint a rendőrök megfelelő körülmények között teljesítik szolgálati feladataikat, amihez képest tudunk olyan rendőrről, akit egy hétre rendeltek a határhoz, aztán a harmadik héten már a szülei vittek neki ételt és váltóruhát. Árad a panasz.
Az Országos Rendőr-főkapitányság következetesen cáfolja, hogy drasztikus lenne a hiány a rendőrségi állományban, és állítják, hogy elég rendőr van Magyarországon, a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint pedig idén fél év alatt összesen 8,5 milliárd forint túlórapénzt fizettek ki a rendőrségi állománynak. Ezért érdeklődtünk arról az ORFK-nál, hogy a meglévő állományban milyen körülmények között dolgoznak a rendőrök. Válaszukban azt írták, hogy „megfelelő körülmények” között teljesítik szolgálati feladataikat.
Ehhez képest a körülményeket jól ismerő forrásaink szerint a határvédelemnél három év alatt sem sikerült megoldani a szolgálatot teljesítő rendőrök ellátását. Rengeteg panasz érkezik például az ételre, mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően.Remekül szemlélteti ezt a Magyar Rendőrök és Katonák, Veletek Vagyunk Facebook-oldalára feltöltött fotó is a penészes ételről, amelyet a határvédelemnél szolgálatot teljesítő Készenléti Rendőrség tagjai kaptak.
Ugyancsak a határvédelemnél szolgáló rendőr kapta ellátmányként azt az első ránézésre sem bőséges szendvicset, paprikát és valamilyen tejterméket, amit a zacskóban lévő patkány már megkezdett. Az állat a szálláson mászott a zacskóba. 
Túlórapénzük jelentős részéből ezért a határhoz rendelt rendőrök a saját ellátásukat fedezik. Ahogy télen a kötelezően előírt egyenruha aláöltözetét is saját maguknak kell megoldaniuk.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 07. kedd, 20:56
- Találatok: 613
Elkezdődött a bűnbakok kiterjedt keresése? - A felső és az alsó csoportok nagyobb arányban bővülnek, mint a középső szegmenshez tartozók – állapította meg a KSH egyik nemrégiben kiadott elemzése. A tulajdonosi középosztály is veszített erejéből, amiért a miniszterek a hazai vállalkozásokat hibáztatják.
Minden korábbinál nagyobb mintán igyekezett a magyar osztályszerkezetet négy évvel ezelőtt feltérképezni a GfK. Arra jutottak, hogy hazánkban a mai napig nem alakult ki a középosztály. Érdemes átböngészni a felállított kategóriákat, így bárki meg tudja állapítani, ő hová is sorolható be (
az ezt tartalmazó cikk itt található). A GKI tavaly azt nézte meg, hogy a jelenlegi kormányzat alatt miként alakult a különböző társadalmi csoportok összes jövedelemből való részesedése, illetve hogyan változott a reáljövedelmük.
A kutatók kimutatták, hogy igazak az előfeltevések: valóban
a szegények kárára híznak itt a gazdagok. Nem minden írható azonban a Fidesz számlájára. A középosztály jövedelme több mint egy évtizeden át stagnált. A lecsúszások a KSH a magyar foglalkozási szerkezet változásairól nemrégiben közzétett elemzéséből (ezt teljes terjedelmében
itt olvasható) is kitűnnek. Mint a tanulmányban megállapították: hosszabb időtávot tekintve a rétegszerkezet polarizálódik, a felső és az alsó csoportok nagyobb arányban bővülnek, mint a középső szegmens.
Ennek megfelelően kimondták, hogy a 2011. (a legutóbbi népszámlálás) óta eltelt öt évben bővült a foglalkozási szerkezet felső szegmense, amiben az alkalmazottként dolgozó felső értelmiségiek, valamint az alsószintű vezetők körének bővülése játszott szerepet. A rétegstruktúra középső tömbje szűkült. Jelentős veszteségeket szenvedett el a szakképzett szolgáltatási és kereskedelmi foglalkozásúak tábora.
A válság által leginkább sújtott szakképzett ipari munkásság kissé erőre kapott, amihez azonban az járult hozzá, hogy körükben a legjellemzőbb a külföldi munkavállalás, 5,4 százalékuk dolgozik az országhatáron kívül. A betanított munkát végzők aránya stagnált, míg az egyszerű munkát végzők köre tovább bővült, már közel 10 százalék volt 2016-ban.
Elszívják mindenki elől a levegőt, de elviselhetetlennek tartják a fuldoklást
A tulajdonosi középosztály szintén veszített erejéből, de a csökkenés a KSH szerint inkább a kevésbé stabil, bizonytalanabb helyzetű vállalkozókat érintette. Mi úgy véljük viszont, hogy ebben nagy szerepet játszhat, hogy egy kitűntetett réteg mindent visz, a fideszes gazdasági elit elszívja mindenki elől a levegőt. Azután a kormányzat szemrehányást tesz, amiért az érintettek az oxigénhiány jeleit mutatják.
Az
Index.hu beszámolója szerint egészen elképesztő módon két miniszter is hosszan szidta a korábban sokat dicsért magyar vállalkozásokat. Nyilván nem a kormány szívéhez közel (rakétákkal segített) rétegről, hanem a többiekről beszéltek. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint „egy holland munkás kétszer annyi értéket állít elő, mint egy magyar, itt hatékonysági problémák vannak”. Palkovics László, a magyar kormány innovációs és technológiai minisztere úgy látja, hogy a nyugatiakhoz viszonyított hatékonyságbeli különbséghez hozzájárul az innovációs képesség hiánya a magyar tulajdonú vállalkozásoknál.
Úgy tűnik, kezd divattá válni a mutogatás. A pénzügyminiszter és az újonnan létrehozott innovációs tárca vezetője a „főbűnösöket” a magyar vállalkozásokban látja, a Számvevőszék elnöke pedig a már régen szoros állami ölelésbe vett
kórházak vezetőit hibáztatja azért, mert nem jobb a hazai egészségügyi ellátás. Felelősek a tanárok (erről már többször esett szó), és talán mindenki más is. Eljuthatunk oda, hogy ezt a nagyszerű kormány meg sem érdemeljük. Kérdés persze, hogy ebből hosszabb távon mi következik majd.
Bővebben...
- Részletek
- Készült: 2018. augusztus 06. hétfő, 23:21
- Találatok: 612
Szerkesztői jegyzet: az alábbi cikk Ben Judah írásának közepesen laza fordítása. Az angolszász, elsősorban brit és amerikai baloldal újjászületéséről és lendületéről szól. Elsőre sok fogalom paradoxonnak fog tűnni (pl. fiatal szocialisták…?), de éppen ezért lehet érdekes nekünk, magyaroknak is. Ami az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában lejátszódott az elmúlt pár évben, korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna — és semmivel sem volt kisebb csoda, mintha ugyanez Magyarországon történt volna (vagy történne) meg. Éppen ezért fontos, hogy ne is csodaként tekintsünk rá.
Spoiler: mindenben. Az Y-generáció szocializmusa ugyanis — Jordan Peterson és társai neosztálinista „kulturális marxizmust” emlegető ijesztgetéseivel szemben — teljesen más és új ideológiai alapokra épül.
Ennek a vakmerő, fiatal baloldalnak új osztálytudata, forradalmisága és demokratizmusa van.
I. Osztály
Ennek a generációnak az elsődleges küzdelme nem a szülőktől örökölt osztályharc. A korábbi generációk számára a szocializmus elemi része volt, hogy azt egy hegeli szellemben idealizált munkásosztály valósítja meg. Az ellenség a középosztály és a polgárság volt, a maga hatalmasságával és gőgjével — pontosan tükrözve Marx 19. századi leírásait az osztályhatalomról. Ez ma már nincs.
Az ezredforduló generációjának szocializmusát a „mi vagyunk a 99%” szlogen határozza meg.
„Egy dologban biztos vagyok”, mondja
David Graeber, a
Bullshitmunka c.
könyv szerzője: „amikor azt javasoltam, hogy nevezzük magunkat ’a 99 százaléknak’, pontosan tudtam, mire gondolok.” A Zuccotti Park-béli tüntetések [
azaz az Occupy Wall Street — a szerk.] nyomán híressé vált szlogen új értelmet adott az osztályhatalomnak.
„A ’mi vagyunk a 99%’ egy kompakt, önmagát magyarázó osztályelmélet az elpénzügyiesedett politika világára. Egy új módja annak, hogy osztályhatalomról beszéljünk a pénzügyi kapitalizmus kontextusában. A lényeg: a legfelső 1%-on kívül mindenki rosszul jár — ez teszi lehetővé, hogy túllépjünk a hagyományos baloldali politizálás begyepesedett határvonalain és egy új egységet kínálhassunk mindenkinek.” Az 1%-ot nevezték meg ellenségként, és ezzel tágra nyitották a baloldal kapuit. Bárki lehetett szocialista — kivéve Sheldon Adelsont [milliárdos amerikai republikánus donor].
„Már egy ideje szó volt az 1% gondolatáról,” mondja Graeber. „Az Occupy idején az fogott meg minket igazán, hogy az az 1%, amely a gazdasági növekedés minden gyümölcsét élvezte, ugyanaz az 1% volt, amely szinte az összes politikai kampányt finanszírozta. Az lett a meghatározásunk, hogy ’ők’ azok, akik a hatalmukat vagyonra fordítják, és a vagyonukat hatalomra.”
Ez az újfent népszerű szlogen több évtizednyi szocialista gondolatot tört meg. A lemorzsolódó középosztály többé nem a gazdagok természetes szövetségese volt; nem élvezte a felső tízezer védelmét. A legfelső 1% áldozatai között voltak azok az emberek is, akik középosztálybelinek néztek ki, középosztálybeliként gondoltak magukra, és középosztálybeli munkával keresték a kenyerüket — és akiket újabban fojtogatott a lakáshitelük és a gyerekeik bizonytalan jövőjének finanszírozása.
„Szerintem nincs ezen elég nagy hangsúly: az Occupy hatalmas változást hozott a köztudat osztály- és kapitalizmusképében,” mondja Graeber.
A Zucotti Park-béli tüntetések egy hosszú, lassan érő változást indítottak el a baloldalon.
Bővebben...
