Hírek

Főleg annak fényében, hogy a jogállamot, ha úgy tetszik, az alkotmányos rendet sikerült megdönteniük annak ellenére, hogy a puccs 2006-ban nem járt sikerrel. Az akkor regnáló hatalom nem volt elég „tökös” ahhoz, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, csak úgy, mint akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, mintha piknikezne a téren. Tizennyolc év telt el idestova, azok pedig, akik akkor a felbujtók voltak, ma még mindig fizetnek a csőcseléknek.

Sokadjára hozott így már szégyent Magyarországra, s ezzel értelemszerűen minket is besároz. Mármint azokat, akikben náluknál több morál lakik, de valljuk meg, ez a szint olyan alacsonyan van, hogy nem nehéz kitűnni belőle. Szijjártónak ez a képe Lavrov oldalán, vele teljesen egyetértésben, arra int minket, hogy amikor az orosz-ukrán háború kapcsán barbárság és civilizáció összecsapásáról beszélünk, egyben Szijjártót is a túloldalra illőnek látjuk.

Vagy valami más ez az egész, és mind az összes Orbán kirakati bábuja csupán. Az derült ki tegnap, hogy Sulyok elnök apukája „nem a kommunisták ártatlan áldozata”, hanem egy szimpla náci szimpatizáns, antiszemita ügyvéd volt. Amikor ez délután, akárha derült égből a villámcsapás, napvilágot látott, rögtön jöttek az első reakciók: senki nem tehet arról, kik voltak a szülei, mert értelemszerűen nem válogathatja meg őket. Sulyok esetében azonban nem csak erről a biológiai determinációról van szó, hanem profánul arról, hogy hazudott.

Orbán, mint tudjuk. De ettől Nagy miniszter kognitív képességei meg nem változtak, csak épp védve érzi magát. Érinthetetlennek mintegy, de ez legyen az ő nyomora, ha nem látja Balog és Novák sorsát, hogy senki nincs biztonságban, ha a vezér hatalmáról van szó. Ez az MNB-s történet azonban ennél is cifrább, hiszen mindeközben Varga Mihály miniszter arról ábrándozik, hogy ő meg az „utolsó csavarig” látni szeretné Matolcsy alapítványait (jujj), és itt szállt be a csetepatéba maga a nagyfőnök (OV), aki szerint az MBN szent és sérthetetlen.

Hogy Orbán hatalmi bűvkörén belülre kerülnek ilyen kérdésekkel provokáló alakok, az a rendszer zavarodottságát mutatja. Aztán, ahogyan ezekre a kérdésekre válaszol, az pedig magának a nagyvezírnek a nyüszítését, mert és ugyanis, hiába tűnik olybá, hogy a szokott nyegle és pofába mászó módján elegánsan tér ki a válaszok elől, minden érdeklődés az elevenjébe hatol, s ha volna jelleme vagy lelkiismerete, akkor rég megtört volna már. Ilyen készségei azonban nincsenek, ezért a válaszok is egyformák: „Az elnökasszonyhoz forduljon”.

Szalma Botondnak, a párt kampányfőnökének van humorérzéke, hiszen kijelentette: „lehet, hogy dollárt kerestek”, majd jó munkát kívánt a NAV-nak a tényfeltáráshoz. Nem akarnánk a kampányfőnök fényes jókedvét lelohasztani, de néhány napja idéztük Virág elvtárs örökbecsű alapigazságát arról, hogy öt perc alatt bárkiről képes bebizonyítani, hogy bűnös, s körülnézve a NER-ben, olybá tűnik, hogy kezdünk megint ilyen időket élni. Illetve annyiban módosítanunk kell a látleletet, hogy inkább putyini lesz a kor, és nem Rákosi No.2.

Élükön Orbánnal természetesen, akinek a csettintésére a csürhe úgy működik, mint valami tudat nélküli, arctalan tömeg, de ez az ő nyomoruk. Ugyanakkor fölsejlik bennünk a kedves vezető egy másik alaptétele is még régebbről, miszerint „Magyar ember csak a jósiten, a hazája és a szerelme előtt térdel le”, s ezzel kijelölődik az a mezsgye, amelyen a Fidesz-frakció, s az üzenetnek megfelelően az összes rajongó bávatag is ülve marad. Ezzel valami erkölcsi minimumot szeretnének mutatni, nem mi tehetünk róla, hogy belebuknak.

Nem azért, mert amúgy kedvesek és aranyosak, sőt, igazuk is van, hanem azért, mert azt, amit szeretnének elérni, a pártokon keresztül tudják, ha törvényi szabályozásban és nem forradalomban gondolkodnak. Az ilyesmi Magyarországon nem túl gyakori, és most sem nagyon néz ki, azaz a „civilek és szakemberek” óhajainak hímzőszakkörön kívül való artikulálására pártok kellenek. Ha a mostaniak nem felelnek meg nekik, akkor újakat kell létrehozni, ha nem kaszában és kapában gondolkodnak, hanem gombnyomogatásban.

Pedig az, hogy Orbán, és az ő szájával mind az összes bátorak a nagy ’almádi bunkerlétben kijelentették: az Alkotmánybíróság volt elnökét tartják alkalmasnak az új golyóstoll-szerepre, az csak egy dolog. Jobb helyeken – amit nem csak demokráciának hívnak, hanem tényleg az is – ezután még számos akadály tornyosulna azelőtt, hogy valóban azzá is váljon. Neria azonban nem az az ország, ahol ilyesmik fölvetülnének. Itt nyílegyenesek a dolgok.