Egymásnak dobálják a forró krumplit, miközben hangosan visítva vergődnek
- Részletek
- Készült: 2025. június 14. szombat, 03:48
- Találatok: 1719
Hát kérem tisztelettel, DJ Júdás feltette az unásig ismételt bakelitlemezt – amin a rogáni Earth, Wind and Fire Boogie Wonderland-je után szabadon az ő mezzoforte-ja a legnépszerűbb a banyatank hadosztály táncos lábú ördögei között -, mégpedig a a következő refrénnel:
❌ A magyarok NEM akarnak meghalni Ukrajnáért.
❌ A magyarok NEM akarják, hogy a gyerekeiket az ukrán frontra vezényeljék, és onnan koporsóban jöjjenek vissza.
❌ És a magyarok NEM akarják, hogy a pénzük Ukrajnába menjen!
Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek!
VOKS❌2025 
Georg Spöttle immár több, mint húsz éve haknizik a magyar médiában, az ATV-től kezdve egészen a Pesti Srácokig. Magát hol ex-kommandósnak, hol terrorizmus szakértőnek nevezi, de a mostani kormánymédiában már volt migrációs- és biztonságpolitikai szakértő is.
Százmillió forint értékben rendelt az Alapjogokért Központ 200 darab diótörőt, száz sajtkészletet és egyéb, a mindennapi életben használatos tárgyakat a kormányhoz közel álló, egykor Rogán Antal Pasa parki szomszédjaként ismert Balásy Gyula érdekeltségében lévő New Land Media Kft.-től. Az Alapjogokért Központot 2013-ban alapították, mint a honlapjuk beköszöntőjében olvasható, azzal a céllal, hogy „megőrizze a nemzeti identitást, a szuverenitást és a keresztény hagyományokat a globalizáció és a geopolitikai változások közepette”.
A magyar miniszterelnök még a mostaninál is nagyobb bajba kerülne, ha hirtelen kitörne a béke. A háború legutolsó áldozata az általa az elmúlt években felépített és legalább jövő tavaszig érvényesítendő haditerve lenne. Pedig erre nagyon számít, nemrégiben összeszámolták, hogy a Kossuth nevét régóta teljesen méltatlanul viselő rádióban beszélve csaknem percenként hagyta el ajkait az „Ukrajna” vagy az „ukrán” szó, minden egyes alkalommal valami veszéllyel, negatívummal párosítva. Újabban már azt az érzetet próbálja kelteni, hogy Ukrajna nem csak kémkedik, de voltaképpen meg is támadhatja Magyarországot. Adófizetői forintok milliárdjait költötte előbb egyszerűen „békepárti”, aztán már kimondottan ukrán- és Európa-ellenes plakátokra, internetes, tévé- és egyéb hirdetésekre. Ideje is fogytán, most már a hívek fejében is nehéz lenne váltani, meg aztán az ország állapota se nagyon enged mást, mint a félelemre alapozott kampányt.
Azt már látjuk a számokból, hogy az év elejére meghirdetett gazdasági repülőrajt… hát hogy is mondjam szépen, szóval elmaradt. Pedig a megszokott Választás Előtti Nagy Orbáni Osztogatáshoz iszonyú sok pénz kellene, de a jelek szerint most nincs. Sem euró, sem dollár, de még csak rubel vagy jüan sem.
2010-ben egy nemzetközi fórumon azzal érvelt, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit tesz. Azóta ez persze visszájára fordult, mert ma fordítva van.
Aki már nyilvánosságfogyasztó volt 87-88 táján (én például újságolvasó gimnazista voltam), biztosan emlékszik rá: amikor elközelítenek egy rendszer végnapjai, egyszer csak előbújnak azok, akik ott sem voltak. Ők azok, akik mindig is másképp gondolták; akik belülről rágták, mint a fát a féreg, de nem azért, hogy nekik jussanak a legfinomabb falatok, hanem hogy minél előbb szétkorhadjon. Közel járunk ehhez a pillanathoz a NER evolúciójában is: még nem érkezett el, de az érzékenyebb idegrendszerűek már készülnek rá.
Megint jőnek, kopogtatnak: csendesebben lopkodjanak! Izé… vigadjanak. Végül is teljesen mindegy ezeknek, mert amíg mi sírunk (ahogy Vitályos asszonyság mondaná: picsogunk), addig ők mulatnak, és ha ezt szóvá teszi a társadalom szemmel látható része, akkor meghosszabbítják Moszkváig. Érezze a paraszt törődést. Most ugye a Navracsics Hamarosanmegérkeznekazunióspénzek Tibor adta az arcát ehhez a mutatványhoz a fake news sajtónak, azaz a fake news sajtó korábbi főszerkesztőjének, Dull Szabolcsnak adott interjúban, amelyben olyasmiket mondott, amiket nagyjából eddig is tudtunk, meg olyasmiket, amiket tudtunk, csak nem sejtettünk.
Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az): arról szólt, hogy a magyar titkosszolgálatoknak az ukrajnai magyar kisebbség köreiből verbuvált ügynökei Magyarország szempontjából indifferens, viszont Oroszország számára fontos információkat gyűjtögettek Kárpátalján, majd amatőr módon lebuktak, és a dekonspirálódásukkal tovább terhelték az ukrán és a magyar kormányzatok közötti, amúgy sem felhőtlen viszonyt. Civilizált országokban a minimális következmény a külügyminiszter azonnali lemondása és alapos tényfeltáró vizsgálat indítása lenne – az teszi menthetetlenül botrányossá az ügyet (nem is annyira indirekt módon igazolva minden felmerülő gyanút), hogy nálunk semmi hasonló konklúzióra nem került sor.