Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
- Részletek
- Készült: 2025. november 28. péntek, 00:02
- Találatok: 516
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… hálaadásról? Sőt, a Hálaadás Napjáról, így nagybetűvel, ahogy azt az Egyesült Államokban ünneplik. November utolsó csütörtöki napján, vagyis a mai napon. Ami az idén kétféle értelemben is érdekes dátum: hagyományos és politikai értelemben.
Az Egyesült Államokban a XVII. század eleje óta ünneplik a hálaadás napját, amelyen a vallási üldözés elől Angliából elmenekült zarándokok megünnepelték az Újvilágban az első sikeres termés betakarítását és ezzel a következő tél túlélését. Manapság a Hálaadás egyfajta családi összejövetelen az amerikaiaknál, amikor – akik megtehetik – sült pulykát fogyasztanak és megemlékeznek az első migráns betelepülőkről, a zarándok atyákról. 
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik.
Úgy láttam, sokan örömhírként élik meg, hogy a pedofilsimogató Kónya Endrének kegyelmet adó, ezt a gyalázatot mai napig meg nem magyarázó, ennek ellenére mostanig közpénzen jól élő, a mi pénzünket két kézzel szóró, Novák Katalin asszonyság immár nem kapja a havi apanázsát tőlünk, adófizetőktől a semmiért, ami eddig 5,7 millió forint volt havonta. A Trump-adminisztráció által a mai nappal megszüntetett Szabad Európa 
„Először is mindenkinek sok sikert kívánok! Tehát az, aki Magyarországon arra vállalkozik, hogy részt vesz a közéletben és hajlandó az életenergiájának egy részét a saját személyes vagy családja boldogulásán túl politikán keresztül a köz érdekében mozgósítani, az minden elismerést megérdemel”.
„Forró krumpli és aláírásgyűjtés Brüsszel háborús tervei ellen. Tegnap este Vácrátóton jártunk, a Lukács családnál. 
Csak átlagosan majdnem öt évvel kevesebbet él, mint az OECD átlag.
„Alíz, Johanna, Anna, Fülöp, Berci, Zsigmond. Nekem az unokáim adják a legtöbb erőt.” Az jó, mert például Bud Spencernek meg csak a puffin adhat(ott) erőt és mindent legyőző akaratot. Most nagyon rányomult a nyugdíjasokra, akik nyilván elolvadnak az unoka szó hallatán. Csak szólok: van egy ilyen módszer, hogy pénzt csaljanak ki gyanútlan nagypapáktól meg nagymamáktól. Most kivételesen neki nem a pénz kell, hanem a szavazat, különben nem lesz pénz. Egyébként Alíz, Anna és Bercike már nyár óta biztonságban vannak, miattuk nem kell aggódni, átcuccoltak már a nagy vízen túlra, akkoriban a drága jó édesanyjuk ekképpen dicsekedett a költözésről az Instagramján (ma is pont olyan hihető, mint akkor volt):
Nyilvános a Tisza jelölt-jelöltek listája, háromszáznál is több név, többségük a közvélemény számára teljesen ismeretlen, bár helyben egy részük aktív a közéletben. Amatőrök, de a szónak nem a negatív értelmében. Mostantól garantáltan meg fog jelenni a NAV még az unokatestvérük autószerelő műhelyében is. Reggel várni fog rájuk a gyerekük óvodája előtt egy pártszolgálatos megafonos pöcs, hogy az őrületbe kergesse őket, kirúgják a pedagógus házastársukat, azt hiszem nem kell sorolnom, válogatott eszközök és erőforrások szabadulnak rájuk.