Szeretettel Moszkvából - Szénási Sándor jegyzete
- Részletek
- Készült: 2025. október 01. szerda, 23:24
- Találatok: 2096
Az van, hogy a Mathias Corvinus Collegium-nak, a rendszer értelmiség-neveldéjének egyik vezetője elment Moszkvába, de úgy ám, mintha haza menne, és tényleg, az ottani bejelentkezései sugárzanak a boldogságtól, de Kis Rajmund nem önző, az örömöt megosztja velünk, főleg a tekintetben, hogy most épp miért jó Oroszország Anyácska katonájának lenni.
A szólás úgy tartja, hogy nem lehet egy szájból hideget és meleget is fújni. Kérdés persze, hogy ez igaz-e, az állítólag eredeti székely anekdota szerint ugyanis, amikor a gyerek megkérdi az apját, hogy a fagyban miért fújja a kezét, az öreg azt mondja, a melegítés végett, amikor viszont otthon a levest fújja, a hűtés a magyarázat.
Tessék, a népi bölcsességnek se lehet hinni.
De talán csak rosszul értjük, mert a szólásból kihagyjuk az „ egyszerre” szót. Úgy már más. Úgy már igaz. 
Miközben a Fidesz-KDNP képviselői tegnap az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságában pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, 
„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatát egy szakállas bácsival szerezze meg, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re” – mondta Semjén Zsolt 2005-ben. Aztán húsz éven át nagy buzgalommal rakta a máglyát, locsolta a benzint, végül most elbotlott a kanóccal. Mondhatjuk, hogy Isten a legnagyobb drámaíró, azonban attól, hogy momentán a főinkvizítor pörkölődik, attól az még boszorkányégetés, ahol babona ítélkezett, majd butaság és vakhit gyújtott tüzet.
Zsolti bácsi pedig nem létezik.
Szerintem most omlott össze a kóceráj. Ez, amit látunk, a bukta, a megsemmisülés, a kínkeserves, elhúzódó végjáték. Ahol az elvtársakra irányították a reflektort, vagy ha úgy tetszik, felkapcsolták a lámpát a szobában, ahol ott állnak az elvtársak az évtizedes gaztetteikkel a kezükben. Éppen most buknak le, a folyamatos tettenérésnek lehetünk a szemtanúi. Ez valóban nem Semjén Zsoltról szól, még ha Zsolt bácsi lett is sajnos a gyermekvédelem ügyéből. De arról van szó, hogy mindenki abba bukik bele, amiben oly sokáig verhetetlen volt. Leginkább a törvényesített lopásba, hazudozásba, rágalmazásba, hülyének nézésbe. És úgy tűnik, még a pletykákba is bele lehet bukni. Mindent megtettek ezért, ki szelet vet, vihart arat. 
A Pál utcai fiúkból mindannyian emlékszünk a mindig elegáns, gigerli Cselére, akinek a nővére varrta a grund zászlaját. A regény világában ő képviseli a diplomatikus hangot, a civilizáció mértékletességét a nyers erővel szemben. Az Európai Unió a második Trump-adminisztráció hivatalba lépésével szembetalálta magát a Pásztor fiúk mohó és sötét tekintetével, ellentmondást nem tűrő modorával. A tagállamok közül van, aki örömmel árulná ki a közösség üveggolyóit (Orbán Viktor!), vannak a csitítgatók, és van egy tagállam, Dánia, amelynek van bátorsága nemet mondani a zsarolásra.
Az az igazság, hogy egész egyszerűen nem tudom túltenni magam ezen az undormányon, amit ezek horogkeresztényi mivoltukban teátrálisan előadtak az ország házában hétfőn, és azóta még sokat romlott a helyzet. Pedig amikor ezt leírtam, a Fidesz nembuzeráns frakcióvezetőjének monumentális szereplését nem is láttam a Harcosok órája nevű kanálison. Szóval igen, még mindig vannak, akik a parlamentben asszisztálnak ehhez a 15 éve tartó szégyenhez, amit az állampárt művel a jogállam hulláján, szerintem már egyszerűen nincs olyan jóérzésű állampolgár, akinek ne fordulna fel a gyomra attól a cirkusztól, ami ott általában megy. Olyankor is, amikor éppen nem Zsolt bácsi a téma.
Annyira elmondanánk egyszer a fideszes polgártársaknak, békésen-csendesen (bár a newtoni hatás-ellenhatás jegyében egy böszme megafonba bömbölés sem volna indokolatlan), hogy érdemes volna azt tenniük másokkal, amit maguk is szeretnének viszonzásul kapni. Ez a bölcs intelem nekik is ismerős lehet, az eredetit Máté írta, és ugyan nem tudni, kire/mire gondolt az evangelista, de a Digitális Polgári Köröket biztosan nem látta jönni.
A magyar politika egyik legnagyobb paradoxona, hogy a legerősebb ellenzéki párt nincs a parlamentben.