A Magyarország paradoxon
- Részletek
- Készült: 2024. április 16. kedd, 09:06
- Találatok: 1728
Orbán Balázs, a másik Orbán politikai igazgatója szerint kies hazánk a 2010-óta tartó Fidesz kormányzás alatt „gazdasági értelemben csatlakozott a fejlett országokhoz”. Ez csodálatos, és boldogok vagyunk, illetve lennénk akkor, ha ez a kisebbik Orbán valamivel alá is támasztaná hangzatos kijelentését. Ilyennel azonban nem bíbelődik. Helyette ő is – ahogyan a főnöke – megváltozott világrendről beszél, és azt a dilemmát adja elő, hogy ebben „milyen testtartást és mozgásokat vegyünk fel”.
Én szeretem a képes beszédet, ez azonban egy kicsit sok. Földereng ugyanis Magyarország (illetve akivel mostanság egylényegű, maga a másik Orbán, a Viktor nevű), amint Putyin és Hszi Csin-ping előtt szopóállásban helyezkedik el, az ehhez tartozó mozgásokat pedig a nyájasok képzeletére bízom. Mindemellett az is kiderül, hogy a politikai igazgató valamiféle álomvilágban él, dobálózik mindenféle gazdasági fogalmakkal, hogy úgy tűnjék, van valami alapja annak, amit mond. De már a kiinduló tétele is fals. 
Ha jól emlékszem, tegnap irkáltam arról, hogy a Fidesz Hende Csaba képében (is) milyen magasról tesz a magyar családokra – ha nem propagandáról van szó -, mert a családi pótlék összege csak-csak meghatározza egy picinyt az életüket. Igaz, a jelek szerint nem annyira, mint az, ha a panelüktől ezer kilométerre drónok és rakéták röpködnek Izrael felé. Legalábbis orbáni olvasatban. Minden konfliktus a világban úgy kell a mi egyetlenünknek, mint egy falat kenyér, és amilyen mázlija van, a választások környékén mindig meg is kapja.
Mint az ismeretes, J. A. polgártársunk alapvetése a következő: „ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad”. Ebben benne van a széles univerzum a mikrovilágban, azaz olyas dolgok, amelyek nélkül embernek lenni nem lehet. Ezek közül momentán minket az evés érdekel, mert kiderült, van olyan végtelenül sanda honfitársunk, akit más jelzővel is illetnénk szívünk szerint, mert feltételekhez kötné politikai elvakultságában a táplálék bevitelét, ami Sheldon szerint is az egyik determinácó az életben és az élethez. Innen indulunk el.
Ott lennék azért jövő pénteken a Millenárison ezek között. Pattogatott kukoricával a kézben, pokróccal bélelt fotőjömben vigyorogva, ahogyan elfogadják a választási manifesztumjukat. A fideszék, meg a kádéenpéjék. Nagy valószínűséggel ezúttal is elkordonozva és leplek mögött, szemük tűzben ég (ami nagy valószínűséggel a téboly tüze). Így első blindre más nem is hiányzik már onnan, csak a harci dobok meg a trombitaszó – illetve egy kis ágyúdörej – Brüsszel rozzant vára ellen. Tehát a bajuszom mögött elmormolom a diagnózist: 
Kormányinfó volt tegnap, ami aktus mindig fölemelő, most pediglen különösen az volt. Hiszen eddig álltak a delikvensek, most meg ültek, ami hír volt a magyar médiában, és ez is jelent valamit. Mindezen túl, lehetett látni Gulyás G.-t, akinek a gerincével volt baj hirtelen, hogy Magyar P. történetébe oly alaposan belekerült, aztán debütált a K. Alexandrát pótoló Vitályos E., de ott volt Nagy I. agráros mufti és Varga M. pénzügyes is.
Nem volt olyan rég, amikor Magyar Péternek elborult az agya, és ebből fakadóan nekilátott politizálni. Vagy már régóta tervezte, és akkor jött el a pillanat. De ez már soha nem fog kiderülni, ám azóta helyzet van, és Virág elvtárs óta tudjuk, hogy a helyzet az olyan, hogy fokozódik. Most is, de nagyon.
Az volt a szenzáció tegnap, hogy Magyarország kormánya kedden ülésezett szerda helyett. Valami sürgős lehetett, van ilyen. Például talán az, hogy március végére sikerült összehozni az egész éves hiánycélt, így a Karmelitában összegyűlt bagázsról elég nehezen mondható el a közkeletű nyájszlogen, hogy ugyan lopnak, de legalább kormányozni tudnak. Mint kitetszik, nem annyira, mert innentől az lesz a feladat, hogy az ország ne álljon fejre.
A popcornt már rég bekészítette az ember, öregesen kibélelte a barlangban lévő fotelját egy pléddel, a mamusz is előkészítve hetek óta, a mozi pedig forog. Hivatalosan még el sem kezdődött a kampány, de a debilitás ezerrel pörög, s ha olyasfajta választópolgárok volnánk, akik értelmes szavakat, netán programokat, víziókat szeretnénk látni az ország jövőbeli sorsa felől, hogy megfontoltan tudjunk ikszelni, ha szólít az urna, akkor csalódnunk kellene.
A Mathias Corvinus Collegium 2023-ban egy téli táboroztatásra százmillió forintot költött. Adófizetői pénzből tette mindezt, lévén, a kormány tömi pénzzel az intézményt, amit a köznyelvben csak a Fidesz janicsárképzőjének szoktak nevezni. S okkal. Négyszázötven janicsárt táboroztattak ebből az összegből egy ótátrafüredi négycsillagos szállodában annak minden kellékével: fedett medence, éjszakai klub, síelés, síoktatás, wellness, a táborozóknak pedig mindez egy fillérjébe sem került.