A hazugság ára
- Részletek
- Készült: 2023. május 28. vasárnap, 09:46
- Találatok: 1922
Mint kiderült, illetve bírósági ítéletbe foglaltatott, az Origo nevű tudományos szaklap huszonhét alkalommal hazudott Juhász Péterről, az Együtt volt politikusáról, akit amúgy már el is feledtünk, pedig valamikor szépreményű ifjúnak gondoltuk. De ez már történelem. Így hát nem is Juhász Péter, és nem is az Együtt az érdekes, sőt, még csak nem is az Origo, hanem Magyarország, amely a Fidesz uralma alatt nem csak valamiféle illékony, szürreális álomvilágba süppedt bele, hanem a hazugságok olyan hálójába, hogy ma már nehéz is kibogozni, mi az igaz belőle, és mi kitaláció. Így tűnik el a valóság, és folyik szét az élet.
A tekintetes bíróság így első ránézésre jól odacsapott az Origónak, amikor azt látjuk leírva, hogy mindazért, amit Juhásszal műveltek, a huszonhét darab hazugságért helyreigazítás cunamira, és mindösszesen ötmillió forintra büntette a sajtóipari terméket. A helyreigazításokkal nem is igazán kell foglalkoznunk, hiszen semmi értelmük nincsen már. Akkor, amikor Juhász még szépreményű politikus volt, hosszú évekkel ezelőtt, ezek a rágalmazások és hazugságok megtették a magukét, Juhászból szörnyeteg lett az olvasók szemében olyan sebekkel, hogy mára el is tűnt a palettáról. 
Térden állva könyörögnek a nyugdíjasok a kormánynak, hogy adjon nekik egy kis évközi emelést, mert már nem nagyon bírják az életet. Nem elviselni, hanem leélni. Ők szeretnének egy kicsit még nézgelődni ezen a kajla világon, amely azonban sajnálatosan úgy van berendezve, hogy kell hozzá egy kis energia. Ha nem is sportszelet. Enni azonban kell valamit, s hiába adott nagy kegyesen a méltóságos úr az év elején tizenöt százalékot nekik, ha az infláció huszonhat, az élelmiszereké meg negyven. A számok rohadt dolgok, és a mindekori Feri bátyámok, akiknek a választások előtt személyesen maga a jótevő jelentette be a nyolcvanat, aki azóta és most is hallgat. Feri bátyámok pediglen könyörög.
Kovács Zoltán, mindannyiunk kedvelt állami levelezője megfejtette a titkot, miért nem kapja meg a főnöke (OV) az Unió pénzét. Sok mindennel magyarázták eddig már a fasiszta fiúk (és lányok), számtalan okot soroltak arra, mért nem érkezik a biztos kézzel ellopható suska, ilyenek voltak a kisfiúk levágástól megvédett fütyijei, hogy kormányunk nem engedi a migráncsoknak széttoszni özvegyeinket, illetve, hogy a hanyatló nyugat nem nézi jó szemmel – mi több, megveszik az irigységtől – nemzeti kormányunk világra szóló sikereit sikereitől, ilyenek. Nem gondoltuk volna, hogy lehet ezt fokozni, de sikerült.
Néha leomlanak a díszletek. Recsegve és ropogva dőlnek össze, és az ember azt nézi, mit talál a papírmasé, az összegányolt kirakat mögött, majd botjával megkotorássza a romokat, keresi, kiket temetett maga alá a hazugság ciklopi, füstölgő romja. Nem Orbán Viktor lesz az. Te leszel, én nyájasom, és a haláltusa közben szól a Fidesz által térden állva felköszöntött Kis Grófó mulatósa. Csütörtök van. Egyrészről alig is telt el valami a kilátástalan hétből, másfelől alkalom arra, hogy máris összefoglaljuk, mit kaptunk e pár nap alatt a Fidesztől, amely az elmúlt évszázad legsikeresebb kormányzását hajtja végre épp, ami az, hogy ássa az ország sírját, amiben félig már benne is vagyunk.
Orbán Viktor ezúttal Qatarba ment ugatni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a végén az ukrán külügy azt jelentette ki, Oroszország mellett Magyarországot is ellenségének tekinti, teljes tehát a diplomáciai siker. Ha eddig nem lettünk volna lator állam – de igen –, most már deklaráltan azok vagyunk, amivel el kell majd számolni a háború végén, de az is lehet, hogy sokkal előbb. Sok más egyéb mellett Orbán Viktor azt találta mondani ott Qatarban, azt üzente az ukránoknak, „ha szükségetek van a pénzünkre, tanúsítsatok tiszteletet”. Én nem tudtam eddig, hogy a magyar költségvetés finanszírozza az ukrán hadsereget.
„Nem nagyon szokott érdekelni, hogyan fogadják az álláspontunkat.” – jelentette ki Brüsszelben Magyarország külügyminisztere arról, hogy megint keresztbe feküdtek az Uniónak Ukrajna ügyében. Illetve az osztrákoknak is bemutatta a középső ujját, akiknek az nem tetszik, hogy kies hazánk elengedi a börtönből az embercsempészeket, akik ezt zokon vették, mert úgy értelmezik, hogy rájuk szabadítja a bűnözőket. Ezt az intézkedést – mármint a csempészek szabadon bocsátását a mimagyarok szívták meg villámgyorsan, ugyanis a sógorok nekiláttak újból a határellenőrzésnek, amitől hosszú sorok alakultak ki a határon.
Van valamelyik Bud Spencer film, amelyikben az autós oktató higgadtan magyarázza tanítványának, hogyan kell viselkedni az őt az utakon körülvevő barmokkal. Valahogy így: higgadtan nyújtsa ki a kezét, és mutassa fel a középső ujját, s közben bájosan mosolyogjon. A lány pedig mindezt zavartan és óvatosan megteszi, ám mindeközben földöntúli boldogság terül szét az arcán, hogy elmondhatta így mindazt, amit szavakkal nem tudott. Kultúrantropológusok kutatták ki, hogy ez a mozdulat – mint oly sok minden más -, az ókori görögöktől származik, és a lehető legnagyobb sértés volt, amit még a színházukban elő lehetett adni.
Orbán Viktor itthon mindent megtehet, s ha nem teljesíti az Európai Unió feltételeit, akkor csak azért nem, mert nem akarja teljesíteni azokat. Fenntartja a konfliktust, ami a lételeme. A héten Budapesten járt EP-delegáció rávilágított arra, hogy ez a konfliktus mélyebb, mint amilyennek gondoltuk – fejtette ki a Hírklikknek Balázs Péter professzor. A korábbi külügyminiszter és uniós biztos szerint ugyan nem az Európai Parlament dönt arról, hogy feloldják-e a felfüggesztett támogatásokat Magyarországnak, de erős politikai szempontokat képes érvényesíteni, mégpedig óriási nyilvánosság előtt. Önmagában ugyan kevés ahhoz, hogy bármit eldöntsön, ha nagyon erős és hangos, akkor meg tudja akadályozni a pénzek folyósítását. 
2017-ben, természetesen uniós pénzből (azaz máséval kérkedve) kormányunk csomagokat állított össze azoknak a nincsteleneknek, akik szerinte amúgy nincsenek is. Az ilyen csomagoknak megszokott tartalmuk van, amit tartós élelmiszernek neveznek, de akasszanak fel, ha ép ésszel megértem, minek az ilyenbe sűrített tej, de ez épp mellékszál, csak úgy eszembe jutott. Szóval jegyezzük meg, hogy uniós az a pénz, de mégis úgy osztogatták azokat a csomagokat, mintha Orbán Viktor vette volna a szakmunkás béréből és fizetéséből félre tett kis zsebpénzecskéjéből, de momentán ez sem igazán érdekes.