Egy óvodás naplója 32. – A szakállas bácsi
- Részletek
- Készült: 2022. szeptember 03. szombat, 09:46
- Találatok: 1595
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap, levelet írunk a mikulásnak gyerekek, mert futrohan az idő és mindjárt jönnie kell neki a szánkójával. A dadus kérdeszte, hogy nem lesz ez korán, Iboj, mire az Ibojnéni aszonta, hogy éppen most itt ennek az ideje. Mondtam otthon az anyunak, hogy holnap levelet írunk a mikulásnak, hogy jók voltunk nagyon, még a Pityu is jó volt, és kérdeztem az anyutól, hogy mit kérjek a mikulástól. Mire az apu, hogy mit szokott hozni máskor, és mondtam neki, hogy labdát, de akkor a képviselő bácsi volt a mikulás, bár nem volt neki se szakálla, se subája, se nagy hasa se egyáltalán.
Mondta akkor az anyu, hogy kérjek azt, amit akarok, és úgyis meglátjuk, mit hoz, meg eljön-e egyáltalán, és így mentünk el az oviba, hogy majd meglátjuk. Kaptunk a reggeli után az oviba az Ibojnénitől egy pappirt, hogy írjuk vagy rajzoljuk le a ikulásnak, mit szeretnénk, ha eljön a szánkójával, de a Pityu meg aszonta, hogy neki az apukája mondtahogy nincsen is se mikulás, sőt még télapó sincsen. És az Ibojnéni ahelyett, hogy megkérdeszte volna tőle, ahogyan a képviselő bácsi szokta, hogy ki neki az apja, csak mosolygott, és monta neki, hogy mindjárt meg is mutatja, mert van róla fényképe neki. 
Örömmel vettük tegnap a hírt arról, hogy a mimagyari katonaemberek bérét szeptembertől – tehát azonnal – huszonöt százalékkal emeli a rezsim. Egy katonanemzetnél így kell ennek lenni, mert hová vezetne az, ha mindennapi hőseink éhomra védenék a hazát, Soros még elfoglalná az összes tankjával a kiégett kukoricásokat. Amióta ez a soknevű kaszinós lett a hadügyminiszter, egyre militánsabb a NER, elárasztják az utakat a katonai konvojok, miközben ő parádés kocsissal megy katonalónézőbe. Annyira szép a világ, hogy aki szebbet mondana nála, bizonyára hazudna. Mindez a béremelés azért érdekes, mert emlékszünk Gulyás miniszter szavaira, hogy a tanárok majd akkor kapnak ilyet, ha a Brüsszel küldi az apanázst.
Etyeken a szülők és a helyi lakosok újították fel a német nemzetiségi általános iskolát, mert a NER-ben mindent a szülők és a helyiek végeznek el mindenhol, hogy a környezetük valamiképp élhető formát öltsön. A szülők és a helyiek a NER más vidékein óvodákat, kórházi kórtermeket és más efféléket festegetnek, és gyakorta származik ebből bajuk. De olyan, mint Etyeken, elég ritkán. Elöljáróban, mintegy az egyestől az általános felé terelve gondolkodásunkat jegyezzük meg, hogy a NER tizenkét éve alatt a különféle pozíciókba, hivatalokba jutó emberek egyre hülyébbek, ami egyenes következménye a kontraszelekciónak, csodálkozni rajta tehát nincs mit. Kies hazánkban tombol a rosszindulatba és hatalmi gőgbe ojtott ostobaság.
Nem jutott volna eszünkbe Palik László több mint negyedszázados fábaszorult féregre hajazó ordítása, ha egy hete a kormányinfón Gulyás Gergely, amikor megkérdezték tőle, hol az anyám valagában van a főnöke, hogy hál’ Isten nem látni, szó szerint nem azt felelte volna: „Miniszterelnök úr a szabadságát tölti, és hétfőn munkába áll”. Nos, most épp az emlegetett hétfő utáni szerda van, de miniszterelnök úr nemhogy munkába nem állt, de elő sem került. Csupán bizonytalan identitású fényképek keringenek róla, amelyeken egyre hosszabb a szakálla. Így születnek a legendák. Ez azonban nem a rege a csodaszarvasról, hanem ugyan nem az aggódás, de az igazság tudásának vágya mégis: hová tűnt Orbán Viktor?
Szijjártó szerint az áprilisi soha nem látott mértékű választási győzelmük a magyar külpolitika teljesítményének visszaigazolása. Gondolta a fene. Mert az ember élénk képzelőerővel látja ám, midőn özv. Horváth Rezsőné (Manyika néni) ott tépelődik a szavazófülkében, hogy kire is tegye azt a rohadt ikszet, majd felidézi a magyar-azeri kétoldalú tárgyalásokat a baltás gyilkos kiadatásáról, ennek hatalmas sikereit, s emiatt dönt úgy, hogy csak a Fidesz. Hülyeségeket én is tudok beszélni, mégsem vagyok külügyminiszter. Mindezt azonban betudjuk annak a tévképzetnek, amely általános a NER-ben, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak, s igazolásul rámutatnak özv. Horváth Rezsőnére (Manyika néni), hogy ezt ő gondolta így.
Németh Szilárdot már megszoktuk. Szinte családtagunk ő nekünk már, amint épp a párt által aktuálisan ráosztott feladatot népszerűsíti személyiségének elbűvölő varázsával. Plusz a permanens főzés, fakanál a kézben üstök és bográcsok előtt mindenféle zsírban tocsogó szarokkal. Villanyórával a tenyerén vagy gáztűzhellyel a hóna alatt nem tud fotózkodni a rezsi felkent oltalmazójaként, helyette marad a képileg kifejezhetetlen megvéggyük, amihöz saját képmását adja kiegészítő reklámelemként. Gyermekeink pediglen visítva menekülnének tőle, ha látnák. De nem tesszük ki őket ekkora traumának. Mindmegannyi megállana a növekedésben, és itt maradna a nemzet tele porbafingó kis mimagyari huszárokkal.
Tegnap délután öt óra tájban egyhetes nyüszögés ért véget, amikor az ezért felelős operatív törzs (Kovács levelező vezetésével) egy életem egy halálom, a fejem a Viktor kegyébe ajánlom jelszóval, a halálba indulók bátorságával megfogalmazott döntést hozott, hogy aszongya: lesz tűzijáték. Nem kis merészségre vall ez kies hazánk jelenlegi állapotában, de tele vagyunk olyan Csáknorriszokkal, mint ez a Kovács is. Mindezt megelőzően persze a lefejezett és így behódoltatott OMSZ is hasonló állásponton volt, így innentől minden végkimenetel közös döntés eredménye azzal, ha valami hiba lesz, majd ráfogják a nyuszira, aki megdelejezte őket a kakaójával. Érdekes volt pedig a reggel.
A Climate Without Borders (Klíma Határok Nélkül) elálmélkodott és sokkolva érezte magát az OMSZ vezetőinek kirúgása miatt. Amúgy is Észak-Korea feelingje volt ennek az egésznek, de ennek a szervezetnek a határozott kiállása gondoskodott róla, hogy nagyon sok országba eljusson annak a híre annak, ami itt történt. Messze lett víve a jó hírünk úgymond, a félelem viszont az, hogy ezen már túl sokat rontani nem lehet. Nagy valószínűséggel az is az univerzum tudomására jutott, hogy azt az alakot nevezte ki Palkovics ideiglenes OMSZ elnöknek, aki egyedül nem írta alá azt a levelet, amit az OMSZ munkatársai tiltakozásul tettek közzé két kollégájuk méltatlan eltávolítása miatt.
Ábrándos pillanataimban olykor elképzelem, mi a dolga az ÁSZ-nak papíron, és olyanok jutnak eszembe, hogy a köz pénzügyeit ellenőrzni nagy szigorral. Például azt, mennyiért tartott előadást Orbán Texasban (vö.: mit fizettünk érte), illetve, mennyit kóstált szintén nekünk, hogy nem is kormánygéppel ment nyaralni. Ilyenekből kötetnyit lehetne felsorolni már nem is az ÁSZ, hanem egyenesen Polt ügyész figyelmébe ajánlva, de nem olyan országban élünk, hogy ez megtörténhetne. Az előbb ábrándokat emlegettem, olyan azonban a legvadabb, hagymázas álmaimban sem fordult meg, hogy az ÁSZ tanulmányokkal is foglalkozik.