Ötezer fekete zászló
- Részletek
- Készült: 2023. június 16. péntek, 10:24
- Találatok: 1823
Ma, hermetikusan, szinte légmentesen lezárt falak mögött fogja megszavazni a százharmincakármennyi bátorak a státusztörvényt. Ezt csak a bosszúállás törvényének nevezik a nem fideszesek, amit a tanárok azért kapnak a nyakukba, mert sokat rosszalkodtak meg engedetlenkedtek. Csak a baj volt velük. Maga a törvény tartalmában szembe megy egynéhány joggal, a Fidesz azonban ebben az esetben nem azt az utat választja, mint Sas Bíborkával szemben, akiről tegnap elmélkedtünk, miszerint, ha lemond a jogáról, hogy gyülekezzen, életben maradhat. Nem tekerik ki a nyakát.
A tanárok sokan vannak, és nem befenyegethető diáklányok. Ezért őket kollektíven kell megtörni, amire szolgál a státusztörvény, és a Fidesz érezhet valamit a levegőben, ha ilyen biztonsági intézkedések között szavaztatja meg. Nem tudjuk, mitől félnek, amikor csak önmaguktól kellene, mert ez nem az az ország, amelyben megindulna a birnami erdő. Tegnap egyébként a rendőr-belügyminiszter, a tanárok ura, illetve az összes képviselő kapott a telefonjára állítólag harmincezer sms-t egy akció folytán, amely levelekben a ma megszavazandó törvény ellen tiltakoznak. 
Ne feledjük, mielőtt belevágnánk, hogy Novák álelnök kegyelmet adott Budaházy Györgynek. Gondolhatnánk azt is, hogy „mert csak”, illetve fölsejlik bennünk, hogy egyszer majd kérnek tőle valamit. Ugyanakkor – és ez lehet közelebb az igazsághoz -, Budaházy van olyan önjáró, aki kérés nélkül is teszi azt, amit régebben terrorizmusnak minősítettek, a jelek szerint azonban ma már a hatalomnak tetsző és szimpatikus. Nem mindegy ugyanis, a terrorista kit terrorizál. Úgy tűnik, ha a regnáló hatalom ellenségeit, akkor eszközei és módszerei megfelelőek, a rezsim számára egyenesen a társadalom számára hasznosnak is minősülnek.
Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának elnöke egy mondatban foglalta össze azt, ami Orbán évek óta tartó ámokfutása miatt belészorult. Kibukott belőle mintegy a keserű minősítés, amikor azt mondta: „Egyszerűen gusztustalan. Orbán úr szégyen Európának”. Mint látjuk, ezen már nincs mit magyarázni, ezt nem lehet szépíteni. Ez annak ellenére, hogy még így is igyekszik PC maradni, tartalmában és a mi megfogalmazásunkban, akit nem kötnek az illendőség és a diplomácia szabályai, annyit tesz, ez egy kártékony féreg, akitől jó volna megszabadulni. Régóta tudtuk, hogy elérkezik ez az idő, csak ki kell várni.
A legújabb NER-szenzáció ez: Borkai elvtárs (aki már nem jó elvtárs) elindul megint a polgármesteri székért. Állítása szerint azért, mert Győrnek szüksége van rá, szerintünk más lehet az ok és indok, de éppen ez momentán egyáltalán nem érdekes. Hanem inkább, ami az újraindulás okán kirajzolódik, a fölbugyogó trutyi, hogy ez milyen strammul mutatja nekünk azt a morális nihilt, amiben Borkai, Győr és Magyarország, mint a NER által determinált „keresztény” szarhalom éppen van. Ahová került, illetve jutott Orbán második és végtelennek tűnő országlása nyomán.
Megnyugvással tölt el minket, hogy a magyar fasiszták milyen odaadó figyelemmel kísérik egy amerikai színésznő gyerekeinek öltözködését. Ha azt hinnénk, az ég egy világon semmi közük nincs ahhoz, hogy valahol a nagy vízen túl egy olyan tíz éves forma fiúcska rózsaszín pólót visel rajta olyan felirattal: „erős lányok”, akkor tévednénk. Mert Bayernek ehhez is van, mert még a haja is hosszú annak a gyereknek, a fiúcskák kukacát pedig megvédjük szerte az Univerzumban. Mielőtt elmesélnénk a sztorit, in medias res tesszük ide Bayer reakcióját a fotóra, ami ez: „Szétrohadt ez az egész. S a rothadás bűzében a meganfox-lárvák tenyésznek. Kikelnek, falnak, szaporodnak, új fiakat nevelnek”.
Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.
Magyarország megint vétózott az Unióban, ezúttal a lengyelekkel együtt, mert nem az oroszokról volt szó. Az igazságügyi miniszterek gyűltek össze Luxemburgban, azaz, ha vétózni tudtunk, akkor ott kellett lennie Varga nacsasszonynak is, ez alkalommal azonban nem tett közzé képet arról, hogy a jól végzett munka után elégedetten sörözget, mert talán szégyellte a pofáját. Ez csak tételezés, mert az is lehet, csak ideje nem volt rá, mert szaladt haza hegedülgetni vagy dekázni, kiülni a nevezetes erkélyre meghitten orbánozni. Ki tudhatja ezt ebben a kuplerájban. Viszont nem csigázom tovább a nagyérdeműt, az én nyájasaimat, akik megérdemlik a történet elejét. A vétót.
Lányos zavarban vagyok itten keresgélve a szavakat, amióta megtudtam Latorcai ’álomtitkártól, bármit is mondok, azt a kereszténység nevében mondom. A kereszténység nélkül ki sem tudnám nyitni a szájamat, mert ez adja nekem a fogalmaimat. Közbevetve, ezek szerint, ha arra ragadtatnám magamat, hogy azt mondanám Latorcai ’álomtitkárnak, húha anyád, az is keresztény volna, és megkapnám érte a napi betevő ostyámat. Tegnap, amikor a hülyéinkről értekeztem, és szerényen azt mondtam, a kormányban is bőven vannak roggyantak, de nem mutogatok rájuk, hibáztam vagy túl elnéző voltam.
Tegnap leleplezték a Corvin áruházat. Volt egy kis ünneplés, ahogyan a zöld takarót lehúzták a homlokzatról, megmutatva a nagyvilágnak, milyen lett az épület, és eljött a pillanat, amikor az esztétikum, az elvégzett munka fölötti közös öröm huss, szerteszállott. Mint azt a közösségi térben közzé tett felvételen látni lehetett, két magyar ifjú ezt az alkalmat használta ki arra, hogy üzenetet fogalmazzon meg, szóljon mindenkihez mintegy, olyan dolgot, ami sehogyan sem illett az eseményhez, s ebből fakadólag vélhették azt a hülye fejükkel, hogy majd nagyot üt. Hogy majd mindenki rácsodálkozik a merészségre meg bátorságra, s a Párt majd elégedetten csettint, illetve, ami nem utolsó, utalja a pénzecskét bizonyára.