Németh Szilárd hamvai
- Részletek
- Készült: 2023. február 27. hétfő, 17:27
- Találatok: 1530
Németh Szilárd kirakott az asztalra egy keresztet, egy tálka hamut, és meghirdette a hamvazószerdát a közösségi oldalán. Valamint az ebből fakadó negyven napos böjtöt. Sok minden volt már Németh elvtárs: rezsiguru, honvédő, de leginkább a pacalja híres a velővel elegyeset. Jobb napokon reggeltől napnyugodásig tudjuk, miket fal be a rezsibiztos, szinte beleégett a retinánkba a fakanala, ahogyan öblös üstök vagy bográcsok mellett lengeti akárha kardot, és mindent belep a zsír. Németh elvtárs főzős képeiből szinte árad a tömény zsírszag, amit viszont nem róhatunk fel neki, a magyari embernek ez a konyhaművészete.
Most viszont, amikor a jelek szerint hittérítő is lett, a zsíros fazokak vs. tálka hamu olyan ellentmondást generál mibennünk, amit föloldani szinte lehetetlen, de kísérletet teszünk azért rá. Ez okból nyomogatjuk a billentyűket a megfelelő sorrendben, és csak néha ütünk mellé. No most, elsőként nem hiszünk Németh elvtárs őszinte hittérítésében, képei és megnyilatkozásai alapján az ő hite alkalomszerű, és addig buzog, ameddig fényképezőgép van a közelben. Szenteltette ő már föl az irodáját nem önszántából, hanem Orbán nyomán, mintegy őt utánozva, hogy megkapja a pirospontjait, illetve a lecsorgó morzsákat. 
Novák kijelölt köztársasági elnök annyira büszke volt a férjére a szombati napsütésben, hogy által ölelte őtet, és szerelmetes pillantásokkal nézett fel a katonaruhás urára, aki a verőfényes napsütésben – plusz madárhang – katonai esküt tett. A kép tanúsága szerint férjuram szintúgy hatalmas büszkeséggel nézett a kamerába bele, olyan stramm boldogság iramlik kifele a képből, hogy majd’ kiszakítja itt nekem a monitoromat a nagy, Neria-béli családi idill. Sok ilyen párok vannak szerte a tépett hazában, dacos katonák, akiket nem rúgtak ki, és az ő szerelmes arájuk, egy heppi az egész rohadt ország. Csak azt nem tudni miért.
Ki-ki a tehetsége szerint küzd a békéért. Orbán óbégat, a KDNP imádkozik. Az orosz-ukrán háború kitörésének évfordulóján a KDNP parlamenti imacsoportot alakított, amelynek tagjai váltásban huszonnégy órán át imádkoztak megszakítás nélkül, mert hisznek ennek erejében. Csütörtökön éjfélkor indult útjára a gyönyör, és ezek szerint akkor pénteken éjfélkor véget is ért. Most, szombaton reggel kíváncsian nézzük a tajtékos eget, vajh, történt-e valami előrevivő, de nem fedezünk fel különbséget a tegnap és a ma között. Innen nézvést tehát a kísérlet elbukott, az imának mégsincs mindent elsöprő ereje, vagy más gond akadt.
Balatonfüreden ülésezett a Fidesz-frakció. A bátrak, akik hétfőn nem mentek el a parlamentbe a rendkívüli ülésre az aksigyárakról diskurálni. A Fidesz hősei a nép gondjával foglalkoznak – értük harcolnak minduntalan – előadásuk szerint, s ezt a gondot most nem az ellenzék által összehívott aksigyűlésben látták, hanem Balatonfüreden vélték meglelni. Szeretik az országjárást a Fidesz-sáskák, nem is oly rég a kormány töltött három napot Sopronban, most ezek a százharmincvalamennyik Balatonfüreden, ami bulikat mind mi fizetjük a közpénzből, és még csak el sem tudjuk képzelni mennyit. Legutóbb ezekből néhány egy repülőúton pár óra alatt csinált ötmilliós kajaszámlát, mert élni tudni kell.
Miközben a Pegasus ügyeket vizsgáló eus bizottságnak méretes fityiszt mutatott jó Varga Judit miniszterasszony a jogállam védelmében, filmnézést rendelt el az alkalmazottainak. Egészen pontosan a minisztériumban megtartották az első Filmklub estet, a Blokád című filmalkotást nézette meg a beosztottakkal jó miniszterasszony. A Blokádot ismerjük. Szar film. Hogy miért kellett ezt megnézni, az a múlt homályából érthető, amikor a munkásosztályt és a vele szövetséges parasztságot ideológiailag képezni kellett, hogy esetleg megtudják, mi a franc lehet az a Duma bojkottja.
Kinél így, kinél úgy telik be a pohár egyszer csak, illetve más-más módon fejezzük ki legjobb meggyőződésünket. De annak azért van egy diszkrét íve, amikor az ember (Orbán) eljut a gyurcsányi lárifári miniszterelnök úrtól a szlovák külügyminisztertől megkapott „igyí na huj” bejegyzésig, ami, bárhogyan is forgatjuk, azt jelenti, amit. Húzz a faszba. Rastistav Káčernek híjják a derék úriembert, aki a magyar néplélek közkívánatát öntötte keresetlen formulába, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, mindenki más jobban tudja, mit akar a magyar, vagy, ha nem is ez, de legalább nem okoz gondot kimondani, ami a szívükön van.
Szép, áprilisi-február volt tegnap, a nap pedig majdnem olyan tüzesen sütött le a fideszistákra, mint Kukorica Jancsira, amikor még juhászbojtár volt. Ilyenkor csalogat az erdő, a mező, a rét. Meg a kolbásztöltés vagy a busójárás, parlamentbe ilyenkor jóérzésű ember be nem megy, csakis a dollárbaloldal, amelynek fogalma sincs a nemzet lelkéről. Mindez így együtt okozhatta, hogy szinte cukkolásként hívott össze rendkívüli parlamenti ülést az ellenzék az akksigyárakról – előtérben Debrecen -, és magára maradt az ódon falak között. Még egy árva miniszterelnök sem volt a függöny mögött, a pulpituson sem Kövér pedellus ült szúrós tekintettel. Reménytelen volt az egész.
Mint az ismeretes, Orbán doktorminiszter nagy általánosságban falusi kocsmákban szokott iddogálni, ott szóba elegyedni nyugdíjas korú választóorganizmusokkal, hogy személyesen közölhesse velük az örömhírt. Az evangéliumot, miheztartás végett, ha már és ugye. Azonban más ez az attitűd, mint a Kásler által épp csontilag legózott Mátyás királyunknak, aki a legendáriumok szerint álruhában vegyült el a pórnépek között, hogy azok véleményét igazából megtudja. Nem, Orbán doktorminiszterünk nem ilyen, őt nem ebből a fából faragták. Ő teljes, igazi valójában megy kocsmázni, akárha boldogult úrfikorában.
Mókázott doktorminiszter úrelvtárs a nagy nap előtt. Fölmérte a terepet. Fotózkodott a helyszínen lazán nyakára tekert sállal, a beszédét kereste másokon, oldott hangulatban volt, ha szabad ezt a jelzőt használni egy kupac molekulára. A fosszínű sál előnyösen takarta öblös tokáját, a sajtó pedig, ó, a sajtó tette, amit tennie kell, és fokozta mind a várakozásokat, hogy doktorminiszter úrelvtárs valami nagy dologra készül. Hogy olyat mond, jövőbe vivő biztos utat, amibe beleremeg a nemzet apraja és nagyja mind a bérceken innen és túlnan egyképpen. Így folytak a készületek elő, így ment a nagy, nagy várakozás.