Egy róka járt ott
- Részletek
- Készült: 2023. június 03. szombat, 07:50
- Találatok: 1650
A Karmelitánál immár ásatási terület van, ahogyan okot kell találni arra, hogy oda emberfia be ne tehesse a lábát. Ezt védik a kordonok, amit lebontani oly jó, kivéve, ha az embert képen fújják takonycsorgató készségekkel. Jól kicsesztünk ezekkel a lázadozó diákokkal, ellenzéki csürhével – vélte és gondolta az, akinek eszébe jutott ez az ásatási terület, ahová még a madár sem jár. De végül milyen elcseszett pitiánerség már ez, s egyben természetszerűleg aljasság, valamint a rettegés maga, ahogyan a vezér ül a kevlármellényben a kordonjai mögött azt vélve, a világ ím, hermetikusan lezáródott, hogy még a lázadók hangjai sem juthatnak el hozzá.
Hanem a kémbelugák. Meg a kiképzett kutyák, akik annak idején a tankok alá másztak felrobbantani azokat hátukon a bombával, mint az ismeretes a szovjet leleményből. Hogy az ember az állatokat is bevonja az embertelenségbe, ölni használja őket, ha már őket le nem öli, fortélyos félelem igazgat itten és tocsog a vér. Ehhöz képest micsoda veszélyeket hordoz magában, hogy a minap egy rókakoma mit sem törődve ásatással, kordonokkal, besétált a hermetikusan lezártnak vélt területre, és még sárga kalap, sem láthatósági mellény sem volt rajta, ami így maga a skandallum. Azt csinálhatott volna a ravaszdi, amit csak akar. 
Az EP lehengerlő többséggel szavazta meg azt az állásfoglalást, amely megkérdőjelezi Magyarország alkalmasságát arra, hogy betöltse az EU Tanácsának soros elnökségét. A parlament ezzel szeretne nyomást gyakorolni az Európai Tanácsra (mint döntéshozóra), hogy lépje meg azt, amire eddig még nem volt példa. A képviselők alá is támasztották, miért szavaztak úgy, ahogy, és hosszan sorolták miért alkalmatlan a magyar kormány (Orbán meg a Fidesz) erre a feladatra, és az indokok között fölsejlett az egész elcseszett életünk, amit a NER-ben vagyunk kénytelenek lepergetni kilátástalanul.
Milliárdos lett Habony Árpád – tudtuk meg tegnap a hírekből, s azonmód vontuk meg a vállunkat. Nagy ügy – vontunk rajta még egyet –, ki nem az azok közül, akik Orbán Viktor szívének kedvesek. Aztán csordogált a nap a maga kitaposott, nyomorúságos medrében, és kiderült, többről is szó van, mint arról, hogy a kokós fiatalembernek sem lesz már anyagi gondja a hátra lévő földi élete során, hanem ez volt az a nap, amelyik, ha amúgy nem is akarta, de betekintést engedett a NER-be. Azon oldalába, amely azt mutatja, hogy hordják szét, és teszik saját széfjeikbe az ország minden pénzét a NER-bárók, lovagok és lovaginák.
Visszasírjuk miasszonyunk seggtörlővel való ablakpucolását. Az volt az élethelyzet, valamint képességeknek megfelelő tevékenység, ha feledjük a mozgató rugókat, miszerint kampánycéllal készült Novákról a lehangoló fotó. Hogy morális és világlátási, intellektuális, valamint esztétikai origókat lássunk, ideidézzük még kicsit előbbről azt a képet is, amelyen méretes (malomkeréknyi) Fidesz fülbevaló laffog ugyanennek a nőnek a fülében. Innentől mindent értünk, ami ma van, de éppen ezért minden, ami ma van, érvénytelen, mert ilyen ember nem lehetne országunk elnöke. Viszont mégis az.
Mint emlékezhetünk, annak idején Orbán nagyvezér a járvány közben és ürügyén Karikó Katalinnal a disznósajt készítésének rejtelmeiről beszélgetett, mert eddig terjed a horizontja. Most mégsem Orbán avas szagáról beszélgetünk, hanem, hogy miként állított példát arra, hogyan kell magyarnak kikiáltani és beállítani egy olyan sikert, amit magyar ember ért el, de ezen kívül az eredményhez szaros kis hazánknak az ég egy világon semmi köze nincsen. Gondoljunk csak a Nobel-díjasainkra, akiknek kivétel nélkül el kellett hagyni az országot, hogy elérjék azt, ami miatt az elhagyott ország boldogan vallja a magáénak őket.
Mint kiderült, illetve bírósági ítéletbe foglaltatott, az Origo nevű tudományos szaklap huszonhét alkalommal hazudott Juhász Péterről, az Együtt volt politikusáról, akit amúgy már el is feledtünk, pedig valamikor szépreményű ifjúnak gondoltuk. De ez már történelem. Így hát nem is Juhász Péter, és nem is az Együtt az érdekes, sőt, még csak nem is az Origo, hanem Magyarország, amely a Fidesz uralma alatt nem csak valamiféle illékony, szürreális álomvilágba süppedt bele, hanem a hazugságok olyan hálójába, hogy ma már nehéz is kibogozni, mi az igaz belőle, és mi kitaláció. Így tűnik el a valóság, és folyik szét az élet.
Térden állva könyörögnek a nyugdíjasok a kormánynak, hogy adjon nekik egy kis évközi emelést, mert már nem nagyon bírják az életet. Nem elviselni, hanem leélni. Ők szeretnének egy kicsit még nézgelődni ezen a kajla világon, amely azonban sajnálatosan úgy van berendezve, hogy kell hozzá egy kis energia. Ha nem is sportszelet. Enni azonban kell valamit, s hiába adott nagy kegyesen a méltóságos úr az év elején tizenöt százalékot nekik, ha az infláció huszonhat, az élelmiszereké meg negyven. A számok rohadt dolgok, és a mindekori Feri bátyámok, akiknek a választások előtt személyesen maga a jótevő jelentette be a nyolcvanat, aki azóta és most is hallgat. Feri bátyámok pediglen könyörög.
Kovács Zoltán, mindannyiunk kedvelt állami levelezője megfejtette a titkot, miért nem kapja meg a főnöke (OV) az Unió pénzét. Sok mindennel magyarázták eddig már a fasiszta fiúk (és lányok), számtalan okot soroltak arra, mért nem érkezik a biztos kézzel ellopható suska, ilyenek voltak a kisfiúk levágástól megvédett fütyijei, hogy kormányunk nem engedi a migráncsoknak széttoszni özvegyeinket, illetve, hogy a hanyatló nyugat nem nézi jó szemmel – mi több, megveszik az irigységtől – nemzeti kormányunk világra szóló sikereit sikereitől, ilyenek. Nem gondoltuk volna, hogy lehet ezt fokozni, de sikerült.