Hírek

Azt nem tudni, hogy a Fidesz névre hallgató csőcselék és csatolmányai, megafonok, origók, köztévék és a többi, illetve a kitartott uszítók civil szervezetnek vagy kutatóintézetnek álcázva, az elhülyített népek és a rettegő szolgák naponta hányszor ordítják a pofánkba a lecsupaszított propagandát, hogy elhajolni sem lehet előle. A baj viszont, hogy kevés a mondanivaló, limitált számú szavak hordozzák a félelemkeltést, és emiatt olykor elképesztő dolgok születnek.

Olyan homályos gőzök vannak Orbán fejében, hogy az európai széljobbot egyesítve menne neki Brüsszelnek, és olyan még homályosabb vágyak és álmok, hogy ő ott a fasiszták között valami vezérféle lenne. Ha ezt a meccset megnézzük, akkor momentán úgy áll, hogy Orbán-Valóság 0:2, és a bíró még le sem fújta a derbit, pedig állítólag az addig tart, míg a kedves vezető nem győz. De itt utalhatnánk a bilire és a belelógó ujjakra is.

Régi történet ez újólag előadva, s csak azért elevenítettük fel, mert ez a Landsbergis külügyminiszter tegnap kiabált (ordított) magyar „kollégájával” – akit Szijjártónak hívnak -, illetve a hangját felemelő csapathoz csatlakozott még a német, az ír és a lengyel, illetve más, néven nem nevezett külügyminiszterek is. Pedig az ordítás nem a diplomácia nyelve, a mi futsalosunknak azonban sikerült elérni, hogy az legyen. Ez azért jelent valamit.

Mégpedig a múlt század ötvenes éveinek lendülete, amely a párt soraiban kereste és találta meg az elhajlókat meg árulókat, mint amilyenek 2024-ben az emlegetett polgármester és választókerületi elnök. Csakhogynem azt a parancsot adta ki Menczer kommunikációs igazgató, hogy éberség, elvtársak, és akkor rögtön tudnánk, hol is élünk, bár sejtésünk most is van róla, hogy a NER-ben. Ami viszont ezek szerint ilyen.

De nem is ez. Nem a színpad a fontos itt nekünk Hódmezővásárhelyen, hanem a viszonylatok és a viselkedés. Az a ráismerés, mire megy az európai uralomra törő, tehát úgymond világpolitikai fajsúlyú vezérünk akkor, amikor zavar csúszik az erőbe. Más szemszögből szar kerül a propellerbe, és nem a forgatókönyv szerint kell a szerepet játszani magtárakban és lezárt utcákban a válogatott rajongók között. Hanem, amikor valami kis élet szaga kerekedik a létezésnek, ami a tapasztaltak alapján a mi Orbánunk számára nehezen viselhető.

A menekültekkel amúgy Orbán állama úgy bánik, akárha állatok volnának. Akkoriban tranzitzónákba terelték őket, nem engedték, hogy benyújtsák nemzetközi védelem iránti igényüket, harminc napon túl fogva tartották őket, és azelőtt kitoloncolták szerencsétleneket, mielőtt sorsukról bármilyen jogszerű döntés születehetett volna. Ez volt az az állapot, amikor a Frontex, az uniós határőrizeti szerv kivonult kies hazánkból mondván, hogy ebben a tébolyodottságban ők nem vesznek részt. De ezt is elfeledtük.

Ehhöz képest semmit nem árul el a jövendőről, csak háborúzik itt nekünk. Emlékszünk viszont, amikor pályájának genezisén látta az oroszok hazamenetelét, amit az ő szava indított el, miközben azok már búsan poroszkáltak kifelé. A jövő és jelen egybeesett ekkor, de senki nem mondta a jósnak, így hazudni nem komilfó, nem ezért fizettünk, hogy csak a fekete macskát nézegessük. A második eset – amit megidézünk – szintén az oroszokkal kapcsolatos.

Méghozzá nagyon hangosan és a kampányt tekintve még aljas módon is, de ez nem meglepő, mert nem adhat mást, mint ami a lényege. Ez a világos okfejtés azonban nem kapott nagy nyilvánosságot a magyar médiában, helyette hallgatjuk a háborúpártiságot érdekes módon úgy, hogy a propaganda riogat atomháborúval. Azaz, a Fidesz békegalambjai a legnagyobb háborús uszítók, s hogyha ebben most ellentmondást tetszenek fölfedezni, akkor nem önökben van a hiba. Az alavjunépeknek meg úgyis mindegy.

És úgy is zajlik az összes. Orbán Viktor így még véletlenül sem találkozik a valósággal, mert talán elborzadna tőle, éppen ezért viszont teljesen érthető, ha az álomvilágának megfelelő hülyeségeket beszél. Tudjuk ezt, és nincs is benne semmi nóvum, csak épp felvázoltuk a közeget, amelyben egyetlen virágszálunk legutóbb épp delirált, monomániásan hajtogatva a háborút. A közönséget pedig azért válogatják, hogy véletlenül ne vágják pofán.