Anya, kezdődik
- Részletek
- Készült: 2024. március 18. hétfő, 09:54
- Találatok: 2139
Magyar Pétert, a magyarok friss messiásjelöltjét lehet szeretni vagy nem szeretni, gyanakodni rá vagy megváltóként üdvözölni, de az nem tagadható, hogy új szeleket hozott a magyar közélet posványába. S bár sok újat nem mondott a rezsimről, de belülről mondta, és az volt az általános vélekedés, csak azért nem esett neki teljes erővel a fideszfalka, mert olyan fogást nem találhattak rajta, amiben ne lettek volna benne maguk is nyakig.
Ugyanakkor az, hogy Magyar a Facebookon tett megdöbbentő, de mindenki számára eddig is teljesen világos állításokat a NER felső köreiről, a hatalmi viszonyokat egyáltalán nem érintette. Hiszen látjuk Hadházy képviselő küzdelmeit, aki naponta konkrét bizonyítékokat prezentál a hazánkban tomboló mocsokról, mégsem történik semmi. Hiszen Polt és Pintér a helyén, így abból lesz ügy, amit ez a kettő jóváhagy Orbán engedelmével. 
Jutka néni azt adta nekünk házi feladatul, hogy válasszunk ki egy képet március 15-éről, és írjunk róla. De – mondta az ujját felemelve -, kedves gyerekek, arról kell mesélnetek, ahogyan a miniszterelnök bácsi a múzeumnál beszélt. Tudjátok, mintha Petőfi szavalta a Nemzeti Dalt a nagy tömegeknek, hogy aztán elmenjenek forradalmárkodni a szabadságért, és ahogyan mindenki örül. Mert biztosan megnéztétek a tévében, ahogyan azt szintén föladtam házi feladatul – mondta a Jutka néni.
Az odaút kellemes volt a busszal. Korán indult a kis csapat, hogy fölérjen a beszédre, s mert csípős volt a reggel kicsit, jól fogyott a házi főzésű alapvető élelmiszer, így, mire a bábeli Pesten kiszálltak, már fátyolos volt a szemük. Mintha előre könnybe lábadt volna, pedig csak a maligán tükröződött benne, s ahogyan dolgozott a cefre, úgy emelkedett bennük a hazafias lelkesedés, meg az öröm persze, hogy láthatják, sőt, hallhatják Őt, akit eddig csak péntekenként a Kossuthon, vagy olykor az M1-en, kivételes alkalmakkor, de akkor nagyon.
Napos, talán verőfényes időt ígérnek nekünk mára az időjóslással foglalkozó emberek. Remélhetőleg nem tévednek nagyot, hogy például netalán esik majd, amikor a nemzetvezető a beszédet mondja a kordonjai közt, ketrecben, akárha kiállított példány, s emiatt az időjósok vezetőjét aztán ki kell majd rúgni, mint az emlékezetes augusztus 20-a után. De lesznek belső világok is. Nagy utazások a lélekdzsungelben, vagy épp a kopár síkokon.
Aztán a végén közleményt adott ki az USA magyarországi nagykövetsége, és akkor minden elhalkult, elcsöndesült. Nem volt hosszú az a közlemény, s a lényege voltaképp egy mondatban sűrűsödik, ami ez: 
Egy sajátos állagú magyari organizmus a Momentum aktivistáját és a vele lévő karonülő (másfél éves) gyermekét először szeretettől vezérelve leköpte, majd pediglen mindkettejüket miheztartás végett akasztással fenyegette. Amikor pedig meglátta, hogy valaki telefonon rögzíti a felemelő aktust, a telefont kiverte a dokumentáló kezéből. A felvétel azonban megmaradt, és ezen az látszik, hogy a tomboló egyed tetves hazaárulóknak nevezi ellenségeit (a kisgyerekkel együtt), s így jósol nekik egyenkénti felakasztást a felebaráti szeretet nevében.
F. J. huszonhét éves magyar állampolgár egy Hódmezővásárhely közeli ültetvényen marihuánát termesztett, mint először kiderült azért, hogy az ebből befolyó profitból fedezze a háza felújítását. Ahogyan látszik, ez eddig színtiszta közgazdaságtan kiadásokról és bevételekről azzal az elégedett felsóhajtással: de jó, hogy a fiatalember nem lopni akart, ami tevékenység bevett és a nagyoknak legális pénzszerzési mód a NER-ben.
Sűrű hétvégénk volt nagyon, egy kisebb kötetre való történéssel, hogy mindenről is írna az ember krónikási buzgalmában. Az idő, s vele az életünk is véges azonban, ezért nem ejtünk szót Sulyok Tamás beiktatási ceremóniájáról, ami olyan volt, amilyen. Lovakkal, huszárokkal, papokkal, huszadrangú költő versével és egy beszéddel, amiben benne volt mind a feudálfasiszta NER, csak egy dologról nem esett szó, új elnökünk náci apukájáról, és arról, hogy a fiacska, aki az elnök, miért hazudozik róla.
Prágában, a V4-ek összejövetelén – mint tegnap elmeséltük – leordították a mi kedves vezetőnk fejét. Nem egyébért, mint azért, hogy megmutassák neki, nem közébük való. Ha úgy tetszik, az orra alá dörgölték a civilizációs különbségeket, miszerint nem komilfó (és felettébb káros) a barbárságot képviselni Európa közepén. Azt is láttuk, hogy a kampánygépezet erre másképp reagálni nem tudott, mint azt hajtogatta: nem is, nem is.