Elágazás Nélküli György
- Részletek
- Készült: 2023. június 21. szerda, 09:23
- Találatok: 1917
Már nem csak történelmet hamisítanak a NER tankönyvek, hanem fizikát is. Ezt nevezhetjük bízvást delikátnak, illetve vihoghatunk is rajta, mert tényleg röhejes. Ámde máris nem lesz az, ha jól belegondolunk. Nem vagyok egy fizikus, Sheldon pláne nem, és annak ellenére, hogy öregedvén már a fülem is lekonyul, arra azonban emlékszem még, ahogyan mindenki ebben az országban, hogy amikor az elektronyosságról tanultunk, létezett abban olyan fogalom, hogy soros kapcsolás. Még csak nem is kádári találmány ez, hanem régebbi, de az átkos odáig nem ment el, mint az új átkos, a NER, hogy szaknyelvet politikai okokból átírjon.
Viszont ezt is megértük. Ám mivel nem akarnám túlfeszíteni a húrt, közlöm nagy kegyesen, hogy a hét-, nyolcadik osztályos közjószágok számára íródott fizika tankönyvben a régi, jó soros kapcsolás fogalma megszűnt – amin nemzedékek nőttek föl mindenféle kényszerképetek nélkül -, s helyette elágazás nélküli kapcsolásról beszélnek. Illetve írnak abban a tankönyvben. Ezt ép ésszel nehéz felfogni, nem mintha számomra osztana vagy szorzana a fizika szakszókincse, hanem az ebben megbúvó sandaság. A beszari megfelelési kényszer, és ezek szerint a fizikába is betüremkedő csinovnyik lét, a lehangoló szervilizmus. 
Levelet írt doktorminiszter urunk az államvizsgázóknak és érettségizőknek, akik majd a kiváltképp értékes dokumentumot a sikeres vizsgák után kapják kézhez. A diploma, illetve a bizonyítvány mellé különös ajándékul. Hogy milyen formában – bőrkötés, iniciálé, anyámvalaga – még nem tudható, de voltaképp nem is érdekes egyáltalán. Nem akarnék a végtelenben találkozó párhuzamosokat fölfedezni, de a kefebajuszos német káplár is megírta a Mein Kampf című dolgozatát, amit aztán minden friss házaspár megkapott az esküvő után mutatva azt, hogy a birodalom gondol rájuk, és az ünnepi alkalommal azt is közli, mit vár el tőlük.
Címünk ellenére, ami hangzatosra sikerült, ez a történet, illetve mesélés nem az általunk is tisztelt színészről szól, csupán szőrmentén, említés szintjén. Mint aki létével generálja a tébolyt, de ilyen indikátorok vagyunk mindannyian, akik mások vagyunk, mint ők. A megafonos emberek, akik amúgy annyit sem érdemelnének, hogy a kutya szőrében lakozó bolhák leköhögjék őket, mégis szóba kell hoznunk ezt a meg nem nevezhető seregletet, mert meglátjuk bennük az általánost a nyomorult egyesben. Azaz magát a kort, a NER-t, és benne magunkat.
Így visszagondolva tegnapi önmagamra, nem voltam egy snájdig úriember, aki – mint tudjuk – biztosra nem fogad. Nagyvonalúan és győzelmem biztos tudatában ajánlottam ugyanis tippmixet, mint emlékezhetünk, minden nyájas olvasómnak, a tárgy az volt, hogy Orbán Viktor minden körülmények között ott lesz az operában (meccsen). A tét pedig, hogy fizetek egy sört kedves mindnyájuknak, amennyiben nem. Többszörösen is felelőtlen és gátlástalan alak vagyok, mert és ugyanis nincsen nekem ahhoz pénzbéli tehetségem, hogy akár tíz embert is meghívjak egy fröccsre, másfelől pedig tényleg a nyakamat lehetett volna tenni a diadalra.
Péntek volt tegnap, a beszéd napja a Kossuthon, amit előre fel kellett venni. Egyébiránt a státusztrövény szavazásának napja is volt ez a péntek, amely elől Orbán Viktor Albániába repült/menekült. Feltehetőleg azért, mert onnan csak egy ugrás Montenegró, ahol ma az aranylábú magyarok fognak pályára lépni. Ezt mindenképpen meg kell tekinteni őfőméltóságának, ha nem lesz ott, mindenkinek fizetek egy sört. Helyzetünk azonban nem annyira rózsás, hogy futballal és nem is kormánygéppel foglalkozzunk, ez a ganyé csak hab a tortán, amit a kedves vezető föltálalt nekünk.
Ma, hermetikusan, szinte légmentesen lezárt falak mögött fogja megszavazni a százharmincakármennyi bátorak a státusztörvényt. Ezt csak a bosszúállás törvényének nevezik a nem fideszesek, amit a tanárok azért kapnak a nyakukba, mert sokat rosszalkodtak meg engedetlenkedtek. Csak a baj volt velük. Maga a törvény tartalmában szembe megy egynéhány joggal, a Fidesz azonban ebben az esetben nem azt az utat választja, mint Sas Bíborkával szemben, akiről tegnap elmélkedtünk, miszerint, ha lemond a jogáról, hogy gyülekezzen, életben maradhat. Nem tekerik ki a nyakát.
Ne feledjük, mielőtt belevágnánk, hogy Novák álelnök kegyelmet adott Budaházy Györgynek. Gondolhatnánk azt is, hogy „mert csak”, illetve fölsejlik bennünk, hogy egyszer majd kérnek tőle valamit. Ugyanakkor – és ez lehet közelebb az igazsághoz -, Budaházy van olyan önjáró, aki kérés nélkül is teszi azt, amit régebben terrorizmusnak minősítettek, a jelek szerint azonban ma már a hatalomnak tetsző és szimpatikus. Nem mindegy ugyanis, a terrorista kit terrorizál. Úgy tűnik, ha a regnáló hatalom ellenségeit, akkor eszközei és módszerei megfelelőek, a rezsim számára egyenesen a társadalom számára hasznosnak is minősülnek.
Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának elnöke egy mondatban foglalta össze azt, ami Orbán évek óta tartó ámokfutása miatt belészorult. Kibukott belőle mintegy a keserű minősítés, amikor azt mondta: „Egyszerűen gusztustalan. Orbán úr szégyen Európának”. Mint látjuk, ezen már nincs mit magyarázni, ezt nem lehet szépíteni. Ez annak ellenére, hogy még így is igyekszik PC maradni, tartalmában és a mi megfogalmazásunkban, akit nem kötnek az illendőség és a diplomácia szabályai, annyit tesz, ez egy kártékony féreg, akitől jó volna megszabadulni. Régóta tudtuk, hogy elérkezik ez az idő, csak ki kell várni.
A legújabb NER-szenzáció ez: Borkai elvtárs (aki már nem jó elvtárs) elindul megint a polgármesteri székért. Állítása szerint azért, mert Győrnek szüksége van rá, szerintünk más lehet az ok és indok, de éppen ez momentán egyáltalán nem érdekes. Hanem inkább, ami az újraindulás okán kirajzolódik, a fölbugyogó trutyi, hogy ez milyen strammul mutatja nekünk azt a morális nihilt, amiben Borkai, Győr és Magyarország, mint a NER által determinált „keresztény” szarhalom éppen van. Ahová került, illetve jutott Orbán második és végtelennek tűnő országlása nyomán.