Kocsis Máté fenyegetőzik
- Részletek
- Készült: 2023. szeptember 23. szombat, 09:35
- Találatok: 1751
Minden további előtt, hogy eleget tegyünk az illendőség illékony szabályainak, érdeklődnénk Kocsis Máté aranyhalainak hogyléte felől. Hogy egészségben vészelték-e át a rezsicsökkentés növelését, mikor is gazdájuk könnyeket hullatva telepítette át őket egy baráti halastóba. Vagy már akkor is hazudott. Nagy volt a szája neki, mint ahogyan most még inkább, amikor a százharmincvalahány bátorak főnökévé, frakcióvezetővé választották meg újólag, amitől úgy kinyílt a csipája, hogy nekilátott azon frissiben fenyegetőzni. De nagyon.
Mielőtt tovább haladnánk azon az úton, amit a Máté frakcióvezető nekünk mára gondolati mezsgyéül megszabott, megemlékezünk a Münchener Post nevű újságról, amit Adolf bácsi barnaingesei letámadtak, a berendezést ripityára törték, majd az akkori és ottani gazda bájosan, de határozottan bezáratta, lévén, nem tetszett neki, amit a redakció róla és a rendszeréről irkált. De nem vagyunk mi a Harmadik Birodalomban, meg különben is Orbán Viktor soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattassa az őt bíráló orgánumokat. 
Naiv voltam. Nyeretlen kétéves. Vad álmodozó tegnap, amikor ugyan csak elméleti szinten, de fölmerült bennem annak az előfordulhatása, hogy Orbán nagyvezér minden józanságot nélkülöző esztergomi delirálása után netán valamelyik bátorak a százharmincvalamennyiből mint Buddha a fa alatt, megvilágosodik, és azt mondja magában, most már aztán elég. Vagy mint Peresztegi tanár úr a fizika órán nekünk, rosszalkodóknak: ez már sok a többnél. Nem kell mindig bírni a nyelvet, ha tudatunk tartalmait a nagyvilág elé óhajtjuk tárni.
Van annak valami diszkrét bája, ahogyan a Fidesz-frakció elbarikádozza magát, frissen telepített térfigyelőkkel, kutyás rendőrökkel, TEK-kel és a kiskutya kunkori farkával védekezik a bátor százharmincvalamennyi. De ehhez szokva vagyunk. És ahhoz is, hogy az ilyen események közpénzből felújított szállodában zajlanak, ahol a bátorak szintén közpénzből pár tízmilliót elköltenek. De mindez mellékszál. Mint ahogyan az is, hogy milyen módon osztogatták maguknak a százmilliárdokat törvényt hozva rá, hogy ne legyen törvénytelen.
Nem arról a négybetűs szóról van szó, ami Mórickának eszébe jut, Rétvári Bencének az ellenzék – kormányzati megnevezéssel a baloldal – rögzült be. Legalábbis ez derül ki az államtitkár Vadai Ágnesnek adott válaszából. A képviselőnő egy igen egyszerűnek tűnő kérdéssel arra szeretett volna választ kapni, hogy ki a felelős a pandémia idején beszerzett 17 ezer darab lélegeztetőgép értékesítési kudarcáért.
Kövér László azt találta mondani Bayer tagkönyv műsorában, hogy „Magyarország jobbik fele gyűlt a Fidesz köré az elmúlt három évtizedben, és az tartja hatalomban tizenhárom éve”. Továbbá még abbéli félelmeinek is hangot adott ugyanitt: „Ha egyszer veszítünk, akkor mindent elveszítünk… Nekünk van istenünk, hazánk, családunk, mi mindent el tudunk veszíteni”. – Ezzel a két állítással behatóbban kell foglalkoznunk, mert bár ugyan közkeletűen ma már elég kevesen tartják normálisnak Kövér elvtársat, e két mondatban van ráció, mégpedig olyan, amely a Fidesz leglényegére mutat.
Vodkát reklámozó tornazsákban osztogatott ajándékot a gyerekeknek Seszták Miklós, fideszes képviselő. Mi több, azt is kiírta a Facebook-oldalára, hogy „rengeteg programmal, étellel, itallal és felejthetetlen sporteseményekkel készült családi napjára” ez meg ez (itt a reklám helye) a cég. Mielőtt tovább haladnánk, azt a kiinduló tételt fogalmazzuk (kérdezzük) meg, mi az anyám valagát keres Seszták képviselő egy cég családi napján, és azon miért osztogat ajándékokat. A kérdés azonban költői volt, a választ rá mindenki tudja.
Petiminiszter cipőt vett. Szíve joga, ő sem járhat mezítláb, csak az értelmezhető nehezen, miért kell ebből játékfilmet készíteni, és az orrunk alá dörgölni. Mindemellett a vásárlás feltételei voltak érdekesek, mégpedig az ár, és a fizetési mód, illetve a hozzácsapott családi idill története. Hetvenötezret kóstált a Nike Air Jordan true blue, Petiminiszter pedig kápéval egyenlítette ki a számlát, ami elgondolkodtató. Hogy miért kápé, hogy ez valami ösztönös önvédelem-e, mert a kártyának nyoma marad, míg ennek meg nem egyáltalán.
Petiminiszter kivitte megával Törökbe’ a Lőrincet, a Mészárost. Bemutatta őtet helyi üzletembereknek úgy, mint Közép-Európa legsikeresebb vasútépítő cégének vezetőjét. Nem kellett volna. Miként egyáltalán nem volt szükséges minderről a találkáról képpel örvendeztetni meg minket, mert összeszorult az a hatalmasan bozontos szívünk. Egy pillanatra nem figyeltünk, és majdnem megszántuk a Lőrincet, ahogyan ül ott az üzletemberek között akkora magányosságban, akárha született Buendia volna. Pedig nem az.
Mikor mi: vagy neonáci csődület, vagy most épp demográfiai csúcs van minálunk. Majdnem ugyanolyan résztvevőkkel, de ez nem is érdekes igazán. Sokadik csúcs ez már a népesedésről, aminek az az íve, hogy nem feltétlenül emiatt és azóta, de folyamatosan csökken Magyarországon a születések száma. Összefoglalva tehát, lópikulát se ér ez a csúcs, mert nem beszélni kellene róla, hanem csinálni. Vagy inkább, mert maga Novák Katalin nacsasszony, aki a megnyitó beszédet mondta, fogalmazott úgy, hogy a „családok a szabadságharcukat vívják” – amire majd visszatérünk -, illik hát ide a szlogen a boldogabb időkből: Love, not War!