Jávor: Tízmilliós büntetések nem tartják vissza a cégeket
- Részletek
- Készült: 2023. július 27. csütörtök, 11:03
- Találatok: 1808
A szabálytalanul működő, de milliárdos hasznot termelő cégeket pár tízmilliós büntetések nem kényszerítik arra, hogy változtassanak működésükön – véli Jávor Benedek.
Taranto egykor Olaszország, sőt Európa-szerte az ott begyűjtött kagylóról, olajbogyóról, és más mezőgazdasági termékeiről híres, virágzó város volt az olasz csizma sarkán. A ‘60-as évektől ez megváltozott. Az acél- és vegyipar betelepítésével egyre nőtt a levegő, a talaj és a vizek szennyezése, gasztronómiai fővárosból a ‘80-as ‘90-es évekre „dioxin-főváros” vált, ahol szennyezettségük miatt rendszeresen megtiltották a kagyló és más helyi élelmiszerek forgalmazását. A 2010-es évekre Olaszország teljes dioxin-kibocsátásának 93%-a, az ólomszennyezés 67%-a Tarantóban összpontosult – írja Szennybenhagyásos gázolás. A kormány akkumulátorálmainak sötét oldaláról címmel a Mércén közölt véleménycikkében Jávor Benedek. 
Nem szeretne az ember a lombrosóság hibájába (bűnébe) esni, de Orbán Balázs feje valami idvezült debilitást mutat, midőn az Alapjogokért Központ nagyformátumú kiadványát népszerűsíti. Feltartott hüvelykujj, bamba mosoly, s mindezt a jobboldali szellemi, de legfőképp erkölcsi fölény nevében. Mint annak az üzenete, hogy na, most úgy odacsaptunk az ellenségnek, hogy ebből az ütésből felállni már képtelen, és minimum behúzott farokkal (szőrét hullató vidéki róka) sompolyog el a küzdőtérről lehajtott, megszégyenült fejjel.
Nem szép dolog egy írást azzal indítani, hogy a magyar kormány – és az általa uralt teljes államigazgatás – krónikusan hazudozik, de a következőkben leírtak nem lennének hitelesek, ha nem ezzel a felütéssel kezdenénk.
Mindaközben, hogy a kedves vezető Tusványoson épp 2030-ig nézett előre az általa uralni kívánt jövőbe, ezer kilométerre tőle, felcsúti, avas szagú hajléka előtt megjelent egy búsképű lovag. Egy magányos hős, egyszemélyes forradalmi hadsereg, és berendezkedett a ház előtt. Takaros kis koporsót cíhölt oda, fekete drapériával letakart emelvényre tette, s mellette fehér ingben és hózentrágerben vigyázzba vágta magát, így örökítvén meg az utókor számára a demonstrációt, amit az arra járó verebeken, illetve később zsandárokon kívül senki sem nézett. Esetleg még az Isten a nagy kék ég mögül.
Előtte vagyunk a fő attrakciónak, ami a mai Orbán-beszéd lesz, s amitől feltehetőleg holnap fogunk majd írásban elborzadni. Voltaképp úgy van felépítve ez az egész több napos fideszes köldöknézés, hogy fölvezesse a vezér megszólalását. Minden annak ágyaz meg, muníciót ad hozzá, hangolja a csápolókat és klakőröket, aki tehát – mindenki – ide elutazik, itt fellép, színpadra áll vagy azt hiszi, valamiféle vitában vesz részt, esetleg az a kényszerképzete, hogy ott őt érdemben meghallgatják, javaslatait figyelembe veszik, akkor nem tudja, hol él. Nem ismeri a Fideszt, és menthetetlenül elveszett a barbárság mocsarában.
Mielőtt végleg lelép a színről, és Brüsszelben semmittevő Dájcstomi válik belőle, Varga Judit még kihasználja, hogy valaki kíváncsi a fejében lakozó manókra. Texasban hagytuk oda legutóbb, ahol cowboykalapban keresett eszmetársakat, és a Vatikán által Magyarországról kétes ügyletek miatt száműzött ciszterciekben lelt új haverokra. Embert barátjáról, ugye, s ekképp a texasi buli mindkét oldalát (vö.: Varga és a szent emberek) beraktuk a megfelelő fiókba, legyintettünk rájuk, ahogyan szopkodták egymást. Gusztus dolga, és világnézeté.
A DK tegnap figyelmeztette a Fideszt, hogy „kő kövön nem marad”, ha netán lenyúlja a bankban tartott lakossági megtakarításokat. Hogy mi lesz a kövekkel, marad-e egyik a másikon, az erősen kétséges, hiszen a Fidesz a háromezer milliárdos nyugdíjmegtakarításokat is ellopta, a mimagyarok pedig meg sem rezzent ettől, azóta is kábán néz ki a fejéből. A bankban, folyószámlákon a Fidesz számításai – és nyilvántartása – szerint momentán hat-, hétezer milliárdja van a lakosságnak, s egy bizonyos Turi Anikó államtitkár kezdett el arról ábrándozni, hogy ezt az összeget „meg kellene mozgatni” az állampapírok felé terelve.
Használhatnánk azt a fordulatot is, hogy Varga Judit nem tud hibázni, ez azonban elfedné az egy valót, miszerint mást sem tud. Csakis hibázni. Miután Európában kitelt a becsülete, mert hosszú évek alatt képtelen volt megtanulni a jogállami leckét, korrupt beosztottja, lehallgatási botránya, és az Unióval történő folyamatos konfrontációja után immár hivatalától megfosztva a nagy Amerikába ment bevallása szerint „új barátokat szerezni”. Ezek szerint sehol sincs neki egy sem. Varga Judit sorsa kies hazánk sorsa.
Mindenki nyugodjon le – közölte nagy kegyesen a Sándor-palota -, a barcsi Dráva-híd megtekintésére biciklivel tekert el Novák Katalin, az a túra semennyi adófizetői pénzbe nem került. Hála Istennek, nagy segítség ez a magyar családoknak – gondolja az ember, miközben azért eszébe jut, hogy ez a híd a hivataltól úgy nagyjából kétszáz kilométer, tehát örvendjünk: nagyon jó erőben van a nemzet Katikája. Azért közölték egyébként ezt a sportteljesítményt, mert ilyen kérdésekkel zaklató orgánum kikérte az adatokat, mennyiért és hányszor röpköd a hatvannégy fogú, mert az az érzet, hogy egyfolytában úton van, mintha valami bakancslista tételeit pipálná ki egymás után.