Hegymenet
- Részletek
-
Készült: 2024. november 24. vasárnap, 10:12
-
Találatok: 143
Ha még nem találkoztak volna vele, akkor készséggel mutatjuk meg a NER legfrissebb darabját, a legendás kék plakát sorozat új, kiemelkedő opuszát, amitől az embernek az a képzete támad, hogy Phenjan utcáin kóborol. Másfelől, hogy A tanú világába csöppen bele Virág elvtárs szavaival, miszerint, „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”
Új gazdaságpolitikát hirdet a műalkotás, mint látni tetszenek, amit kies hazánk meg tud csinálni. De már itt fölmerül az a kérdés, a régivel mi van, amely az elmúlt száz év legsikeresebb, legfantasztikusabb – und so weiter leglegleg – tíz évét eredményezte nem is olyan rég. Mint a fényes jövőt sulykoló kék csoda nekünk mutatja, a mimagyar hős a mélyből tör a csúcsok felé kezében a nemzeti lobogóval, tehát előtte nem lehetett odafönt.
Innen fakad azonban, hogy más nem lehet a plakátra applikálva, mint Sziszüphosz József, aki halad permansen a csúcs felé, aztán mindig visszahömbölödik, következésképp azt soha el nem éri. Trump győzelmével lett meghirdetve ez az új irány amúgy tartalom nélkül. Annyit tudni róla, hogy a semlegesség a varázsszó, amiről viszont olyanok, akik értenek is hozzá, feketén fehéren bebizonyították, hogy kivihetetlen. Azaz, a plakáti alak szükségképpen bukik a mélybe.
Mindezen túl azonban az az alapvető kérdés merül föl az emberben elnézegetve ezt a rogáni csodát, és ismerve a számokat gazdaságunk kiábrándító állapotáról, hogy ettől a plakáttól miért lesz jobb. Illetve, s ami minden bizonnyal lényegesebb, hogy ez maga már az új gazdaságpolitika része, hogy ettől nekünk csudijó máris, vagy várnunk kell egy Bandi a lóra Orwell Állatfarmjából, akinek minden bajra az volt a reakciója: majd még többet dolgozik.
Még továbbá az a kérdés is adódik, hogy Nagy Márton miniszter urunknak van-e köze ehhöz az egészhez, aki nem is egyszer jelentette ki csodálkozó bávatagon, hogy nem érti, miért nincsen elég áfája, azt sem, hogy miért nem fogyaszt a magyar. Egyáltalán semmit nem ért, inkább álmodozni szokott, mint a legutóbb lakossági fórumán a XVIII, kerületben, ahol kifakadt a lelkéből a sóhaj, miszerint „Nem tudják az emberek, milyen jó nekik Magyarországon”.
Ezt nevezhetnénk amúgy kormányzati tételmondatnak is. Ha belegondolunk, azt a megrovást kaptuk jó miniszter urunktól, hogy fürdünk itt a tejben meg a vajban, azonban észre sem vesszük. Következésképp hálátlanok vagyunk, ugyanis kormányunk, a Fidesz, ezek szerint Nagy Mártonnal az élen, értünk dolgozza ki a belét, idehozta nekünk a Kánaánt, mi azonban fanyalgunk meg kritizálgatunk minden alap nélkül.
Voltaképp az a szlogen is igaz, hogy „nem a zsömle kicsi, hanem a pofánk nagy”, de ezen a ponton óhatatlanul fölvetül, akkor mi az anyánk valagának van szükség a megmutatott plakátra. Egyáltalán új gazdaságpolitikára, ha a világunk úgyis a lehetők legjobbika, kalbászból van a kerítés, ilyenek. Mert Nagy miniszter urunk ott a XVIII. kerületben még azt is belesóhajtotta a légbe: „Szerintem többet már nem tudunk tenni”.
Ez a mi tejben-vajban való fürdetésünkről szól. Ám mindemellet és viszont újólag megkérdőjelezi a csudálatos kék plakátunk létjogosultságát, hacsak nem annyi volt az egész, hogy valakinek megint ki kellett tömni a zsebét, és ezzel sikerült. Tehát az új gazdaságpolitika csak olyan, mint a régi, azaz, a fiúk lopnak, mi pedig megyünk a hegyre, kezünkben zászló, mert egyebünk, sincs. De ez is csak a képen, tehát képzeletben.
Van azonban két dolog, amit a logika fényében vizsgálnunk szükséges, mégpedig, ha Nagy miniszter urunk, mint mondta, ennél többet nem tud tenni sem érettünk, sem a hazáért, akkor miért van még a helyén. Mert, ha efféle plakátokra futja csupán a gógyiból, ami ezek szerint nem túl sok van a tarsolyban, akkor fölösleges ott lennie, ahol van, ideje lejárt, ha volt valaha is egyáltalán. Be kellene vallani, hogy elcseszték, nem kicsit, hanem nagyon.
Aztán lelépni a színről balra – vagy inkább jobbra – el. Ez azonban csak olyan elméleti fölvetés a részünkről, mert tisztában vagyunk vele, itt nem így működnek a dolgok. Addig nincs vége, amíg Orbán Viktor nem mondja, azaz, Nagynak majd kiderül, nekünk viszont soha. Mert, ha jó miniszter urunk ideje kitelne is, Orbánnak lenne másik, de a rendszer jellegéből fakadóan még sötétebb, ahogyan a kontraszelekció megkívánja.
Bár ezzel a plakáttal már olyan alacsonyan van a léc, hogy limbózni hívná az új delikvenst, és egyszer majd szólítja is, hogy átcsusszanjon valahogyan a kilátástalanság szintje alatt. De mondom, nem ez a meglepő már, hanem az új plakátból áradó szellemiség, ami olyan sötét, hogy valami későbbi történelemkönyvekbe elborzasztó példaként fog bekerülni. Viszont ez a mi életünk, ami jelen időben zajlik, s velünk. De nem tudod, milyen jó neked.
Kapcsolódó cikkeink:
Mi az, ami soha nem volt? / Készült: 2024.11.16
Most, hogy lecsengett a Trump győzelme miatt kialakult eufória, amelynek mámorában az a kényszerképzet alakult ki, hogy Orbán Viktor innentől a világ erős embere, aki a szalmahajúval az oldalán elhozza a békét, és újra nekifut Európa átalakításának a patriótáival, mondani kellett valamit arról is, hogy mi lesz itthon. Merthogy már készen is van az új világrend, csak éppen abban kies hazánk mint valami lukas fenekű ladik süllyed éppen, csűrdöngölésből ugyanis megélni nem lehet. Még bőséges körettel sem.
Marci Hevesen / Készült: 2024.11.12
Elnézve most már Nagy Márton miniszter urunk létformáját, arra kell rádöbbennünk, hogy akárha egy duci óvodás, a permanens Jézuska-várás állapotában leledzik. Az ilyesmi decemberben és óvodás körökben elnézhető és megszokott, miniszterként és éveken át nem annyira, de nekünk ezt dobta a gép. Az örökös jövőben élünk, mint Camus Sziszüphosza, aztán mindig lebunkóz a jelen. Elkészült a „békeköltségvetés”, de nem igazán látni, mi köze van hozzá Trump győzelmének, mert így ránézvést semmi sem.
Ezeregyéjszaka meséi / Készült: 2024.11.04
Olyan szerencsében volt részünk, hogy doktorminiszter urunk ezen a héten nem pénteken, hanem vasárnap járult a kossuthi mikrofon elé az igehirdetésre. Ettől olyan evangélijom jellege lett az egésznek, csak azt nem hallottuk a végén, hogy a szentmise véget ért, menjünk békével. Ennek persze ontológiai okai is vannak, hiszen vezénylő tábornokunk ilyet hogyan is mondhatna, amikor a mikrofon mellől mindig valami csatába-háborúba távozik. Meg lipsiket cipelni a hátán tucatjával, foga között jatagán.
Gépesített gatyalehúzás / Készült: 2024.11.02
Miközben elámultan és kellően iszonyodva néztük a napokban, ahogyan Orbán és kinyújtott kislábujja, Szijjártó, Virág elvtárs szellemében fokozza a nemzetközi helyzetet, hazánkat pedig valami alsó polcra tuszkolja be a kultúrállamok sorában (ha egyáltalán van még valami közünk ezekhez), nos, mindeközben a rezsimnek gondoskodnia kell a pénzügyekről is.
Novaja Ekonomicseszkaja Polityika / Készült: 2024.10.31
Miközben Orbán Grúziában hirdetett választási végeredményt, itthoni munkásságának egy részeredménye látott napvilágot, derült ki mintegy. A tudósítások szerint a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a számok még a legpesszimistább elemzők számainál is rosszabbak lettek. Recesszióban vagyunk, ám az a legszebb az egészben, hogy Nagy Márton még ilyen adatok mellett is képes volt soha nem látott sikertörténetekről beszélni, és minden baj okát a német gazdaságban megtalálni.
Bözsi nénnye mint fényes jövőnk záloga / Készült: 2024.10.19
Ha eddig nem tudtuk volna, most már igen, hogy ugyan még létre sem jött a gazdasági csúcsminisztérium – amelynek élére az éles eszű Nagy Mártont szánja a belé valami ismeretlen ok miatt szerelmes Orbán -, de már működik. Vezetője pedig özv. Kovácsné, az ismerősöknek, rokonoknak csak Bözsi néni. Mert mint kiderült doktorminiszter urunk pénteki szózatából, addig nem látnak neki az általa kreált „semleges” gazdaságpolitikának, amíg arra özv. Kovácsné rá nem bólint. Belőle nyeri majd az erejét az idea.
