Hírek
Lesz miről mesélni a csillogó szemű unokáknak
- Részletek
- Készült: 2026. október 24. szombat, 00:01
- Találatok: 165
Nem irigylem azokat, akik a Békemenetet helyettesítő Zászlómenet hívó szavára, az 1956 helyett 1848 méter hosszú magyar nemzeti zászlóba tekeredve teli szájjal hajlandóak összegenderezni és összemigránsozni a forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóját.
Az is igaz, hogy ahhoz képest, hogy Napi Mari tíz évvel ezelőtt a hatvanadikat úgy mocskolta össze, hogy Dózsa László színész nevét hazudta rá Pruck Pál fotójára az ötvenhatos emlékév plakátjain, majd ő volt felháborodva és gyalázta az egykori pesti srác családját, ez meg se kottyan a szélsőjobboldalon. Igazuk is van. Hogy mi köze 1956-hoz a gendernek, azt csak a jóég tudja, de mindenki úgy gyalázza meg a hősei emlékét, ahogy nem szégyelli. Márpedig ha akkor sem szégyellték, amikor nyeregben voltak és száguldott a szekér, akkor az Orbán-rezsim bukása utáni első október 23-án sem fogják szégyellni.
Egy jó dolog van ebben: nehéz lenne elrontani ennek a korábbiakhoz semmiben nem hasonlító napnak az emelkedettségét, különösen miután a bukott rezsimpárt parlamenti frakcióvezetője (a főnöke is megosztotta a toborzó videót, pedig ő bátoran távol marad hat év után a szónoklattól) úgy hangol a Bem téri szélsőjobbos összejövetelre, hogy összemossa magát és az ország éléről éppen elkergetett pártját azokkal, akik hetven éve tényleg megküzdöttek a szabadságért: 
Szabadságunkat és függetlenségünket ma is veszélye fenyegeti. Gyarmatosítókból és bábokból, önkényből és zsarnokokból ma sincs hiány. Ma is elvennék, ami a miénk, ma is megmondanák, hogyan éljünk és miben higgyünk. Ma is eltörölnék a múltunkat és elvennék a jövőnket. De mi azok vagyunk, akik 1956-ban voltunk, magyarok, a szabadság nemzete. Emlékezzünk együtt a hősökre, mondjunk ellent az önkénynek, álljunk ki a szabadságunkért…
– ezek a szavak hagyták el Bóka János száját és nem a háborús Moszkvára gondolt, tudjuk be annak, hogy 16 év után a korrupció pártja először ünnepli/gyászolja (ki tudja már ezt követni) október 23-át ellenzékből. Nagy trauma ez nekik, a delíriumos marhaságok beszélése ezzel függhet össze. Igaz, nem jobb a helyzet a hatalom közelébe még nem került Mi Hazánk háza táján se: ott úgy tudják, hogy 70 éve a magyarok nem Oroszország ellen lázadtak fel. Ezt se árt megjegyezni.
Amihez azonban extra rinocéroszbőr kell a pofára, az ez: ma is elvennék, ami a miénk. Matolcsy György a Fidesz volt minisztere és volt jegybankelnök, a Fidesz örökös elnökének jobbkeze a rezsimbukás utáni első október 23-a minden emelkedettségére rátelepedve éppen a bíróságon tesz vallomást és várja az ítéletét, hogy akkor a következő harminc napra böri vagy nem böri – szoros összefüggésben azzal, hogy 500 és 650 milliárd forint közé tehető az a közpénzvagyon, amely a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bankból, illetve az ahhoz kapcsolódó alapítványi hálóból magánérdekek felé áramolhatott, vagy spekulációk miatt veszteséggé vált, a pártja közben arról pofázik, hogy a bábok és zsarnokok ma is elvennék a magyaroktól, ami az övé.
Ezek után már teljesen mindegy, hogy a nap hátralevő részében ki mit hord össze, ilyen október 23-a nem sűrűn lesz. A Fidesz sokáig erős embere a legelső jegybankelnök, aki ellen ilyen súlyos büntetőeljárás indult és akit őrizetbe vettek. Ezzel már így is rekordot döntött. Hogy a végén húsz évet kap vagy csak tizenhetet, az majdnem mindegy. Nem túl sokan mondhatják el magukról, hogy október 23-án azért álltak a bíróság elé, mert kirabolták a jegybankot. Lesz miről mesélni a csillogó szemű unokáknak.
Cikk: https://www.kolozsvaros.com/rovidek/lesz-mirol-meselni-a-csillogo-szemu-unokaknak/
Apad már a gyűlölet, de messze még a közös ország – Selmeci János jegyzete / / 2026.10.23.Rainer M. János történész azt mondja, hogy a forradalom emléke kiszabadult a politika fogságából. Maguk az emlékezők jelentős része viszont szerintem még nem. - Az 1956-os forradalom évfordulója kötelezővé teszi az elcsépelt párhuzamot: a változás iránti vágy, a felszabadulás érzése lehet az, ami összeköti a hetven éve a Petőfi-szobornál gyülekező diákokkal vagy a Corvin közi felkelőkkel azokat, akik az idei évben lepték el az utcákat először tiltakozni, aztán ünnepelni. - A szükséges változás mértékéről, irányáról akkor is, most is megoszlottak a vélemények, az elmúlt évtized állami emlékezetpolitikája pedig igyekezett kilúgozni 1956 emlékéből mindent, ami nem felelt meg a hős, a kommunizmus ellen haláláig harcoló pesti srác képének. Ezt a hibát remélhetőleg sem a régmúlt, sem a közelmúlt értelmezésekor nem követik el újra …
Kapcsolódó cikkeink:
Az értelmezés elviselhetetlen könnyűsége / Készült: 2024.09.28
Orbán Balázs – Orbán Viktor politikai igazgatója, tanácsadója mintegy – egyértelműen fogalmazott hazánk és Oroszország kapcsolatáról egy feltételezett agresszió esetén. Egészen egyszerű nyelvre lefordítva az az álláspontja, s mivel többes számban beszélt, akkor a Fideszé is, a kormányé is, hogyha Putyin megjelenne a baráti tankjaival, akkor Magyarországot neki kékszegélyű kistányéron kellene átnyújtani, esetleg egy kupica vodkával együtt.
„Akkor már lőttek” / Készült: 2021.11.16
Nem igazán akarja a Fidesz ezt a 2006-ot elengedni, amíg szavazatot remél tőle. A narratíva azonban már kezd Dózsa László 1942- nívójára süllyedni, feltéve, ha egyáltalán van hová lejjebb ereszkednie. Most épp kerekasztal beszélgetésen hamisították a történelmet „Mit tettek velünk 2006-ban” címmel. Balog püspök és Gulyás miniszter nézte sajátos szemüvegen át a múltat, ami melankolikus történelem-átpingálás akkor vált komolytalanná, amikor Balog páter elmesélte 2006. október 23-i emlékeit, ekképp: „Imádkoztam, politikusként. Az Astoriánál a gyűlés úgy végződött, hogy három felekezet papjai mondtak imádságot, én voltam az utolsó, akkor már lőttek”.
A terror útvonala / Készült: 2021.10.14
Úgy össze van keveredve a Fidesz, a fideszisták és rajongóik fejében a történelem, múlt, jelen és jövendő, mint kuktafazékban a péppé főtt étel, amiben minden benne van, de nem lehet kivenni, mi is az. Ilyen gőzölgő trutymó az egész. Hogy aztán az ostobaság és gonoszság szerzett vagy örökölt tulajdonság, az ugyan nem egészen mindegy, a végeredmény azonban ugyanaz. Viszont sejtünk erősen egy Cipollát a dologban, akinek teendője már alig is akad, mindenki megdelejezve, kiüresedett fejjel, tátott, nyálcsorgató szájjal és szívében gyűlölettel teszi azt, amire programozva van a bábszínházban.