Pénzmozgatás
- Részletek
- Készült: 2023. július 20. csütörtök, 09:58
- Találatok: 1887
A DK tegnap figyelmeztette a Fideszt, hogy „kő kövön nem marad”, ha netán lenyúlja a bankban tartott lakossági megtakarításokat. Hogy mi lesz a kövekkel, marad-e egyik a másikon, az erősen kétséges, hiszen a Fidesz a háromezer milliárdos nyugdíjmegtakarításokat is ellopta, a mimagyarok pedig meg sem rezzent ettől, azóta is kábán néz ki a fejéből. A bankban, folyószámlákon a Fidesz számításai – és nyilvántartása – szerint momentán hat-, hétezer milliárdja van a lakosságnak, s egy bizonyos Turi Anikó államtitkár kezdett el arról ábrándozni, hogy ezt az összeget „meg kellene mozgatni” az állampapírok felé terelve.
A DK felvisítása tehát jogos, mert mint fogalmaztak „mindannyian tudjuk, hogy ennél a kormánynál ez mit jelent, és ez a mozgás milyen irányú szokott lenni”. Részletezték is, hogy az oligarcháknál kötne ki, de a jelenlegi helyzetben – ha megengedhető ilyen kijelentés – még ez a kisebbik baj. A nagyobb, hogy az ország minden jel szerint villámgyorsan iramlik a csőd felé, ha nem is a pénzügyi összeomlás, de a kilátástalan és vállalhatatlan jövő irányába. Ha rábeszéléssel, ha erővel, de elszedik a lakossági megtakarításokat, akkor arra keresztet vethetünk, hiszen mint kiderült, az állam évi kamatterhei rövidesen évi ezermilliárdra nőnek. 
Használhatnánk azt a fordulatot is, hogy Varga Judit nem tud hibázni, ez azonban elfedné az egy valót, miszerint mást sem tud. Csakis hibázni. Miután Európában kitelt a becsülete, mert hosszú évek alatt képtelen volt megtanulni a jogállami leckét, korrupt beosztottja, lehallgatási botránya, és az Unióval történő folyamatos konfrontációja után immár hivatalától megfosztva a nagy Amerikába ment bevallása szerint „új barátokat szerezni”. Ezek szerint sehol sincs neki egy sem. Varga Judit sorsa kies hazánk sorsa.
Mindenki nyugodjon le – közölte nagy kegyesen a Sándor-palota -, a barcsi Dráva-híd megtekintésére biciklivel tekert el Novák Katalin, az a túra semennyi adófizetői pénzbe nem került. Hála Istennek, nagy segítség ez a magyar családoknak – gondolja az ember, miközben azért eszébe jut, hogy ez a híd a hivataltól úgy nagyjából kétszáz kilométer, tehát örvendjünk: nagyon jó erőben van a nemzet Katikája. Azért közölték egyébként ezt a sportteljesítményt, mert ilyen kérdésekkel zaklató orgánum kikérte az adatokat, mennyiért és hányszor röpköd a hatvannégy fogú, mert az az érzet, hogy egyfolytában úton van, mintha valami bakancslista tételeit pipálná ki egymás után.
Momentán nem tudjuk, milyen stádiumban van a ferencvárosi pad ügye. Milyen színű épp, szivárványos, zöld-fehér, barna vagy nemzeti trikolór, rajta vannak-e a lécek, illetve ott van-e még, ahol színeivel Magyarország szomorú szimbólumává vált. Talán mindegy is már, hiszen hivatását betöltötte, megmutatta hol is élünk, s ha valaki – mint amikor ez az egész kálvária zajlott – azt mondaná, ezzel foglalkozni fölösleges, mert csak terelés a másfaja apokalipszisről, meg kell, hogy intsük szelíden, mert nemcsak farháttal él az ember, hanem a léleknek is vannak igényei. Neki pedig – mármint a bozontos bensőnek – alapeleme kellene legyen a szabadság.
David Pressman, amerikai nagykövet tegnap hazája zászlaját szorongatva és lóbálva, mosolyogva vett részt a Budapest Pride felvonulásán. Nem volt egyedül, ugyanúgy ott vonult a harmincötezer ember között Argentína, Bosznia-Hercegovina, Hollandia, Írország, Kanada, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Koszovó nagykövetségének képviselője. Illetve rajtuk kívül és velük együtt negyvenkilenc nagykövetség és kulturális intézmény írt alá egy közös nyilatkozatot a magyar kormány kirekesztő, homofób politikája ellen. Épp csak nem mondták ki, hogy fasiszta.
2013. július 15-én jelent meg a térben a „Rezeda világa” oldal, s rajta az első írás. Ennek épp tíz éve, vagy háromezerhatszázötven napja. Máig nem tudom megmondani, mi indított a létrehozására, miféle közléskényszer, milyen célok és vágyak, de nagy valószínűséggel Orbán Viktor volt az oka, aki már tíz éve is három esztendeje volt hatalmon. Az ember azt hitte azt hihette, ha monomániásan mutatja meg rendszerének aljasságait, akkor eléri a célját, ami nem egyéb, mint hogy eltakarodják az ország éléről, és ne szomorítson, alázzon és nyomorítson tovább senkit. Nem forradalom volt a cél, hanem tükör és dokumentálás.
Egyébiránt elképesztő a magyar sajtó. Hogy félreértés ne essék, nem az a része – a zöme –, amely Orbán seggéből fuvolázik, hanem az a törpe maradék, amelyik amúgy függetlennek képzeli vagy mondja magát. Vilniusból hazatérve, ahol láttuk Orbán szerepét, midőn magányosan és lehajtott fejjel poroszkált, mert a főnöke arra utasította, hogy ratifikálni kell a svéd NATO csatlakozást, szóval ennyi történés után maratoni kormányülést hirdetett a gazda, hogy beszámoljon az ott történtekről. A magyar kormány tagjai tehát nem olvasnak újságot. Vagy pediglen függetlent tilos, a sajátjukból meg nem derül ki a valóság.
A kormány szerencséje, hogy uborkaszezon van. A társadalom gazdasági sérültjei sebeiket nyalogatják, a médiában nem áll össze összkép – az ellenzékiben sem – a válságban lévő magyar gazdaságról. E sorok írója e hiányt próbálja pótolni 2023 aktuális „eredményeinek” felvázolásával és a mögöttük húzódó kormányzati „gazdaságpolitika” felfejtésével.
Nem egy, nem kettő, hanem egyenesen háromnapos kormányülés lesz, mihelyst a kedves vezető hazatér a NATO tanácskozásról, amelyen újólag kiderült mennyire szuverén a manus, ha külpolitikáról van szó. Hogy Putyin dróton rángatja, az eddig is világos volt, most azonban az is kiderült, Erdogan nélkül sem tud fingani, ami azt eredményezte, hogy a svéd NATO csatlakozás kapcsán újra kell huzalozni a dolgokat. Egyes tudósítások már úgy jelentek meg, hogy a mi nagyvezérünk csörgősipkás bohócot csinált magából, de ez túlzás.