Hírek

A csütörtök este megjelent, 130 pontos megszorító csomagban ugyan sok a kulturális területet érintő, illetve a presztízsberuházásokat elodázó döntés, szó sincs arról, hogy csak ilyeneket tartalmazna.

 

Statuáló jellegű kormányhatározat született, lényegében minden területet érint, sok esetben felezik, harmadolják vagy teljesen visszavonják az odaígért pénzeket – summázott Csillag István, volt gazdasági és közlekedési miniszter a Reggeli gyorsban. A közgazdász szerint a határozat üzenet az ágazati minisztereknek, a különböző igények megfogalmazóinak, azt mondja, "olyan vagyok, mint a cserkész, összehúzom a nadrágszíjat, ne próbáljátok meg kijátszani ezt a szigorúságot".

Doktorminiszter urunkat ettől elöntötte a durci, a koldusöntudat mintegy, és reagálva a bejegyzésre kijelentette a maga keresetlen módján: „Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája”. – Érezzük az Ursula nevű hölgy kitételben a falusi ivók hangulatát, ez már majdnem olyan, mint annak idején a „holland fickó”.

A Temu a bűnös, illetve a más, hasonszőrű webshopok, akik szerinte elszedik a mimagyarok pénzét. De számára nem ez a baj, hanem az, vélekedése szerint úgy, hogy abból az állam nem tudja leszedni a sápját (ÁFA, miegyebek). Megjegyzendő, mindenféle adókat fizetnek ezek az elvetemült webshopok, csak épp nem Nagy Mártonnak, akinek ettől rossz kedve van. Régebben az volt az elmélete, hogy azért nem jön az ÁFA, mert a polgárok nem fogyasztanak, inkább takarékoskodnak. Most az, fogyasztanak, de nem neki.

S amíg ezt emésztgetik, megmutatom a végét is, amikor (tegnap) miniszterelnök urunk az árvízi védekezés alfája és omegájaként eljutott a végső és egyedül üdvözítő narrációhoz, miszerint, „ha Brüsszelre várnánk, nyakig állnánk a vízben”. Nem kell különösebb tehetség e kijelentés megfelelő fiókba rakásához, de ez a brüsszelezés delikát, hogy épp most erre nem adtak pénzt, aztán – ami szintén napirenden van – a határvédelemre sem, kissé elébb pedig a tanárok béremelésre szánt összeget sem utalták időben, mint emlékezhetünk.

Nagy Márton ugyanis ezt felelte a kérdésre: “Én azt gondolom, hogy a SPAR elkezdett politizálni, és ebben a térben mások a szabályok, ez egy normális dolog”. Hogy mi egy áruházlánc politizálása, illetve, a magyar politikai térben milyenek azok a másfajta szabályok, és hogyan működik ez az egész, nos, ez az, ami érdekes. Elöljáróban: lehet, hogy a SPAR még nem tudja, de már biztosan sejti, hogy Karthágó sorsára jut.

Semennyire. Pedig akkor még igazán ki sem jegecesedett a mi békegalamb szerepünk, Szijjártó még nem röpködött hetente Lavrovhoz, és ebben az időben még nem is vétózgatott a kormány az EU-ban Ukrajna kapcsán, csak sejteni lehetett, hogy ezt fogja csinálni. És most, hogy elmeséltem a két évvel ezelőtti életünket, azzal is egészítsük ki a tablót, hogy az ukránok nem álltak neki hőbörögni a misebor miatt, nem üzenték Orbánnak, hogy borítsa a saját fejére, hanem elfogadták, és nagy valószínűséggel el is szopogatták azóta.

2024-et írunk, amennyit azóta haladt előre a diktatúra kiépítése – és nem az árvízi védműveké, mert azt le sem szarták -, legalább annyira súlyosbodott a populizmus is, amit doktorminiszter urunk (Magyar Péter után loholva) most jól megmutatott. Megvolt a gumicsizma, és egy szeles hely, ahol a fotók készültek, s hozzá a drámai szöveg: „Ahol most állok, egy nap múlva már járhatatlan terület lesz. A várható, érkező nagy víztömeg holnapra már a fejem magasságában áll, rá egy-két napra pedig két méterrel följebb”.

Viszont akkor, még tizenegy évvel ezelőtt megtisztelt minket azzal, hogy gumicsizmát öltött, és képzelt aggódó beszélgetést produkált a megjelentekkel öblözetről és a mennyi a vízről, illetve a meddig fog ez még feljönni vizsgálódásról. Nem mondom, hogy nem volt kabaré, de valami törődés íze volt a dolognak, míg azonban most, 2024-ben már alig is foglalkozott az árral, bár arra még vette a fáradságot, hogy levitesse a seggét a helyszínre. Ott azonban csak annyit mondott, „kritikus napok jönnek”, és már suhant is tovább a páncélozott járművel.