Idegállapot ás alavjú
- Részletek
- Készült: 2024. március 13. szerda, 08:25
- Találatok: 1988
Egy sajátos állagú magyari organizmus a Momentum aktivistáját és a vele lévő karonülő (másfél éves) gyermekét először szeretettől vezérelve leköpte, majd pediglen mindkettejüket miheztartás végett akasztással fenyegette. Amikor pedig meglátta, hogy valaki telefonon rögzíti a felemelő aktust, a telefont kiverte a dokumentáló kezéből. A felvétel azonban megmaradt, és ezen az látszik, hogy a tomboló egyed tetves hazaárulóknak nevezi ellenségeit (a kisgyerekkel együtt), s így jósol nekik egyenkénti felakasztást a felebaráti szeretet nevében.
Orbán nagyobb dicsőségére, mert így megy ez Neriában. Az az érdekes az egészben azonban, hogy állítólag – legalábbis a Rogán-művek szerint – Magyarországon annyira jó, hogy ennél jobb már nem is lehet. A családok megvédve, a nyugdíjasok kitömve pénzzel, mindenki dolgozik, ráadásul a fizetések soha nem látott magasságokban, viszont a rezsi alig is, gyermekeink okosak és virulnak, és ők is megvédve, ezt el ne felejtsük. És mindezen felül lépten-nyomon megmutatkozik a jobboldali morális és intellektuális fölény. 
F. J. huszonhét éves magyar állampolgár egy Hódmezővásárhely közeli ültetvényen marihuánát termesztett, mint először kiderült azért, hogy az ebből befolyó profitból fedezze a háza felújítását. Ahogyan látszik, ez eddig színtiszta közgazdaságtan kiadásokról és bevételekről azzal az elégedett felsóhajtással: de jó, hogy a fiatalember nem lopni akart, ami tevékenység bevett és a nagyoknak legális pénzszerzési mód a NER-ben.
Sűrű hétvégénk volt nagyon, egy kisebb kötetre való történéssel, hogy mindenről is írna az ember krónikási buzgalmában. Az idő, s vele az életünk is véges azonban, ezért nem ejtünk szót Sulyok Tamás beiktatási ceremóniájáról, ami olyan volt, amilyen. Lovakkal, huszárokkal, papokkal, huszadrangú költő versével és egy beszéddel, amiben benne volt mind a feudálfasiszta NER, csak egy dologról nem esett szó, új elnökünk náci apukájáról, és arról, hogy a fiacska, aki az elnök, miért hazudozik róla.
Prágában, a V4-ek összejövetelén – mint tegnap elmeséltük – leordították a mi kedves vezetőnk fejét. Nem egyébért, mint azért, hogy megmutassák neki, nem közébük való. Ha úgy tetszik, az orra alá dörgölték a civilizációs különbségeket, miszerint nem komilfó (és felettébb káros) a barbárságot képviselni Európa közepén. Azt is láttuk, hogy a kampánygépezet erre másképp reagálni nem tudott, mint azt hajtogatta: nem is, nem is.
Ha Havasi Bertalan (OV sajtófőnöke) állítja azt mindenféle bizonyíték nélkül, hogy a mostani V4 találkozón nem is üvöltötték le Orbán fejét, akkor minden jogunk megvan a kételkedésre. Ebből fakad, hogy valószínűnek, mi több, igaznak tartjuk azt, amit Havasi tagad, azaz, doktorminiszter urunkat hangos szóval küldték el az anyukájába, ami így már egészen delikát sztori. Mert dübörög a magyar külpolitika.
Különös képződmény ez a mi NER-ünk. Szimbolikájában, képi világában és kereszténykedésében Horthy feudálfasiszta rendszerére hajaz (ispánok, vármegyék, bocskaik, parádés kocsisok, tömjénszag), ugyanakkor Orbán szóhasználatában fel-feltűnik a Harmadik Birodalom ideológiája, emellett törvényalkotásában a putyini fasizmus hatalomgyakorlását is követi (homofób törvény, szuverenitásvédelem, stb.).
A legfrissebb hír az a mára rendelt evangéliumban, hogy Rákay „Számolóművész” Fülöp eladja a Promenád24 hírportálban meglévő többségi tulajdonrészét, de előtte még utasította a szerkesztőséget, hogy állítsák le a Navracsics miniszter elleni hadjáratukat. Ez a Promenád24, ez úgy működik, mint az összes fideszista lap, s reményeink szerint, mire az írás végére érünk, bebizonyosodik, hogyan. Addig is azonban a kályhához fáradunk, és elindulunk első lépéseinkkel az in medias res kezdés után bele, a csudálatos történet mélyibe.
Szijjártó Péteren – így a Fideszen, következésképp Orbánon – legutóbb akkor hördültünk fel egy jámbor oroszlán hangján, amikor Lavrovval Navalnij temetése napján vacsorálgatott vigyorogva és egymás hátát lapogatva. Nemcsak a jó ízlés, a morál, hanem az általános emberi értékek hiányát véltük felfedezni ebben az aktusban, s ugyan csekély vigasz, de nem voltunk ezzel egyedül. A minap Donald Tusk, a lengyelek miniszterelnöke gondolta hasonlóan, aminek hangot is adott, mégpedig meglehetősen keresetlenül.
Nem túlzás, ha drámainak nevezzük azokat az adatokat, amelyek a magyar társadalom folyamatos elszegényedéséről szólnak. Nem lenézve a bolgárokat – mert eddig sem volt miért, ezután meg még inkább nincs-, de megelőztük őket. Mégpedig a fogyasztás hiányában, ami már nálunk a legalacsonyabb az Unióban, míg 2022-ben még a bolgároké volt ez a hátulról nézve dicsőséges első hely. Ha jól emlékszünk, Nagy Márton miniszter urunk ezt nem értette.