Hírek

Zavartalanul folytatódhat tehát – legalábbis Zuckerberg szerint – a magyar népek elhülyítése és bambaságba taszítása, ami ebből a szempontból azért visszatetsző, mert, ha belegondolunk, a Fidesz komplett propagandáját be lehetne tiltani ezen az alapon, azonban ez mégis él és virul, sőt, egyre agresszívebb. Mégis azon van az ember, ha már elég nagyfiú, akkor képes megvédeni saját magát az ilyen ártásoktól, nem kell neki ehhez a gépi dadus.

Az momentán nem ismeretes, hogy a háborúpárti nyugat (mint most már Orbán kimondott ellensége) hogyan viszonyul az előadáshoz, netán kékszegélyű kistányéron adja át Európa kulcsait a magyar megváltónak, ahogyan az szerinte illő és jogos volna. Az azonban bizonyos, hogy Moszkváig eljutott a hír a magyar kiállásról, és Putyin médiája (TASS) örömmel számolt be a leendő tagköztársaság megnyilvánulásáról, amely hitet tett Ukrajna bukása mellett.

Így kell ezt, hogy vita ne legyen utóbb sem, már most elmondhatjuk a végeredményt, miszerint egy, kettő, sokmillió ember ment ki a szigetre Ukrajna vereségéért, s ami ezzel egyet jelent, Orbán győzelméért demonstrálni, amit az egész világ szájtátva figyelt a Holdról, mert onnan is látszott. Hatalmas tanúságtétel ez az oroszok mellett, s ha a glóbusz valóban másra sem tud gondolni ma, mint erre, akkor nekik is garantált lesz a rosszullét.

Majdhogynem delikát, amikor a szóvivő arról mesél nekünk – és a nagyvilágnak is -, hogy Orbánt az Unió példátlan nyomás alá helyezi, főleg akkor, amikor kötelező érvényű döntést kell hozniuk, ám Orbán – így ez a Peszkov – mindig Budapest érdekeit (vö.: Magyarország) helyezi előtérbe. Ezért bántják őket a sorosista brüsszelek, ám mindebben az a felettébb érdekes, ebből úgy tűnik, hogy amikor Peszkov Budapestet mond, Moszkvát gondol.

Azt nem tudni, hogy a Fidesz névre hallgató csőcselék és csatolmányai, megafonok, origók, köztévék és a többi, illetve a kitartott uszítók civil szervezetnek vagy kutatóintézetnek álcázva, az elhülyített népek és a rettegő szolgák naponta hányszor ordítják a pofánkba a lecsupaszított propagandát, hogy elhajolni sem lehet előle. A baj viszont, hogy kevés a mondanivaló, limitált számú szavak hordozzák a félelemkeltést, és emiatt olykor elképesztő dolgok születnek.

Olyan homályos gőzök vannak Orbán fejében, hogy az európai széljobbot egyesítve menne neki Brüsszelnek, és olyan még homályosabb vágyak és álmok, hogy ő ott a fasiszták között valami vezérféle lenne. Ha ezt a meccset megnézzük, akkor momentán úgy áll, hogy Orbán-Valóság 0:2, és a bíró még le sem fújta a derbit, pedig állítólag az addig tart, míg a kedves vezető nem győz. De itt utalhatnánk a bilire és a belelógó ujjakra is.

Régi történet ez újólag előadva, s csak azért elevenítettük fel, mert ez a Landsbergis külügyminiszter tegnap kiabált (ordított) magyar „kollégájával” – akit Szijjártónak hívnak -, illetve a hangját felemelő csapathoz csatlakozott még a német, az ír és a lengyel, illetve más, néven nem nevezett külügyminiszterek is. Pedig az ordítás nem a diplomácia nyelve, a mi futsalosunknak azonban sikerült elérni, hogy az legyen. Ez azért jelent valamit.

Mégpedig a múlt század ötvenes éveinek lendülete, amely a párt soraiban kereste és találta meg az elhajlókat meg árulókat, mint amilyenek 2024-ben az emlegetett polgármester és választókerületi elnök. Csakhogynem azt a parancsot adta ki Menczer kommunikációs igazgató, hogy éberség, elvtársak, és akkor rögtön tudnánk, hol is élünk, bár sejtésünk most is van róla, hogy a NER-ben. Ami viszont ezek szerint ilyen.

De nem is ez. Nem a színpad a fontos itt nekünk Hódmezővásárhelyen, hanem a viszonylatok és a viselkedés. Az a ráismerés, mire megy az európai uralomra törő, tehát úgymond világpolitikai fajsúlyú vezérünk akkor, amikor zavar csúszik az erőbe. Más szemszögből szar kerül a propellerbe, és nem a forgatókönyv szerint kell a szerepet játszani magtárakban és lezárt utcákban a válogatott rajongók között. Hanem, amikor valami kis élet szaga kerekedik a létezésnek, ami a tapasztaltak alapján a mi Orbánunk számára nehezen viselhető.