Hírek

Egyébiránt, hogy mennyire nem érdekli ezeket se isten, se ember, azt a paksi bukott fideszes polgármester reakciója mutatja. Annyira penetránsan aljas, hogy megérdemli neve megörökítését, tehát úgy hívják a fidesztálibot, hogy Szabó Péter, aki a hétmilliárdos kasszacsapolást fennhangon üdvözölte, bizonyára abból a megfontolásból, hogy a paksiak, ha nem rá szavaztak, nem méltóak az életre, azaz, dögöljenek meg. Gondoljuk, innentől a jó paksiak nem is számítanak magyarnak, ahogyan sok milliónyian a NER-ben.

Nem hinnénk azonban, hogy ilyen irodalmi ihletések miatt nem látjuk és halljuk őt hála istennek, csupáncsak egyszerűen leszarja, hogy roskadófélben van a ház, és hámlik le a vakolat. Nem mennénk végig azonban jó Pató Pál uram mintáján, helyette itt van nekünk a saját kiábrándító valóságunk, ahol azt látjuk, egy dologban valóban olajozottan mennek a dolgok, ez pedig a lopás volna. Tegnap is hír jött vagy fél tucatnyiról, és még csak nem is volt ez túl sok.

Amúgy sikerült diplomáciai cirkuszt előállítani, de nem is a spanyolok, hanem az algériai nagykövetség juttatott el egy jegyzéket Szijjártó minisztériumába arra mutatva rá, hogy Rétvári hazudozik. Mielőtt nem értenénk, hogy miért fájt a magyar államtitkárnak a spanyolföldön történt gyilkosság, magyarázatot lelünk Imane Helifben, a bokszolóban, aki a magyar fogcsattogtatók közellensége lett, így hazája, Algéria is, aki benevezte a játékokra.

Másfelől az inflációt vizsgálva szokták emlegetni mondjuk a nyugdíjas bevásárlókosarat, mint aminek a tartalma sokkal jobban drágul, mint a nagy átlagból kiszámolt általános adat, itt lehet, hogy Mészáros-Garancsi kosarat alkalmaznak, hogy ne járjon rosszul az emlegetett két úriember (irónia). Ugyanakkor teljesen mindegy, milyen szerződést kötnek, a csatorna nyitva a közpénznek, mert a vizes vb is permanensen drágult két évvel a véget érte után is.

Minden centet megér, ha a végén Baján épülnek a kis modellrakéták, mert ebben az olvasatban Ferencz Orsolya egy modellező szakkört vezet, mégpedig rohadt drágát és nagyon jó pénzért. Én is szeretnék kisrakétát építeni, aztán fölrepíteni a levegőégbe a kertben a budi mögött, de, ha belegondolok, annak idején az úttörőtáborban már csináltam ilyesmit, csak akkor egy szifonpatron tartalma volt a hajtóanyag, csak ki kellett szúrni egy szöggel.

Mindezen örömökre legalább ma estig várni kell, de olyan meleg van amúgy, hogy alig is történt valami a propaganda-műhelyben. Fölborult a szokásos hétvégi menet. Mert az ember, aki immár tizenegyedik éve foglalkozik azzal, hogy napra nap dokumentálja a NER által determinált nyomorult életünket, szokva van ahhoz úgymond, hogyha hétvége, akkor Rétvári-jelentés mindenféle világra szóló sikerekről, Deutsch megenged valami bölcsességet „ennyi” leütéssel, ami nála az indián „uff”, és a hátország is aktív szokott lenni.

Viszont, mivel senkit nem hagynak az út szélén, ez az „úriember” egy állami cégnél kapott vezető pozíciót havi másfél millióért, tehát nem fenyegette az a veszély, hogy ki kelljen próbálnia azt az igazságot, amit ő hangoztatott, miszerint „meg lehet élni havi negyvenhétezer forintból”. Pökhendi, pofáncsapást érő duma volt, Zsiga et. azonban ezt nem kapta meg, és azóta is él, mint Marci Hevesen, vagy hal a vízben. A mór megtette, a mór mehetett.

A szavak úgy változnak át tetté, hogy észre sem vesszük, csak akkor, ha már fröcsög a vér, ahogyan arra az emberi faj, mint a létezők leggonoszabbika már számos (rengeteg) példát mutatott és ad ma is. Nos tehát, akkor: Vincze Minya esperes úr, amint ön felett szabadon rendelkezhetne, elsőként a tökeit tépné le (a nőkkel nem tudjuk, mi a helyzet). Ezután az összes lukába parazsat tenne, majd pediglen elevenen megnyúzná, végezetül pedig, mintegy hab a tortán, fel is négyelné önt. És akkor pislogni tetszene, mi van itt.