Beépített szépség
- Részletek
- Készült: 2024. november 18. hétfő, 08:06
- Találatok: 1955
„Tovább kell fokozni a béketörekvéseket…” – Ez volt Szijjártó külügyminiszterünk reakciója arra, hogy az a hatalom (vö.: Oroszország), amely kitüntette őt, terrorbombázást (rakétázást, drónozást) hajtott végre Ukrajna ellen, s mindeközben egy ilyen pusztító készség Kárpátalján, a magyar határtól néhány kilométerre okozott múlhatatlan örömöket az ottani Fidesz-szavazó magyaroknak. Épp emiatt duplán kellene morcosnak lenni Putyinra, olyan azonban nem hangzott el most sem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics álljon le.
Nem világos, mint ahogyan soha nem is volt az, kies hazánk béketörekvései miben állnának konkrétan az óbégatáson kívül, amitől az emberben immár az a kép alakul ki, olyan ez a békekárálás, mint a Beépített szépség című, amúgy degenerált filmalkotásban Sandra Bullock, aki a bikinijében a színpadon össze-vissza beszélt minden zöldséget, míg el nem hangzott a szájából a kötelező mondat, „legyen világbéke”, s akkor mindenki boldogan vigyorgott, hogy a foglalkozás elérte a célját, s eléggé bamba lett mindenki. 
Bár elborzadt az ember, mert nagyon rossz emlékeket hívott elő, annak idején mégis szinte csak vigyorgott, amikor Dúró Dóra könyvet darált. Ugyan tudtuk, mert a fülünkben csengett Heinrich Heine prófétikus sora: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”, mégis ránéztünk erre az egérszerű lényre, mint olyanra, aki annak ellenére, hogy elborzasztó dolgok vannak a fejében, de kevés ahhoz, hogy igazán ártani tudjon.
Most, hogy lecsengett a Trump győzelme miatt kialakult eufória, amelynek mámorában az a kényszerképzet alakult ki, hogy Orbán Viktor innentől a világ erős embere, aki a szalmahajúval az oldalán elhozza a békét, és újra nekifut Európa átalakításának a patriótáival, mondani kellett valamit arról is, hogy mi lesz itthon. Merthogy már készen is van az új világrend, csak éppen abban kies hazánk mint valami lukas fenekű ladik süllyed éppen, csűrdöngölésből ugyanis megélni nem lehet. Még bőséges körettel sem.
Van mit tanulni a magyar ellenzéknek arról, hogyan kell akaratukat átvinni az országgyűlésben. Nem tudjuk, hogyan állnak a népitánccal, de, ha nincs meg a ropni való készségük, sürgősen forduljanak népitánctanárhoz, és a haza fényre derül. A minta és példa Új-Zélandról jön, ahol is fél órára meg kellett szakítani a parlament csütörtöki ülését, mert Hana-Rawhiti Maipi-Clarke ellenzéki képviselő felszólalása helyett széttépte a szavazásra bocsátott törvényjavaslatot, és az ellenzék többi tagjával táncra perdült.
Menczer et. eddigi érdemei mellett immár keresztapa is lett. Előadásában, s mostantól, ha tetszik a Pártnak, minden szinten és fórumon, lapokban és degenerált megszólalásokban Magyar Péter neve Brüsszel Péter lesz. Hogy ez a frenetikus agybéli teljesítmény Menczer sajátja-e, vagy leírták neki egy cetlire, az nem ismeretes, de voltaképp mindegy is. Mindenképpen benne van a jobboldali szellemi fölény, a morálisról nem is beszélve.
Őszintén mondja az ember, hogy ezekben a sűrű napokban tényleg nem tudta, mi hiányzik, és kiderült, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes az. Minden külön értesítés helyett a vele készült interjúból elsőként idézzük fel azt a kitételt, miszerint a magyar külpolitika Mátyás király óta nem volt olyan erős, mint ezekben a napokban. A világ diplomáciájának központja Budapesten van, vélekedett még a rénszarvasvadász, de ebben a magunk részéről nem vagyunk annyira biztosak. 
Elnézve most már Nagy Márton miniszter urunk létformáját, arra kell rádöbbennünk, hogy akárha egy duci óvodás, a permanens Jézuska-várás állapotában leledzik. Az ilyesmi decemberben és óvodás körökben elnézhető és megszokott, miniszterként és éveken át nem annyira, de nekünk ezt dobta a gép. Az örökös jövőben élünk, mint Camus Sziszüphosza, aztán mindig lebunkóz a jelen. Elkészült a „
A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikai botrányát ígérte leleplezni Magyar Péter tegnap, amikor voltaképp egy előremenekülést hajtott végre a magyar politikai mocsokban. Emellett a Watergate-ügyhöz hasonlította a történetét, ami ugyan barokkos túlzásnak tűnik, de hívószónak jó. Már annak, aki emlékszik még erre, de ebben az országban nem tolonganak az ilyen organizmusok. A sparhelt mellett pláne.
„Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból, kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból” – mint ismeretes, Kosztolányi bácsi ezzel a sorral küldte el melegebb éghajlatra Babits tatát, mert ők sem szerették egymást. Azonban lényegükből fakadóan mindezt, mint a citátumból is kiderül, nagyon szép köntösbe voltak képesek öltöztetni. Ez pedig csak azért jutott az ember eszébe, mert Kocsis Máté is megint fölbukott a saját rémséges mélyeiből, hogy megmutassa a Fidesz esszenciáját, ami legegyszerűbben szólván maga a gyűlölet.