Hírek

Egyszer össze kellene számolni azokat a súlyos százmilliárdokat, amiket a mi pénzünkből fizetnek ki mindenféle kis fasiszta pörformanszokra itthon és külföldön egyaránt, hogy mennyi apanázs csöpög álcivil szervezetekre, kamu kutatóintézetekre és a kismalac kunkori farkára, amelyeknek aztán ilyen eredménye van, hogy a felsőbbrendűség mocskos tudatában észveszejtő ökörségeket beszéljenek a NER nagyjai és apróbb bohócai. Akárhány ilyenre nézünk rá, mindegyiken csak az uszítást találjuk.

Ez pedig azt bizonyítja a kifacsart értéktrendjükben, hogy rendszerük magasabb rendű a más országokénál, akik gazdaságban, szabadságban, az állampolgárok közérzetében sokkal jobban állnak, mint az övé, de az mind semmit nem ér, mert a lényeg a győzelem. Orbán Viktor beállt ebbe a sorba, s amiket amúgy az olimpia értékelése okán előadott, az teljesen új fénytörésbe helyezi a kedves vezetőt, erősebbé teszi az eddigi sanda gyanút, hogy teljesen elment az esze.

Nem mennénk itt bele a messzibb múltba, elég nekünk 2022-ig visszanézni a dolgokat, mikor is az LMP, és személyesen Ungár az úgynevezett ellenzéki összefogásnak köszönhette a parlamentbe jutást. És abban is egészen biztosak vagyunk, hogy 2026-ban az LMP így, ahogyan van, nem fog bejutni a parlamentbe, Ungár tehát kijelölte az elnyújtott hattyúdalt a pártjának, de nem fog megszakadni a szívünk, amikor eltűnnek a süllyesztőben. Függetlenül az ellenzék jelenlegi állapotától nézzük azonban az LMP-t és Ungárt jelenidőben.

A legfélelmetesebb azonban az volt, hogy mindig sokkal messzebb mentek el a kegyetlenségben, mint amit az ezredes valaha is gondolt volna. – Mindannyian értjük Marquez példabeszédét, elég csak a Fideszre és szabadcsapataira nézni, amelyekbe, és így az egyes emberekbe is olyan mélyen ásta be magát az elvakult hülyeség, hogy az ember elsőre elröhögi magát, aztán meg elborzad a kilátástalan alakoktól.

Mert és ugyanis a kínzások és megalázások olyan széles tárházát vonultatták fel, amit olvasva egy jogban járatos ember pontokba szedve hosszan sorolta a Btk. azon tételeit, amit a legjobb szándékkal is csak vadbarmoknak nevezhető táborszervezők megsértettek, s amelyek alapján egyesével, de halmazatilag is büntethetők volnának. A magunk részéről rácsodálkozó szájtátással néztük, miket kellett elszenvedni a gólyáknak, akik tanulni érkeztek az egyetemre.

Kovács levelező intése sem volt kisebb fajsúlyú a túlélést tekintve, mint az, hiszen a hőséges augusztusban megfagyni ugyan nem lehetett, de legalábbis macerás lett volna, ellenben jó esély mutatkozott arra, hogy az istennyila belecsap valaki fejébe, amitől ilyen rajzfilmes módra füstöl majd a buksija, haja pedig égnek mered. Vagy pediglen meghal, tehát nem volt egészen tréfadolog, viszont ezen a ponton kezdett kabaréba fordulni a tűzijáték feltétlen akarása, mint nemzeti nagylétünk újabb elmaradhatatlan esszenciája.

Az ünnep és a rendszer szerves fejlődése mutatkozik meg ebben, hogy a második hatalom tizenötödik évében a Karmelitában szabják meg a sör és a fröccs árát, hogy ez az egész voltaképp nem az, ami, nem az államalapítás ünneplése, hanem divertissement a gombáknak, a feledés aktusa, ha még van olyan tartalom az agyukban, ami kimosható, majd pátoszokkal kiöblíthető. Illetve alkohollal leszorítható a gyomorba. Cirkusz lett az ország, Orbán cirkusza, cukormáz a valóságon, s ha az immár négynapos búcsú nem lenne elég a talpasoknak, kapnak hozzá evangéliumot Kövértől. Nagyon aktív a napokban a pedellus.

Ugyanakkor a lettek vagy az észtek (és a többiek) nem érthetik ezeket a finomságokat, ők csak attól tartanak, hogy a Fidesz a schengeni határon belülre engedi az oroszokat, amiben a jelenlegi helyzetben elég nagy biztonsági kockázat rejlik. Éppen ezért a nyolcak udvariasan, ahogyan a diplomácia nyelve azt igényli, „aggodalmukat fejezték ki Magyarország döntése miatt”. Ezt a sztaniolba csomagolt aggódást aztán Szijjártó „hazugsághadjáratnak” nevezte, hogy az emberben fölötlik a kérdés: mi a jó isten baja van ennek.

Innentől nem fokoznám tovább az olvasóközönség érdeklődő toporgását, bár nagy valószínűséggel úgyis hallottak az eseményekről, hogy aszongya, a gólyatábor szervezői (EHK) megtiltották a hallgatóknak, hogy gumióvszert, magyarul kotont vigyenek magukkal a táborba. Többen tréfának vagy tévedésnek vélték a dolgot, de kiderült, nem az, egészen komolyan gondolják a tiltást, és indokuk is van rá. Attól, hogy nem lehet koton a táborlakóknál, azt remélik, hogy az ifjak önmegtartóztató életet élnek majd, és nem fognak üzekedni minden bokorban, mint a nyulak. Valami ilyesmi a vágyott cél.