Petiminiszter forródrótja
- Részletek
- Készült: 2023. június 27. kedd, 10:10
- Találatok: 1759
„És most megindulok Kínába” – így zárta Petiminiszter tegnapi sajtótájékoztatóját, mintha valami tank volna vagy rohamcsapat, amely elkezd dübörögni. Ezt a sajtótájékoztatót szinte már szokás szerint egyébként kizárólag fideszbaráti lapok „újságíróinak” tartotta a külügyminiszternek csúfolt petiminiszter, feltehetőleg azért, mert a másfajta újságírók valószínűleg kérdésekkel provokálták volna, és hová vezetne ez, ahogyan Mrs. Lipton szokta zárni bölcsességeit a Csengetett Mylordban. Pedig lett volna mit kérdezni petiminisztertől, aki először szólalt meg Prigozsin kabaréba fulladt villámforradalma után.
Voltaképp azt tudtuk meg, kézben tartotta a dolgokat, petiminiszter már minden kimenetelt ismert, már akkor, amikor még az érdekeltek sem, megengedőleg szinte azt sejtette, ő rendezte el a dolgokat. Megazisten a tulurszaros életben, jegyezzük meg ezen a ponton első kifogásként. És látjuk ám, hogy azért kellett baráti újságírókkal találkoznia kizárólag, hogy ott élesben ne hangozhassék el mindez, és hősünk ilyen kiskakasként zárhassa a monológját, ahogy zárta, hogy akkor ő megindul Kínába. De, hogy miért, azt sem kötötte a barátok orrára, ők meg nem kérdeztek, mert nem úgy dresszírozták őket a NER-ben. 
Tessenek figyelni az új szófordulatra, amit maga Orbán Viktor vezetett be a Fidesz szótárába, s most nézzük, miként terjed el szerte a NER-ben. Csinovnyikok, sajtó, szolgalelkűek majd nem győzik használni, Deutsch Tamás pedig már meg is tette az első bizonytalan lépést az ügyben. „
Prigozsin már Moszkva határában járt a katonáival, Putyin rég eliszkolt Moszkvából, az oroszok az autópályát törték fel, hogy a másik oroszok lassabban haladhassanak, lövészárkokat ástak az orosz főváros védelmére, tehát mindenki úgy látta, mindjárt elszabadul a pokol, de kormányunk és annak élén Orbán utcai harcos erősen hallgatott. Illetve a közösségi oldalán Tellér Gyulát búcsúztatta (háromszor is), aki – szerinte – harcos volt és harcosként távozott. Hogy épp történelem készül Oroszországban, amit amúgy az egész világ figyel, arról egy kurva szó el nem hangzott.
L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába. Szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne. Tündöklő abszurditásból persze nincs hiány.
Eddig nem tudtuk, hogy Maruzsa államtitkár a Fidesz mókamestere, de Gulyás miniszter felvilágosított róla. Hogy ez a Maruzsa miért tölti még be a magas hivatalt, miután szar került a propellerbe, és egy rossz kattintással a Telex megkapta a belső használatra szánt intelmét, miszerint „Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”, az egészen a kormányinfóig nem volt világos. Maruzsának mennie kellett volna, hiszen ez a szöveg egyrészt hazugságra való felbujtás, abban való részvétel, illetve annak eltussolása, így ez egyrészt majdnem büntetőjogi kategória, és akkor még a Tízparancsolatról nem is beszéltünk.
Ha lakhatási gondjaid volnának, sok a rezsi vagy nem bírod fizetni a lakbért, netalán a híd alatt hédereznél én nyájasom, vigasztaljon az a tudat, hogy viszont Toroczkai László, mihazánkos ingyenélőnek ilyen gondjai nincsenek. Mert és ugyanis a te pénzedből (közpénz) bérel neki az állam lakást. Száznyolc négyzetmétereset, lehetőleg közel a Parlamenthez és a mihazánkos székházhoz, hogy képviselő elvtársnak kényelmes legyen. Négyszázhatvanezer a bérleti díj, amit mi fizetünk neki, viszont az a sanda gyanú, hogy a társadalmi szerződésben, amit névleg megkötöttünk, ilyenről nem volt szó.
Már nem csak történelmet hamisítanak a NER tankönyvek, hanem fizikát is. Ezt nevezhetjük bízvást delikátnak, illetve vihoghatunk is rajta, mert tényleg röhejes. Ámde máris nem lesz az, ha jól belegondolunk. Nem vagyok egy fizikus, Sheldon pláne nem, és annak ellenére, hogy öregedvén már a fülem is lekonyul, arra azonban emlékszem még, ahogyan mindenki ebben az országban, hogy amikor az elektronyosságról tanultunk, létezett abban olyan fogalom, hogy soros kapcsolás. Még csak nem is kádári találmány ez, hanem régebbi, de az átkos odáig nem ment el, mint az új átkos, a NER, hogy szaknyelvet politikai okokból átírjon.
Levelet írt doktorminiszter urunk az államvizsgázóknak és érettségizőknek, akik majd a kiváltképp értékes dokumentumot a sikeres vizsgák után kapják kézhez. A diploma, illetve a bizonyítvány mellé különös ajándékul. Hogy milyen formában – bőrkötés, iniciálé, anyámvalaga – még nem tudható, de voltaképp nem is érdekes egyáltalán. Nem akarnék a végtelenben találkozó párhuzamosokat fölfedezni, de a kefebajuszos német káplár is megírta a Mein Kampf című dolgozatát, amit aztán minden friss házaspár megkapott az esküvő után mutatva azt, hogy a birodalom gondol rájuk, és az ünnepi alkalommal azt is közli, mit vár el tőlük.
Címünk ellenére, ami hangzatosra sikerült, ez a történet, illetve mesélés nem az általunk is tisztelt színészről szól, csupán szőrmentén, említés szintjén. Mint aki létével generálja a tébolyt, de ilyen indikátorok vagyunk mindannyian, akik mások vagyunk, mint ők. A megafonos emberek, akik amúgy annyit sem érdemelnének, hogy a kutya szőrében lakozó bolhák leköhögjék őket, mégis szóba kell hoznunk ezt a meg nem nevezhető seregletet, mert meglátjuk bennük az általánost a nyomorult egyesben. Azaz magát a kort, a NER-t, és benne magunkat.