Watergate? Itt? Nemá!
- Részletek
- Készült: 2024. november 11. hétfő, 09:50
- Találatok: 1820
A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikai botrányát ígérte leleplezni Magyar Péter tegnap, amikor voltaképp egy előremenekülést hajtott végre a magyar politikai mocsokban. Emellett a Watergate-ügyhöz hasonlította a történetét, ami ugyan barokkos túlzásnak tűnik, de hívószónak jó. Már annak, aki emlékszik még erre, de ebben az országban nem tolonganak az ilyen organizmusok. A sparhelt mellett pláne.
Abba – mármint a Watergate-ügybe, ami lehallgatási buli volt – Nixon elnök belebukott, de az Amerika és más korszak, a miénkhöz képest technikában a kőbalta, morálban pedig babazsúr. Amúgy egyébként, amit Magyar ezen a sajtótájékoztatón előadott, abban a Fidesz velejéig romlottsága és gonoszsága mutatkozott meg újólag, de tegye fel a kezét, aki ezzel minimum tizenöt – amúgy meg harminc – éve nincs tisztában. Azaz, ez nem egy nóvum. 
„Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból, kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból” – mint ismeretes, Kosztolányi bácsi ezzel a sorral küldte el melegebb éghajlatra Babits tatát, mert ők sem szerették egymást. Azonban lényegükből fakadóan mindezt, mint a citátumból is kiderül, nagyon szép köntösbe voltak képesek öltöztetni. Ez pedig csak azért jutott az ember eszébe, mert Kocsis Máté is megint fölbukott a saját rémséges mélyeiből, hogy megmutassa a Fidesz esszenciáját, ami legegyszerűbben szólván maga a gyűlölet.
Menczer Tamástól sok mindent megszoktunk már, s éppen ebből fakadón nincsenek illúzióink vele kapcsolatban. Tegnap azonban kiderült, tud szintet lépni még a szervilizmusban, illetve amit a levitézlett sportriporter, mostanság pedig a Fidesz kommunikációs igazgatója beszűkült tudattal előad, az már ezen is túlmegy. Valami új fogalmat kellene kitalálni rá, leginkább azonban úgy jellemezhetnénk, azon a szinten van, mint a Párt törzsbázisát alkotó gombák és moszatok, savas bácsik és esernyős nénik, így vannak ők meg egymásnak az ugaron.
Valami elemi, megmagyarázhatatlan ösztönön kívül nem igazán tudja az ember, miért a Puskás Arénában rendezték meg a mimagyarok az EPK csúcstalálkozóját. Orbán talán Azahriah művész urat irigyelte meg, aki a tavaszon háromszor is megtöltötte a nézőteret, s ha jobban belegondolunk, a Fidesznek sem volt más célja, mint a buli, illetve a kedves vezető hatalmas nagyságának alátámasztása képileg, ahogyan egyesével fogadja az érkezőket, mintha azok megadva magukat járultak volna elébe most, hogy készül a világ második ura lenni.
Olyan hangulatba került a Fidesz Trump győzelmétől, mintha itthon lett volna választás, amit megnyertek. Majdhogynem soha nem látott tűzijátékot kerekítettek a fátyolos őszi égboltra, ennek hiányában azonban akkora csűrdöngölés kezdődött, mint valami útszéli fogadóban éjféltájt, amikor bekiabálják, hogy ereszd el a hajamat. Ugyanakkor nem is ez volt a legérdekesebb és egyben leglehangolóbb az egészben, hanem a stílus.
Nagy bajban lehet megbízható káderek terén a Fidesz, ha rehabilitálja Szájer Józsefet. A csatornacsúszós kalandján túl, de éppen azzal bizonyítva ugyanis ő volt az, aki feketén-fehéren bizonyította be, vizet prédikálnak és bort isznak, hiszen maga az alaptörvény fogalmazója volt az, aki szembe ment az általa írt, és a fiúk számára szentírásként értelmezett „
Mindig érdekes, amikor doktorminiszter urunknak nem papírból kell megnyilvánulnia – legalábbis teljes egészében -, mert olyankor előtör belőle a nem tervezett, mérlegen mért világa. Igaz, ez sem sokkal jobb, mint a tervezőasztalon megrajzolt, de a spontaneitás mindig váratlan örömöket is hoz. Nemzetvezetőnk amúgy is a hatalomba belekábult, pökhendi alak, amikor azonban rögtönöznie kell, négyzetesen mutatkozik ez meg, aminek az iskolapéldája az volt, amikor érdemi válasz helyett boldog karácsonyt kívánt, mint emlékezhetünk.
Olyan szerencsében volt részünk, hogy doktorminiszter urunk ezen a héten nem pénteken, hanem vasárnap járult a kossuthi mikrofon elé az igehirdetésre. Ettől olyan evangélijom jellege lett az egésznek, csak azt nem hallottuk a végén, hogy a szentmise véget ért, menjünk békével. Ennek persze ontológiai okai is vannak, hiszen vezénylő tábornokunk ilyet hogyan is mondhatna, amikor a mikrofon mellől mindig valami csatába-háborúba távozik. Meg lipsiket cipelni a hátán tucatjával, foga között jatagán.
Áll a bál Ausztriában. Csattognak a fogak, és ordítanak a delikvensek, olyan a közéleti hangulat, akárha a kies Magyarországon volnánk, s ennek egyetlen egy oka van: arrafelé járt doktorminiszter urunk, maga Orbán Viktor. Aki mintha valami gonosz manó volna valami ócska meséből, hogy amerre megjelenik, jár és kel úgymond, ott elárad a gonoszság. Hogy ez nála genetikus defekt, a neveltetése vagy a neveletlensége hozza (a gyerekszoba híres hiánya), vagy megfontoltan rombol a kerek, nagy világban, az voltaképpen mindegy is.