Kitüntetve
- Részletek
- Készült: 2024. augusztus 31. szombat, 09:27
- Találatok: 1934
Többszörösen is megérdemli Ungváry Zsolt, hogy a nevén nevezzük. Egyrészt, augusztus 20. alkalmából miniszteri elismerő oklevelet kapott, s ha már Fásy Ádám lovagkeresztje bekerül az annalesekbe, őt sem szabad kihagyni, hogy láthassa az utókor, mi folyt itt a NER tizenötödik évében. Ungváry Zsolt „tanárember” volna, valamint könyvtáros. Az oklevelét kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül kapta, de, ahogyan Fásynál sem látjuk az indoklásul előadott teljesítményt, ennél az Ungvárynál még inkább nem.
Okot és indokot tehát másutt kell keresnünk, és meg is találjuk abban a dolgozatban, amit „tanár úr” a Demokrata című nyomdaipari termékben tett közzé, s amelyet szőrmentén régebben már érinettünk. Ebben, mint emlékezhetünk, Donáth Annát elveteti az anyja, így megvalósul a budapesti olimpia. A szerző fikciójában Donáth meg nem születésének eredményeként Hámori Luca olimpiai bajnok lesz, az éremtáblázat élén pedig Kína és a Donald Trump által vezetett Egyesült Államok után Oroszország és Magyarország következne. 
Mintegy varázsütésre, viszont jól körülírthatóan jelennek meg vagy valós, vagy pediglen kitalált felmérések arról, hogy a magyar társadalom igenis azt szeretné, ha azok a komisz kölkek (vö.: közjószágok) nem vinnék be az iskolába az okostelefonjukat. Mert miként azt az egyik nervezető újságíró megdörgedelmeskedte, azon csak a 2X2-őt számolnák ki, és ők is milyen jól megvoltak a maguk palatáblás idejében enélkül.
Tüntetést – fáklyás felvonulást – tartott tegnap este a DK, mert a fideszes kormányhivatal – és most már a Fővárosi Törvényszék – szerint is nem lehet elnevezni egy nyomorult sétányt Horn Gyuláról. Az indoklás szerint „közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”. 
Törölte Iványi egyházának iskoláit és óvodáját a nyilvántartásból a kormányhivatal. Most, az iskolakezdés előtt, arra hivatkozva, hogy a MET nem képes biztosítani a törvényben előírt működési feltételeket, ami helyzet azért állott elő, mert az állam elszedte a pénzüket, azután, hogy még azt sem adta oda nekik, ami törvényileg járna. Hosszú évek hadjárata vezetett erre a gyászos eredményre, az az üldözés, amit Iványi azért szenvedett el, mert nem állt be a sorba.
Közleményt adott ki Lázár János minisztériuma, amelyben azt tudatták a nagyérdeművel – akik képtelenek voltak vasúttal eljutni A-ból B-be -, miszerint „Terv szerint haladnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új Campusának munkálatai”. Csak, hogy tudjuk, mi a fontos, és mi nem. Lázár Jánosnak minimum vasárnap este óta nem kellene miniszternek lennie a Keletinél történt kisiklás miatt, és nem csak ennyi volt a MÁV rovásán ezekben a napokban.
Az elhangzottak után csak az az egy kérdés maradt, hogy hivatalos álláspontnak nevezhető-e, amit Szijjártó a Tranzit Fesztiválon a cuki kis pólójában előadott. Mert, ha igen, akkor elég nagy a baj, illetve, ha mégsem – és csak a kis janicsárok cukkolására mondta, amit mondott – akkor is. Mielőtt azonban bővebben, mintegy behatóan megvizsgálnánk a külügyes fejének éjfekete tartalmát, újólag elcsodálkozunk azon – vagy nem is igazán -, hogy a NER-ben mennyi pénz jut a bűzös eszmék terjesztésére. (Rengeteg.)
Mindig tanulunk valami újat. Azt épp nem most – mert a történelem már régóta példázza -, hogy autokrata vezetők (másképpen diktátorok) a sportot előszeretettel használják országuk, s ami ezzel egylényegű, a saját nagyságuk igazolására, ami abból fakad, ha már másban nem, legalább ezen a téren igazolva lássák, hogy ami belőlük következve kiábrándító, az mégis jó, hiszen a vezetésük alatt, mintegy annak segedelmével termel ki magából a nemzet nagyszerű fiakat.
Ungár Péter voltaképp kimondta, amit eddig is tudtunk, hogy ő személy szerint, valamint a pártja, az LMP is „kicsekkolt” az „intézményes ellenzékből”. Ami az érdekes ebben, nem értjük az intézményes ellenzék fogalmát, hogy egy párt mitől volna az, másrészt föltennénk azt az apró, de eléggé fontos kérdést: mért, eddig benne volt-e ebben a tömörülésben. Itt, a közelmúltban a Vitézyvel folytatott színjáték mutatja ennek az ellenkezőjét, még távolabbról azonban már Schiffer gyalázatos működése is erre utalt.
Aureliano Buendia ezredes fénykorában, hatalma csúcsán egy képzeletbeli, három méteres kört húzott maga köré, amelybe senki emberfia be nem léphetett, kizárólag, ha ő erre külön engedélyt adott. De nem is ez volt az érdekes igazán, hanem az, ebben az időben jutott el oda, hogy voltaképp parancsokat sem kellett kiadnia, hiszen a katonái és a környezete szinte kitalálta mit szeretne, elébe ment az óhajainak.