A Nike cipő hatása a nagykövetekre
- Részletek
- Készült: 2023. szeptember 17. vasárnap, 10:19
- Találatok: 1627
Petiminiszter cipőt vett. Szíve joga, ő sem járhat mezítláb, csak az értelmezhető nehezen, miért kell ebből játékfilmet készíteni, és az orrunk alá dörgölni. Mindemellett a vásárlás feltételei voltak érdekesek, mégpedig az ár, és a fizetési mód, illetve a hozzácsapott családi idill története. Hetvenötezret kóstált a Nike Air Jordan true blue, Petiminiszter pedig kápéval egyenlítette ki a számlát, ami elgondolkodtató. Hogy miért kápé, hogy ez valami ösztönös önvédelem-e, mert a kártyának nyoma marad, míg ennek meg nem egyáltalán.
Rossz amerikai krimikben szoktak csalódottak lenni a nyomozók, hogy készpénzzel fizetett az ellenőrizni kívánt alak, tehát követhetetlen, azaz meglép. Ha az ember egy maffiakormány tagja, akkor lehetnek benne ilyen ösztönök, ha már nem is tudatos, de Petiminiszter ki is hangsúlyozta, hogy fizetni „készpénz, mindig”, ami elgondolkodtatja az embert. Ám lehet ez részünkről szimpla rosszindulat is, mégis, olyan időket élünk, hogy ezt is vállaljuk. Még az áron sem rugózunk túl sokat, ha egyáltalán ilyen nyugdíjas tekintettel. 
Petiminiszter kivitte megával Törökbe’ a Lőrincet, a Mészárost. Bemutatta őtet helyi üzletembereknek úgy, mint Közép-Európa legsikeresebb vasútépítő cégének vezetőjét. Nem kellett volna. Miként egyáltalán nem volt szükséges minderről a találkáról képpel örvendeztetni meg minket, mert összeszorult az a hatalmasan bozontos szívünk. Egy pillanatra nem figyeltünk, és majdnem megszántuk a Lőrincet, ahogyan ül ott az üzletemberek között akkora magányosságban, akárha született Buendia volna. Pedig nem az.
Mikor mi: vagy neonáci csődület, vagy most épp demográfiai csúcs van minálunk. Majdnem ugyanolyan résztvevőkkel, de ez nem is érdekes igazán. Sokadik csúcs ez már a népesedésről, aminek az az íve, hogy nem feltétlenül emiatt és azóta, de folyamatosan csökken Magyarországon a születések száma. Összefoglalva tehát, lópikulát se ér ez a csúcs, mert nem beszélni kellene róla, hanem csinálni. Vagy inkább, mert maga Novák Katalin nacsasszony, aki a megnyitó beszédet mondta, fogalmazott úgy, hogy a „családok a szabadságharcukat vívják” – amire majd visszatérünk -, illik hát ide a szlogen a boldogabb időkből: Love, not War!
A mókásabb kedvű, ámde a NER-t módfelett rühellő honfitársaink tegnap a történések nyomán annak adtak hangot a szájbertérben, hogy már csak egy nagy doboz popcorn szükséges számukra a felhőtlen boldogsághoz, és kerek lesz a világ. Ahogyan a foteljükben hátradőlve, majszolgatva élvezik az eseményeket, amelyek bőségesen és az ő kedvükre sorjáztak a koraőszi hőségben. Szöllősi György a Nemzeti Sport – Orbán kizárólagosan kedvenc lapja, amiből a kormány tízezer példányra fizet elő – főszerkesztője. Nem ezért épp, de emellett kegyelmes urunk kebelbéli cimborája is, valamint a „magyar futball utazó nagykövete”.
Egyre kilátástalanabb helyzetbe került az Orbán-kormány által gyakorlatilag üldözött Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. 
Azon megy a rugózás így utólag – mintha nem lenne teljesen mindegy -, hogy a gyereket kivágták-e az Alexandra könyvesboltból, vagy csak eltanácsolták a felnőtt irodalom polcaitól. Felnőttön itt ne olyan tartalmakat tessenek érteni, mint a felnőttfilmek, amelyeket amúgy oly nagy előszeretettel élvez a magyar, hanem mondjuk Tolsztojt – vagy akárki hegyomlást -, akik könyvei borítóján nem szerepel az ifjúsági-, vagy gyermekirodalom kitétel. Azaz, akármely világirodalom (vagy magyar) remekét, amelyeket amúgy olvasni jó. Nem, mint például Orbán idézeteket a falon.
A kötcsei bográcsozás közben Orbán delirált is egy kicsit, kiszivárogtatandó belső használatra. S hogy minden undorunk ellenére szólunk róla, az azért van, mert a következő hetekben és hónapokban ezt fogjuk visszahallani mindenhonnan és a legkülönbözőbb formákban, és ez azért lesz pikáns, mert a kötcsei tartalmaknak – ahogyan ez már megszokott – az ég egy világon semmi közük a valósághoz. Azon kár merengeni, hogy Orbán hülye, vagy csak tetteti, de az már egy szint, amikor nem a bávatagoknak szánt pénteki böfögésben beszél zöldségeket, mert azoknak mindegy, hanem az általa felhízlalt úgynevezett elitnek.
Körülbelül akkor, amikor Rákay Filip aranyszínű Mercedessel gördült be Kötcsére – ami mindent elmond a nagy filmcsináló esztétikai mércéjéről -, özv. Horváthné, a kedves Erzsi néni elkezdett kotorászni a pénztárcájában valami maradék apró után, hogy száraz zsömlét vegyen a cikóriájához, mert úgy érezte, hogy erősen korog a gyomra.
Van ez a képünk. Az, midőn doktorminiszter urunk kikel a habokból, máskor gondosan befésült haja hátranyalva, hab testén pedig megcsillannak az apró vízcseppek, mint mindmegannyi gyémánt. A távolban pedig egy fehér vitorla kék tenger ködén átragyog. Ez a felvétel, hacsak nem gyöngyhalász a lelkem, egy nyaralás idillje, ami viszont egyébként nincsen is. Folyik a vita arról, hogy ez valóban lesivideó volt-e az Adrián, vagy fondorlatos elterelő hadművelet, hogy legyen gumicsont nekünk úgymond.