Szánalmas
- Részletek
- Készült: 2024. március 30. szombat, 09:56
- Találatok: 1833
„Én a miniszterelnök vagyok” – emlékszünk még, hogy pár napja ez a mi egyetlenünk ezzel a mondattal tette önazonossá magát, amikor kérdéssel zaklatták, és ez jutott eszébe menekülő útvonalként. Hogy miért nem akar beszélni arról, amiről érdeklődtek. Egyáltalán, amióta Gyurcsány annak idején letarolta őt a televízió stúdiójában, a többség számára gyakorlatilag megnémult, s ez a rengeteg év alakította aztán úgy, hogy bár miniszterelnök, de voltaképp köze nincs a valósághoz. Igazából nem is akarja, hogy legyen.
Én a miniszterelnök vagyok, kormányzati ügyekkel foglalkozom – egészítsük ki azért a mondatot, ahogyan akkor és ott elhangzott -, ám azért csupán, hogy lássuk, mik azok a kormányzati ügyek. Azok, amelyek fontosabbak éppen ebben a pillanatban, amikor Magyar P. jóvoltából csapkod a mennykő, és a Fidesz monolit és ciklopi hatalmi építménye inog és recseg. Nos, először is – és tán pont akkor, amikor megfogalmazódott a kétszer is idézett mondat -, doktorminiszter urunk azzal foglalatoskodott, hogy boldog húsvétot kívánjon a horgászoknak. 
Krisjanis Karins lett külügyminiszter, Szijjártó Péter pediglen a magyar. Az északi ember lemondott a hivataláról épp, a miénk nem. Mindketten szeretnek repülőzni, az egyik belebukik, a másik nem. Karins külügyminiszter még akkor, amikor miniszterelnök volt, ahelyett, hogy menetrend szerinti géppel utazott volna, bérelt néhányszor, ezért a lett főügyészség a közvagyon esetleges pazarlása miatt eljárást indított ellene.
Azt mondja az ötös számú tagkönyv, azaz Bayer Zs., ez a morális világítótorony, hogy „mi itt, a Fideszben, nagyjából tíz éve tudjuk, miképpen bánik a feleségével” – mármint Magyar Péter. „Nagyjából tíz éve rühelljük, utáljuk, kerüljük, megvetjük ezt a senkit, ezt a gazembert…” – teszi még hozzá bájos-negédesen. Ezen a ponton pedig Gulyás Gergely holdvilágképe merül föl bennünk elsőként, akivel a megvetett (rühellt, utált, került) organizmus barátilag szokott vacsorálgatni. Hogy akkor Gulyással mi van. Ő micsoda a Brehmben.
A tegnap nyilvánosságra került hangfelvétel miatt helyzet van, s ebben a helyzetben valakinek, valakiknek (mindenkinek) le kellene mondania. Ha volna újszülött az olvasók közt, akkor nagyon röviden arról van szó, hogy az Orbán kormány akkor még hivatalban lévő igazságügyminiszterének szájából hangzott el az, hogy Rogán Antal kihúzatta saját magát – és a cimboráit – egy nyomozati anyagból. Ez minden normális helyen bűncselekmény.
Nagy Márton miniszter perrel fenyegette meg a SPAR-t a magyar kormány jó hírnevének megsértése miatt. Mielőtt tisztába tennénk, ez miért is képtelenség, idézzük azért fel ezt a csudálatos történetet, amely ím, lassan eljut a végkifejletig. Minden az extraprofitadóval kezdődött, ami sarc nem egyéb, mint a magyar kormány útonállása a neki nem kedves cégekkel szemben kettős céllal. Elszedni a pénzüket, és elűzni őket az országból, vagy, ha már kivéreztek, olcsóért fölvásárolni azokat.
Ha nem látták volna, elmesélem, amikor az Agymenőkben Wolowitz űrhajós volt, s visszatérvén az anyaföldre önmagát csak ekként tudta meghatározni és értelmezni. Miután szüpögve és sírdogálva, először hangosabban majd egyre halkabban mondogatta, én űrhajós vagyok, és aztán elhalt az önazonosság bizonygatása, azt is elmesélte a kedves feleségének (Bernadett), hogy ha ez a tudat (űrhajós) nincsen neki, akkor semmilye sincs, és az énje föloldódik a nagybüdös semmiben.
Bár kacifántosan lett megfogalmazva, mi, porbfingók úgy értelmeztük a Magyar Közlönyben megjelent jogszabálymódosítást, hogy ezentúl a NER-elit (abban az értelemben, ahogyan gondoljuk) is jogosult katonai védelemre. Jelentsen ez bármit is. „A vezérkari főnök egyes felső vezetők házas- vagy élettársa és gyermeke részére biztosítja a Honvédségnek a felkészített erőkkel védett személyek személykísérésében való részvételéhez szükséges személyi és technikai feltételeket”. – Ez volt érvényben eddig.
Sulyok Tamás államelnökünk első hivatalos útja Lengyelországba vezetett, mint a legfrissebb hírek szólnak erről, elfedve azt, hogy nem igazán kellene utazgatnia. Hivatalosan főleg nem, mivel már korábban is bebizonyosodott, hogy méltatlan a méltóságra (közjogi), de ez sem a Fideszt, sem őt egyáltalán nem zavarja. Kezdődött a filoszemita papával ugye, akiről kiderült először, hogy virtigli náci volt, de a fiacskája erről egy öblöset hazudott.
Orbán Viktor – megkésve tán, de törve nem – levélben gratulált Vlagyimir Putyinnak elsöprő választási győzelméhez, az uniós vezetők közül egyetlenként. Nem véletlenül maradt magára a sündörgésben, ugyanis az orosz a világ civilizált részében háborús bűnösként van nyilvántartva, ellene elfogatóparancsot adtak ki. Nem tudható, ennek érvényt is szereznének, ha olyan idegen országba tévedne, ahol ezek szerint körözik (wanted), mert az orosz nem utazgat, főleg nem ilyen helyekre. Nem is hívják. Szóba sem állnak vele.