Szégyen ez az ember
- Részletek
- Készült: 2024. április 26. péntek, 08:00
- Találatok: 1906
Hirtelen nem tudom, de voltaképp nem is érdekes igazán, melyik történt előbb: a Szakma Sztáron, illetve a CPAC-n való igehirdetés, de ez Orbán legújabb mérlege. A Szakma Sztár című rendezvényen nemes egyszerűséggel megfenyegette az irodistákat, számítógépes szakembereket, meg mindenkit, aki nem olajtól iszamos kézzel keresi a kenyerét, hogy reszkessenek, mert nem lesz rájuk szükség, hanem kizárólag szakmunkásokra, akiket szerinte nem tudnak leváltani a robotok. Azokat meg igen.
Lehetne hosszan mesélni, miért mondott hatalmas ökörséget a kedves vezető, de felesleges. Mert tudjuk, hogy virtigli populista a lelkem, aki organizmusoknak az a jellemzője, hogy mindenkinek azt mondják, amit azok hallani szeretnének. Ha irodisták előtt lépett volna fel, ugyanígy állította volna ennek az ellenkezőjét, ahogyan ő maga is volt már földműves és közalkalmazott, utcai harcos vagy jámbor nagypapa. Tök mindegy ennek a manusnak, csak a hatalom megmaradjon és a jó kis pénzjárás. 
Menczer Tamás pedig megvédte. Hogy mit, az nehezen eldönthető, mert Magyarországról beszél, ám abba a hibába esik (vagy bűnbe gusztus szerint), hogy a Fideszt és annak mindenható urát azonosítja ezzel a szerencsétlen országgal, ami ellen kézzel-lábbal szoktunk tiltakozni. Sikertelenül. Pedig elég sok minden másképpen volna, ha ilyen alapvetésekkel tisztában lenne a Párt, az efféle reményeink azonban hiábavalóak.
Szijjártó futsalos, ez a mi külügyesünk az EU külügyminisztereinek luxemburgi tanácskozásán hőbörgött, és jelentette be, Magyarország (illetve ebben az olvasatban kizárólag a Fidesz) immár kétmilliárd eurót blokkol abból a közös uniós forrásból, amely az Ukrajnának juttatott fegyverszállítások refinanszírozására szolgál. Még csak nem is a békére hivatkozva tette s teszi ezt, hogy ne tudjanak az ukránok (mint a mi kedves vezetőnk) lőni mindenre, ami mozog, hanem pár szem gyógyszer miatt (szimbolikusan természetesen).
„Ha most nem is könnyű a helyzet, rendbe fogjuk hozni a dolgokat, és a gazdavilág meg fogja találni a számítását” – jelentette ki Magyarország örökös miniszterelnöke egy magtárban, Nemesgörzsönyben. Mivelhogy kampány van. Nem tudom, érezzük-e ennek a mondatnak a fonákságait, mert az az ember mondta, aki másodjára immár tizennegyedik éve dirigál, ezen belül is nyolc éve teljhatalommal, rendeleti kormányzással (tömeges bevándorlás okozta veszélyhelyzet 2016-tól, aztán a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, a járvány miatti veszélyhelyzet, majd a háborús veszélyhelyzet) irányítja a birodalmát.
Volt egy vasárnapi posztja doktorminiszter urunknak, amelyben tizenhétszer szerepelt a háború szó. Ha most őt emiatt papagájnak neveznénk, akkor nem tudni, megsértődhetne-e, mert emlékszünk Svejk dilemmájára a fogdavagonban, ahol azt a kérdést tette fel, joga volna-e az őt őriző katonának fölhúzni az orrát, ha pézsmapocok elnevezéssel illetné. Ezek komoly dilemmák, mert meghatározzák két ember viszonyát, és épp emiatt azon gondolkozunk el, Orbán Viktor egyáltalán méltó-e a papagáj titulusra, vagy valami rosszabb annál.
O. Viktor, a kedves vezető profilképet cserélt a Facebook-oldalán. Szép darab, sok munka lehetett vele, amíg olyan lett, amilyen. Dolgozatunkhoz azért nem tettük ide illusztrációként, mert nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy elmegy a kedves étvágyuk. Aki mégis vállalja a kihívást, föl is keresheti ezt a lapot a szájbertér tengerében, aki félős kicsit, annak szavakban elmondjuk a látványt. Hogy milyen is.
Mint éppen most kiderült, az egész magyar sajtópiacon a Magyar Nemzet névre hallgató nyomdaipari termék vesztette el tavaly a legtöbb sajtópert. A Fidesz többi propagandaterméke sem panaszkodhat, de ezek között e téren elsőnek lenni delikát, ami egy dologra biztosan utal, hogy ez a lap kevéssé tekinthető szavahihetőnek, azaz ez hazudja a legtöbbet. Az ilyesmi nem nóvum a Fidesz-sajtónál úgy általában, ezért tartja őket a gazda. De ezt is tudjuk.
Végül bírósági döntés mondta ki, hogy az európai szélsőjobb krémje (alja) mégiscsak konferenciázhat Brüsszelben. Ettől a mi miniszterelnökünk pedig állapotba jött, és diadalmi jelentéseket kezdett küldözgetni, mint a fosógalamb a sakktáblán, hogy őt nem lehet elhallgattatni, ahogyan ifjúkorában a kommunisták sem tudták. Itt egy pöttyet megint fényesebb lett a múlt, mint amilyen valójában volt, de momentán erre nem adunk, mert megszoktuk a történelem átírását.