Parázs a lukunkba
- Részletek
- Készült: 2024. augusztus 09. péntek, 09:59
- Találatok: 1827
Most képzelje el a nyájas olvasó az alábbiakat. Ha önnek tetszett az olimpia megnyitója, felfedezte annak kultúrtörténeti, történelmi és netán esztétikai értékeit, pláne talán elégedetten és elaléltan csettintett a látottak miatt, akkor iszonyú sors vár (vagy várhat) testére és lelkére. Feltéve, ha Vincze Minya István református esperes úr, illetve az ő csapatai kezébe kerülne. Még akkor is, ha csak teoretikusan, elméletileg mintegy, bár figyelembe kell vennünk, hogy nagyon szűk a mezsgye és könnyű az átjárhatóság.
A szavak úgy változnak át tetté, hogy észre sem vesszük, csak akkor, ha már fröcsög a vér, ahogyan arra az emberi faj, mint a létezők leggonoszabbika már számos (rengeteg) példát mutatott és ad ma is. Nos tehát, akkor: Vincze Minya esperes úr, amint ön felett szabadon rendelkezhetne, elsőként a tökeit tépné le (a nőkkel nem tudjuk, mi a helyzet). Ezután az összes lukába parazsat tenne, majd pediglen elevenen megnyúzná, végezetül pedig, mintegy hab a tortán, fel is négyelné önt. És akkor pislogni tetszene, mi van itt. 
Hogy pénzért lehet venni mindenféle (ezredes és alezredes) rendfokozatokat a minisztériumtól, annak az a célja állítólag, hogy a „magyar társadalom és a magyar honvédség kapcsolata erősödjék”. Nem tudjuk belátni, miért kellene cimboráknak lennie e két halmaznak, s ez hogyan valósulhatna meg, hogy elmennének-e sörözni így ketten, lányok után kajtatni, vagy tényleg mi. Erősödik bennünk az az érzés, mintha Svejkkel ülnénk a fogdavagonban, és hallgatnánk a történeteket, de ennél azért többről van szó.
A belpolitika, jelesül a SZUH és Lánczi et. nem elterelte a figyelmünket, csak épp fontosabbnak tűnt róla morfondírozni tegnap, mint Iránról, Izraelről és Szijjártóról, de mára eljött ennek is az ideje. Ez az érdekes, hogy a futsalos mennyire gyakran kerül címlapra minálunk, amit viszont nem az indokol, hogy milyen hasznosan, kies hazánk javára sürög-forog, hanem az, mennyi kifogásolni valót találunk működésében. Nem széles jókedvünkben énekeljük meg tehát olyan gyakran, hanem országunk (s benne magunk) miatt való aggódásunk okán.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZUH), élén a sokak által méltán gyűlölt és megvetett Lánczi Tamással, nem akarja békiben hagyni az Átlátszó lapot, az oknyomozó portált, amely élen jár a Fidesz korrupcióinak leleplezésében. Az Átlátszó egyszer már fityiszt mutatott Lánczinak, és hosszan, pontokba szedve, jogi érveléssel magyarázta el neki, miért nem működik vele együtt, miért nem ad meg neki adatokat saját magáról.
MCC Feszt volt Esztergomban. Mint az közismert ez az MCC (Mathias Corvinus Collegium) a Fidesz janicsárképzője annyi súlyos milliárdokkal kitömve, hogy a kórházak csak álmodozhatnak róla. A feszt pedig az ő bulijuk ekképpen közpénzen. S hogy milyen jellegű is, arra bizonyítékunk van, mégpedig az, hogy a legjobban várt sztárfellépő Szijjártó Péter volt. Meg is telt a nagyszínpad előtti tér, ifjaink inni készültek Szijjártó bülbülszavait.
Nem akarna az ember már a több mint egy hete tartó woke-LMBTQ-keresztény vonatra újra felszállni, de akkora a hangzavar, ami kényszerít. Nem a megoldás szempontjából, sem az igazságtevés, a győzelem miatt pedig végképp nem, hanem amiatt, hogy önmagunkat nyugtassuk meg, nem vagyunk egyedül, mi több, nem vagyunk kisebbségben azzal a morális tartással, ami alapvető emberséget, toleranciát és civilizációt tételez az ocsmány csatazajban.
Érdemes itt egy pillanatra megállni és felidézni, hogy kiket is akart Oroszország visszakapni az élmúlt évtizedekben soha nem látott méretű fogolycserében, mert hogy a KGB utódja, az FSZB sem hagy senkit az út szélén.
Az lenne ám a szép, a csudálatos dolog, ha a MOB beleállna a Mi Hazánk kérésébe (követelésébe), és a magyar sportküldöttség nem venne részt az olimpia záróünnepségén. Mert – miként aggódnak -, semmilyen biztosítékot nem látnak arra, hogy a botrányos előadássorozat ne ismétlődjön meg. Egy hete volt a világ egyik felét nagyszerűségével, a másikat képzelt sértettséggel sokkoló megnyitó, amire a Mi Hazánk utal, s ezek szerint nem bírják feledni. Hogyan is lehetne azt, ugye.
Pakson a választások előtt a fideszesek azzal kampányoltak, ha nem rájuk szavaz a nép, elszedik a város pénzét. Ez ugyan a NER-ben bevett szokás, a paksiak mégis azt hitték, blöffölnek a fiúk, de aztán kiderült: nem. Bosszúálló kormányunk különleges gazdasági övezetté nyilvánította a paksi erőmű területét, és egy tollvonással elvett így a várostól hétmilliárd forintot, ami uszkve a költségvetés harmada. Megígérték, megcsinálták.