Patrióta megváltó
- Részletek
- Készült: 2024. július 01. hétfő, 09:12
- Találatok: 1802
Tegnap született, illetve előtérbe került egy fogalom, ami mostantól nagy valószínűséggel mindenhonnan ömleni fog, és úgy elveszíti – ha már meg nem történt – jelentését, mint az összes, amit a Fidesz (Orbán) összetaknyozott. Mint a nemzeti, vagy a család vagy akármi. Erre a sorsra kezdett jutni tegnap a „patrióta”, amit kínjában Orbán önmagában felfedezett, és tele is ordította vele a világot.
Még „patrióta kiáltvány” is született, amely hosszan taglalja az összes hülyeséget, ami mostanában a kedves vezető fejében bolyong, komolyságáról azonban csak annyit, hogy az is szerepel benne, ne vonják meg tőle a vétójogot, és kapja meg mind a sok uniós pénzt, ami azért nem jön, mert az Unió ellensége, s egyben ráadásul a saját hazájáé is. Nehéz belátni, miként passzol ehhez a patriotizmus, leginkább sehogy. 
Keresem a neten Orbán Viktor bölcs meglátását, ezúttal a focival, a magyar válogatottal kapcsolatban, de nem találom. Úgy látszik nem mozgok elég otthonosan a google-kutatásban, ezért aztán nem is tudom pontosan idézni. 
Mindig akadnak különös, szókimondó emberek Orbánnal szemben, akik olykor félreteszik a diplomáciai udvariaskodást: mondhatni, ami a szívükön, az a szájukon. Általában belőlük lesznek a fideszes legendáriumban népünk ellenségei, akik nem tisztelnek minket, meg akarják mondani, hogyan éljünk, gendereket, migránsokat reánk erőltető belzebubok. De ezt fölösleges tovább ragozni, hiszen mindannyian ismerjük a véget nem érő sztorit.
Ursula von der Leyen újabb öt évig az Európai Bizottság elnöke lesz. Így döntöttek a „
Véget értek tehát a nehéz napok. Ezeket, mint emlékezhetünk, doktorminiszter urunk jelölte ki önmagának arra az intervallumra, amíg el nem dől, hogy a futball istene mennyire lesz kegyes, és alakítja úgy az eredményeket, hogy a mi fiainknak ne érjen véget az éjszaka. De tegnap mégis megtörtént a tragédia. Mostanáig még nem nyilatkoztak meg a fideszisták, nem szarták tele a Facebookot, ma azonban minden bizonnyal csurig lesz pátoszos műtakonnyal, hogy mi voltunk a jobbak, de a tuggyukik miatt nem sikerült.
Toppantott Szijjártó Péter a kis lábával, mert mérges volt nagyon. Most, ha tehetné, mind az összes uniós országok nagyköveteit együtt rendelné be a hivatalába kioktatni őket. Ott toporogna a sok nagykövet Szijjártó folyosóján sorban állva a kokiért meg sallerért, és kérdezgetnék, merre van a budi, mert rájuk ért a szükség a rengeteg várakozásban. Ez lenne az ideális állapot szijjártói szemszögből, viszont a világ egészen másképpen működik.
A századik percben rúgott góllal győzte le a magyar láblabdás válogatott a skótokat. Ezzel pedig jogot szerzett arra, várakozzon, hátha akad nála rosszabb a sok közül, és vigaszágon becsusszanjon a legjobb tizenhatba. Erre semmi garancia nincsen. Matematikai esélynek szokták nevezni az ilyet, kies hazánk azonban – illetve annak egy része – olyan eufóriába került ettől, mintha magát az Eb-t nyerte volna meg a csapat. Már megint nem ért véget az éjszaka.
Az Európai Parlamentben a német nagyon szélsőjobbos (neonáci) AfD párt frakció létrehozását tervezi a hangzatos, és Orbánnak oly kedvesnek tűnhető Szuverenisták néven. Ez az AfD mókás társaság, még a Le Pen vezette ID frakcióból is kipenderítették őket orosz és kínai kémkedési gyanú, illetve a nácizmus relativizálása miatt. Hiába sündörögnének vissza, nem megy. Ám mivel, ha frakcióban ülnek, nagyobb költségvetési támogatást kapnak, több megszólalási lehetőségük adódhat, mintha függetlenek volnának, ezért kell nekik a Szuverenitás csoport.
Lezajlott hát a Budapest Pride megint. Ki ott volt rajta, ki pediglen nem. Kötelező ezen részt venni nem muszáj, nem is ajánlott, nem is tiltott, hanem egyfajta lelki kényszer. Bizonyos empátiát tételez, egyfajta világlátást, hogy úgy ne mondjuk, filozófiát is, mert nem színekről, nem vonulásról, nem beszédekről vagy akár zenéről van szó. A mai Magyarországon a regnáló hatalom jellegéből fakadóan a Pride-on való részvétel morális minimum.