Hírek

Mint a kisujjam, annyira, ahogyan szokták mondani. A háborút megállítani nem tudom, ami, mint számodra is ismeretes, a szomszédban zajlik már több mint két éve. Lavrov komám is azért tüntetett ki és ölelt a kebelére, hogy minden eszközömmel csikarjam ki a békét, ahogyan neki tetszik, miközben a plecsnit a lukamba tűzte, akkor is azt susogta a fülembe, hogy vétó, Peter, vétó mindhalálig, és ennek én igyekeztem megfelelni, de most már kevés vagyok.

Olybá tűnik, hogy a mi kis zsebzsarnokunk végleg letett arról, hogy a választópolgárok azon részét szólítsa meg, akik közel tizenöt évi szellemi – és egyéb – dúlás után még tudnak és hajlandóak gondolkozni. Nagyon úgy látszik, hogy az Alexandra asszonyság által képviselt nívó a Fidesz mostani kampányának közös eleme, s ez a gombáknak és moszatoknak szól. Itt már nem is csak leegyszerűsített üzenetekről van szó, hanem közelítünk az agytörzsi működéshez, büfi, kaki, pelus, elégedett szundikálás, ami elég.

Amúgy szintén a kínai híriroda szerint a két vezető és házastársaik együtt tekintették meg Budapestet, és gyönyörködtek a Duna mindkét oldalát felölelő panorámában. Ez az idill, és a bűnös város állapota nagyon messze van attól a képtől, amit Szentkirályi elvtársnő mutat be a kampányában az ő gombáinak és moszatainak zebrák után sóhajtozva (és egyebek), de a hadügyminiszterné annyira nem játszik, hogy fölösleges is vele foglalkozni. Orbánnal is csak azért, mert az orrunk előtt adja el az országot szerelmetes révedezés közben.

Kampány van. Ez onnan is tudható, hogyha az ember megnyitja a csapot egy kis víz után vágyakozva, akkor abból háború ömlik elő. Ez – úgy vélik – olyannyira bevált 2022-ben, hogy most négyzetre emelték, ami tébolyból a Magyar Nemzet névre hallgató izé akképp veszi ki a részét, hogy részletesen bemutatja, mire lenne képes Budapesttel egyetlen putyini atom, miként lógnának a fákról a belek, mert nem győzött Orbán Viktor.

Annak idején Erdogan fogdmegjei magyar embereket vertek, de az is rendben volt, mint ahogyan kormányzati szinten ezzel sincsen semmi baj. Hiszen, amikor Gulyás Gergelyt megkérdezték a jelenségről a kormányinfón, hogy is van ez a hídon dirigáló kínaiakkal, azt felelte: „Tompos szavahihetőségére nem lehet kristálypalotát építeni”. Azaz, a magyar ember hazudik, holott videó is van a történtekről, de Gulyás ezzel azt mondta, nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Plusz lehazugozta Tompost.

Meg a versei is. Minden bántja ezeket, s ha már az irodalom felől támadni őt nem lehet, mert vannak ledönthetetlen szobrok, akkor emberi minőségébe kötnek bele. Tisztára, mint a mai karaktergyilkosságok, így hangzik ennek a Szentesi Zöldinek a hitvány emberezése, ami érthető módon zavarja a folyó innenső partján állókat. Mint amilyen például Kaltenbach Jenő, a volt ombudsman, aki ennek hangot is adott. (Van, amikor nem lehet hallgatni.)

Nagy Márton azért hasznos számunkra mégis, mert egy új, mókás szemüvegen keresztül mutatja meg nekünk a kajla világot. Ha úgy tetszik, Örkény módján a lába között hátranézve, ami a groteszk alapállapota volna, de Nagynál inkább már a téboly előszobája. Jó, ha tudjuk ugyanis – így ez a mi miniszterünk még régebben -, hogy nem azért zuhant be a fogyasztás, mert nem volnánk képesek megvenni a mannát, hanem, mert spórolunk.

A maturálók egyébiránt képeket kaptak ajándokul és bíztatásul, amely képeken fideszisták szerepelnek, amikor a Holocénban még ők is érettségiztek (tablókép), illetve olyan fölvételek, amelyeken meg az látszik, hová jutottak. Elsőként bíztató az a történelmi tény, hogy tűnjenek bármilyen kreténnek, érettségijük azért van. Erről ennyit, és arról sem egy szót sem, milyenek is ezek a tablóképek, mert nem ezen élcelődni érkeztünk ide.

Végül is abban is van anya, de nem akarunk ízetlenkedni. Ugyanakkor a kommentelők egy nem figyelmen kívül hagyható része vádiratot rittyentett a szocreál kép alá, hosszan sorolva, a Fidesz (és Orbán) mit nem tett meg az édesanyákért a hülyeség mantrázásán kívül. Bőséges a lista, és nem vennénk végig darabonként, egypár opusz a szegénységről szól, mások a családi pótlékról, aztán a gyerekvédelemről, pedofíliáról és egyebekről. Ezerkétszáz hozzászólás lelhető fel ott, és abból ilyen Balzac-féle társadalomábrázoló katedrális tűnik elő.