Hírek

S bár arra vonatkozó reményeink nincsenek, hogy valami érdemben változzék, mégis jobb dolog alaposan látni azt, mivel állunk szemben, mi teszi tönkre az életünket, hogyan néz ránk a tágas külvilág. Aztán mindezek után röhögni vagy zokogni gusztus szerint. Mindebből kitetszik, hogy az ember úgy igazából semmit nem remél, mert tudja, hogy Orbán hatalma a kerítésen belül időtlen és megdönthetetlen, egyedül arra nézvést adnak az ilyesmik útmutatást, hol és miért pukkadhat ki az a lufi, amit vezérünk több mint egy évtizede fúj.

Bayer működése ebből az aspektusból azért érdekes, mert ő, amikor a szokott stílusában általa ellenségnek vélt emberekről beszélt – és itt mindegy is kiről vagy kikről -, rend szerint előkerültek a kommunista apák vagy nagyapák, sőt, kijelentve azt is, hogy a család igenis számít. Persze akkor, ha Bayer valakit le akar járatni, illetve a pártja szellemében vagy éppen megbízásából ordenáré lejárató kampányt kell folytatni valaki ellen. Ilyenkor Bayer eszköztárában a felmenők nagyon is hangsúlyos szerepet kaptak és kapnak.

Ívet húzott ugyanis a jogállam minden titkának tudója enmaga evolúciójában, amelyben szavai szerint „babakocsit tologató háromgyermekes édesanyából brüsszeli harcos” lett, ami idea nem tudjuk, korrelál-e a nagyvezír utcai harcos énjével hátán cipelve tucatjával a lipsiket, és más ilyen, a butaság bátorságával megfogalmazott cuki kurvaságok, amelyek azonban bizonyosan tetszetősen hangzanak a rájuk szavazó bávatagok számára.

De ebből is világítótoronyként emelkedett ki történésasszony fajsúlyos kijelentése Németország megszűntéről, amihöz képest szót sem érdemelne, ha uszkve másfél év elteltével, azaz most ne aggódna az amúgy megszűnt ország demokráciájáért. Mindez – a demokrácia siratása – egy fideszista szájából különösen delikát, Schmidt Mária azonban erre is képes rátenni egy lapáttal, hiszen a német náciknak keres méltó helyet Németországban.

És elcsodálkozott. De nem feszítjük tovább a húrt, kikerekítjük a történetet, ami az, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata mögül kihátrált egy szponzor. Egy állami tulajdonú cég egyébként, akinek a vezetőjét a hírt véve Kubatov, aki akkor még rohadt erősnek érezte magát, fel akarta koncoltatni, négybe vágni, vagy csak kiheréltetni gusztus szerint. De olyan erővel ordította tele a világot, hogy még a Holdról is hallatszott, mert felsejlett, hogy valami balos ármány és cselszövés állhat a csapatot (klubot) ért mérhetetlen csapás mögött.

De nem is ez, és még csak nem is a levelekben foglalt sugallatok, amik arra késztetik az embert, hogy foglalkozzék a NER eme ocsmány szeletével már megint, hanem a végeredmény és annak kihirdetése. A kormányszóvivő, azaz, a hadügyminiszterné tette közzé a teljes sikert, ami az, hogy állítólag – mert ellenőrizni mód nincs – másfél millió lenne azon organizmusok száma, akik kitöltötték, visszaküldték, ami nem babra megy, azt, és adják majd így a soha nem volt nemzeti fölhatalmazást valamire. De erről se tudjuk momentán, mi volna az.

Még a szélsőjobbra sem. Máshová pedig az eltelt legsikeresebb tíz év után már nem is indulhatnak, de ez legyen ez ő nyomoruk, és sajnálatosan vele együtt a miénk is. De nézzük, miből élünk ma, ezen a szép, szeles téli napon. Orbán Balázsból élünk, ő horgasztott minket írásra. Tudják, ő az, aki a nagyfőnök politikai tanácsadójaként olyan hülyeségeket beszél, mint egy körmét reszelgető nyuszi, és ez most sincsen másként. Ez a termetre és jellegre is kisebbik Orbán, ez nagy filozófus, ő volt az, aki üres lapokkal adatott ki könyvet lipsigyalázásként.

Ezen a cirkuszon és a kirakaton kívül nem sok értelme volt az egésznek, hacsak nem az, hogy megmutatta Orbán helyét a palettán, miszerint olyanokkal bazsevál együtt, akiknek másutt a szagát se nagyon bírnák. És ez a szag beleivódott egyetlenünk ruhájába, párlik ki belőle, hogy honnan jött és merre tart, ez pedig nem igazán a ma civilizáltnak nevezett világ, hanem annak a pereme, amelynek az a célja, hogy bomlassza azt.

Csak a megfogalmazások változnak képesség és gusztus szerint, a lényeg azonban egy és ugyanaz mindahány, a bávatagoknak küldött üzenetben, olyan jó lesz nekünk, hogy alig is bírjuk elviselni. Nem mennénk egészen végig az üzeneteken, csak kiemeljük miheztartás végett például Lázár Jánosét, ami és aki szerint „jó lesz és bőség lesz, minden rendben lesz”. Akárha valamiféle próféta, csupán azt nem fejtette ki a rókaképű, kire gondol az eljövendő Kánaán haszonélvezői között, de egészen biztosan nem reánk.