Hírek

A gőzök azonban itt maradtak. Kiosztották az Unióban a főbb szerepeket, Orbánnak pedig semmi sem jutott, mi több, még bele sem szólhatott a „nagyok” dolgába, amire azt találta ki, hogy az a koalíció (ő nevezte így), ami most létrejött, nem a nép akarata szerint való. Tudjuk, hogy a népakarat az volna orbáni értelmezésben, hogy ő legyen a király, sajnálatos módon azonban ez nem manifesztálódik. Momentán a jelek szerint még bohócnak sem kell.

Eddig még nem történt meg, de nem lennék meglepve, ha felfedeznék ebben is a Soros-szálat, a nyugat összeesküvését, a gendert meg az ellenzéket, amelynek tagjai csapatunk sikere ellen szorítottak (imádkoztak). Olyan ez, mint a politeista világban, hogy kinek az istene erősebb meg hatalmasabb, így a fideszisták helyében elgondolkoznék, Máriát, mint akinek az országa volnánk, nem lenne-e jobb lecserélni valami sok karú és hatalmasabb imádnivalóra. Vagy jobban viselkedni, hogy a megváltó anyja szeresse őket kicsit.

Látva a mimagyarok tobzódását a ganyéban, azt az orbáni filozófiát, hogy ők botok kívánnak lenni a küllők között, s, hogy a gombák is értsék, az lett, hogy egyszerűen tele lett a töke mind az összes országoknak kies hazánkkal, illetve ami vele egyet jelent sajnálatosan, a Fidesszel, és egészen profánul kihagytak minket (Fidesz, Szijjártó, Orbán) a döntésből, és nélkülünk szavazták meg az Ukrajnának küldendő pénzt – illetve most még annak csak egy részét.

Ezek itt nem a fanyalgás sorai, hanem a józanságé, mert másképpen nem lehet szemlélni a történéseket, ha az ember nem a meghirdetett új vallásként tekint a futballra, amely ilyen eseményekkor (mint például egy Eb) csúcsra jár. Olyan az ország, mit egy eszét vesztett sámán, s ha az ember nem ordít meg vonaglik gyönyörűségében, akkor nem is magyar. Illetve, mint emlékezhetünk, ha nem fideszes, szurkolni sincsen joga, mert nem érdemli meg.

Össze is gyűjtögették a hasonszőrűeket, görög, lengyel, szlovák, spanyol, román polulistákat, plusz egy magyart a Mi Hazánkból. Örülünk, hogy a magyar neonácik megtalálták a haverjaikat, és ők is boldogok, meglesz a frakció, amelynek feltétele huszonhárom képviselő legalább hét országból. Mindenki elégedett, csak a Fidesz nem lehet az, ugyanis ide sem kellenek. Mint előtte nem kellettek Meloninak, a már emlegetett Le Pennek sem, momentán árván várják a sorsukat, hogyan lesz ebből Brüsszel bevétele és irányváltás.

Ám mivel, mint az elébb megmutattuk, nem kötelező, az, ha valaki épp ott van vagy nincs, üzenetet hordoz a mélyrétegekről. A Pride nem egyéb a NER-ben, mint kiállás amellett, hogy minden ember szabadnak születik, minden ember egyenlő (mindentől függetlenül), és sajnálatos módon, ha nem is kötelező a részvétel, de mivel a NER (a Fidesz és minden hívő meg haszonélvező) tagadja ezt a két alapértéket, ez az esemény a NER elleni tiltakozás is.

Néha meghív magához hasonló állapotban lévő organizmusokat, hogy dicsőítsék őt. Ilyen volt legutóbb Carlos Torrender, argentin oktatásügyi államtitkár, aki azért érkezett, hogy tanulmányozza a magyar oktatási rendszert, amit majd a pampákon is bevezetne. Hogy erről mit beszélt, az érdektelen és az ő nyomora, ennél érdekesebb a véleménye Orbán Viktorról, és itt látjuk, nagy valószínűséggel azért hívták őt Budapestre, hogy a Mandinernek elmesélhesse: szerinte Orbán egy látnok. Azt nem fejtette ki, mit lát, helyette elmondta a megdicsőült maga.

Ő pedig, amióta az aranyhalait elsiratta, mint akiket az energiaválság miatt a haver tavába kellett költöztetni albérletbe, nem vehető igazán komolyan. Elcseszte úgymond az efféle renoméját (ha egyáltalán). Hiába öltött azóta okulárét magára, hogy okosabbnak látszódjék meg komoly alaknak, tudjuk ki ő és honnan jött, csak azt nem, hová megy. És most, hogy elhelyeztük hősünket térben és illékony időben, felidézzük szavait, hogy miért ihletett meg minket, akárha mackóvágy a mézet. Azaz, költői pennánkat feledve, nézzük, miből élünk.

Hogy Mészáros meg magángépen iramlott (suhant), miközben az is kiderült, hogy megkezdte szokásos nyári körútját a jachtja, már az sem nóvum. Semmi sem ebből a szempontból, mert a mimagyarnak ilyesfajta ingerküszöbe már nincs is, mert, ha volna, már régen egyenes kaszával indulna a Karmelitába menekülésre noszogatni a kedves vezetőt. Látunk ilyet? Nem. Kell tartania ettől a nagyfőnöknek? Egyáltalán. Tehát nincs miről beszélni.