Menni, maradni, visszajönni
- Részletek
- Készült: 2024. november 05. kedd, 10:23
- Találatok: 1874
Mindig érdekes, amikor doktorminiszter urunknak nem papírból kell megnyilvánulnia – legalábbis teljes egészében -, mert olyankor előtör belőle a nem tervezett, mérlegen mért világa. Igaz, ez sem sokkal jobb, mint a tervezőasztalon megrajzolt, de a spontaneitás mindig váratlan örömöket is hoz. Nemzetvezetőnk amúgy is a hatalomba belekábult, pökhendi alak, amikor azonban rögtönöznie kell, négyzetesen mutatkozik ez meg, aminek az iskolapéldája az volt, amikor érdemi válasz helyett boldog karácsonyt kívánt, mint emlékezhetünk.
A parlamentben vannak olykor ilyen alkalmak, mint tegnap is, amikor OV nem tudott mit kezdeni azzal a szomorú ténnyel, hogy Románia is – mint voltaképp mindenki – elhúzott már mellettünk, miközben mi azzal voltunk elfoglalva, hogy Ausztriát előzzük a kanyarban, de nem néztünk bele a visszapillantó tükörbe. Vannak ilyen balesetek az autóversenyzésben, egy ország irányításában esni ebbe a hibába viszont nem hiba, hanem bűn, amivel nem ártana szembe nézni, de ilyet hiába is várnánk kormányzó erőinktől. 
Olyan szerencsében volt részünk, hogy doktorminiszter urunk ezen a héten nem pénteken, hanem vasárnap járult a kossuthi mikrofon elé az igehirdetésre. Ettől olyan evangélijom jellege lett az egésznek, csak azt nem hallottuk a végén, hogy a szentmise véget ért, menjünk békével. Ennek persze ontológiai okai is vannak, hiszen vezénylő tábornokunk ilyet hogyan is mondhatna, amikor a mikrofon mellől mindig valami csatába-háborúba távozik. Meg lipsiket cipelni a hátán tucatjával, foga között jatagán.
Áll a bál Ausztriában. Csattognak a fogak, és ordítanak a delikvensek, olyan a közéleti hangulat, akárha a kies Magyarországon volnánk, s ennek egyetlen egy oka van: arrafelé járt doktorminiszter urunk, maga Orbán Viktor. Aki mintha valami gonosz manó volna valami ócska meséből, hogy amerre megjelenik, jár és kel úgymond, ott elárad a gonoszság. Hogy ez nála genetikus defekt, a neveltetése vagy a neveletlensége hozza (a gyerekszoba híres hiánya), vagy megfontoltan rombol a kerek, nagy világban, az voltaképpen mindegy is.
Miközben elámultan és kellően iszonyodva néztük a napokban, ahogyan Orbán és kinyújtott kislábujja, Szijjártó, Virág elvtárs szellemében fokozza a nemzetközi helyzetet, hazánkat pedig valami alsó polcra tuszkolja be a kultúrállamok sorában (ha egyáltalán van még valami közünk ezekhez), nos, mindeközben a rezsimnek gondoskodnia kell a pénzügyekről is.
Ilyen napokon, mint ez a mai is, az elmúlt években az ember félre szokta tenni a köznapi énjét. Mert bármi furcsa is, vagy szokatlan, vannak azért fontosabb dolgok, ha úgy tetszik, általános emberiek, amelyek kívül állanak a Fidesz megszabta téren és időn. A halottakra való emlékezés talán a legősibb valami, ami az embert emberré teszi, és már akkor is benne volt az életünkben, amikor bölényeket föstöttünk a barlang falára.
Miközben Orbán Grúziában hirdetett választási végeredményt, itthoni munkásságának egy részeredménye látott napvilágot, derült ki mintegy. A tudósítások szerint a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a számok még a legpesszimistább elemzők számainál is rosszabbak lettek. Recesszióban vagyunk, ám az a legszebb az egészben, hogy Nagy Márton még ilyen adatok mellett is képes volt soha nem látott sikertörténetekről beszélni, és minden baj okát a német gazdaságban megtalálni.
Habár tudtuk, ennek ellenére két napja azért mindenféle kétségekkel néztük, mi a jó istennek ment Orbán (és társai) Grúziába szélsebesen a káoszba. Tegnap aztán kiderült mellbevágóan. Nem csak, hogy jelenlétével és képzelt politikai súlyával legitimálja a választások eredményét, hanem, akár valami atyaisten – vagy inkább Putyin küldötte és kinyújtott karja – szavakkal is kimondja az ítéletet, szerinte ott minden demokratikus volt, a választások tiszták voltak, a lebonyolításban kifogásolni valót találni nem lehetett.
A hátországban a magyar versenyképesség növelése, meg a semleges gazdaság szellemében tegnap két dolog derült ki. Vőmuram (lásd: a nemzet veje, úgy is mint Tiborcz) cégbirodalma egy törvénymódosítás miatt nem fizetett társasági adót 2017-óta, s így mintegy harminc milliárd forint maradt a zsebében. A lipsik szerint ez a törvénymódosítás direkt neki lett megszavaztatva a bátorakkal, ám őket a NER nem tartja tényezőnek.
Tegnap azon méláztunk, s ugyan annyira nem csodálkoztunk, csak betettük a megfelelő fiókba, hogy doktorminiszter urunk már akkor gratulált a grúz választás putyinista állítólagos győztesének, amikor még ki sem hirdették az eredményt. Szokatlan a diplomáciában, ilyen azonban Magyarországnak nincsen. Ehelyett nem tudjuk, kies hazánknak mi van helyette, de népies nyelven szarkavarásnak lehetne nevezni, olyannak, aminek semmi köze hazánk érdekeihez, és Orbán szempontjából is nehezen értelmezhető.