Hírek

Navracsics Tibornak az a bűne – ha úgy tetszik, fideszi szemszögből eredendő -, hogy kezet fogott Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Ennyi, nem több és nem kevesebb, de, hogy milyen világban élünk, jól mutatja, emiatt Navracsics miniszter ettől a Promenád24-től olyan bánásmódot kapott, mintha mondjuk maga lenne a patás Gyurcsány, még jó, hogy az édesanyját nem szidták teli pofával. Első blikkre az ember azt hihette, na, itt a kilövési engedély Navracsics miniszterre, de van pár fordulat a sztoriban.

„Ünnepi lakomát rendezni Alekszej Navalnij temetésének napján… csak egy újabb olyan jelzés a magyar kormánytól, amelyet erkölcsi és politikai okokból nehezen tudunk elfogadni.” – Mint tudjuk azonban, a magyar kormányt az ilyesmik meghatni nem szokták, ők kitartóan robognak mindenkivel szemben az autópályán, miközben hangosan rikácsolnak. Szijjártó is húzott még egy lapot mindezek után a tizenkilencére, és diplomáciai bravúrnak nevezte a hányni való vacsoráját, szerencsére épp nem melegítő gatyában mondva el mindezt.

Nem tudjuk, mi olyan bonyolult benne, a jelenséget a fogyasztás bezuhanásának nevezi a sajtó, és bizonyíték is van rá. Áfából ugyanis jóval kevesebb folyt be a büdzsébe, mint amit terveztek, vagy szerettek volna. És arra is emlékszünk, hogy Nagy miniszter szerint nem a pénz hiányzik a magyarok zsebéből, hanem taktikáznak. Csak bíztatni kell őket, bátorítani, és máris mindenki szalad a boltba, aztán két pofára tömi a homárt papa, mama, gyerekek.

Főleg annak fényében, hogy a jogállamot, ha úgy tetszik, az alkotmányos rendet sikerült megdönteniük annak ellenére, hogy a puccs 2006-ban nem járt sikerrel. Az akkor regnáló hatalom nem volt elég „tökös” ahhoz, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, csak úgy, mint akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, mintha piknikezne a téren. Tizennyolc év telt el idestova, azok pedig, akik akkor a felbujtók voltak, ma még mindig fizetnek a csőcseléknek.

Sokadjára hozott így már szégyent Magyarországra, s ezzel értelemszerűen minket is besároz. Mármint azokat, akikben náluknál több morál lakik, de valljuk meg, ez a szint olyan alacsonyan van, hogy nem nehéz kitűnni belőle. Szijjártónak ez a képe Lavrov oldalán, vele teljesen egyetértésben, arra int minket, hogy amikor az orosz-ukrán háború kapcsán barbárság és civilizáció összecsapásáról beszélünk, egyben Szijjártót is a túloldalra illőnek látjuk.

Vagy valami más ez az egész, és mind az összes Orbán kirakati bábuja csupán. Az derült ki tegnap, hogy Sulyok elnök apukája „nem a kommunisták ártatlan áldozata”, hanem egy szimpla náci szimpatizáns, antiszemita ügyvéd volt. Amikor ez délután, akárha derült égből a villámcsapás, napvilágot látott, rögtön jöttek az első reakciók: senki nem tehet arról, kik voltak a szülei, mert értelemszerűen nem válogathatja meg őket. Sulyok esetében azonban nem csak erről a biológiai determinációról van szó, hanem profánul arról, hogy hazudott.

Orbán, mint tudjuk. De ettől Nagy miniszter kognitív képességei meg nem változtak, csak épp védve érzi magát. Érinthetetlennek mintegy, de ez legyen az ő nyomora, ha nem látja Balog és Novák sorsát, hogy senki nincs biztonságban, ha a vezér hatalmáról van szó. Ez az MNB-s történet azonban ennél is cifrább, hiszen mindeközben Varga Mihály miniszter arról ábrándozik, hogy ő meg az „utolsó csavarig” látni szeretné Matolcsy alapítványait (jujj), és itt szállt be a csetepatéba maga a nagyfőnök (OV), aki szerint az MBN szent és sérthetetlen.

Hogy Orbán hatalmi bűvkörén belülre kerülnek ilyen kérdésekkel provokáló alakok, az a rendszer zavarodottságát mutatja. Aztán, ahogyan ezekre a kérdésekre válaszol, az pedig magának a nagyvezírnek a nyüszítését, mert és ugyanis, hiába tűnik olybá, hogy a szokott nyegle és pofába mászó módján elegánsan tér ki a válaszok elől, minden érdeklődés az elevenjébe hatol, s ha volna jelleme vagy lelkiismerete, akkor rég megtört volna már. Ilyen készségei azonban nincsenek, ezért a válaszok is egyformák: „Az elnökasszonyhoz forduljon”.

Szalma Botondnak, a párt kampányfőnökének van humorérzéke, hiszen kijelentette: „lehet, hogy dollárt kerestek”, majd jó munkát kívánt a NAV-nak a tényfeltáráshoz. Nem akarnánk a kampányfőnök fényes jókedvét lelohasztani, de néhány napja idéztük Virág elvtárs örökbecsű alapigazságát arról, hogy öt perc alatt bárkiről képes bebizonyítani, hogy bűnös, s körülnézve a NER-ben, olybá tűnik, hogy kezdünk megint ilyen időket élni. Illetve annyiban módosítanunk kell a látleletet, hogy inkább putyini lesz a kor, és nem Rákosi No.2.