Vissza, tekintés – Orbán Viktor találkozott egy elégedett nyugdíjassal
- Részletek
- Készült: 2025. május 12. hétfő, 02:41
- Találatok: 1960
Nyolc évvel ezelőtt, 2017 május 7-én, nagyon irigyelték Bözsi nénit a nagygéciek, mert meglátogatta őt a miniszterelnök. Saját autókonvojával vonult be a faluba, fehér ló épp nem volt kéznél, meg aztán hülyén is nézett volna ki lóháton az a sok biztonsági ember, aki Orbán Viktor testi épségét vigyázta.
Orbán, ha már Nagygécen járt, rögvest meg is ígérte Bözsi néninek, hogy megemeli a nyugdíját. „Év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint.” Nem a kormány vagy a magyar adófizetők pengetik ki Bözsi néninek a nyugdíjemelést, hanem maga Orbán Viktor.
Ilyen egy jó király, aki megérdemli, annak ad, aki rossz, attól elvesz.
Odahaza van egy kis megtakarított pénze az Orbánnak, abból emeli majd a Bözsi néni nyugdíját. Költhetné másra is, nőkre például, vagy stadionra, de akkor nem maradna a Bözsi néni nyugdíjára. Szép dolog, hogy Orbán gondol Bözsi nénire. 
Ez nem egy következmények nélküli ország, legalábbis, ha a miniszterelnök önérzete és hitelessége forog kockán, Orbán Viktor döntéseinek megkérdőjelezése büntetést von maga után, csak egy bolond képzelheti azt, hogy elsétálhat a derengő fényben, halkuló zenére. Para-Kovács Imre jegyzete az utolsó napokban, konkrétan elnöki megbízatásának lejárta előtt három nappal alapítványt alapító, a kuratórium élére magát kinevező Matolcsy Györgyről.
Bár a Fidesz politikai eszköztárába az ellenzékmenedzsment (bizonyos ellenzéki pártok felhozása illetve összezsugorítása a fideszes pártsajtó, az állami támogatások, a gyűlöletkampány vagy esetenként az igazságszolgáltatás eszközeivel) is tudottan beletartozik, eddig azt hihettük, hogy az ellenzékváltás nem a kormányerők biznisze: abban inkább a választóközönség utazik, amikor elunja őfelsége ellenzékének sikertelenségét. Hangsúlyozandó: eddig – mert az Orbán-párt most egy saját magához képest, meg általában véve is szokatlan játékba kezdett. Miután szembesült vele, hogy ellenzéket váltani – vagyis az új kihívót a régiekre cserélni – a korábban bevált szerszámkészlettel nem képes, most a szerepcserével próbálkozik, megkísérelve belehelyezkedni a rendszerellenzéki szerepkörbe. Hogy ehhez hazudnia kell egy komplett világrendszert – a Tiszát, Zelenszkijt, sőt Manfred Webert is dróton rángató háttérhatalommal –, az a kisebbik probléma, legalább másfél évtizednyi rutinjuk van a valóságtól nem zavartatott kommunikációban.
Néhány nappal ezelőtt ismerhettük meg a 2025. I. negyedévi GDP adatokat. Az ország népe elszontyolodva konstatálhatta, hogy Magyarország bruttó hazai termékének volumene 2025 I. negyedévében a nyers adatok szerint stagnált, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,4 százalékkal alulmúlta az előző év azonos időszakit. Az előző negyedévhez képest – a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint – a gazdaság teljesítménye 0,2 százalékkal mérséklődött. Néhányan (Orbán, Nagy, Szijjártó) próbálták magyarázni a magyarázhatatlant, de sok eredményt nem értek el üres, tartalmatlan érvelésükkel, illetve a másokra való mutogatással.
Brüsszelnek az a keddi döntése, amely arra irányul, hogy Oroszország és az európai országok között ne lehessen soha többet energia-együttműködés, egy „kristálytiszta támadás" a magyar rezsicsökkentéssel szemben – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter a Facebook-oldalán szerdán.
A Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint kisebb forradalom zajlott az Integritás Hatóság munkáját kiegészítő Korrupcióellenes Munkacsoportban, amikor a civil tagok kezükbe vették a kezdeményezést és megfogalmaztak egy jelentést a tavalyi évről, ami a "szokásos maszatolás" helyett leírta a valóságot. Ligeti Miklóst a Reggeli gyorsban kérdeztük.
„Az adatközlésnek az a rendje, hogy vannak azért nyers adatok hamarabb, egy-két héttel, tehát a tegnapi adatokat mi ismertük már korábban. Az okok is világosak. Az egész európai gazdaság stagnál, és mi az Európai Unió miatt, illetve az európai tagságunk miatt ennek a gazdaságnak vagyunk a része. Az, hogy például Ausztria még nálunk is gyengébben teljesített, például egy gazdag országtól egészen meglepő, de a németek is ott vannak velünk egy szinten. Általában a német gazdasági szférához erősebben kapcsolódó országoknak vannak bajai. Szóval okok vannak, de megmondom őszintén, ezek olyan nagyon nem érdekelnek. Persze jó, ha az ember tudja, hogy mi miért történik, mégiscsak gondolkodó lények vagyunk, de a munkánk szempontjából ez másodlagos.” (Orbán Viktor– május 2.)
A repülőrajt el sem indult, a Washington-Moszkva tengely pedig budapesti átszálló nélkül is működik.
Tizenöt éve, 2010 májusában került fel az Országgyűlés honlapjára a frissen megválasztott Orbán-kabinet első és máig egyetlen kormányprogramja, benne előszóként a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával. A NER névadó dokumentuma a mai olvasó számára leginkább paródiának tűnik: Európában aligha létezik megosztottabb, együtt-nem-működőbb nemzet és ország annál, amilyenné Orbán Viktor Magyarországot formálta. A nagyon kevés konkrét, számonkérhető ígéretet tartalmazó programnak pedig nagyjából mindenben az ellenkezőjét csinálták – ezt nem a megrögzött ellenzékiség mondatja velünk: meggyőződhet róla a Fidesz legelkötelezettebb hívei közül is bárki, aki legalább most, másfél évtized múltán veszi a fáradságot, és beleolvas a finoman szólva is rosszul öregedő szövegbe.