Hírek

Miközben a közvélemény-kutatók drámai Tisza-előretörést mérnek, a Fidesz Benny Hillt idéző kommunikációs bakiparádét produkál. A korábban ígért szakmai politizálás helyett először szélesvásznú sliccet, aztán ügynökgyanús exbarátnőt vetett be Magyar Péter ellen, majd az állami gondoskodásban élő gyerekeknek almát osztogató köztársasági elnököt, a nemzet pedellusává lefokozott Pintér Sándort, a Tisza-országjárás során pedig vérszomjas nyugdíjaskommandót állított csatasorba Orbán Viktor pártja.

 

Varga Dóra főszerkesztő-helyettes, Angyal Gábor lapszerkesztő, Zoltai Ákos belpolitikai szerkesztő és Batka Zoltán műsorvezető a Népszava közéleti podcastje, a Hol élünk? e heti adásában arról is beszélt, nem szabad elfelejteni, hogy a kutatók által mért Tisza-fölény csak pillanatkép, a Fidesznek hatalmas erőforrásai vannak, a 2026-os választás pedig még őrült messze van. Kulcskérdés, milyen jelölteket állít Magyar Péter a 106 egyéni választókerületben.

2025 tehát nyugdíjas szemmel kilőhető, mint akiknek annyira jó lenne, de úgy nagyjából ez a véleménye azoknak is, akik a minimálbér emelését véleményezték. Ez a két társadalmi csoport kitesz vagy ötmillió honpolgárt, akik ezek szerint megszenvedik az elkövetkező esztendőt (is), a maradék még nem nyilatkozott. Hogy borítják-e már a tejet meg a vajat a kádba, hogy abban feredőzzenek önfeledten. Innen nézvést tehát nem tudjuk azt, mi lesz az a csoda, amit amúgy várunk Orbán Viktor útmutatásai alapján, így Matolcsyt is kevéssé értjük.

A miniszter válaszolt is a temérdek gondra, és azt mondta, Trianon a bajok oka. Szó szerint: „Trianon nélkül egyébként miénk volna Európa egyik legmodernebb vasúthálózata, ám az elmúlt száz évben soha nem rendelkezett az ország akkora anyagi erőforrással, hogy újjáépítse ezt a körvasutat is tartalmazó rendszert”. Régen mondtuk azt valamire, hogy delikát, de erre használnunk kell a különös jelzőt, hiszen beláthatatlan távlatokat nyit meg a Fidesz megszokott másra mutogatásában. Most már Károlyi Mihály is játszik.

Ebből a kettősségből az fakad, hogy Szájer nem hős, nem áldozat, hanem szaralak, amit akkoriban saját maga is beláthatott, nem véletlenül bujdokolt el állítólag még a szakállát is leborotválva. Hogy négy év nagy idő-e a teljes feledéshez és rehabilitációhoz mindezek után, azt mi nem tudjuk, abban azonban teljességgel bizonyosak vagyunk, ha magunk estünk volna hasonló bűnbe, mi soha nem nyertünk volna bocsánatot. Még a keresztényi szeretet nevében sem, amúgy meg pláne. És sőt.

Valami ismeretlen okú diadallal azt jelentették be harsonaszóra, hogy a minimálosok kilenc, a bérminimumosok hét százalék bruttó emeléssel lehetnek nagyon boldogok, erről azonban, mármint, hogy táncra perdültek-e a hírre, őket senki nem kérdezte meg. A bejelentők azonban helyettük is örültek, ami elnyomta a kétségeket és a lehetséges hangokat, miszerint jó volna, ha a sajtótájékozók a hajukra kennék a százalékjaikat. Már csak azért is, mert még ezzel is a sor végén kullogunk, ugyanis köztudomásúlag hazánkat veri az Isten.

Mint emlékezhetünk, ekkor lett tilos a stadion szavunk is, amely helyett a fedett sportlétesítmény volt az előírt, ami is azt mutatja, hogy a Fidesz szómágiát igyekezett alkalmazni, miszerint, ha valaminek nem ejtjük ki a nevét, az nincsen is. Egyszerű, atavisztikus módja ez a valóság eltüntetésének, voltaképp közel áll a totemista vallásokhoz a tabuk felsorolásával, ehhez csak háncsszoknyában kell elképzelnünk Balogot, és készen is van.

Új gazdaságpolitikát hirdet a műalkotás, mint látni tetszenek, amit kies hazánk meg tud csinálni. De már itt fölmerül az a kérdés, a régivel mi van, amely az elmúlt száz év legsikeresebb, legfantasztikusabb – und so weiter leglegleg – tíz évét eredményezte nem is olyan rég. Mint a fényes jövőt sulykoló kék csoda nekünk mutatja, a mimagyar hős a mélyből tör a csúcsok felé kezében a nemzeti lobogóval, tehát előtte nem lehetett odafönt.

Könnyen belátható, ez nem egy részletesen kidolgozott országvezetési stratégia, erre kormányzást alapozni nem lehet, viszont ilyen törekvése a Fidesznek nincsen is, egy cél lebeg a szeme előtt, a hatalom megtartása. A tapasztalat pedig számukra azt mutatta, hogy amúgy a választások permanens monyákolása mellett erre legalkalmasabb, amit összefoglaló és eufemisztikus néven karaktergyilkosságnak neveznek, s amit az uralkodó párt tökélyre fejlesztett, hogy a módszer kidolgozója is tanulhatna tőlük. Ha élne.

Mielőtt átnéznénk, ebből az alapvetésből hogyan jutott el amúgy sok egyéb mellett Eurázsia dicsőítéséhez a tengeri népekkel szemben, az a kérdés adódik, miért rendeznek ilyen témában konferenciát fővárosunkban, kinek akarnak és mit üzenni vele, de nem leljük a megoldást. Ahogyan majd látni fogjuk, olyan zöldségek hangoznak el, amelyek kizárják, hogy komoly emberek egyáltalán meghallják, de még a gombák számára sem érdekes, mert túl van a farhát által determinált horizontjukon. Tanácstalanságunk tehát teljes.