Történelmi lecke fiúknak
- Részletek
- Készült: 2024. június 23. vasárnap, 08:06
- Találatok: 1639
Lezajlott hát a Budapest Pride megint. Ki ott volt rajta, ki pediglen nem. Kötelező ezen részt venni nem muszáj, nem is ajánlott, nem is tiltott, hanem egyfajta lelki kényszer. Bizonyos empátiát tételez, egyfajta világlátást, hogy úgy ne mondjuk, filozófiát is, mert nem színekről, nem vonulásról, nem beszédekről vagy akár zenéről van szó. A mai Magyarországon a regnáló hatalom jellegéből fakadóan a Pride-on való részvétel morális minimum.
Ám mivel, mint az elébb megmutattuk, nem kötelező, az, ha valaki épp ott van vagy nincs, üzenetet hordoz a mélyrétegekről. A Pride nem egyéb a NER-ben, mint kiállás amellett, hogy minden ember szabadnak születik, minden ember egyenlő (mindentől függetlenül), és sajnálatos módon, ha nem is kötelező a részvétel, de mivel a NER (a Fidesz és minden hívő meg haszonélvező) tagadja ezt a két alapértéket, ez az esemény a NER elleni tiltakozás is. 
Ha azt mondom péntek, ön azt mondja Kossuth. Ha rávágom: Orbán, önnek elakad a szava. Azért mégpedig, mert, ha belehallgat a szokásos szeánszba, olyan univerzum tárul föl ön előtt, amelynek a bugyrai ismeretlenek. Hétről-hétre, midőn alkalmunk van csodálhatni doktorminiszter urunk eszmefuttatásait az éter hullámain keresztül, mindig és újra arra kell rádöbbennünk, hogy ugyan ismerjük a kappanhang tulajdonosának megroggyant elmeállapotát, de mindig akad egy újabb sötét odú benne, amit megmutat.
És akkor megszólalt Kocsis Máté. Egy bizonyos időpontban tette ezt, ami a mi világunkban, amelyben az idő lineárisan és egyforma sebességgel telik, nem elhanyagolható tényező, úgy is mondhatnánk, bizonyíték. Itt természetesen eltekintünk amúgy az idő kétes természetétől, attól, hogyha sheldonok volnánk, kiselőadást tartanánk, hogyan viselkedik ez a jószág a fekete lyukak közelében, lassul le, vagy az eseményhorizontot átlépve visszafordítható (elméletben), de ezt azért nem tesszük, mert Kocsis Mátéról van szó.
Tegnap, mint valami megszokottat, akárha születési előjogot, úgy néztük a NER „
Nem bevallottan – vagy épp eltagadva -, az, hogy a Tisza Pártot a kebelére ölelte az Európai Néppárt, olyan lehetett Orbánnak, mint egy gyomorszájas, ha már utcai harcos ő. Ez az a Néppárt, ahonnan a Fidesz azért lépett ki, hogy megelőzze a kirúgatását, így azóta ez a lehangoló aktus győzelemként szerepel a kollégisták legendáriumában, a pártcsalád pedig a Sorostól fertőzött ördög maga, amely ráadásnak háborúpárti is. Legalábbis a legutóbbi idők előadásában, a kampányban pedig pláne.
Ha önnek rémálmai voltak annak idején a testnevelés óra miatt, mert verejtékben fürödve a kötélmászás, szekrényugrás és más efféle cuki kurvaságok, mint teljesíthetetlen kihívások tették tönkre zsenge gyermeki életét (vö.: közjószág), most megnyugodhat. A kisonokának mostantól fogva ilyen gondja egyáltalán nem lesz. Ugyanis mind az összes efféle kínokat fejben lejátszhatja, az ügyesebbek képletekkel magyarázhatják el a testnevelési tanerőnek (lásd: mondjuk katonatiszt), milyen erők hatnak és dolgoznak a mutatványok közben.
Arra kér minket a soknevű hadügyminiszter, a visszalépő ásványvizes férje, hogy menjünk a várba díszőrséget nézni, ami egy új tradíció kezdete. No most, nyelvi és időzavarba kerül az ember, mert a tradíció múltat és hagyományt jelent, ezt meg most akarják kezdeni, ráadásul terepruhában. Amúgy meg megy a rosseb díszőrséget bámulni, inkább a lányok szoknyás lábának ringását, mint a szép magyar vitézeket. Gyönyörű leventéket.
Önteltség volna, és nem is igazán sportszerű, ha a magyar láblabdások svájciaktól elszenvedett veresége után doktorminiszter urunk saját szavait dörgölnénk az orra alá, miszerint: na, ugye. Hogy is nézne ez ki. Hiszen nem leledzünk semmi olyan téveszmében, mint a mimagyarok zöme, hogy itt valami élet-halál harcról volna szó. Nézőpontunk szerint, amit leginkább a sub specie aeternitatis, azaz, az örökkévalóság módján meghatározással és szellemiséggel tudnánk jellemezni, ez a meccs úgyszólván semmi.
A kedves vezető tegnap elindult futballnézőbe. Szüret van neki, vagy gyereknap, mert nem is egy meccs lesz, hanem sok, a jósiten meg az UEFA gondoskodott arról, hogy épp a választások utánra és az EU soros elnökség elé beférjen ez a láblabdás Európa-bajnokság, így Orbán önfeledten hódolhat igazi szenvedélyének. Szotyola a kézben, a végén meg lehet mondani, na, ugye. Ettől őtet valami boldog elégedettség tölti el, gyermek lesz újra.