Mától nincs kormányzás a parlament nélkül – írta ki a közösségi oldalára az új házelnök csütörtökön, a lehető legtömörebben összefoglalva, mi változott meg azáltal, hogy a kormány ezen a ponton is visszakanyarodott a normalitáshoz. Az abnormalitás abban állt, hogy az országgyűlés előző kormánytöbbsége a Covid óta (először a járványra, majd a háborúra apellálva) lehetővé tette Orbánék számára a parlament megkerülését: lényegében a saját lefokozásukhoz és eljelentéktelenítésükhöz járultak hozzá a képviselők azzal, hogy hagyták a kabinetet rendeletekkel kormányozni, a törvényeket rendeleti úton felülírni. Ezzel a rezsim nem csupán az ellenzéket kapcsolta ki teljesen az ország irányításából, hanem a fideszeseket is, modern – de a legkevésbé sem felvilágosult – abszolutizmust kényszerítve ránk. Sosem látott hatalomkoncentráció sosem látott felelősséggel: ahova 2020-tól máig eljutottunk, a szinte 100 százalékban az abszolút uralkodóként működő Orbán érdeme – vagy inkább az ő sara.
De hova is jutottunk?
A magyar gazdaság gyakorlatilag helyben járt, a gazdasági teljesítmény 2019-től máig érdemben nem változott. A nyilvánvalóan – és a választás eredménye alapján a lakosság többsége szerint is – szükséges reformok közül semmi nem valósult meg; hozzá sem kezdtek egyikhez sem. Magyarország barátait és szövetségeseit elmarták: erre az időszakra esik az értelmetlen és mindenféle hozadék nélküli, csak a Putyin-Orbán hűbéri kontextusban értelmezhető összetűzés Lengyelországgal, Finnországgal, meg a NATO-belépésük akadályozását máig nem értő Svédországgal (Oroszországnak viszont így volt ideje felkészülni a skandinávok csatlakozására; könnyen lehet, hogy a magyar időhúzás évekkel hosszabbította meg az ukrajnai háborút). A pandémia idején egyszerre sikerült elérni a halálozási és a gazdasági visszaesési Európa-csúcsot.
Az infláció is nálunk szaladt el a legjobban (a második helyezett a kanyarban sem volt, amikor mi már átszakítottuk a célszalagot), a lakásár-drágulás szintén. A vasútfejlesztésben gyakorlatilag az összes beruházás leállt,
az uniós támogatás szintén. A migráció elleni harc olyan jól ment, hogy komplett iparágakat telepítettek ide külföldi vendégmunkára alapozva (de azok sem működnek). A születésszám történelmi mélypontra zuhant. Az állami környezetvédelem feltartott kézzel asszisztált az akkuipar környezetpusztításához. Az Alföld kiszáradását semmilyen kormányzati ellenintézkedés nem fékezte. Az oroszenergia-függés példátlan magasságba emelkedését szintén (sőt).
Egyszóval olyasmihez biztosan nem kellett a rendeleti (túl)hatalom, ami az ország sorsát előbbre vitte volna. De tanulságos azt is megnézni, legalább szemelvényszerűen, hogy mihez kellett valójában: például a lenagyobb környezetszennyezők büntetéseinek elengedéséhez (igen, a veszélyhelyzetre hivatkozva). Az engedetlen pedagógusok azonnali kirúgásához, és az oktatási intézményekben a sztrájkok ellehetetlenítéséhez. Az önkormányzatok további sarcolásához, és annak megtiltásához, hogy perelhessenek a szolidaritási adónak csúfolt padlássöprés miatt. A gyermekvédelmi intézmények rendőri irányítás alá helyezéséhez. Vagyis – a fent említett házelnöki konklúzióhoz hasonló tömörséggel – az önkényuralom lépésről lépésre történő bevezetéséhez és fenntartásához. A jelzett időszakban a kormányrendeletek közel fele (!) a veszélyhelyzet(ek)re hivatkozott; sokkal több veszélyhelyzeti kormányrendelet született, mint ahány törvény vagy törvénymódosítás, azaz a kormány ténylegesen rendeleti úton, a minimális parlamentáris kontrollt is elhagyva kormányozott.
Szükség volt rá? Az országnak biztosan nem – ellenkezőleg, a lecsúszásunkat konzerválta. Törvényes volt? Ezt majd a jogtudósok eldöntik annak a vitának a keretében, amit a NER-ről úgyis le kell folytatniuk. És megérte?
Ha azt vesszük, hogy annak a 20 ezer milliárd forintnak, amelyet most az elszámoltatás keretében keresnek, a nagyobbik fele a rendeleti kormányzás alatt került magánzsebekbe,
akkor nekik biztosan – illetve, ha a Ruff-tárca szándékai legalább részben valóra válnak, akkor remélhetőleg még nekik sem.
Nem KÖNNYŰ most FIDESZESNEK LENNI 😬 Miket beszél?! / 2026.05.17. - Nem könnyű most fideszesnek lenni, és ezt leginkább Havasi Bertalan frusztrációján keresztül érthetjük meg. Kellemetlen lehet, hogy akiket eddig alázott, most azok röhögnek rajta. Ugyanakkor az átadás-átvételnél a távozó miniszterek reakcióján is sok minden látható, ezért végigmegyek ezeken a történeteken …
Havasi Bertalan üzent Magyar Péternek a végkielégítéséről: Felmentette Magyar Péter az egykori miniszterelnöki kabinetiroda helyettes államtitkárát. Havasi Bertalan évekig Orbán Viktor sajtófőnöke volt, és tegnap kamerák előtt került szóváltásba a miniszterelnökkel, aki éppen újságírókat vitt körbe a kabinetiroda korábbi épületében. Havasi Bertalan a menesztésére közleményben reagált. Ebben elismerte, hogy nem mindig kormányoztak jól és a kommunikációt is kritizálta. A törvény szerint neki járó mintegy 8 millió forintos végkielégítésre továbbra is igényt tart. / 2026.05.17.
Kapcsolódó cikkeink:
Számodra még csak most kezdődik az igazi tánc / Készült: 2026.05.15 Júdás Viktor Mihály arkangyal tegnap megjelent, mint a Szűzanya Máriagyűdön. Nem, nem áll szándékomban sértegetni a Szűzanyát. Szerintem be volt baszva, vagy túl sok nyugtatót írt fel a háziorvosa, bár állítólag nem szed gyógyszert és ideális a vérnyomása is. Ha csukott szemmel néztem, úgy láttam, majd kicsattant, miközben felmondta a kötelezőt annak apropóján, hogy tegnap óta már hivatalosan is egy másik kormány vezeti az országot. Delíriumos állapotban delirált:
Talán jobb lesz / Készült: 2026.05.08 Szombaton megalakul az új parlament és kormány, hivatalosan is véget ér a NER 16 esztendeje. Az ország házában, s előtte a téren, illetve a rakparton mindezt örömteli-ünnepi programok kísérik, ám az új rendszerváltás legemlékezetesebb pillanata mégis csak az lesz, amikor Orbán Viktor becsukja maga mögött a T. Ház kapuját. Ki- és elvonulása zárja le az elmúlt 36 esztendőt, sőt, valójában a Nagy Imre és társai 1989-es temetésétől eltelt időszak végére tesz pontot. Az új Országgyűlésben mindössze egyetlen olyan politikus, a fideszes Németh Zsolt marad, aki az első szabadon választott parlamentnek is tagja volt, ami jól mutatja, egy szűk harmadszázad alatt lecserélődött, elkopott a teljes rendszerváltó elit. Elsőként az MDF tűnt el, majd a kisgazdák, őket követte az SZDSZ, mára kopott el végleg az MSZP, s noha még küld képviselőket az országgyűlésbe, a KDNP kriptopárttá silányult már két évtizede, most pedig a Fidesz is elindult a lejtőn és az amortizálódás útján, amire a legfőbb bizonyíték, hogy prominensei közül alig néhányan vállalták a képviselőséget. Hogy saját döntésük a mandátum felvétele vagy a nagy öregekkel szemben ők még mindig nem mondhatnak ellent Orbánnak, nem tudni, csak annyi látszik, hogy a NER vezére egy szedett-vedett csapatot hátrahagyva dicstelenül elmenekült a parlamenti csatatérről, ahol az erőviszonyok alapján még a bozótharchoz is kevesen lesznek a frakciójában.