Napi négyszáz millió
- Részletek
- Készült: 2024. június 14. péntek, 10:46
- Találatok: 1871
„Nem engedünk a brüsszeli bürokraták pénzügyi zsarolásának! Megvédjük a határokat, és megvédjük a magyar embereket” – ezt óbégatta doktorminiszter urunk tegnap. A legszebb az egészben, hogy így első ránézésre meg nem tudjuk mondani, mi kapcsán szakadt ki belőle a „megvéggyük” és a Brüsszel, mert évek óta annyit halljuk, hogy ebben a formában már semmit nem jelent. Ilyen pusztába kiáltott, értelem nélküli betűhalmaz ez, Mária néni a sparhelt mellett is unja, csak kavar egyet a rántáson, hogy oda ne égjen.
Mintha a Jó ebédhez szól a nótát hallgatná. Mások pedig, akik igyekeznek valamelyest figyelni azért az óbégatásra, azt gondolják magukban, jól van aranyom, köszönjük az érettünk való buzgalmadat, ugorgyunk. Pedig a helyzet súlyos, mi több, letaglózó, mert kislisszolni, genyóskodni már nem lehet. Pénzre, rengeteg pénzre megy ki a játék, és ez szokott csak igazán fájni a rezsimnek. Sőt, egyedül ez. Nem csigáznám amúgy a képzeletet, bár úgyis tudja mindenki, hogy az Európai Bíróság elég súlyos ítéletet hozott. 
Valamikor kihirdette a kedves vezető – szerinte – „nemzedékének” alapmondatát, miszerint „minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”. Nem kell különösebben elemezni ennek a morális tartalmát, ha sportra (futball csakis), ha pediglen kajla életünk más aspektusára vonatkoztatjuk. Egy dolog fakad belőle, a szabályok hiánya, illetve afféle alakítgatása, ami csak az egyik félnek kedvez. Íme, hölgyeim és uraim, előttünk áll a Fidesz törvénykezése, amit folytatnak másfél évtizede a bátoraikkal.
A nagy, választási felbuzdulásban-lelohadásban, csűrdöngölésben és gyászzene közepette méltatlanul kevés szó esik az én fatornyosomról (vö.: Savaria, Steinamanger, a Nyugat Királynője, tehát Szombathely), annak eredményeiről, holott ez minden valószínűséggel, és épp orbáni értelemben a Holdról is látszik. De tovább megyek, a Marsról is, esetleg a mimagyarok anyabolygójáról, a Szíriuszról, ahol is a szűzanya világra hozta az első fideszistát még az ősrobbanás előtt. De nem csigázom tovább a képzeleteket.
Orbán Viktor duplán győzött. Ez derült ki egy tegnapi interjúból, mert legyűrte a régi és az új ellenséget is elmondása szerint. Ebből olybá tűnik, mintha duplaannyi háborúpárti támadt volna a békepapokra, akik a túlerő ellen is megvédték az országot – mint ki is jelentette -, a migránsoktól, a genderektől meg a háborútól, mintha csak a jándi falutábla jött volna szembe velünk újra, ahogyan pár hete is csak. Pedig milyen távolinak tűnik az egész.
Az már kora reggel látszott, hogy az elmúlt napok kampányhadjárata eredményes volt, a korábbi önkormányzati vagy EP-választások arányánál sokkal többen indultak el szavazni. Ennek megfelelően azonnal megindult a találgatás: vajon kinek, illetve melyik pártnak kedvez a magas részvétel. A tippversenyt egyszerű találgatássá redukálta az a tény, hogy nem lehetett tudni, milyen mértékben változtatta meg a választói akaratot Magyar Péter megjelenése, de főként azt: a budapesti Tisza-hívők – nem lévén főpolgármester-jelöltjük –, követik-e vezérük ajánlását, és szándékosan érvénytelen voksot adnak le, vagy mégis választanak a két jelölt közül. Mint ahogy azt sem lehetett megjósolni, hogy egyáltalán mekkora szeletet fog kivágni a fővárosi közgyűlésből a Tisza Párt.
Indonéziában, közelebbről Dél-Celebesz tartomány Kappang falujában egy negyvenöt éves nő elindult otthonról, hogy csilipaprikát adjon el egy felvásárlónak, de nem tért haza. Szerettei, férje és a rokonság keresni kezdte őt, de csak az elhagyott holmiját találták meg, illetve egy, a közelben eltelten heverésző, ötméteres pitont leltek gyanúsan domborodó hassal. S bár azt nem tudjuk, olvasták-e a Kis herceget, s abban a kalapot, ami nem egyéb, mint csukott óriáskígyó, de fölvágták a szörnyeteg hasát.
Nem lennék kínai Budapesten, mert össze lennék zavarodva cefetül. Mert és ugyanis megkaptam volna Alexandra kandidáló levelét a baromi nagy iksszel, hogy vasárnap oda kell raknom a neve mellé, aztán a fülkében meg nem találnám. Csak egy fekete satírt a helyén, és ettől úgy megzavarodnék, hogy ad egy, zokogva fordulnék ki onnan, ad kettő, a Karácsonyra ikszelnék, mert azt senki nem mondta volna nekem, hogy bájos családom fejire akkor egy atombomba hullik egyenesen Moszkvából.
A kedves vezető bejelentette a nagy, szombati kirajzást. Hogy ötvenezer aktivistájuk egymillió helyre csönget be, mozgósít, és buzdít választásra, amiben – elmondása szerint – ő maga is részt fog venni. Azaz, ne lepődjön meg, ha berreg a csöngő, ön csipás szemekkel ajtót nyit szombaton hajnalban, és akkor ott áll ön előtt