A karácsonyi beszéd
- Részletek
- Készült: 2024. december 27. péntek, 10:19
- Találatok: 1644
A világért sem mondaná az ember, hogy a szilveszteri elnöki beszédek az élete közepe lettek volna. Olyan aktusok és alkalmak, amelyekre egész évben várt, miatta öltöztette díszbe a bozontos lelkét a befogadáshoz, majd pediglen hosszú időkön át majszolgatta azok tartalmát. De mégis immár hagyomány volt, ha olyan is amilyen. Hogy amikor éjfelet ütött az óra, akkor hallgatta a himnuszt, aztán a lelke és a maligánok állásától függően mondotta magában, hogy akkor lássuk, hogyan kell élnünk az intelmek alapján ezután.
Mindenféle elnökeink voltak rengetegféle mókás beszédekkel, így mindig olyan tapasztalással, az összes szerencsétlen delikvens összetörte magát azzal, hogy megfeleljen a hivatala azon írt és íratlan szabályának, az egész nemzethez kell szólnia. Kicsihez, nagyhoz, öreghez és fiatalhoz, baloshoz, jobboshoz, hívőhöz és hitetlenhez, bűnöshöz és ártatlanhoz. Egészen elképesztő és megmosolyogtató módon törekedett az összes eddigi elnök ehhez, teljesen mindegy, végül milyen végeredménnyel, de a szándék legalább megvolt. 
Kudarcként értékelhető a magyar gazdaság felzárkózása az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt húsz évben. A magyar mutatók önmagunkhoz képest ugyan szépek, de közben még a később csatlakozó Bulgária és Románia lehagyott minket. Hibákat többen vétettek, de igazán nagy bűnöket az egymást követő Orbán-kormányok követtek el. Nem csupán a pártpolitikában, hanem a gazdaságpolitikában is új rendszerváltásra van szükség. Az ország számára egyetlen járható út létezik, az uniós csatlakozás megújítása.
Az, hogy valaki jár valamerre, és bekiabál az ablakon, még nem fog tűzszünetet eredményezni − jelentette ki a Népszavának adott videóinterjújában Balázs Péter volt külügyminiszter Orbán Viktor úgynevezett békemissziójáról. Videóinterjú.
Egy esztendővel korábban jött, mint amikorra Orbán Viktor (legutóbb) megígérte, de tényleg fantasztikus évünk lett. Hogy mennyire, annak érzékeltetéséhez egy gondolatkísérletet ajánlunk a kedves olvasónak. Mennyire néztük volna bolondnak azt az embert, aki 2023 karácsonyán azt állítja/ígéri: az egymásba érő botrányok miatt Orbán meneszteni kényszerül a köztársasági elnököt és az igazságügy-minisztert (meg fél évre elrejteni a nyilvánosság elől a saját feleségét); ezzel párhuzamosan megszűnik a Fidesz két évtizede (!) töretlen tematizálási monopóliuma; jobb lehetőség híján Deutsch Tamás lesz a kormánypárt EP-listavezetője, és az említett listát majdnem beéri az EP-választáson egy 2023 decemberében még bőven ismeretlen formáció; a miniszterelnök kampányát magtárakba és csűrökbe szervezik, mert félnek őt a választók közé engedni; 2024 őszére a kutatások átlaga szerint a kormánykoalíció pártjai csak a második helyen állnak a pártpreferencia-sorrendben; 
Majdnem abban a pillanatban, amikor jó doktorminiszter urunk azt jelentette ki az M1-en, hogy „kilábalunk a háborúból, karnyújtásnyira vagyunk a békétől”, Putyin elvtárs szenvtelenül közölte, hogy 
Nemzetközi sajtótájékoztatót tartott Orbán Viktor. Úgy gondolta ő meg a Fidesz, hogy így az év vége felé még egyszer előadja ugyanazt, amit amúgy is eddig permanensen hajtogatott. Összefoglalja és lepecsételi, akárha testamentum. A magunk részéről úgy véljük, nem kellett volna. S nemcsak azért, mert ha valamit annyiszor ismételnek, akkor a hallgatóságról már lepereg, de esetleg meg is csömörlik, mint Pelikán gátőr gyermeke a töpörtyűtől.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal (vö.: a magyar állam titkosszolgálata) a Magyar Hang három újságíróját rendelte be, kötötte poligráfra (hazugságvizsgáló), és vallatta őket, akárha inkvizíció. Vagy az ÁVH, illetve a Gestapo pribékjei. Ez a hír valahogyan elsikkadt a nagy hangzavarban, pedig ilyen eddig még nem volt a magyar demokrácia (?) történetében. Éppen ebből fakadólag fogalmazhatunk úgy, hogy Orbán rezsimje szintet lépett.
Vlagyimir Vlagyimirovics (Putyin) év végi sajtóértekezletet tartott, amelyen megemlékezett Orbán karácsonyi tűzszüneti javaslatáról, s ha Orbán Viktor helyében lennénk, akkor azt mondanánk, bár ne tette volna. Az oroszok elnöke mosolyogva idézte meg magyar barátja szavait, s ezzel többedíziglen buktatta le. Ha akarta ezt, akkor azért, ha meg nem, akkor meg még jobban, s ha most Orbán Viktor volnánk, akkor hosszú bujdosásba kezdenénk.
Első pont: aki ül, kapaszkodjon meg valami bivalyerős fotelkarfában, tölgyet vagy diót javaslunk (csapolva, nem csavarozva), az éger és a fenyő a könnyed skandináv demokráciák luxusa. Aki viszont áll, az választhat: erre a kis időre már nem ül le, és választ egy országot, ahol nem birkavesével igyekeznek megelőzni a földrengést, vagy mégis leül, és akkor viszont egyrészt magára vessen, másrészt számára is életbe lép az 1. pont.