Ha egyszer túl leszünk végre ezen az egészen, leginkább azt lesz nehéz megemészteni, hogy egy teljes ország asszisztált ennyi éven át a gyengék, a gyámoltalanok földbe taposásához.
Hogy eltelt majdnem két évtized, és egyszer sem rugdaltuk össze valamelyik stadion fűtött gyepét, hogy ember, erre van pénz, az alkotmányba meg bele lett írva, hogy az állam nem felelős a rászorulók gondozásáért? Fintorogva néztük a budai Várban épülő kolosszális giccsmauzóleumot, de csak egymástól kérdezgettük, hogy ez itt minek, amíg egyetlen beteg is van, aki a zsírra szállt port kénytelen bámulni a kórterem sarkában.
Pedig közben a szemünk láttára szorította ki a fél országot a magyarságból a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Az ellenzéket, mert az igazság azé, akinek kétharmada van. A civil aktivistákat, mert szervezkedésre itt semmi szükség. A szegényeket, mert miért nem gazdagodtak meg. A melegeket, mert pont ők miért akarnak gyereket. A transzneműeket, akiket egyszerűen kiírtak a valóságból, és gonosz kéjjel tettek róla, hogy megaláztatásuk az utolsó kishivatalban is teljes legyen.
Betiltották a hajléktalanságot, ahelyett, hogy az utcán élőknek építettek volna otthont, nem pedig azoknak, akiknek már úgyis van. Gumibottal gyógyítják a drogosokat, aljas propagandával uszítanak a menekülők ellen. Kíméletlenül elbántak a rokkantakkal, a speciális nevelési igényű gyerekekkel és a kegyes halálban reménykedő szenvedőkkel.
Semmit, de semmit nem tettek tizenöt év alatt azért, hogy méltón lehessen itt megöregedni. Az idősellátás egy szándékosan fenntartott káosz, a rendszer egyetlen célja, hogy minél kevesebbet kelljen az idősek emberi körülményeire költeni. Hiszen nincs az a pénz, amit az aggkori nyavalyáktól sújtottak, a demensek, az ágyból felkelni alig tudók fel ne élnének; nem kell hát annyi gyógyszer, pelenka, nem kell segítőhálózat, otthoni ellátás és idősotthon. Haljanak meg szép csendben, lehetőleg még azalatt, amíg a család reményt vesztve tévelyeg a rendszertelenség útvesztőjében.
Annál önleleplezőbb kampányfogás tehát nem létezhet, mint amivel a Fidesz most a Tisza Pártot rágalmazza. Adófizetéssel, adóemeléssel fenyegetik a nevükben a polgárokat, s láthatóan egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy a normális állami működést festik ördögként a választók falára.
Mert ami most van, az az állampolgárokat infantilizáló berendezkedés: ha biztos egzisztenciád van, fegyelmezetten megházasodsz és kellő számú gyereket szülsz, akkor megjutalmaz az állam, nem kell adót fizetned. Az adó persze ott van minden fogyasztáson, ha felveszed a pénzed a bankból, ha telefonálsz vagy benzint tankolsz, sőt a félbarna kenyérnek és a kannás bornak is 27 százalék az áfája.
De erre most ne figyelj. A jutifalat a miniszterelnöktől jön: ha a megfelelő célcsoportba tartozol, akkor a választások előtt elengedi, sőt ütemesen visszaadja a már befizetett adódat.
A fenyegető rém a NER olvasatában az adófizetés. A polgári demokráciáknak az a bevett szokása, hogy akinek jövedelme van, az méltányos összegű jövedelemadót is fizet, hiszen tisztában van vele, hogy az állam csak úgy tudja ellátni a kötelező feladatait, ha van elég pénz a költségvetésben. A költésre, azaz a kormányzásra vállalkozó politikai erők pedig úgynevezett választási programokban mutatják be, hogy mire tervezik fordítani azokat a forintokat, amelyekért a polgárok dolgoztak meg.
Az is egy mondás, hogy semmirevaló, csiricsáré betonpalotákra a budai Várban vagy fűtött gyepre több tucat stadionban, ahol sikertelenségükhöz képest pláne túlfizetett focisták szaladgálnak. De lehet azt is mondani, hogy az emberekre költünk. Hogy ne haljanak meg amúgy kezelhető betegségekben, hogy ne kelljen kimenekíteniük a gyereküket az állami oktatásból, hogy a megtévedteket ne veréssel javítsák, és aki megöregszik és megbetegszik, az legalább biztonságban, gondoskodásban élhesse le a penzuma maradékát.
Jövőre, ha minden a tervek szerint alakul, betöltöm a hatvanat. Az életem egynegyedét már elvitte a NER. Ami hátravan, azt most már szeretném állampolgárként letudni.
2026 örökre eldöntheti a sorsunkat? Évértékelő Lakner Zoltánnal | A TE PODCASTOD #44 / 2025.12.26. - 2026 valóban örökre eldöntheti Magyarország sorsát? A mai évértékelő epizódban Lakner Zoltán politikai elemzővel beszélgetünk arról, mi történt 2025-ben, és mi következhet 2026-ban politikai, társadalmi és mentális szempontból. Szó esik Orbán Viktor évértékelő ígéreteiről, a Fidesz elmúlt éveinek botrányairól, Magyar Péter szerepéről és felelősségéről, a TV2-n látható Sztárban sztár politikai jelentőségéről, az AI és a propaganda kapcsolatáról, valamint arról, hogy hol vannak még fékek egy ennyire túlfűtött rendszerben. - Ez az adás nem pártpropaganda, nem gyors vélemény, hanem egy mély és őszinte politikai beszélgetés arról, hogy mit él át ma a magyar társadalom, miért szorong ennyire sok ember a politikától, és hogy van-e még valódi mozgástér 2026 előtt... vagy után.
youtube / videó
Ez fájni fog: Súlyos millárdokat von el jövőre a kormány a tehetősebb városoktól / 2025.12.25. - Az iparűzési adó 15 százalékára módosítaná a szolidaritási hozzájárulás mértékét a kaposvári polgármester. Szita Károly azt mondta híradónknak, hogy januárban kezdődnek a tárgyalások a kormány és az önkormányzatok között az elvileg szegényebb települések fejlesztésére fordítandó pénzek befizetésének módjáról és megállapításáról. A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke sarcnak nevezte a szolidaritási hozzájárulást ami az elmúlt években úgy emelkedett ötszörösére, hogy a bevételek nem nőttek ekkorát, és emiatt a települések nem tudnak olyan dolgokra költeni, amire a lakosságnak lenne igénye.
Korábban azt mondták, az ítéletek mindenkire vonatkoznak, de jött a Bors különszáma: Csak a központi terjesztést tiltotta meg a bíróság - ezt mondta Gulyás Gergely miniszter a kormányinfón arra a kérdésünkre, hogy miért osztogatták az állítólagos Tisza-csomagról szóló Bors különszámot a kormánypárti Digitális Polgári Körök hétvégi rendezvényén. Ehhez képest többen is a postaládájukban találták meg az újságot a tiltást követően. Kormánypárti politikusok az évek során számtalanszor elmondták, hogy az ítéleteket és a törvényeket mindenkinek be kell tartani, a bíróság által hozott döntést a Bors különszám terjesztéséről azonban mégsem fogadják el. / 2025.12.25.
Kiderítettük: a macska- és kutyaadó forrása sem létezik: Ilyen tanulmány náluk nem jelent meg, a szerző pedig soha nem publikált a lapjukban - ezt közölte Híradónkkal az az egyiptomi egyetem, amelynek környezetvédelmi kiadványára hivatkozva a macska- és kutyaadó is szerepel a Tisza párt állítólagos adóterveiről szóló dokumentumban. Ez az Indexen jelent meg elsőként, azóta a kormány kampányt is épített rá, pedig az ellenzéki párt azonnal cáfolta, hogy közük lenne hozzá. A kormányt hiába kerestük, nem reagáltak. / 2025.12.25.
Amikor az alternatív valóság találkozik a valóságos valósággal:
– Megállapodott a kormány a fuvarozókkal az útdíjemelésről, két lépcsőben jön a drágulás. Megállapodás született az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM), valamint a fuvarozói és szakmai érdekképviseleti szervezetek között a teherforgalmi útdíjak ügyében – jelentette be a tárca. Az egyezség előzménye, hogy a fuvarozók az elmúlt hetekben élesen bírálták a január 1-jétől életbe lépő díjemeléseket, és levélben a miniszterelnökhöz fordultak. (december 19.)
– Orosz Tibor sérelmezte, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium és az eredetileg őket képviselő Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) arról tájékoztatott pénteken délután, hogy megállapodást kötöttek. Orosz szerint ez nem igaz, elhatárolódnak tőle, mert épp az ellenkezőjére adtak felhatalmazást a szervezetnek. Sőt, azt is elmondta, hogy mivel az MKFE nem képes az érdekeiket képviselni, ezért kihátrálnak mögüle, mert szart se érnek. Úgy gondolja, hogy a magyar társadalmat a fuvarozók ellen próbálják fordítani, miközben, ha őket ütik, akkor minden drágább lesz, és mindenkinek többet kell fizetnie. (december 22)
Meddig kell még tűrnie több millió embernek ezt a hangnemet? / Készült: 2025.12.24 Így a karácsony előszobájában csak eljutottam a nagy honvédő szegedi analóg-digitális beszédéhez, amelynek megfejtése még akkor is könnyebben menne, ha hottentottául adná elő a mondandóját, vagy esetleg oroszul, ahogy Szijjártó Péter szokott gizdáskodni Moszkvában a Lavrov nevű fogadott nagybácsijának. Azóta a TV2-ben azt állította, hogy nem a szavak, hanem a tettek számítanak, bár ez még rosszabb fényt vet rá. De amúgy igaza van: mivel rá nem vonatkoznak az íratlan, no pláne az írott szabályok, érteni kell a tolvajnyelvén ahhoz, hogy bárki a valóság nyelvére le tudja fordítani azokat a halomba hordott hazugságokat, amelyek között mára elvétve sem lehet valóságos számokkal, alanyokkal és állítmányokkal találkozni. A tárgyról ne is beszéljünk.
Szóval hol akarsz te rendet tenni? / Készült: 2025.12.22 És mennyi minden van, amit még el kell mondanom. Most, amíg még van rá felület és lehetőség. Tegnap a bajszos digitális analóg előadásánál hagytam abba, úgy beleéltem magam a cikk írásába, hogy utólag néztem csak vissza a rendhagyó, Júdással megspékelt Lázárinfós mutatványt. És hát az az igazság, hogy arra egyáltalán nem számítottam, hogy lesz egy hős a helyszínen, aki megtrollkodja a belterjes, izgalmaktól mentes, egymás alá kérdező törzsi dzsemborit. Mint kiderült, Czutor Zoltán zenész egyik barátja volt a bátor magyar, aki bekérdezett a tacskólábú harcos hadvezérnek: Miért hazudtok a gyermekekről? Miért nem véditek meg a gyerekeket? Ki az a fontos ember, akinek a mocskosságait fedezitek? Miért loptátok el a gyerekeink jövőjét? Az elején jól hallható, ahogy beleröhögcsél a felkérdezett, mint akit közösülni visznek, de aztán abbamaradt a fergeteges jókedv; ezek ketten úgy lefagytak, hogy köpni-nyelni nem tudtak. Hát ja, enyhén zavarba jött a két bűnözőnek kinéző nagyágyú, mert egyből elkezdtek tiszázni. A sima bőrűre hárult a feladat, hogy hidegvérrel kezelje a helyzetet, ez azonban nem sikerült neki maradéktalanul. Bár igyekezett lenyugtatni a fújoló közönséget, ő maga egyre inkább idegállapotba jött.