Magyarok és kismagyarok
- Részletek
- Készült: 2024. december 09. hétfő, 09:47
- Találatok: 1545
Új kifejezésekkel bővítette Orbán Viktor a magyarság fogalmát. A miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában a romániai választások kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az RMDSZ sikere bennünket belmagyarokat, kismagyarokat megerősít”. Aki eddig úgy tudta, hogy csak magyarok vannak, függetlenül attól, hogy az anyaországban, vagy a határainkon túl élnek, az most jobb, ha átértékeli eddigi ismereteit.
Korábban belmagyarokról sem volt tudomásunk, de sejtéseink szerint Orbán a Magyarország határain belül élő magyarokra gondolt. Hogy ezek az emberek – vagyis mi – mitől lennének kismagyarok, az már hosszabb, pszichiátriai ismereteket is feltételező kifejtést érdemelne. Az viszont biztos, hogy az Orbán-kormány mindig is megkülönböztetett figyelemmel viseltetett a határainkon túl élő magyarok iránt, talán jobban is odafigyelt rájuk, mint azokra, akik Magyarország határain belül laknak. 
Mint tudjuk, a falat kenyérként vár Trump győzelem bekövetkeztével megszületett a „békeköltségvetés”, mint ami fényes jövőnk záloga. Ha nem is aznap, amikor a szalmahajú pezsgőt bontott, de előkerült azért doktorminiszter urunk fiókjából a dokumentum, ami elmondása szerint nagyon régen ott rejtőzött, de, hogy ki rakta oda, milyen kis manók vagy más mesebeli lények, azt nem árulták el nekünk.
Szép lassan keretbe foglalódik, kijegecesedik mintegy az a tahó botrány, amit Menczer kavart Pécsen, amikor Magyar Pétert pocskondiázta majdnem negyed órán át. Úgy tűnhet, hogy a kelleténél többet foglalkozunk az esettel, sőt, már hallani véljük a hangokat, miszerint nem ezen kellene méláznunk, hanem más, fontosabb dolgokon, hogy ez is csak terelés, és még az is lehet. Ugyanakkor mégis szükséges minden oldaláról alaposan megvizsgálni, hiszen erősen úgy tűnik, most már ez lesz. Hogy ez a jövőnk.
Kicsit még nem tudjuk elengedni Menczer kommunikációs igazgató kezét. Nem széles jókedvünkben vagy szerelmes vonzódások miatt, hanem, mert az ordenáré hangzavar mellett, amit mostanában kavar, mintegy fű alatt olyan alapvetéseket fogalmazott meg, amelyek nagyon messzire mutatnak. Mint tudjuk, a Fidesz országot jár éppen, szorgosan kábítja az ő gombáit, és bármerre is járnak meg kelnek mindeközben, kinyilatkoztatások is születnek a házisajtó számára miheztartás végett.
Amikor ez embernek begyulladnak az izmok a hátán, és alig viselhető fájdalom mellett úgy húzódnak össze, hogy levegőt is alig kap, akkor egészen más szemmel nézegeti a kajla világot. Azért is, mert ülni ettől nem tud, hanyatt feküdni sem, csak oldalvást, hogy ne nyüszítsen és jusson valami éltető oxigén a tüdejébe. Ez az az állapot, amikor a test készül legyőzni a lelket és a tudatot, következésképp a szenvedő megismeri a gombák nézőpontját és beszűkült tudatállapotát, így tanulmányútnak is nevezhető a saját kis Golgota.
„Az ezredforduló után a magyar választók Messiás-váróvá lettek. Szomorú egy olyan országban racionalistának lenni, az értelem erejében bizakodni, ahol minduntalan Messiás vált Messiást.” Lengyel László írta e sorokat a Népszavában, 
Átfogó, nemcsak idősekre vonatkozó felmérést indított tegnap a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa. A 13+1 kérdéssor szociális és oktatási témákat is érint.
„Kavarja ez most, vagy nem kavarja?” – Fülig Jimmy Piszkos Freddel kapcsolatos örök hamleti dilemmája jutott azonnal eszembe, amikor elolvastam a hírt, amely szerint a kormány az egyik salátatörvény-javaslatába rejtve eltörölné az úgynevezett lex CEU-t. Egész pontosan: hatályát vesztené a felsőoktatási törvény azon passzusa, amely a külföldi egyetemek hazai működését a magyar, illetve a külföldi intézmény székhelye szerinti állam közötti nemzetközi szerződéshez köti.
„Magyarország az út végén jár, ott már csak olyan alternatívák vannak, mint az EU-ból, vagy a NATO-ból való kilépés, és ez mindkettő nagyon drámai lehetőség. Jó lenne, ha Románia nem érne el ezekig a dilemmákig” – figyelmeztetett Stefano Bottoni olasz történész abban a hosszú video interjúban, amelyet a spotmedia.ro portálnak adott.