Hírek

Az ünnep és a rendszer szerves fejlődése mutatkozik meg ebben, hogy a második hatalom tizenötödik évében a Karmelitában szabják meg a sör és a fröccs árát, hogy ez az egész voltaképp nem az, ami, nem az államalapítás ünneplése, hanem divertissement a gombáknak, a feledés aktusa, ha még van olyan tartalom az agyukban, ami kimosható, majd pátoszokkal kiöblíthető. Illetve alkohollal leszorítható a gyomorba. Cirkusz lett az ország, Orbán cirkusza, cukormáz a valóságon, s ha az immár négynapos búcsú nem lenne elég a talpasoknak, kapnak hozzá evangéliumot Kövértől. Nagyon aktív a napokban a pedellus.

Ugyanakkor a lettek vagy az észtek (és a többiek) nem érthetik ezeket a finomságokat, ők csak attól tartanak, hogy a Fidesz a schengeni határon belülre engedi az oroszokat, amiben a jelenlegi helyzetben elég nagy biztonsági kockázat rejlik. Éppen ezért a nyolcak udvariasan, ahogyan a diplomácia nyelve azt igényli, „aggodalmukat fejezték ki Magyarország döntése miatt”. Ezt a sztaniolba csomagolt aggódást aztán Szijjártó „hazugsághadjáratnak” nevezte, hogy az emberben fölötlik a kérdés: mi a jó isten baja van ennek.

Innentől nem fokoznám tovább az olvasóközönség érdeklődő toporgását, bár nagy valószínűséggel úgyis hallottak az eseményekről, hogy aszongya, a gólyatábor szervezői (EHK) megtiltották a hallgatóknak, hogy gumióvszert, magyarul kotont vigyenek magukkal a táborba. Többen tréfának vagy tévedésnek vélték a dolgot, de kiderült, nem az, egészen komolyan gondolják a tiltást, és indokuk is van rá. Attól, hogy nem lehet koton a táborlakóknál, azt remélik, hogy az ifjak önmegtartóztató életet élnek majd, és nem fognak üzekedni minden bokorban, mint a nyulak. Valami ilyesmi a vágyott cél.

Egyébiránt, hogy mennyire nem érdekli ezeket se isten, se ember, azt a paksi bukott fideszes polgármester reakciója mutatja. Annyira penetránsan aljas, hogy megérdemli neve megörökítését, tehát úgy hívják a fidesztálibot, hogy Szabó Péter, aki a hétmilliárdos kasszacsapolást fennhangon üdvözölte, bizonyára abból a megfontolásból, hogy a paksiak, ha nem rá szavaztak, nem méltóak az életre, azaz, dögöljenek meg. Gondoljuk, innentől a jó paksiak nem is számítanak magyarnak, ahogyan sok milliónyian a NER-ben.

Nem hinnénk azonban, hogy ilyen irodalmi ihletések miatt nem látjuk és halljuk őt hála istennek, csupáncsak egyszerűen leszarja, hogy roskadófélben van a ház, és hámlik le a vakolat. Nem mennénk végig azonban jó Pató Pál uram mintáján, helyette itt van nekünk a saját kiábrándító valóságunk, ahol azt látjuk, egy dologban valóban olajozottan mennek a dolgok, ez pedig a lopás volna. Tegnap is hír jött vagy fél tucatnyiról, és még csak nem is volt ez túl sok.

Amúgy sikerült diplomáciai cirkuszt előállítani, de nem is a spanyolok, hanem az algériai nagykövetség juttatott el egy jegyzéket Szijjártó minisztériumába arra mutatva rá, hogy Rétvári hazudozik. Mielőtt nem értenénk, hogy miért fájt a magyar államtitkárnak a spanyolföldön történt gyilkosság, magyarázatot lelünk Imane Helifben, a bokszolóban, aki a magyar fogcsattogtatók közellensége lett, így hazája, Algéria is, aki benevezte a játékokra.

Másfelől az inflációt vizsgálva szokták emlegetni mondjuk a nyugdíjas bevásárlókosarat, mint aminek a tartalma sokkal jobban drágul, mint a nagy átlagból kiszámolt általános adat, itt lehet, hogy Mészáros-Garancsi kosarat alkalmaznak, hogy ne járjon rosszul az emlegetett két úriember (irónia). Ugyanakkor teljesen mindegy, milyen szerződést kötnek, a csatorna nyitva a közpénznek, mert a vizes vb is permanensen drágult két évvel a véget érte után is.

Minden centet megér, ha a végén Baján épülnek a kis modellrakéták, mert ebben az olvasatban Ferencz Orsolya egy modellező szakkört vezet, mégpedig rohadt drágát és nagyon jó pénzért. Én is szeretnék kisrakétát építeni, aztán fölrepíteni a levegőégbe a kertben a budi mögött, de, ha belegondolok, annak idején az úttörőtáborban már csináltam ilyesmit, csak akkor egy szifonpatron tartalma volt a hajtóanyag, csak ki kellett szúrni egy szöggel.