Tegyük most egy kicsit félre a Tisza valóságos adóterveit, és beszéljünk arról, igaza van-e Tarr Zoltán alelnöknek, aki szerint temperált hangvételű, érvekkel megtámogatott vitát most és ebben az országban nem lehet folytatni.

Igaza lehet, de ez sem a turáni átok miatt van.

 

Így szólt az alelnök: "nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk [...] választást kell nyerni és utána mindent lehet", majd azt állította, hogy a közélet toxikus, a Fidesz pedig mindent kiforgat, eltorzít, az ember csak néz, hogy a propaganda várat épít arra, amit ő nem is mondott. De hát ez régóta tudható, legalább Márki-Zay Péter esetlen mondata óta, amikor is az egész ellenzéket sikerült háborúpárti csőcseléknek beállítani. 

 

Hogy ez miért van így, tudható, csak a jegyzőkönyv miatt mondjuk fel. A dolog lényegét, hogy tudniillik a populációt az elitek hatalmi érdekei szerint fel kell darabolni, egymástól el kell zárni, de még jobb, ha uszulnak is, rázzák a kerítést és sértéseket fröcskölnek magukból, nem a Fidesz találta fel, de ő fejlesztette tökélyre. A kettéosztás a „magunkfajtákra” meg a más, tehát nem mifélénkre, tehát idegenekre azért kellett, hogy a Fidesz támogatói számára a másik oldalnak már a létezése is  egzisztenciális támadásnak számítson, halálos veszélynek, amire csak összetartással és gyűlölettel lehet válaszolni. Az egy a zászló, egy a tábor ezt jelentette. A gyűlölet és a hozzárendelt csoportnyelv beláthatatlan távolságot teremt azoktól, akikkel esetleg meg lehetne beszélni, hogy amit mi gondolunk, tartható-e, vagy, ellenkezőleg, az érveink erejével mi bizonyíthatjuk be, hogy a vitapartnerünk téved. O.V. azonban nagyon nem akarta, hogy a hívei esetleg privát kószálásba fogjanak a közpolitika hímes és harci mezején, és frontbarátkozásokba keveredjenek.

 

Az akció persze reakciót szül: aki létrehozza a "magunkfajták" világát, létrehozza ennek antivilágát is, természetesen hasonló belső reakciókkal, ami számára, tehát O.V. számára létszükséglet. Az antivilág igazolja vissza a saját csoportjának félelmeit, és düheit, és segít azt kívülről is egybentartani.

 

Tegyük hozzá: a legtöbb választás általában érzelmi. Az országon áthúzott szögesdrótakadály azonban ezt kizárólagossá tette. De persze a Stockholm-szindrómának vannak kényelmi oldalai is. Az orbáni ajánlat arról is szólt, hogy az akolmeleg biztosítása mellett a gondolkodás kellemetlen művelete is megúszható, és lássuk be, ez sokak számára jelent megkönyebbülést. Tegyük hozzá azt is: a másik, meg a mindenféle más oldalakon is gyakran van ez így. Egy ismerős mesélte, hogy kifejezetten szeretett katona lenni, mert már reggel közölték vele, milyen lesz a napja, mit kell tennie, és erről mit kell gondolnia. Teljes szellemi ellátást kapott.

 

Így stabilizálódott az a helyzet, amelyben a jórészt mesterségesen létrehozott politikai buborékok a fényévnyire növelt távolság miatt nem is voltak képesek másként kommunkálni egymással, mint jelbeszéddel és alig artikulált klisékkel. De persze belül is ez volt: a buboréklakók egymás között is ezen a nyelven beszéltek, felmondva egymásnak azt, amit hallani akartak, és kiközösítve még azt is, aki az ugyanazt kicsit másképpen mondta.

 

Ezt a torzszülött világot sodorhatja el az önálló politikai gondolkodás, a közéleti öntudat, a vita iránti igény visszatérésének esélye a Tisza mozgalom megjelenésével. A buborékok falai, mintha repedeznének, a tömegből egyének tűnnek ki, a csoportkötődéseket nem feltétlenül felülről rendelik el.

 

De a falak azért állnak, és az elkövetkező hónapokban még konokabbul velünk fognak maradni. Nem az értelmes beszéd ideje lesz. De hát láttunk már faldöntést a mi életünkben, miért ne látnánk megint?

 

Az ember nem azért remél, mert naiv, vagy ostoba, hanem mert nem tehet mást.

 

 

Cikk: https://www.klubradio.hu/adasok/falak-szenasi-sandor-jegyzete-155299

 

youtube / videó