A szakértőt – egyebek között – a szóhasználata különbözteti meg a politikustól. A politikus nyugodtan mondhatja (mondja is), hogy ezt vagy azt „kell” csinálni a választások után, ha a köztársasági elnök (a bíróság, az alkotmánybíróság stb.) a népakaratnál fontosabbnak érezné a kiválasztók/kinevezők iránti lojalitást.
Nem légből kapott feltételezés, hogy ilyesmi előfordulhat: azért vannak ott, hogy fontosabbnak érezzék; arra lettek kiválasztva, és meg is mutatták párszor, hogy nem hiába. De azt, hogy hogyan „kell”, az ilyen helyzetet megoldani, csak a politikus mondhatja meg. Nála ugyanis ez a deklaráció része a politikai programnak, amelynek a megvalósításához választói felhatalmazást kér. A választó meg vagy így szavaz, vagy máshogy, de az a tisztességes, ha nagy vonalakban azért ismeri, hogy mi a választék.
A Fidesz például 2010 áprilisáig egyetlen szót sem mondott
– Martonyi ausztriai elszólását leszámítva – az egypárti alkotmányozásról, holott már ott volt az új alaptörvény, meg az egész újraírt közjogi rendszer abban az asztalfiókban, ahonnan mondjuk egy oktatási vagy egészségügyi reform 15 év alatt sem tudott előkerülni. A „kell” a politikus privilégiuma: ő elmondja, mi pedig eldöntjük, hogy kérünk e belőle. A szakértő viszont soha nem mondhatja meg, hogy mit „kell” csinálni, akkor sem, ha jogtudós. Tőle nem ezt az információt várjuk: elegendő, ha kifejti, hogy mi az, ami az adott felállásban megtehető. Mutassa meg az opciókat (rendszerint több is van; az egy elemű választéklista jellegzetesen politikai termék) – dönteni úgyis az a politikus fog, akit a választók a maguk bölcsességében a döntési joggal felruháznak.
S ha már bölcsesség: a hídon elegendő akkor átmenni, ha odaértünk. Előbb, mint már néhányszor kiderült az elmúlt másfél évtizedben, nem csak hogy nem kell, de nem is lehet.
Fleck-botrány: ezt értette Sulyok Tamás zsarolása alatt az ELTE oktatója / 2025.08.05. - Fleck Zoltán egy Tisza-sziget rendezvényen meghívott előadóként kijelentette: ha az ellenzék nyerné a választásokat, akár zsarolással és fenyegetéssel is nyomást kellene gyakorolni a köztársasági elnökre. Szerinte az államfő megteheti ugyanis, hogy nem a választáson nyertes párt jelöltjét kéri fel kormányalakításra. Sőt, bizonyos körülmények között akár új választást is kiírhat. - Zoomon kapcsoljuk Fleck Zoltánt (jogász, az ELTE oktatója).
youtube / videó
A köztársasági elnök fenyegetéséről és zsarolásáról beszélt az ELTE oktatója, Sulyok Tamás reagált / 2025.08.05. - Az ELTE nem kommentálja oktatója szavait, aki egy rendezvényen azt mondta: ellenzéki győzelem esetén fenyegetni és zsarolni kell a köztársasági elnököt, hogy a győztest bízza meg kormányalakítással. Fleck Zoltán hozzátette: az autokrácia lebontása nem simulékony gyerekjáték és készülni kell rá, hogy az Orbán-rezsim vereség esetén is megtartaná a hatalmát. Sulyok Tamás köztársasági elnök elítélte a szerinte militáns közjogi nézeteket. A nemzetközi jogász azt mondta Híradónknak: az esetleges kormányváltás és a hatalomátadás kérdése évről-évre előkerül, de nem kellene róla a nyilvánosság előtt vitázni.
youtube / videó
ÁTENGEDI a Fidesz a HATALMAT? / 2025.08.05. - Egyre többször riogatnak fideszes politikusok – élükön Orbánnal – azzal, hogy nem engedik a Tiszát kormányozni. Akkor sem, ha megnyeri a választást. Gondoljuk végig közösen, ennek mi a realitása, és mik azok a körülmények, amelyek miatt tényleg aggódnunk kell!
Kapcsolódó cikkeink:
És megint három dobásból kimaradunk, azaz visszakulloghatunk a startmezőre, ahonnan 1989-ben elindultunk / Készült: 2025.08.03 Azt javaslom magunknak, tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be őszintén, vannak itt nagyobb horderejű dolgok is, mint Pusztaverszáj és Lölő nemzeti parkja, ahol egzotikus afrikai állatokat csodálhat meg mindenki, aki éppen arra jár, és nem fél leparkolni az út szélén, nehogy valami arra tévedő vadőr kiszurkálja a gumijait, miközben kémleli a szittya magyar tájat, antilopok, bölények és zebrák után kutatva.
A szakértőt – egyebek között – a szóhasználata különbözteti meg a politikustól. A politikus nyugodtan mondhatja (mondja is), hogy ezt vagy azt „kell” csinálni a választások után, ha a köztársasági elnök (a bíróság, az alkotmánybíróság stb.) a népakaratnál fontosabbnak érezné a kiválasztók/kinevezők iránti lojalitást.
– Martonyi ausztriai elszólását leszámítva – az egypárti alkotmányozásról, holott már ott volt az új alaptörvény, meg az egész újraírt közjogi rendszer abban az asztalfiókban, ahonnan mondjuk egy oktatási vagy egészségügyi reform 15 év alatt sem tudott előkerülni. A „kell” a politikus privilégiuma: ő elmondja, mi pedig eldöntjük, hogy kérünk e belőle. A szakértő viszont soha nem mondhatja meg, hogy mit „kell” csinálni, akkor sem, ha jogtudós. Tőle nem ezt az információt várjuk: elegendő, ha kifejti, hogy mi az, ami az adott felállásban megtehető. Mutassa meg az opciókat (rendszerint több is van; az egy elemű választéklista jellegzetesen politikai termék) – dönteni úgyis az a politikus fog, akit a választók a maguk bölcsességében a döntési joggal felruháznak.
És megint három dobásból kimaradunk, azaz visszakulloghatunk a startmezőre, ahonnan 1989-ben elindultunk / Készült: 2025.08.03