Az erőlködésről a választásokig - Hardy Mihály jegyzete

Részletek

Készült: 2025. augusztus 05. kedd, 00:30

Print 

Találatok: 224

Magyar Péter színrelépésének köszönhetően úgy olvad a Fidesz népszerűsége, mint balatoni fagylalt a siófoki napsütésben.

Az elmúlt hónapokban nemcsak a forint, hanem a miniszterelnöki megjelenések inflációjának is a szemtanúi lehettünk. Mert egy felnőtt országban a miniszterelnök akkor áll a nyilvánosság elé, ha az egész ország számára van mondanivalója, esetleg egy rendkívüli helyzet vagy természeti katasztrófa ezt indokolja.  Orbánnak a péntek reggeli Kossuth Rádiós igehirdetései is évek ezelőtt kiüresedtek. De hogy hetente kétszer-háromszor adjon interjút, a nagy nyilvánosság számára szinte ismeretlen fórumoknak vagy embereknek, az egészen rendkívüli. A mögöttes okokat nyilván minden Klubrádió hallgató pontosan tudja: Magyar Péter színrelépésének köszönhetően úgy olvad a Fidesz népszerűsége, mint balatoni fagylalt a siófoki napsütésben. Ráadásul az egymást érő nyári ifjúsági fesztiválokon már szinte kötelező rigmus lett a „Mocskos Fidesz!”. A miniszterelnök berezelni méltóztatott és a mindenhatónak hitt média gépezetének az irányítói a háttérben eddig semmi újat nem tudnak kitalálni, amivel a választókhoz lehetne szólni.

Hardy Mihály jegyzete - Esti gyors

Dopeman: Orbán egy "zen man"

Kapcsolódó cikkeink:

Elfogyott Orbán? Meg tud még újulni? / Készült: 2025.07.26
Sem Orbán, sem Magyar beszédében nem volt újdonság, de különbség, hogy míg előbbi egyáltalán nem említette azokat a témákat, amiket egy miniszterelnöktől várnánk, utóbbi nagyon is beszélt az ország gondjairól. Az, hogy Orbánék elindítják a Digitális Polgári Köröket annak a beismerése, hogy a Harcosok Klubja nem működik, a gond viszont az, hogy nem értik, mozgalmakat nem lehet felülről megszervezni. Szentpéteri Nagy Richarddal és Lengyel Lászlóval a Hetes stúdióban, Horn Gáborral a híreinkben értékeltünk.

Most már beismerésnek számít az is, amit mond és az is, amit nem mond / Készült: 2025.07.19
Van abban valami tanulságos és önmagán túlmutató, hogy a választási évet megelőző év júliusában a nép gyermeke – akinek az egész politikai fennállása nem kis részben arra épül, hogy ő az egyetlen, aki beszéli a népe nyelvét, aki érti és ismeri a magyarokat, a magyar nép lelkét, aki ennélfogva az egyetlen, aki képes védelmet nyújtani a magyaroknak – vadul haknizik az általa uralt propagandamédia bugyrai között és az ő szeretett népétől elszigetelt terekből, különféle baráti mikrofonállványok kérdéseire válaszolgatva magyarázza a bizonyítványát. Kizárólag arról beszél, amiről érdeke beszélni, semmiről nem beszél és semmiről nem úgy beszél, ahogy nem érdeke. Közben egy virtuális-digitális hadsereget hozott össze, amelyet folyamatosan oktat a miheztartásról, amelyet hergel és próbál lázban tartani, hogy ne veszítse el a hitét az egyélőistenben. Abban, hogy akkor érdemes boldognak lennie, amikor a bálvány azt mondja.

• Tovább