Mi, háborúpártiak
- Részletek
- Készült: 2024. május 04. szombat, 09:59
- Találatok: 1912
Orbán Viktor szerint én háborúpárti vagyok. Te is háborúpárti vagy én nyájasom. Sőt, kies hazánkban úgy nagyjából hétmilliónyian vagyunk háborúpártiak, akik nem a Fideszre szavazunk. Gondolta a fene. Illetve gondolta Orbán Viktor. Bár lehet, hogy nem is gondolta, csak úgy kifolyt a száján. Kiokádta mintegy magából a tartalom nélküli betűhalmazt, mert komolyan nem gondolhatta. Vagy, ha igen, akkor elég nagy bajok vannak az emeleten.
Mert ízlelgessük ezt a szót, ezt a háborúpártit, hogy voltaképpen mit is jelent, ha lehámozzuk róla a kampány burkát. Azt takarhatja, hogy mindenünk a vérontás, mit nekünk napsütés meg madárdal, ha abban nem bírunk élni. Mi lőni akarunk, rohamra menni, kibelezni embertársainkat, bombázást szeretnénk meg tüzérkedést, tankot vezetni át az ellenen, hogy ropogjon a csontja, ilyenek. Akar ilyet a fene. Azt szeretnénk csupán, hogy Orbán fogja be. 
Amikor Novák nacsasszony megbukott, mindenki (sokan) szinte elégedetten és együttérzően konstatálta, nem kért magának lakást (házat), ami az elcseszett törvény szerint járna. Milyen visszafogott, mennyire szerény ez a mi Katikánk, ilyen volt a közvélekedés, így a történet már kezdett olyan irányba haladni, hogy áldozatnak tekintsük, és az összes bűnét elfeledjük, mint akit velünk együtt ledarált a rendszer.
Pár napja világraszóló diadalként kaptuk a képünkbe, hogy az S&P hitelminősítő nem rontott az ország besorolásán. Orbán Viktor csak azért nem posztolta ki, hogy „
2030. Valami miatt mostanában mindig belebotlunk ebbe az évszámba. Nemrégen Orbán álmaiban jelent meg abban az összefüggésben, hogy addig szeretne hatalmon maradni – vagy addig minimum, ez nem volt világos -, illetve, ha nem is ezzel összefüggésben, de ugyanígy 2030 az az időpont, amire már tényleg úgy nagyjából (egy kicsit) utolérjük a sátáni nyugatot. Ez Nagy Márton delíriuma volt pár napja.
Ha Gergelyiugornya felől közelítjük meg Jándot, ezt a szabolcsi kis falut, akkor annak határában nem az a felirat fogad, mint másutt, és miszerint „Isten hozott”, hanem ez:
Kocsis Máté szerint már megint az imperialisták fenyegetik hazánkat – illetve csak őket -, mert ahogyan fogalmazott az aranyhaltulajdonos: „a külföldi finanszírozók most is háborúpárti baloldali kormányt akarnak Magyarországon”. Illetve bővebben: „a mögöttük állók szándékai, a külföldi finanszírozók céljai ugyanazok, a jelenlegi háborúellenes magyar kormány megbuktatása, vagy meggyengítése”. 
El is felejtenénk ezeket a mi kereszténydemokratáinkat, hogy egyáltalán a világon vannak, ha olykor nem böfiznének egyet. Valahogyan ilyen kényszeres életjeladásként lehet értelmezni Nacsa Lőrinc (ez is ki a rosseb amúgy) videóját a háborús benzinárakról. Mindez csak azért említésre méltó, mert szerte a világban nincsen háborús benzinár, csakis itt, minálunk, ahogyan a Kádár érában sem lehetett megállítani soha a begyűrűzést, és többek között ez (is) okozta a vesztét. Nem az, hogy Orbán hazazavarta a ruszkikat.
Mint aztán kiderült, az a CPAC konferencia, amelyen Orbán hadat üzent a civilizációnak, és szégyenteljesnek nevezte az emberiség történelmének rajta kívül eső részét, egymilliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. Ez a NER-ben annyira nem tétel és összeg, hogy voltaképp nem is kellene felháborodnunk rajta, csupán azért idéztük meg, mert példa arra, hová teszi a maffia azt a pénzt, amiért mi verejtékeztünk. Ők meg homárt zabálnak rajta.
Hirtelen nem tudom, de voltaképp nem is érdekes igazán, melyik történt előbb: a Szakma Sztáron, illetve a CPAC-n való igehirdetés, de ez Orbán legújabb mérlege. A Szakma Sztár című rendezvényen nemes egyszerűséggel megfenyegette az irodistákat, számítógépes szakembereket, meg mindenkit, aki nem olajtól iszamos kézzel keresi a kenyerét, hogy reszkessenek, mert nem lesz rájuk szükség, hanem kizárólag szakmunkásokra, akiket szerinte nem tudnak leváltani a robotok. Azokat meg igen.