A zabigyerek-sejtetés
- Részletek
- Készült: 2024. november 23. szombat, 10:34
- Találatok: 1774
Bár még másfél évünk van az eljövendő választásokig, egyre inkább úgy tűnik, hogy annak kimenetelét a mocskolódás fogja eldönteni. Bár ez egyáltalán nem újdonság, amióta Finkelstein tata megtanította a Fideszt az efféle kampányra, hiszen, ha belegondolunk, másfél évtizede ez megy. Ellenségképzés és lejáratás, okádás és ordítás, a Fidesznek, amióta a finkelsteini modellt magáévá tette, programja nincsen, a legutolsó is, amire emlékezni tudunk, annyi volt: folytatjuk. Maximum, boldog karácsonyt.
Könnyen belátható, ez nem egy részletesen kidolgozott országvezetési stratégia, erre kormányzást alapozni nem lehet, viszont ilyen törekvése a Fidesznek nincsen is, egy cél lebeg a szeme előtt, a hatalom megtartása. A tapasztalat pedig számukra azt mutatta, hogy amúgy a választások permanens monyákolása mellett erre legalkalmasabb, amit összefoglaló és eufemisztikus néven karaktergyilkosságnak neveznek, s amit az uralkodó párt tökélyre fejlesztett, hogy a módszer kidolgozója is tanulhatna tőlük. Ha élne. 
Orbán Viktor észrevette, hogy múlik az idő, és a maga korabeli, hatvanas évei elején járó, öregedő férfiak problémáiról elmélkedett. Az ilyesmit jó esetben a cimboráival beszéli meg az ember, esetleg az asszonnyal az ágyban, a mi miniszterelnökünk viszont egy „MNB Budapest Eurasia Forum” című rendezvényen, nagy nyilvánosság előtt adta elő aggodalmait, ami szokatlannak nevezhető. Viszont amit még emellett ebben a kontextusban hallottunk, az aggodalomra ad okot. Ismét fölmerül a normális-nem normális dichotómia, és valóban nehéz a döntés.
Azon kívül, hogy Orbán Viktor mint világpolitikai tényező sütkérezzen Trump szalmahajának tetején, még két dolog miatt reszketett cimborája győzelméért doktorminiszter urunk. Béke huszonnégy órán belül, s hogy végre elővehesse a fiók mélyiről az ebből fakadó békeköltségvetést. Az öt perc hírnév megvolt vodkabontással meg még ki tudja milyen ünnepi kellékekkel, aztán jöttek a kijózanító, mintegy pofánvágó hétköznapok, amelyeket most is élünk éppen. Így tegnap össze lett trombitálva a Védelmi Tanács (VT).
Országot jár a Fidesz, amira nagy valószínűséggel azért van szükség, mert buktát mutatnak a számok. Érdekes egyébként a buzgalom, ugyanis azzal mindenképpen tisztában kell lenniük, arra édeskevés esélyük van, hogy új embereket hülyítsenek el, ebből következik, a régieket kell még jobban, ha egyáltalán van még lefelé út. A mantra szerint váratlanul jelennek meg itt-ott, ami viszont azért nem tartható hazugság, mert mégis csak van válogatott közönség, azaz, minden elő van készítve, hogy akadjon alany az Orbánnal való szelfire.
Legyünk nagyvonalúak, és számoljuk csak 2010-től (korábbról is lenne mit számbavenni, gondoljunk csak a Tiszti Kaszinó árának elsíbolására). Kezdődött azzal, hogy Kósa Lajos az államcsőd-hazugsággal bedöntötte a forintot, a tőzsdét, meg több százezer devizahiteles maradék reményét. Annyira nem volt államcsődközeli helyzet amúgy, hogy még az Orbánék által elátkozott IMF-hitel nagyobbik fele is ott pihent a széfben, abból vették meg végül a Mol-részvénypakettet. A forintleértékelésen nyerészkedő jegybank „profitja” elvesztette közpénz-jellegét, majd átalakult Matolcsy Ádám, az MNB-elnök fia Porsche-gyűjteményévé.
„
Bár elborzadt az ember, mert nagyon rossz emlékeket hívott elő, annak idején mégis szinte csak vigyorgott, amikor Dúró Dóra könyvet darált. Ugyan tudtuk, mert a fülünkben csengett Heinrich Heine prófétikus sora: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”, mégis ránéztünk erre az egérszerű lényre, mint olyanra, aki annak ellenére, hogy elborzasztó dolgok vannak a fejében, de kevés ahhoz, hogy igazán ártani tudjon.
Most, hogy lecsengett a Trump győzelme miatt kialakult eufória, amelynek mámorában az a kényszerképzet alakult ki, hogy Orbán Viktor innentől a világ erős embere, aki a szalmahajúval az oldalán elhozza a békét, és újra nekifut Európa átalakításának a patriótáival, mondani kellett valamit arról is, hogy mi lesz itthon. Merthogy már készen is van az új világrend, csak éppen abban kies hazánk mint valami lukas fenekű ladik süllyed éppen, csűrdöngölésből ugyanis megélni nem lehet. Még bőséges körettel sem.
Van mit tanulni a magyar ellenzéknek arról, hogyan kell akaratukat átvinni az országgyűlésben. Nem tudjuk, hogyan állnak a népitánccal, de, ha nincs meg a ropni való készségük, sürgősen forduljanak népitánctanárhoz, és a haza fényre derül. A minta és példa Új-Zélandról jön, ahol is fél órára meg kellett szakítani a parlament csütörtöki ülését, mert Hana-Rawhiti Maipi-Clarke ellenzéki képviselő felszólalása helyett széttépte a szavazásra bocsátott törvényjavaslatot, és az ellenzék többi tagjával táncra perdült.