Orbán barnaingesei
- Részletek
- Készült: 2023. augusztus 30. szerda, 10:10
- Találatok: 1766
Cigányellenes tüntetést tartott a Mi Hazánk a Venyige utcai börtön előtt, ahol két óhajukat fejezték ki: mondjon le Pintér Sándor, és legyen létjogosultsága a „cigánybűnözés” szónak. Enélkül ők nem tudnak élni nagy valószínűség szerint. Ha nem mondhatják naponta ötször, hogy „cigánybűnözés”, akkor az a nap el van cseszve. Ennél azonban többről van szó, mert az ott megjelentek, akik erősen hasonlítottak valamely futballmeccs „B” középnek nevezett törzsközönségéhez, így egyben az elnöki kegyelemmel szabadult Budaházy híveihez is, tíz éven belül szeretnének hatalomra kerülni.
Hogy hogyan, és akkor mi lesz, az még nincsen meg a fejükben, de erősen sejthető. A világ minden táján él söpredék, következésképpen a nácizmusra mindenütt van igény. Hol jobban, hol kevésbé, az egyik helyen föllépnek ellene, másutt, mint a NER-ben is minálunk, támogatólag tűrik. Hogy mit mond róla a Fidesz, teljesen érdektelen, mert évtizede kokettál velük, maga Orbán Viktor szólítja meg őket burkoltan vagy utalásszerűen, hogy közülük minél többet magához szippantson, illetve, hogy olyasmiket mondasson ki velük, ami neki terhes volna, de hasznosnak tartja, ha elhangzanak. 
Soknevű hadügyminiszterünk két napja büszkén jelentette ki, hogy a magyar honvédségben ismét lesznek huszárok. Huszáregység azzal a bibivel, hogy „nem lovasított” lesz a mancsaft. Akkor biztosan biciklit kapnak a seggük alá. Nem akarnék én hangosan röhögni ezen az operettes múltba révedésen, kedvem sincsen hozzá, de annyit bevallhatunk, amióta ez a soknevű dirigál, elképesztő dolgok történnek a magyar hadseregben. Minőségéről, erejéről vitát nem nyitunk, hanem, mintha Svejkek volnánk, az ő bölcsességével szemléljük azt a kabarét, amit a NER ez ügyben nekünk nagy súlyosan és permanensen előad.
Nyárzáró képeink közül minden bizonnyal az a legszebb, amelyen mindannyiunk kedvenc Győzikéje az örömöktől tátott szájjal öleli Istenét, szemeiben a tőle telhető legtöbb értelemmel, ami nem túl sok. Orbán Viktornak tök mindegy, Tucker Carlson vagy a „showman” (bár túl sok különbség nincsen), a rajongást és a hatalom részegítő ingereit be kell gyűjtenie, mert különben ott fordul föl a szemünk előtt, és majd habzik a szája. Amellett, hogy a börtönt elkerülje, ezért is kell neki még tíz év – ahogy volt szíves kifejteni a Tranzit nevű izén -, hogy feredőzhessen még önmaga illó nagyságában. Ami elég szűk körre terjed ki.
Mindenki nyugodjon le. Habár már minden nagyon jó, és mindennel is meg van elégedve, mégis I. Orbán Viktorunknak még tíz évre van szüksége, hogy a nagy mű elkészüljön, és a sorsa, valamint vele együtt a népéé is (ami mi magunk volnánk) beteljesedjék. Kinek így, kinek pediglen úgy. De még amúgy is lehet. Mindig felemelő, amikor őkegyelmessége a sajátjai közt nyílhat ki, ahol semmilyen fékek és gátak nincsenek, nem munkálnak benne, nem mintha másutt ilyen veszélyek leselkednének reá.
Valami hiba történt. Valami megengedhetetlen fegyelmezetlenség, ellazulás, olyan szabotázs, mint amikor az imperialisták zsoldjában álló meteorológus lefújta a tűzijátékot egy éve, tönkretéve ezzel a kedves vezető játékát, s azonmód derült ki, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt.
Meghalt hát a Prigozsin. Ezt, mondjuk, már akkor lehetett tudni, amikor annak idején egyáltalán megfordult a fejében, hogy Moszkva ellen indul. Amikor az első lépést megtette, már halálra volt ítélve. Egyetlen dolog volt kérdéses, ezt mikor, hol és hogyan fogják végrehajtani.
Mindig feldobja az embert, amikor kilátástalan a szerda, viszont jön kormányülés, amikor munka van. Slágvortokban: üstökön ragadás, megvédés vagy a növekedés beindítása. Külön nyelv van immár annak hazudására, hogy Orbán és a kormánya csinál valamit, viszont leginkább azért könyörgünk az úrhoz, hogy inkább jachtozzanak, mert még azzal okozzák a legkevesebb kárt. De előbb az édes anyanyelvünkről, amit a mi kedves vezetőnk egyre inkább úgy használ, mintha népe csupa debil organizmusokból állana, s csak ilyen archaizáló népmesei hangon értene. Vagy esetleg abból sem.
Kedves vezetőnket, doktorminiszter méltóságos urunkat legutóbb az erkélyén hagytuk oda, midőn illiberális muszlim pajtásainak lődözött feszületeket az égre. Az az érzésünk volt már akkor is, és ezt azóta sem állt módunkban korrigálni, hogy az a diplomáciai nagyüzem, amelyre a fent említett válogatott társaság egy napon megérkezett, azért jött létre nem kevés közpénz ráfordításával, hogy doktorminiszter urunk nagyságát, a holdig ható, illetve onnan is látszó politikai súlyát igazolja.
Gulyás miniszter valami ismeretlen okból – figyelmetlenség, kialvatlanság vagy napszúrás – szóba elegyedett az RTL mikrofonjával, amiből, mint tudjuk, váratlan dolgok bírnak kisülni. Nem történt ez máskét most sem. (Vannak még apró örömök az életben.) Szóba került a gázszerelő meg a hatvankét méteres jachtja, amire Gulyás miniszter az ábrázatának megfelelő jóllakott napközis választ adta, egyben benne foglalva Bástya elvtárs szerénységről kifejtett nézeteit szinte szó szerint: „Kisebb hajó, nagyobb szerénység”.