Hámori János: Hozzászólás Tusványoshoz az elhallgatott államcsődről
- Részletek
- Készült: 2023. július 25. kedd, 09:41
- Találatok: 1856
Nem szép dolog egy írást azzal indítani, hogy a magyar kormány – és az általa uralt teljes államigazgatás – krónikusan hazudozik, de a következőkben leírtak nem lennének hitelesek, ha nem ezzel a felütéssel kezdenénk.
Ma már az ország értelmesebb és tájékozottabb közönsége nemcsak tudja, hanem egyre bátrabban mondja, hogy „ezek hazudoznak”. Igaz, még nem tartunk ott, hogy egy gerinces újságíró egyenesen visszaszóljon Gulyás Gergelynek, hogy a „miniszter úr miért hazudik?”, de talán hamarosan erre is sor kerül. Az sem véletlen, hogy vezérünk Tusnádfürdőn beszélt a múltról, szólt a jövőről – éppen csak mélyen hallgatott a jelenről.
Mindez azért fontos, mert a gazdaságban is teret nyert a minden alapot nélkülöző hazudozás. Most hadd ne említsem az infláció körüli handabandázást, a tények meghamisításától kezdve a tényeken nem alapuló értelmezéseken át, egészen a konkrét törvénysértésig. Az ember érzése az, hogy az ország egy kitörésre váró hazugság-tűzhányó szélén billeg, amelyik vulkán bármely pillanatban robbanhat. 
Mindaközben, hogy a kedves vezető Tusványoson épp 2030-ig nézett előre az általa uralni kívánt jövőbe, ezer kilométerre tőle, felcsúti, avas szagú hajléka előtt megjelent egy búsképű lovag. Egy magányos hős, egyszemélyes forradalmi hadsereg, és berendezkedett a ház előtt. Takaros kis koporsót cíhölt oda, fekete drapériával letakart emelvényre tette, s mellette fehér ingben és hózentrágerben vigyázzba vágta magát, így örökítvén meg az utókor számára a demonstrációt, amit az arra járó verebeken, illetve később zsandárokon kívül senki sem nézett. Esetleg még az Isten a nagy kék ég mögül.
Előtte vagyunk a fő attrakciónak, ami a mai Orbán-beszéd lesz, s amitől feltehetőleg holnap fogunk majd írásban elborzadni. Voltaképp úgy van felépítve ez az egész több napos fideszes köldöknézés, hogy fölvezesse a vezér megszólalását. Minden annak ágyaz meg, muníciót ad hozzá, hangolja a csápolókat és klakőröket, aki tehát – mindenki – ide elutazik, itt fellép, színpadra áll vagy azt hiszi, valamiféle vitában vesz részt, esetleg az a kényszerképzete, hogy ott őt érdemben meghallgatják, javaslatait figyelembe veszik, akkor nem tudja, hol él. Nem ismeri a Fideszt, és menthetetlenül elveszett a barbárság mocsarában.
Mielőtt végleg lelép a színről, és Brüsszelben semmittevő Dájcstomi válik belőle, Varga Judit még kihasználja, hogy valaki kíváncsi a fejében lakozó manókra. Texasban hagytuk oda legutóbb, ahol cowboykalapban keresett eszmetársakat, és a Vatikán által Magyarországról kétes ügyletek miatt száműzött ciszterciekben lelt új haverokra. Embert barátjáról, ugye, s ekképp a texasi buli mindkét oldalát (vö.: Varga és a szent emberek) beraktuk a megfelelő fiókba, legyintettünk rájuk, ahogyan szopkodták egymást. Gusztus dolga, és világnézeté.
A DK tegnap figyelmeztette a Fideszt, hogy „kő kövön nem marad”, ha netán lenyúlja a bankban tartott lakossági megtakarításokat. Hogy mi lesz a kövekkel, marad-e egyik a másikon, az erősen kétséges, hiszen a Fidesz a háromezer milliárdos nyugdíjmegtakarításokat is ellopta, a mimagyarok pedig meg sem rezzent ettől, azóta is kábán néz ki a fejéből. A bankban, folyószámlákon a Fidesz számításai – és nyilvántartása – szerint momentán hat-, hétezer milliárdja van a lakosságnak, s egy bizonyos Turi Anikó államtitkár kezdett el arról ábrándozni, hogy ezt az összeget „meg kellene mozgatni” az állampapírok felé terelve.
Használhatnánk azt a fordulatot is, hogy Varga Judit nem tud hibázni, ez azonban elfedné az egy valót, miszerint mást sem tud. Csakis hibázni. Miután Európában kitelt a becsülete, mert hosszú évek alatt képtelen volt megtanulni a jogállami leckét, korrupt beosztottja, lehallgatási botránya, és az Unióval történő folyamatos konfrontációja után immár hivatalától megfosztva a nagy Amerikába ment bevallása szerint „új barátokat szerezni”. Ezek szerint sehol sincs neki egy sem. Varga Judit sorsa kies hazánk sorsa.
Mindenki nyugodjon le – közölte nagy kegyesen a Sándor-palota -, a barcsi Dráva-híd megtekintésére biciklivel tekert el Novák Katalin, az a túra semennyi adófizetői pénzbe nem került. Hála Istennek, nagy segítség ez a magyar családoknak – gondolja az ember, miközben azért eszébe jut, hogy ez a híd a hivataltól úgy nagyjából kétszáz kilométer, tehát örvendjünk: nagyon jó erőben van a nemzet Katikája. Azért közölték egyébként ezt a sportteljesítményt, mert ilyen kérdésekkel zaklató orgánum kikérte az adatokat, mennyiért és hányszor röpköd a hatvannégy fogú, mert az az érzet, hogy egyfolytában úton van, mintha valami bakancslista tételeit pipálná ki egymás után.
Momentán nem tudjuk, milyen stádiumban van a ferencvárosi pad ügye. Milyen színű épp, szivárványos, zöld-fehér, barna vagy nemzeti trikolór, rajta vannak-e a lécek, illetve ott van-e még, ahol színeivel Magyarország szomorú szimbólumává vált. Talán mindegy is már, hiszen hivatását betöltötte, megmutatta hol is élünk, s ha valaki – mint amikor ez az egész kálvária zajlott – azt mondaná, ezzel foglalkozni fölösleges, mert csak terelés a másfaja apokalipszisről, meg kell, hogy intsük szelíden, mert nemcsak farháttal él az ember, hanem a léleknek is vannak igényei. Neki pedig – mármint a bozontos bensőnek – alapeleme kellene legyen a szabadság.
David Pressman, amerikai nagykövet tegnap hazája zászlaját szorongatva és lóbálva, mosolyogva vett részt a Budapest Pride felvonulásán. Nem volt egyedül, ugyanúgy ott vonult a harmincötezer ember között Argentína, Bosznia-Hercegovina, Hollandia, Írország, Kanada, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia és Koszovó nagykövetségének képviselője. Illetve rajtuk kívül és velük együtt negyvenkilenc nagykövetség és kulturális intézmény írt alá egy közös nyilatkozatot a magyar kormány kirekesztő, homofób politikája ellen. Épp csak nem mondták ki, hogy fasiszta.