Meccs az élet
- Részletek
- Készült: 2023. június 18. vasárnap, 07:27
- Találatok: 1915
Így visszagondolva tegnapi önmagamra, nem voltam egy snájdig úriember, aki – mint tudjuk – biztosra nem fogad. Nagyvonalúan és győzelmem biztos tudatában ajánlottam ugyanis tippmixet, mint emlékezhetünk, minden nyájas olvasómnak, a tárgy az volt, hogy Orbán Viktor minden körülmények között ott lesz az operában (meccsen). A tét pedig, hogy fizetek egy sört kedves mindnyájuknak, amennyiben nem. Többszörösen is felelőtlen és gátlástalan alak vagyok, mert és ugyanis nincsen nekem ahhoz pénzbéli tehetségem, hogy akár tíz embert is meghívjak egy fröccsre, másfelől pedig tényleg a nyakamat lehetett volna tenni a diadalra.
Bár ez a győzelem olyan túl nagy örömet nem okoz. Hanem inkább újabb bizonyíték arra, hogy országunk Orbán szorításában valami egészen más hely, mint ahol az ember élni akarna. Ámde szintén anyagi determinációk miatt távozni belőle nem nagyon lehet, marad tehát a kiábrándító valóság, miszerint „csak rázom a ketrecem” (Quimby és Kiss Tibor), illetve „eszméim közt, mint rács közt a majom, le és föl ugrándozom” (J. A. polgártárs), és máris megvolt a vasárnap reggeli valami szép, ha már misére nem jár az ember ontológiai megfontolásból. S ha épp a lételméletnél tartunk, ezt a meccset is így nézzük. 
Péntek volt tegnap, a beszéd napja a Kossuthon, amit előre fel kellett venni. Egyébiránt a státusztrövény szavazásának napja is volt ez a péntek, amely elől Orbán Viktor Albániába repült/menekült. Feltehetőleg azért, mert onnan csak egy ugrás Montenegró, ahol ma az aranylábú magyarok fognak pályára lépni. Ezt mindenképpen meg kell tekinteni őfőméltóságának, ha nem lesz ott, mindenkinek fizetek egy sört. Helyzetünk azonban nem annyira rózsás, hogy futballal és nem is kormánygéppel foglalkozzunk, ez a ganyé csak hab a tortán, amit a kedves vezető föltálalt nekünk.
Ma, hermetikusan, szinte légmentesen lezárt falak mögött fogja megszavazni a százharmincakármennyi bátorak a státusztörvényt. Ezt csak a bosszúállás törvényének nevezik a nem fideszesek, amit a tanárok azért kapnak a nyakukba, mert sokat rosszalkodtak meg engedetlenkedtek. Csak a baj volt velük. Maga a törvény tartalmában szembe megy egynéhány joggal, a Fidesz azonban ebben az esetben nem azt az utat választja, mint Sas Bíborkával szemben, akiről tegnap elmélkedtünk, miszerint, ha lemond a jogáról, hogy gyülekezzen, életben maradhat. Nem tekerik ki a nyakát.
Ne feledjük, mielőtt belevágnánk, hogy Novák álelnök kegyelmet adott Budaházy Györgynek. Gondolhatnánk azt is, hogy „mert csak”, illetve fölsejlik bennünk, hogy egyszer majd kérnek tőle valamit. Ugyanakkor – és ez lehet közelebb az igazsághoz -, Budaházy van olyan önjáró, aki kérés nélkül is teszi azt, amit régebben terrorizmusnak minősítettek, a jelek szerint azonban ma már a hatalomnak tetsző és szimpatikus. Nem mindegy ugyanis, a terrorista kit terrorizál. Úgy tűnik, ha a regnáló hatalom ellenségeit, akkor eszközei és módszerei megfelelőek, a rezsim számára egyenesen a társadalom számára hasznosnak is minősülnek.
Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának elnöke egy mondatban foglalta össze azt, ami Orbán évek óta tartó ámokfutása miatt belészorult. Kibukott belőle mintegy a keserű minősítés, amikor azt mondta: „Egyszerűen gusztustalan. Orbán úr szégyen Európának”. Mint látjuk, ezen már nincs mit magyarázni, ezt nem lehet szépíteni. Ez annak ellenére, hogy még így is igyekszik PC maradni, tartalmában és a mi megfogalmazásunkban, akit nem kötnek az illendőség és a diplomácia szabályai, annyit tesz, ez egy kártékony féreg, akitől jó volna megszabadulni. Régóta tudtuk, hogy elérkezik ez az idő, csak ki kell várni.
A legújabb NER-szenzáció ez: Borkai elvtárs (aki már nem jó elvtárs) elindul megint a polgármesteri székért. Állítása szerint azért, mert Győrnek szüksége van rá, szerintünk más lehet az ok és indok, de éppen ez momentán egyáltalán nem érdekes. Hanem inkább, ami az újraindulás okán kirajzolódik, a fölbugyogó trutyi, hogy ez milyen strammul mutatja nekünk azt a morális nihilt, amiben Borkai, Győr és Magyarország, mint a NER által determinált „keresztény” szarhalom éppen van. Ahová került, illetve jutott Orbán második és végtelennek tűnő országlása nyomán.
Megnyugvással tölt el minket, hogy a magyar fasiszták milyen odaadó figyelemmel kísérik egy amerikai színésznő gyerekeinek öltözködését. Ha azt hinnénk, az ég egy világon semmi közük nincs ahhoz, hogy valahol a nagy vízen túl egy olyan tíz éves forma fiúcska rózsaszín pólót visel rajta olyan felirattal: „erős lányok”, akkor tévednénk. Mert Bayernek ehhez is van, mert még a haja is hosszú annak a gyereknek, a fiúcskák kukacát pedig megvédjük szerte az Univerzumban. Mielőtt elmesélnénk a sztorit, in medias res tesszük ide Bayer reakcióját a fotóra, ami ez: „Szétrohadt ez az egész. S a rothadás bűzében a meganfox-lárvák tenyésznek. Kikelnek, falnak, szaporodnak, új fiakat nevelnek”.
Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.
Magyarország megint vétózott az Unióban, ezúttal a lengyelekkel együtt, mert nem az oroszokról volt szó. Az igazságügyi miniszterek gyűltek össze Luxemburgban, azaz, ha vétózni tudtunk, akkor ott kellett lennie Varga nacsasszonynak is, ez alkalommal azonban nem tett közzé képet arról, hogy a jól végzett munka után elégedetten sörözget, mert talán szégyellte a pofáját. Ez csak tételezés, mert az is lehet, csak ideje nem volt rá, mert szaladt haza hegedülgetni vagy dekázni, kiülni a nevezetes erkélyre meghitten orbánozni. Ki tudhatja ezt ebben a kuplerájban. Viszont nem csigázom tovább a nagyérdeműt, az én nyájasaimat, akik megérdemlik a történet elejét. A vétót.